Milyen íratlan törvény alapján kell Eszternek fizetnie, amikor minden írott törvény és a józan ész is ellenkező ítéletre jutna? Miért nem számít semmilyen mentség sem? Hogy nem évül el a követelés évtizedek alatt sem, ha két embernek egykor „köze volt egymáshoz”?
Monthly Archive for április, 2008
Tízéves házassági évfordulónk múlt nemrég, kb. húsz éve ismerjük egymást Orsival. 1998-ban volt az esküvőnk, és született Péter fiunk. 2001-ben kezdtük az építkezést, és született Andris. 2002-ben beköltöztünk a házunkba. 2006-ban született Istvánka. Nem tagadom, hogy voltak nehezebb időszakaink, különösen a kezdetek, de ha most visszapörgethetném az időt, ismerve az elmúlt éveket, úgy is belevágnék.
Megvolt. Andrissal végigcsináltuk: ő versenyzett, én meg fékeztem. Toporgós rajt, dudálás, jószagú alagútban kiabálás, bringaemelés. A résztvevők száma ismét világrekord.
.
Külön köszönet Géza barátomnak, akitől a bringámat kaptam!
A Közgazdász Nagydíjas Kovács Árpád ÁSZ elnök bő két hete többek között a következőket mondta: a társadalmat fel kell készíteni arra, hogy Magyarország gazdasági szempontból elhúzódó nehéz időszak elé néz. Ne legyenek illúzióink. A reformok nem megfelelően voltak előkészítve, nem képeztek konzisztens rendszert, nincs az áldozatvállalásnak világos, értelmet adó perspektívája, a megvalósítás pedig szervezetlen. A növekedési pályára állás közmegegyezésen alapuló stratégiát, (…) a gazdasági szerkezet modernizálását stb. teszik szükségessé.
Gyurcsány Fernc ma reggeli nyilatkozata szerint azonban a nagyon nehéz 2007-es év után most újra nagyobb lett a mozgástér. A kormányzás nehezebbik szakasza lezárult és a könnyebb szakasz következik. Könnyen vissza tudja majd szerezni a népszerűségét.
.
.
Teljesen nevetséges, ahogyan porba aláztatják magukat most éppen a gój motorosok. Tökéletes megoldást talált a Hollán Ernő utcai ellentüntetések alkalmával és mintájára a többség az agresszív kisebbség hencegésével szemben.
Afterpost: a porig aláztatás minden képzeletet felülmúlóan sikerült. Előzetesen tévedtem, nevetni sem lehet rajta.
Andris fiammal a következő e-leveleket vátottuk:
- szia apa léci küldj levelet szi puszi
- Szia Bundás! Íme a kért levél. Ne hisztizz a biciklizéskor, ha fel kell toni a bicajt! Apa
- szia apsa nem fogok hisztiznib szia apa
Másik: szia apa véletlenűl elkültem a piszkozatom szia apa
Harmadik: köszhogy irtál levelet szi apa
Tegnap Gaba javaslatára felraktam a Skype-ot a notebookomra; szuper. Ha belegondolok, hogy nem is olyan nagyon régen még éveket, sőt évtizedeket kellett várni egy vezetékes telefonra… Szép új világ!
Egy kedves barátunk, nem mellékesen a pomázi Felzárkózunk Alapítvány munkatársa mesélte a következő történetet. Hosszabb ideje jártak hozzájuk egy kisgyerekkel, aki nem akart megindulni és két lábon járni. Egy napon boldogan újságolták a szülők a korai fejlesztőben, hogy végre jár a baba! A nagy öröm mellett megkérdezték tőlük, hogy ugyan mesélnék már el, mi lehet a régóta várt előrelépés kiváltó oka. A válasz: a másfél éves gyerek a babakocsijával játszva, arra támaszkodva kezdett el magától járni, ugyanis három napra elromlott a család TV-je.
Néhány nap alatt sikerült a két (vagy több?) oldal szimpatizánsainak és a hiénáknak országos médiaeseménnyé fejlszteni a Hollán Ernő utcai szembenállást. Egyesek szerint magyarok, mások szerint szélsőjobbosok, sőt nácik vicsorogtak az egyesek szerint magyar, mások szerint antifasiszta, sőt zsidó ellentüntetőkre. Volt valami koncertjegy-vásárlási ürügy is hozzá.
Péntek délután az indexre kattintva olvasom az épp aktuális vezércikk főcímét, valahogy így: Flódnit kaptak a szélsőjobbosok. Rögtön sejtettem, hogy miről van szó, és rövid olvasás után meg is találtam: Pásztor Tibor flódnit vitt a gárdistáknak ápr. 11. 17:20 Pásztor Tibor, az MSZP V. kerületi frakcióvezetője, az egyik ellentüntető a kordonokat megkerülve átsétált a szélsőséges demonstrálókhoz egy tálca flódnival. A süteménnyel a rendezvényt biztosító gárdistákat vette célba. A flódnit csak egy ember utasította vissza, mondván, nem szimpatikus a kézbesítője. A többiek azt kérdezgették, hogy ez milyen édesség. A válasz: „a legjobb sütemény, és azért hoztam, hogy érezzétek milyen finom a zsidó kultúra”.
A blogján így írja le a történteket: „(…) A rendőrök vigyorogtak, de átengedtek két kordonon is a Pozsonyi úton (…) majd nekiindultam, hogy az utolsó tálcát átvigyem a náciknak. Többen közölték, hogy kedvelnek, bátor vagyok, és kérdezték, hogy ki beszéljen a temetésemen. (…) Többen elfogadták, és nagy élvezettel fogyasztották. Kérdezgették, hogy mi ez, én meg mondtam, hogy a legfinomabb süti, és azért hoztam, hogy megtapasztalhassanak valami nagyon jót a zsidó kultúrából. (…) Végül visszaballagtam békésen a rendes emberek közé, remélve, hogy akik ettek a flódniból, elgondolkodnak azon, hogy akik ilyen finomat tudnak kitalálni, megcsinálni, azok talán mégsem lehetnek olyan rossz emberek.”
Túlmozgásos Tiborunk a balhé hírére szolgálatba helyezte magát. Révén, hogy régi motoros, azonal ráérzett, itt lehetőség van két legyet ütni egy csapásra: az EGY-ÜGY, és igen, a saját politikusi ismertsége érdekében is tenni valamit. Nagy mennyiségű ürügyet (több tepsi flódnit) rendelt ahhoz, hogy a kamerák előtt odamehessen és provokálhassa a felheccelt, buta csőcseléket. Megfelelően időzített, privát akciójával sikerült neki előbb nagy nyilvánosság előtt „megajándékoznia”, utóbb a blogján lenáciznia a papírnácikat, magának a média fősodrába belekeveredni, felülni és vitetni magát, sajáthasznú részt kanyarintani a eseményből. Pásztor Tibornak, a politikusnak a magánszámához gratulálok.
Afterpost: az új divat 2010-ben a kerékpáros-politizálás:
Érdekes cikket olvastam a hírszerzőn, a fenti címmel, Gadó Jánostól. A mai politikai válsághelyzetünket így fordítja le: az apa (= miniszterelnök) a korábbi ígéreteit nem tartja be, helyette cinikusan kioktatja a gyerekeket (= polgárok). Hogy szó nem volt igaz az egészből, „csoki” helyett „orvosság” van. A gyerekek hisztiznek, a másik, az elvált, rivális apát akarják, aki persze ki akarja használni a helyzetet. Gadó megoldása: papás-mamás abbahagyása, gyerekek gyors felnőtté válása, és az igazi apa visszatérése (mindez így, egyszerre).
A cikk összességében önellentmondásos, de a hasonlat jónak tűnik. Az ember szeretne találni valakit, akire rábízhatja magát. A gyerek a szüleit, az alkalmazott a munkaadóját, a hívő a maga istenét, időtlen idők óta. Aki komoly felelősséget vállal másokért, de a bizalommal szándékosan és durván visszaél, az belepiszkít a világ rendjébe, legyen az szülő, főnök, vállalkozó, politikus stb. Nagyon komoly károkozás: bűn.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali