Monthly Archive for november, 2008

Le kell-e égjen az erdőnk?

Published
by
zolesz
on 2008. november 30., Vasárnap
in Pomáz, barátok and gazdaság
. 0 Comments

Tegnap egy banki felsővezető tartott egy beszélgetéssel kibővített előadást a gazdasági világválságról, kisebb műkedvelő közönség előtt, Pomázon. Érdekes, hogy mennyire különbözött az ő „szakmai” és a mi „laikus” megközelítésünk, miközben különösebb vita nélkül egyetértünk egymással a végkövetkeztetéseinkben.

A szakma ugyanis meg van győződve arról, hogy a mostani - egyébként ciklikusan ismétlődő - válságot szükségszerűen követi annak vége és a fellendülés. A kérdés csak az, hogy mikor; egy, két vagy esetleg három évnek kell eltelnie addig. Amit egyszerűen ki kell bírni, hiszti nélkül. A kormányok az 1929-30-as, több szempontól hasonló világválsághoz képest most azonnal és igen hatékonyan beavatkoztak a folyamatokba, ami optimizmusra ad okot. A fejlődésnek még rengeteg erőforrása és piaca van a világ nagyobbik, elmaradottabb és dinamikusan fejlődő részén, így pl. Ázsiában. Akik egyébként már régóta finanszírozzák a fejlett nyugat, így különösen az USA készpénzigényét. A problémák okozója valójában nem is a virtuális vagyonvesztés, hanem a bizalmi válság, ami ma már pszichológiai okok mentén alakul és eltúlzottá vált.

A laikus kérdései kicsit máshogyan hangzanak: miért is jött ez a válság? Miért pukkant ki az ingatlanlufi Amerikában? Ha a gazdasági törvényszerűségek miatt, akkor hihetjük-e azt, hogy általánosságban jó irányba megyünk? Elbírja-e, ha a fejlődésbe bevonni kívánt elmaradottabb világ elkezd úgy fogyasztani, mint mi? A hagyományos energiák kitermelése túljutott a csúcson, a globális felmelegedés jelei eltagadhatatlanok, és a világ állandóan szaporodó népessége már ma meghaladja a Föld eltartó képességét. Ha ezek így igazak, akkor az kell-e legyen a hosszútávú célunk, hogy fenntartsuk, folytassuk a fejlődésünk jelenlegi irányát és lendületét?

A szakember és a laikus megközelítése abban tér el egymásétól, hogy milyen időtávon értelmezik a kérdést. A politikusok a kormányzati ciklusok hossza által determinált érdekeiket követik, a gazdálkodó szervezetek pl. a tőzsdén még sokkal rövidebb idő, akár hetek-hónapok alatt elért eredményeik alapján mérettetnek meg. Számukra mindennél előbbre való a saját hatalmuk illetve a növekedésük fenntartása, sőt fokozása - BÁRMI ÁRON! Létezhet-e olyan választási vagy kormányprogram, mely a túlzott fogyasztásunk csökkentését irányozná elő, a valós szükségleteik felé? Vagy egy vállalat a társadalmi felelősség mentén elhagyná-e az eladható, de igazából káros vagy „felesleges” termékek reklámozását, csökkentve ezzel versenyképességét? Esetleg egy bank felhagyna-e a lakosság számára a sok esetben káros fogyasztási hitelek nyújtásával? Aligha.

Azt hiszem, hogy szinte lehetetlenség a fejlődésünk irányának megfordítása, de még annak érdemi korrigálása is. A társadalmak döntő része, a vezetők és a vezetettek is teljesen öntudatlanul engedelmeskednek a legelemibb ösztöneiknek. A társadalmi folyamatokat a gazdaság és a politikai hatalom is nyilván rájuk optomalizálja. Nem lehet az általánosan érvényes szabályoktól eltérni, mert az azonnali kudarchoz vezetne; politikai párt esetében a demokratikus választások elvesztéséhez, cég vagy bank esetében a menedzsment tulajdonosok általi, azonnali kirúgásához. Ilyen kilátások mellett marad a természet alaptörvénye, melyet a tegnapi előadónk úgy fogalmazott meg, hogy 2-300 évente minden erdő teljesen leég.

Pay it forward 2

Published
by
zolesz
on 2008. november 23., Vasárnap
in barátok and blog
. 2 Comments

Orsikám másodszor is bejelentkezett a Pay it forward ajándékláncba panyizsuzsinál (a nevemben). Az még tisztázás alatt áll, hogy aki itt jelentkezik, az tőle vagy tőlem várhat ajándékot, de ettől talán még érdekesebb lehet a dolog. De kell is valami plusz, mert a múltkor mérsékelt volt az érdeklődés. A szabályok:

  • Bárki játszhat, akinek blogja van.
  • Az első három ember, aki kommenteli ezt a bejegyzést, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek.
  • Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
  • Cserébe előre kell fizetni, úgy, hogy meghirdetitek a saját PIF-eteket a blogotokban, jelezve, hogy az enyémet folytatjátok!

afterpost: a kérdés eldőlt, nem én vagyok a nyertes és az ajándékozó sem, hanem Orsi!

Olasz nyelv kezdőknek

Published
by
zolesz
on 2008. november 23., Vasárnap
in Pomáz and film
. 0 Comments

Ismét jó filmet vetített Gyula barátom a házi filmklubjában: Olasz nyelv kezdőknek. Ez egy „dogma-film”, ami annyit tesz, hogy az irányzatot követő rendezőknek bizonyos puritán szabályokat be kell tartaniuk. Pl. nem szabad a helyszínen meglévőkön kívül kellékeket, fényeket, hangokat alkalmazni, ami kb. annyit jelent, hogy egy kamera és semmi más (nyilván a vágáson kívül). A dogmások többi szabályát a wikipédiáról elolvashatjátok.

Egyébként nekem egyáltalán nem tetszett a film az első felében. A szereplők totál esélytelen figurák, igazán reménytelen életszituációkban. Ezen talán csak a szüleik sorozatos halála javított valamit, kívülről. Majd ahogyan ösztönösen felvállalják a balfácánságukat és egymásra találnak, esélyt adnak maguknak a boldogságra. Ebből a szempontból egy kicsit hasonlít a film a Hétköznapi mennyországra, amiről már korábban írtam.

Névadó pályázati felhívás

Published
by
zolesz
on 2008. november 23., Vasárnap
in munka
. 3 Comments

Keresem egy nemsokára létrehozandó Kft. nevét, mely elsősorban épületekkel kapcsolatos mérnöki és menedzsment szolgáltatások nyújtásával foglalkozik majd (beruházás-lebonyolítás, műszaki ellenőrzés, épület-üzemeltetés). Akinek volna rá javaslata, kérem küldje el a fenti e-mail címemere. A legjobb ötletek beküldői értékes jutalomban részesülnek :-)

Ananász

Published
by
zolesz
on 2008. november 16., Vasárnap
in Pomáz, gratula and politika
. 0 Comments

Nem kis derültséggel olvastam a Pomázi Polgárban a volt polgármesterünk viszontagságos sorsáról szóló beszámolót:

Nagy vitát váltott ki Golub Athanász azzal, hogy indítványozta: lemond az Egészségügyi és Szociális bizottsági tagságáról, ha a pénzügyi bizottság tagja lehet. Azzal indokolta a kérését, hogy az előzőhöz nem ért, de a pénzügyekhez igen, és a nagy tapasztalatával többet segíthetne a városon. Meg a szociális bizottságban kevésbé fontos döntések születnek, mint a pénzügyiben. A képviselők ülését megelőzően a pénzügyi bizottság tagjai 4:1 arányban úgy szavaztak, hogy nem kívánják maguk közé Golub Athanászt. Dr. Szabó András jegyző a jogi aggályait sorolta az átüléssel kapcsolatban. Halászné Gambár Mária a szociális bizottság elnöke azt mondta, hogy náluk is vannak komoly döntések, ahol Golub Athanász kamatoztathatná tapasztalatait, nem szabad az ott folyó munkát lekicsinyelni. (Golub Athanász a 2006-os választások után elvállalta a szociális bizottsági tagságot, azonban - most már közel 2 éve - egyetlen alkalommal sem vett részt az ülésein. - A szerk.) Golub Athanász nagyon megbántódott az indítvány negatív fogadtatása láttán, hangsúlyozta, hogy amikor ő polgármester volt, mindenki kérését nagyon demikratikusan figyelembe vette, szerinte ott lenne a helye a pénzügyi bizottságban. Hogy itt most másféle vélemények alakultak ki, azért a polgármester is felelős, a vélemény olyan, mint az ember ülepén a lyuk, mindenkinek van, de senki sem lát a másikéra. Halászné szégyellhetné magát a hozzászólásáért. Vicsi László polgármester szépen köszönte Golub Athanász hozzászólását, és a testület az indítványt elutasította. Vicsotka

Körülmények:

Golub Athanász képviselő egészségügyi bizottsági tagsága nem az ő, feltételhez kötött lemondása folytán szűnt meg, hanem a törvény erejénél fogva. Az önkormányzati törvényszerint, ha egy képviselő egy évig folyamatosan nem vesz részt a testületi munkában, képviselői mandátuma automatikusan megszűnik.

A személyi ügy elbírlásakor nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy az önkormányzat 2002-2006 közötti gazdálkodását illetően két bűntetőeljárás is folyamatban van. Ezekben az ügyekben előfordulhat a volt polgármester érintettségének megállapítása is. Ilyen helyzetben Golub Athanász képviselőnek a Pénzügyi és Ellenőrzési Bizottságba történő beválasztása nem túl szerencsés megoldás lett volna.

Akit érdekel, az Otthonunk Pomázból elolvashatja a „sértett” tárgyról teljesen megfelejtkező, viszont csak személyeskedésből álló válaszát.

Csaba testvér szupersztár

Published
by
zolesz
on 2008. november 15., Szombat
in egyház, ember, magyar and érdekes ember
. 2 Comments

Riport Böjte Csaba ferences szerzetessel. És még valami.

Hit vs. vak hit

Published
by
zolesz
on 2008. november 09., Vasárnap
in személyes
. 0 Comments

Hit: állítást tényként elfogadni az azt alátámasztó bizonyítékok hiányában. Vak hit: állítást tényként elfogadni az azt cáfoló bizonyítékok ellenére. Biztos tudás hiányában, az előző kettőből választhatunk.

Alkalmasak-e a demokratikus intézményeink a (hosszú távon) fenntartható fejlődés biztosítására? Van-e egyáltalán érdekközösség a vezetők és a vezetettek között abban, hogy ezen alapvető elvárás mentén irányítsák a társadalmi-gazdasági folyamatokat? Akik korábban nem tudták a saját és a rájuk bízottak rövid- és hosszútávú érdekeit, céljait összeegyeztetni, azokra rábízható-e ez a feladat később, a maguk által (is) okozott válságban? Hihetünk-e a „messziről jött” embereknek?

Szerintem vessük el a fenti kérdésekben elrejtett feltételezéseket, és bízzunk a saját józan eszünkben. Vállaljunk magunkért felelősséget, ne várjuk másoktól a megoldásainkat. Térjünk át az öngondoskodásra. Olyan vezetőkbe és közösségekbe vessük a hitünket, amelyek érdemesek arra. Mert erre továbbra is szükség lesz, egyedül nem fog menni. Legyünk nyitottak a változásra és a változtatásra.

Haladjunk szépen sorban, és kezdetnek zavarjuk el a jelenlegi vezetőinket! Hogy a vakhit helyébe a hit léphessen. Nincsen ingyenebéd, de az elkerülhetetlen rombolás után kezdődhet az építkezés.

Magyar tangó

Published
by
zolesz
on 2008. november 08., Szombat
in barátok, gazdaság, magyar, politika and társadalom
. 4 Comments

Az alábbi postot az én legkedvesebb kollégáimnak ajánlom, a tegnapi beszélgetésünk apropóján.

A Magyar Nemzet Hétvégi magazinjában a fenti címmel olvastam riportot Novoszáth Péter közgazdásszal a 2001-es argentin pénzügyi válság és a mi jelenlegi válságunk szembeszökő hasonlóságairól. Ezt a riportot sajnos nem, de Noszováth egy a témában 2007. év közepén megjelent tanulmányát be tudom linkelni.

Számos tekintetben - a magas szinten állandósult államháztartási hiány, az ország eladósodottságának mértéke, a társadalombiztosítási költségvetés jelentős hiánya miatt - már elérkeztünk odáig, ahová Argentína is elérkezett röviddel az ország összeomlása előtt. Az alapvető költségvetési problémákat nem sikerült megoldani, és az új programok általában rövid időszakok után megbuktak. 1989-tól Memen elnök a neoliberális washingtoni konszenzus szerint a kereskedelem liberalizálását, a munkahelyek deregulációját és a jelentős költségekkel működő állami vállalatok (telekommunikáció, energia és közművállalatok) privatizációját szorgalmazta, előtte közpénzen megerősítve, és a nyereség állami kezességvállalással való garantálása mellett. Mindeközben nem épült ki versenyképes hazai ipar. Sebezhető, importra szoruló gazdasági struktúra jött létre. A privatizált cégek nyereségét külföldre vitték, így a költségvetési hiány az állam eladósodottsága és a privatizáció ellenére sem csökkent.

Voltak látványos eredmények is, hiszen a külföldi tőkebefektetések nagysága az 1990-es 1,8 mrd USA dollárról 1997-re 8,1 mrd-re nőtt, ezért ez idó alatt évente átlagosan 6,7%-kal növekedett Argentína GDP-je. Az első években sok embernek növekedett az életszínvonala, ettől kezdve külföldi utazásokra költhettek, import fogyasztási cikkeket vásárolhattak, és alacsony kamatlábakon vehettek fel dolláralapú hiteleket. Argentínát neves nemzetközi pénzügyi intézmények híres és elismert szakértői, tanécsadói olyan mintaállamnak tekintették, amely a globalizáció kihívásaira megfelelő válaszokat tudott adni, és példaként állítható más, kevésbé fejlett országok számára.

Az argentin gazdaság növekedése az ipari szektor zsugorodása mellett ment végbe. Az ipar részaránya a GDP előállításában 1990-ben 36%, 1999-ben 32%, 2000-ben 28%-ra csökkent. A munkanélküliségi ráta ugyanezen időszak alatt 6,7%-ról 25%-ra nőtt. A kormányzati kiadások növekedtek a korrupció burjánzott. Az ország külső államadóssága az 1992-es 27%-ról 1998-ra 47%-ra nőtt, ami közvetlenül a válság kirobbanásakor valamivel 50% alatt volt. (Összehasonlításul: Magyarország GDP-hez viszonyított államadóssága 2004-től 2007-ig évente növekedve 59,4%, 61,7%, 65%, 65,8% volt.) Ezek után, a nyugdíjrendszer magánosítása következtében a kormány bevételei 20-25%-kal csökkentek, mely új hitelfelvételekhez vezetett, jelentős részben éppen a magánnyugdíjpénztáraktól. Az 1998 óta húzódó recesszió alatt a befektetők szép lassan kivonultak az országból. A kormány kemény költségvetési politikája a belső kereslet csökkenéséhez vezetett, és az export egyre inkább versenyképtelenné vált.

2001-ben az argentin kormány kényszerpályára került. A közalkalmazotti fizetéseket és a nyugdíjakat is csökkenteni kényszerültek, ami a privát szférában is a fizetések csökkenéséhez vezetett. Az év második felében az államkötvények kamatának egyoldalú csökkentése bejelentését követően megindult a lakosság rohama a bankok felé. Erre a kormány maximálta a bankokból felvehető készpénz mennyiségét. Ezután következett a 29 áldozatot követelő tüntetéshullám, s a különféle demonstrációk ma is mindennaposak Buenos Airesben. A tüntetők szlogenje a „Takarodjatok” volt. Elszabadult a pokol, pisztolyokkal felszerelt emberek fosztogattak, bűnözési hullám kezdődött. Argentina 2002 januárjában hivatalosan is bejelentette, hogy képtelenné vált a külső államadósságának visszafizetésére.

A magyar gazdaságban is a neoliberális gazdaságpolitika érvényesül. Ennek fő hiányossága, hogy bár a költségvetés egyensúlyára törekszik, de nem teremti meg a a gazdasági növekedés, fejlődés feltételeit. Ugyanakkor feléli az ország még meglévő, mozgósítható erőforrásait. A gazdaságban az első visszaesés a lakáspiacon és az autógyártásban tapasztalható, de ez átterjed a fogyasztási piac szélesebb rétegeire is. Nálunk jelenleg még biztosabb a közszektor, de az összeomlás végzetes lehet. Első jelei: kórházak csődhelyzete, műtétek elmaradása, várólisták hosszabbodása. Korrupció.

Aki az IMF-hez fordul, annak már kockázatos a büdzséje. A kérdés, mikor indul el a láncreakció.  Olyan kormányt nem lehet alkalmasnak tekinteni a válság elhárítására, amelyik vétkes a  válság kibontakozásában, s nem vette észre, mekkora a baj. Jó volna végre megérteni, hogy Magyarországon komoly gazdasági válság van kibontakozóban.

Szóval, kedves barátaim, én nagyon szívesen írnék optimista bejegyzéseket, amelyek felett boldogan mosolyoghatnánk egymásra, csak hát nem jön össze… Vegyétek a fáradtságot, és gondoljátok végig a fentieket, még ha nem is esik jól, aztán kiki döntse el maga, van-e okunk aggodalomra.