Monthly Archive for március, 2008

Egy hét a fiúkkal

A Bormio melletti hegyekben síeltünk hat napot, mint évek óta minden március végén. Készültem rá, nem csak a sífelszerelésem felfrissítésével, hanem apai elszánással is, a fiaim irányában. Csak a nyári és a téli utazásaink során kerülök hosszabb ideig ennyire ilyen közel hozzájuk, még éjszaka is csupán karnyújtásnyira.

verdak-villam.jpgAz autóban odafelé a Nagyobbik kedvesen azt mondta nekem: Apa, te olyan vagy, mint Villám McQueen (V8-as motor, 750 LE, csúcssebesség: 322 km/h, gyorsulás 0-100km/h-ra 4,5 mp alatt)! Azonnal megfogadtam, hogy megfelelek a dícséretnek, és „olyan” leszek, mint a Verdák főszereplője, ha egy kicsit másként is. Legfőképpen jó szívvel oda akartam szánni nekik ezt a hetet, úgy igazán, hogy kapjanak valamit végre tőlem is.

Ami sikerült belőle: lemondtam a saját tempómról a pályán; arra és addig mentem, amerre és amíg ők akartak. (Megjegyzem, a sebesség terén már a középső is kezdi utolérni a felnőtteket.) Egyébként arra próbáltam rávezetni őket, hogy a konfliktusaikat nekik kell megállapodásokkal megoldaniuk egymással, és nem nekem igazságot tenni. Ami viszont félrecsúszott, az az esetenkénti önzetlen ajándékozásuk utólagos szülői/nagyszülői megjutalmazása volt, ugyanis az emiatt számító ajándékozásba ment át.

Egy összeszokott senior társasággal voltunk, akik idén is élménydúsabbá tették a hetet és az estéket. Többek mellett velünk volt pár napot Tuss Réka, aki 2006-ban torinói a téli olimpián képviselte a magyar női sísportot (ő természetesen nem senior), a Detre fivérek, akik számos sportsikerük mellett az egyetlen magyar olimpiai (bronz-) érmet adták a magyar vitorlássportnak, 1980-ban. Magamat is beleértve sokat tanultunk Tuss Miklóstól és a pláne a fiúk Nagypapájától is. A síeléshez pedig az energiát Nagymama kosztja biztosította, bőségesen.

Dr. Csernus Imre: A nő

csernus-imre-a-no.JPG Amit leír, az való, de nem igaz.

újradefiniálás

Hogy 1500 év után ideje lehet újradefiniálni fogalmakat, azzal nehéz lenne vitatkozni. Ha maga a Katolikus Egyház igazítja a bűnök kategóriáit a globalizáció korához, akkor bizonyára pláne jól teszi, ebben ők a szakemberek.

De ha a bűnösök növekvő számával, a szekularizált világgal és a gyónásra járók rohamosan csökkenő számával indokolják a változtatásokat, illetve ettől a listától várják azt, hogy az az embereket visszaterelje az egyházba, akkor kétségeim vannak.

az ember és az ő beszéde

stop160_110.jpg

Azt hiszem, a gyurcsány-jelenséget nem lehet szó nélkül hagyni. Az ember tetteinek tudományos igényű összefoglaló értékeléslre nem vállalkoznék, annál is inkább, mert nem követem állandó figyelemmel azokat. Tekintsük most a 2006-os választásokat követő, az mszp frakció előtt május 26-án elmontott „őszödi beszédet”, a pro és kontra vélemények, és a tények alapján.

Kezdjük egy kis „jóhiszemű ollózással”, a beszédnek jellemző, tartalmukban azóta is vissza-visszatérő kommentjeivel. A Balatonőszödi Felszabadító Front oldala „tisztelgés az elmúlt évek legszókimondóbb, legbecsületesebb politikai beszéde előtt (…), amellyel kapcsolatban csak kevesen ismerik az igazságot”. Lengyel László szerint „Ő a maga részéről rákényszerült, hogy a pártja miatt és a helyzet miatt hazudozzon. Miattatok hazudtam, a fene egyen meg titeket. (…) Mártírja vagyok egy pártnak, egy helyzetnek, de most ennek vége.” Ágh Attila szerint „nem politikusi beszéd volt, hanem egy államférfi szólalt meg belőle”. Mester Ákos szerint „Ők indították ezt a fogalmi felfordulást, a nagy félremagyarázók. Azok, akik szeretnék elhitetni: Gyurcsány május 26-i szövegét szó szerint kell érteni. (…) ők maguk, a szocialisták is betagolódtak abba a jogfolytonos hazugságba, amely közös bűne minden politikai erőnek”. Debreczeni József rámutatott: „az ugyanis (ti. a beszéd) - önmagában - tényleg a hazugság cinikus beismerésének hat, holott Gyurcsány épp a hazug politikával történő szakítás elkerülhetetlenségéről szólt, (…)”

Ezeket mondta akkor és ott a miniszterelnök, többek között: hazudtunk1.mp3 hazudtunk2.mp3 hazudtunk3.mp3

És jöjjön most egy nem annyira jóhiszemű oldal és ollózások, a későbbi nyilatkozataiból is.

A beszéd nyilavánosságra kerülése óta az alapvető vita valóban a miniszterelnök hitelességének / hiteltelenségének megítélése körül zajlik. Hogy mennyit ér az ember és az ő beszéde. Hogy lehet-e törvényben adócsökkentést hazudni és a választás után visszavonni, nyakló nélkül eladósodni, sokmilliárdnyi áfát törvénytelenül hónapokig visszatartani, az államháztartás állapotát lehazudni, azt kreatívan könyvelni, a halogathatatlan beavatkozásokat tudni és azt évekig nem megtenni, az államháztartás állapotáról szóló drámai tájékoztatást csak a frakciónak és titkosan elmondani stb. De leginkább, hogy lehet-e az előzőkön is keresztül a posztkommunista országok élenjárójából sereghajtót csinálni Magyarországból.

Azt hiszem, a mai népszavazás nem csak az ellenzék - lássuk be, ravaszul feltett - három népszavazási kérédéséről, vagy az azokra adott válaszokról szólt. Az eredmény nagyságrendje mást, ennél többet is sejtet. Azt, hogy ugyanazoknak az embereknek és pártoknak, akik és amik az elmúlt hat év szerény kormányzati teljesítményét produkálták, nincs elégséges támogatottságuk ahhoz, hogy megpróbálják helyrehozni, amit hagytak idáig romlani.

afterpost az Index-től, Gazda Albert szavaival és az elemzőkével, és tömören Horn Gábortól, aki a koalíciós egyeztetésekért felelős államtitkár és egyben az SZDSZ kampányfőnöke, őszödi stílusban…

afterpost 2: lassan, 2010-ben a választások előtt „beszélni kezdenek” a tettestársak

Csak ha nem kell

Visszatérő, és rendszeresen meglepetést okozó tapasztalatom, hogy ami fontos a számora, azt akkor kaphatom meg, ha az illető dolog hiányát is jó szívvel el tudom fogadni. Jártam már így tárggyal, meghívással, munkahellyel, sikerrel, barátsággal, de szerelemmel is. A felsorolás vége felé haladva igazából egyre inkább csak így.

Pedig azt tanuljuk, hogy „fiam, az a tiéd, amiért keményen megdolgozol”. Vagy az amerikai álom univerzális receptje: „amit igazán akarsz, azt eléred” stb. Hogy ez utóbbi miért nem teljesen igaz, vagy inkább miért egyáltalán nem igaz, ez az élet egyik nagy paradoxona, igazságtalansága. Vagy inkább igazságossága?

Kérés a kérőkhöz

Érdekes dolog, hogy egyes esetekben a kérések teljesítése oly könnyű, máskor viszont nehéz. Sőt, nem is nehéz, hanem már szinte fáj. Rokon értelmű szó az utcai koldusok kéregetése, a cigányok házalása, illetve időnként a gyerekek is a kifárasztásos módszert választják az akaratuk érvényesítésére (légyszi’-légyszi’). És ezek már átvezetnek a követelés fogalmához, amely a kérés erőszakos, eredménycentrikus változata.

A szakirodalom szerint a kérés: 1, udvarias formában kifejezi, hogy szeretne valamit 2, udvariasan felszólít vkit vmire stb. A követelés: 1, erélyesen kér vmit vkitő 2, vmi erősen igényli, hogy vmi meglegyen stb. Magam a két fogalom közötti eltérés lényegét abban látom, hogy a kérő elfogadja-e a visszautasítást (is), mint kérése „végeredményét”, vagy sem. Ha nem, az interakció játszmába, erőszakoskodásba megy át, akár a konkrét cél mindenáron való eléréséért, vagy esetleg mögöttes, talán nem is mindig tudatos motivációk kielégítésére.

A kéréssel semmi baj. Aki kér, az eléri a célját, ha nem ma, akkor holnap. És ez így mindenkinek jó. A követelés véleményem szerint hazugsággal és csalással jár együtt, és a kényszerítés, manipulálás valamely eszközeivel él. Előkerülnek az oda nem tartozó indokok, érvek és körülmények, amelyek a kívánság teljesítéséig, vagy az éles konfrontációig fokozódnak. Csorbul a másik szabad döntési lehetősége, ezért ellenállást vált ki. Ami természetes, ugyanis a kényszernek a szabad ember, hacsak megteheti, nem engedelmeskedik. Ahogyan A Nap és a Szél versengése című mesében a parasztember sem tette.

Születni pedig tudni kell

A gyerekcsere-program keretében Peti a barátainknál töltött egy-két órát, délelőtt. A játék mellett segítenie kellett valamit a konyhában. Hazafelé menet ezt modta: - Apa, azt hiszem, mégiscsak jó, hogy hozzátok születtem, itt „kihasználják a gyerekeket!”