Monthly Archive for január, 2008

Így élünk…

A minap egyetlen tárgyaláson neveztek csillogó szemű projekt menedzsernek és szarrágónak is. Az első egy üzleti partner, a második a saját közvetlen főnököm volt. Az első könnyen érthető; biztosan csillogott a szemem, az ő dolgozóinak meg valószínűleg nem szokott. A második minősítés az alvállalkozói tendereztetés során mutatott hozzáállásom pozitív értékelése lett volna, valójában dicsérő, jó szándékkal. Történetesen egy szennyvíztisztító esetében. Nem tudom, még ez után a jó vicc után is csillogott-e…

csiga.jpgMás. Reggeli beszélgetés Andrissal az autóban:

- Apa, kérek cukrot!

- De most mostál fogat.

Gondolkodás.

- Andris, most mostál fogat!

- Jó, de nem rendesen!

antipszichiátria

Sopronban egy attraktív kirakatra lettem figyelmes, pontosabban egy kiállításra Pszichiátria: halál és károkozás címmel. Rögtön láttam, hogy nem családi program, így később egyedül léptem be a kapun. Ahol azonnal, minden bevezető nélkül leültettek egy rövidfilmet megnézni. Mely után még további bő tucatnyi várt volna rám…

Merthogy az első, majd még néhány következő is elég volt annak megsejtésére, hogy itt valami nincs rendben. Ugyanis a rendezőnek - mint Mórickának - mindenről ugyanaz jut az eszébe: a pszichiátria és a pszichiáterek a világ összes bajainak okozói és a legnagyobb bűntetteinek elkövetői. A minden alatt pedig értsük a középkori inkvizíciótól az újkori rabszolgatartáson, holokauszton, sztálinizmuson, apartheiden keresztül az iraki vagy a délszláv háborút is. A kisfilmekben sokkoló képek, villódzó piros feliratok váltakoznak a „szakértők” nyilatkozataival, mindezek egy tényfeltáró dokumentumfilm, kiállítás látszatát sejtethetik…

A film közvetlen hatása egyfelől az is lehet, hogy a páciensek vagy hozzátartozóik felismerik a kezelések során elkövetett konkrét jogsértéseket, és fellépnek ellenük. Sanszosabb azonban, hogy ugyanezeket elrettentik a gyógyító kezelésektől, ami persze nem titkolt célja, sőt, küldetése a szervezetnek.

Kifelé menet megkérdeztem a kishölgytől, hogy mi a céljuk, mire ő visszakérdezett, hogy „és maga szerint?” Nagyon frappáns válasz, gondoltam, de azért még egy kicsit faggattam. Végül addig jutott, hogy a pszichiáterek túlgyógyszerezik a gyerekeket, jogtalan kényszerkezelésekkel élnek, illetve drogokkal függőséget okoznak, ami elítélendő. Ahelyett, hogy a szülők pl. uszodába vinnék a gyerekeiket. Lehet ezzel vitatkozni? Aligha. Hogy a film nem erről szólt?

A közbensőket átugorva a legutolsó rövidfilmet még megnéztem, mert vártam még valamit. Nem csalódtam a megérzésemben. A kiállítást bemutató szervezetet, mely minden bajok felderítésére és elhárítására hivatott egyedüli szervezetként mutatkozik be, önkéntes segítőket keres és anyagi támogatást is kér, nos, ezt a Szcientológiai Egyház alapította.

Utánkövetés:

MN 2008.02.15.

Videointerjú egy volt szcientólógussal, Bonyai Péterrel:

Afterpost: Mire semmi sem marad - német film a szcientológiáról

Misebor

Suki kehelyAz index cikke szerint érdekes kezdeményezéssel állt elő Németh László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. Azzal fordult Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterhez, hogy a misebor fogyasztását a papok esetében a rendőrök ne büntessék a közúti ellenőrzésnél (2008.01.20-tól a zéró tolerancia elve lépett érvénybe, minimális alokholszint esetére is).

A Katokilus Egyház elképzelése szerint a püspökök igazolványt adnak majd az egyházkerületükben tevékenykedő papoknak, amivel bizonyíthatják, hogy munkaköri kötelességükből fakadóan fogyasztottak alkoholt.

Szerdahelyi Csongor, az MKPK sajtóiroda vezetője állítólag arra hivatkozott, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal és a Magyar Katolikus Egyház között 1974-ben szültetett megállapodás „a misézéshez elengedhetetlenül szükséges alkohol” fogyasztását legálissá tette.

Címlapfotó

MH 2008.01.21.Szebb lett volna, ha valami pozitívabb főcím alatt láthattuk volna meg a gyermekeink vidám csapatának fotóját, mint a Kormányzati zsebmetszés a Magyar Hírlap mai címoldalán.

Ugyanezt a témát így látta a Magyar Nemzet:

2007-09-08-noe-demonstracion-gyerekek.jpg

Én nem tudom…

A mai Magyar Nemzetben Kristóf Attila Én nem tudom… (mire jók a blogok, infók és fórumok…) címmel jegyez tárcát. Miután a beillesztett linken a nyomtatott lapban megjelent szövegnek csak egy részét lehet olvasni, idézem az általam érdekesebbnek ítélt gondolatait:

„(…) Sajnos be kell látnom, hogy nem vagyok ennek a kornak a gyermeke. Ha egyszer-egyszer kinyitottam valamely internetes politikai vitafórumot, a különböző véleményeket olvasva általában rögtön hányinger fogott el, bármiről, bárkiről esett is szó. Maga a stílus undorított, a fölényes, kioktató, minentudó, azonosíthatatlan hang, a valójában gyáva, eszejátszó kérkedés.

Az úgynevezett blogok írásának is van hátulütője, bár ez esetben a napló szerzője vállalja önmagát, és bízvást számíthat olvasói gátlástalan és névtelen közléseire. Valószínű azonban, hogy aki blogot ír, egyáltalán nem mentes a befolyásolás szándékától, s aligha ártatlan a kibontakozó cselekményben. A teljesen személyes és bensőséges jellegű közléseknek ugyanis a virtuális világban nincs sok értelmük, mivel a személyiség titkai ritkán tárulnak fel, legfeljebb egy olyan naplóban, amely a mindhalálig zárva maradás szándékával készült, s csupán írója lelkének „túlcsordulását” hivatott mederben tartani. Ez azonban egy nyilvános vallomás esetén lehetetlen. Tehát a blogíró a külvilágtól, másoktól akar valamit, s így természetesen a manipulálás szándékával indítja világ körüli útjára gondolatait. Ha ez a szándék túl erős, vagy a blogger vélekedése túlzottan egyoldalú és agresszív, olvasóiból és levelezőiből is agreszíót vált ki, amely csak szavakban testesül meg ugyan, de milyen szavakban! A csúcspont mindig az, hogy „egy ilyen rohadékot fel kéne akasztani. (…)”

Hosszú böjt

Vértesaljai László atyaVértesaljai László atyával megjelent egy interjú a 2008. január 10-i Heti Válaszban. Magamon látom, hogy mennyire nehéz is az éhségsztrájk jelenségével első látásra mit kezdeni. Mit is csinál, mit akar elérni és miért pont így ez a 2006. október 23-án a rendőrök által megvert szerzetes? Mennyire hatékony ez a módszer? Többek között ezeket mondja:

„Jezsuitaként arra esküdtem fel, hogy a társadalmi igazságosságot szolgálom.”

„Azt üzemtem vissza, hogy szemernyi megértést sem tudok tanúsítani, mert ez lelkiismeretbeli ügy, és ha valaki a jó ellenében a rosszat választja, az becstelen ember.”

„Merthogy puha az egyház körülöttem. Diadalmasan boldoggá avatjuk Apor Vilmos vértanút, Mindszenty József és Brenner János mártíromságáról papolunk - miközben itt és most cserbenhagyjuk a ránk bízottakat.”

László atya az éhségsztrájkja publikálásval egy erősen exponált jelet adott, a maga módján és a maga eszközeivel. Példázza, hogy a helyzetünk megváltoztatása csak a komfortzónán kívül lehetséges, és a vélt korlátok átlépésével.