Nick Hornby Betoncsók című könyvét olvasva az volt az érzésem, mintha egy kicsit újraélném a tizenegy évvel ezelőtt velem, velünk történteket. Persze minden hasonló különbözik is (egy kicsit), de talán nem gyakran fordulnak elő olyan csodák, amikre ne lettek volna példák korábban a Földön, valaki mással. Az étvágytalanságra például kifejezetten emlékszem. Aztán hogy pont az ellenkezőjét mondom annak, mint amit szeretnék, és így pont az ellenkezőjét érem is el vele, na arra is. A történet vége (?) nálunk szerencsére más lett. Olvassátok el, jó könyv, és szórakoztató.
Monthly Archive for január, 2009
Vizi E. Szilveszter agykutató, az Akadémia korábbi elnöke szerint a magyar lakosság negyede szenved valamilyen idegrendszeri vagy pszichiátriai kórképben. Hogy ez az arány ilyen nagy lenne, az engem nagyon meglepett. Néhány idézet az index cikkéből:
A depresszió, a szorongásos zavar civilizációs betegségnek tekinthető. Az emberiség a fejlődése során idegrendszerileg nem alkalmazkodott még teljes mértékben a nagyvárosi léthez, a természettől való majdnem teljes elszakadáshoz, a felfokozott munkatempóhoz.
Hozzájárul ehhez az információs társadalom okozta leterheltség is. A ma élő ember agyába hatalmas mennyiségű vizuális információ érkezik, ami vitathatatlanul hatással van egy olyan idegrendszerre, amelynek eddigi evolúciója egy merőben más környezetben játszódott le. Az új technológiák, így a mobiltelefon révén állandóan elérhetőek vagyunk, minden percben állandó riadókészültségben, tettre készen kell lennünk.
Vizi E. Szilveszter életmóddal kapcsolatos fenti megállapításait Csermely Péter valószínűleg osztja, ő ugyanis öt éve kikapcsolta a mobiltelefonját. Ezzel szemben a mobil kommunikáció rohamos elterjedését várják a hozzáértők, és magam is azt látom, egyre gyorsabb reakciókat vár el az embertől az ügyfél vagy a munkaadó.
Úgy tűnik, két lehetőség közül választhatunk. Az egyik, hogy beleállunk a versenybe, és rövid távra optimalizálunk, a másik, hogy valamelyest kivonjuk magunkat a versenyből, és hosszú távon próbáljuk meg a saját magunk számára megtalálni a „fenntartható fejlődés” útját.
Mintha a globális és az egyéni probléma hasonló lenne.
A fenti címmel jelet meg A béka marad blogon cikk egy „rákmentes gyerek” születéséről. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor egy olyan gyermek született Londonban, akin preimplantációs genetikai szűrést alkalmaztak a BRCA-1 génre. A BRCA-1 változatot hordozó nők 50-80%-ánál alakul ki emlő- vagy petefészekrák életük során. (…) A preimplantációs genetikai szűrés azt jelenti, hogy mesterséges megtermékenyítésnél a beültetendő embriókat vizsgálták előre, nehogy hordozzák a mondott káros változatot. Az új orvosi eljárást szabadalmaztatták, melynek etikai vonatkozásait és jogi következményeit boncolgatja a Bioetika blogon.
Számomra azonban egy másik etikai kérdés merül fel az alkalmazott eljárással, illetve általában az élet dolgaival kapcsolatban. És ez az, hogy akár az orvos vagy a páciens hozhatnak-e döntést a bármilyen módon, tehát akár természetes vagy akár mesterséges úton megfogant magzatról, annak megtartásáról vagy elvetéséről. Illetve a kérdés másik felfogásban az, hogy petesejt megtermékenyülése után meddig van lehetőség annak sorsáról dönteni.
Magam laikusként azt gondolom, hogy ember (tehát nem állat és nem növény) esetében egyetlen határ van a „hatalmunk gyakorlása” előtt. Ez a határ pedig az a pillanat az, amikor a petesejt és a hímivarsejt egyesül, és ezzel létrejön az új ember. Amire ezt megelőzően van lehetőség, ott szabad utat engednék a vizsgálatok és a döntések számára. Viszont ezt követően, már az első másodperctől is csak olyan beavatkozásokat tartok etikusnak, vagy ha úgy tetszik, erkölcsileg védhetőnek, amelyek a fejlődésnek indult embrió megtartását és világra jövetelét minden más szempontnál előbbre teszik.
Lehet, hogy a hozzáállásom ma sokak számára túl konzervatívnak tűnhet. Sőt, azt is tudom, hogy a humanizmus jegyében komolyan lehet érvelni ettől eltérő etikai határ felállítása mellett is. Azt pláne tudom, hogy a jogszabályok nálam sokkal megengedőbbek. Azonban mindezek ellenére sem adnám elvi támogatásomat egy olyan orvosi eljáráshoz, amely a fejlődésének bármilyen korai szakaszában emberi életek megszűntetésével csökkenti egy betegség előfordulásának esélyét.
Riport Csermely Péterrel, illetve két érdekes idézet tőle, a stresszel kapcsolatban:
Tehetséggondozóként tudom és tapasztalom, hogy bizonyos egyéniségeknél a stressz és a lépéskényszer igen érdekes egyedi megoldásokat egészen jó eséllyel ki tud pattintani. Ugyanakkor hálózatkutatóként biztos vagyok abban, hogy a hosszú távú, általános válaszok rendszerszemléletű átgondolásához nem kevés idő kell.
Öt éve kikapcsoltam a telefonjaimat, és minden kommunikációmat emailre tereltem. Visszanézve elmondhatom, hogy ez nagyon fontos eleme a nyugodt, elmélyült életnek, és ezen belül a tudományos munkának. A stresszt, a kapkodást ugyanis igen széles határok között nem a munkaterhelés, hanem az állandó fókuszváltás okozza. Igazi elmélyüléshez legalább 15-30 perc kell. Azaz néhány jól elhelyezett telefon akár egy egész napi munkát és nyugalmat tönkretehet.
Olvasom a cikket, és nem tudom megérteni, mi késztette a bankokat arra, hogy ilyen mértékű hiteleket nyújtsanak Ukrajnában. Az ország teljes külső adósságállománya 85%-a a GDP-nek, négyszerese a 2005-ös adatnak. Ebből a külső államadósság csak egy kisebb hányad, a háztartások és a vállalatok adóssága a teljes 130 milliárd dollár 11/12-e. Miközben bevételeiket hrivnyában szerzik (ha szerzik), ami a hitelfelvételek idejéhez képest már kb. csak a felét éri a dollárhoz képest. Az ukrán himnuszból:
Ukrajna dicsősége nem halt meg, s szabadsága sem,
a sors ránk mosolyog újra, honfitársak.
Ellenségeink eltűnnek, mint harmat a reggeli napban,
S mi is uralkodni fogunk, testvérek, szabad és saját országunkban.
Oszlatja az optimizmust Bajnai Gordon gazdasági miniszter. Nem gyakran idézek kormánypárti politikustól, de most igen, mert majdnem teljesen igaza van, de csak majdnem:
Senkinek ne legyenek illúziói: a reálgazdaság terén még bőven befele megyünk a válságba. A következő fél év egyre romló körülményeket hoz. Az igazi kockázat azonban az, ha a nagy beszállítói, ellátói vagy foglalkoztatási rendszerek esnek szét, mert ezeknek sok évbe kerülhet az újjáépítése. A kormány legfontosabb feladata, hogy ezt próbálja megakadályozni, miközben küzdeni kell a lehető legtöbb munkahely megtartásáért. (…) Ez a válság Magyarországon mindenkinek világosan megüzente: nem lehet hosszú távon szembemenni az ésszerűséggel. (…) Ezzel a bő egyéves haladékkal (értsd: IMF hitel) élnünk kell, mert a válság hamarosan visszatér azokhoz, akik nem értették meg az üzenetét.
Amiben nincs teljesen igaza, az az, hogy a mai foglalkoztatási viszonyok konzerválására helyezi a hangsúlyt. Szerintem meg legalább ennyire kellene küzdeni az új munkahelyek megteremtéséért is! Ugyanis ami munkahely ma keletkezik, az talán életképes lesz az új viszonyok között is, a meglévők esetében azonban ebben néhol kételkedem. Hogy ne menjünk szembe az ésszerűséggel, és megértsük a válság üzenetét!
Az index egy „szájbarágó„-val járult hozzá a helyzet megértéséhez, azok számára, akik keveset tudnak a konfliktus előzményeiről és részleteiről. Ilyen célirányosan én is csak most olvastam ezekről:
Gáza területe 360 négyzetkilóméter, lakosainak száma 1,5 millió (összehasonlításul Budapest adatai: 525 km2 és 1,7 millió). A népsűrűség és a népesedés világviszonylatban is kiemelkedően magas. A Palesztin hatóság másik, Gázától területileg elválasztott része Ciszjordánia (West Bank), a kettő lakosainak száma együttesen 4 millió. Határait Izrael illetve Egyiptom ellenőrzi. A víz- és áramellátás, illetve a távközlési hálózat is Izrael kezében van. A területet folyamatos embargók és gazdasági blokádok sújtották az elmúlt években, a lakosság ki- és beutazását is tiltották vagy korlátozták. Magas a munkanélküliség, a lakosság több mint fele a szegénységi küszöb alatt él, nincs mindig víz, villany és élelmiszer. Az ország főként nemzetközi segélyekből tartja el magát. Gáza tulajdonképpen egy nagy szociális otthon, egy kőházakból álló menekülttábor, hiszen a más területekről elűzött palesztinok most itt élnek.
Izrael azért indított december 27-én támadást a Gázai övezet ellen, mert onnan évek óta rakétákat lőnek ki izraeli területre. (…) Izrael most véget akar vetni ezeknek a támadásoknak, ezért előbb légicsapásokat intézett a Gázai övezet ellen, majd bevetette szárazföldi erőit is. Az Izrael ellen 2008 decembere óta irányuló rakétatámadásokban egy katona és három civil halt meg, köztük egy ott élő beduin. A Gázai övezetben indított izraeli offenzíva alatt eddig közel 700-an haltak meg és legalább 2000-en sebesültek meg, de hivatalos adatok nem ismertek. A világ egyik legjobban felszerelt és legjobban kiképzett hadserege és légiereje áll szemben egy kézifegyverekkel, és kis hatótávolságú, pontatlan rakétákkal rendelkező terrorszervezettel, amelyet évek óta támogat Irán és Szíria.
A palesztinok nem szeretik a zsidőkat, mert Izrael állam 1948-as megalakulása óta több millió palesztinnak kellett elmenekülnie otthonából, akiket közvetlen vagy közvetett eszközökkel űztek el. A házaikba beköltöztek, vagy ha nem volt szükség rájuk, lerombolták az elhagyott falvakat. A zsidók nem szeretik a palesztinokat, mert a szélsőséges palesztin terrorszervezetek meg akarják semmisíteni Izraelt. Izraelnek alapvetően a Gázai övezetet irányító Hamász nevű terrorszervezettel van gondja. A mostani támadással is arra törekszik, hogy meggyengítse ezt a szervezetet.
A Hamász egy palesztin terrorszervezet, de politikai párt és segélyszervezet is. Azért lett népszerű, mert a menekülttáborokban szociális ellátást is nyújtott a szegényeknek, és kevésbé volt korrupt, mint a Palesztin Hatóságot addig irányító Fatah. 2006-ban a palesztin területeken tartott demokratikus választásokon ők kapták a legtöbb szavazatot, 44 százalékot. A Hamász minden izraeli civilt katonai célpontnak tekint.
A II. világháború és a holokauszt után a nyugati hatalmak és az ENSZ úgy döntött, megilleti a zsidóságot egy önálló állam Izrael és Palesztina kettéválasztásával. A baj csak az, hogy az itt élő arabok ebbe nem egyeztek bele. Izrael a neki kijelölt 1948-as határokat az 1967-es hatnapos háborúban kiterjesztette, és elfoglalta a Gázai övezetet. 1994-ben került ismét önálló palesztin közigazgatás alá Gáza, és 2005-ben az utolsó izraeli katona is kivonult innen. Gázában azt mondják, azért nem tudtak fejlődni, mert Izrael folyamatos embargókat alkalmazott, és a határzárak miatt lehetetlenné vált a munkaerő-áramlás. Van persze olyan vélemény is, hogy a mindent átható palesztin korrupció miatt nem tudott fejlődni Gáza.
A Vatikán igazságügy-minisztere egy interjúban azt mondta, hogy a Gázai övezet egy nagy koncentrációs táborra emlékeztet. Renato Martino bíboros szerint a világ nem nézheti tétlenül a közel-keleti történéseket, hiszen az izraeliek és a palesztinok egyazon föld gyermekei. Az izraeli külügyminisztérium szóvivője, Jigal Palmor az AFP hírügynökségnek úgy reagált: a bíboros kijelentése Hamász-propagandán alapszik, nem veszi figyelembe a palesztin szervezet által elkövetett bűnöket, és nem visz közelebb az igazsághoz vagy a békéhez sem.
Pásztor Tibor magyar, zsidó származású politikus, magyar és izraeli kettős állampolgár, a térség és a kérdés ismerője ezeket írja blogján:
Elfogulatlansággal igazán nem vagyok vádolható a Gázai konfliktus ügyében. Izraeli két évem első pár hónapját Sderotban (שדרות) töltöttem, ott jártam ulpanra. Nir Am kibucban él ismerősöm, mindez pár kilométerre van csak Gáza határától. Ashkelonba is sokat jártam. Most Sderotban és Ashkelonban bombák hullanak.Gáza Izraelnek nem különösen fontos. Nem stratégiai hadászati szempontból, nincs számottevő víz, nincsenek szakrálisan fontos területek, szinte hermetikusan el van zárva Izraeltől. Ha a Hamasz nem lövöldöz onnét kifelé, Izrael nem támadna. Nyilván nem ingyen osztogatnak olyan rakétákat, amiket 40km-re lehet lőni. Valamiért azt gondolom, hogy azt a pénzt Gázán belül is lehetne értelmesen fölhasználni. A nyomor óriási, a terület kicsi és zsúfolt. Gyakorlatilag nem lehet a civil lakosságot elválasztani a katonai célpontoktól. Tűrni viszont nem lehet tétlenül, hogy a Hamasz átlövöldözzön a határon. Nem látom, hogy ennek a konfliktusnak békés úton, tárgyalásokkal lehetne feloldása. Izrael megvédi magát, a Hamasz még Irán pénzével megtámogatva sem fog tudni ellenállni. Remélem, hamarosan megint nyugodtan lehet Sderotban aludni.
Igazuk van az izraeli zsidóknak, akik szeretnének bombáktól mentesen nyugodtan aludni. De azt hiszem, nagyon is igazuk van azoknak a palesztinoknak is, akik emberhez méltó életet szeretnének élni, erre viszont évtizedek óta nincsen lehetőségük. A Vatikán fent említett bíborosának nyilatkozatától függetlenül nekem is valami olyasmi motoszkál a fejemben pár napja, hogy a zsidók hatalmat gyakorló és hangadó része mintha elfelejtkezett volna a hitleri holokausztról, vagy inkább a maguk esetében nem vennék észre a hasonlóságokat.
Nyilvánvalónak tartom, hogy a megoldás kulcsa sokkal inkább a politikai, gazdasági és katonai hatalmat birtokló Izrael kezében van, mintsem a beszorított palesztinokéban. Rövid távon gondolkodva lehet érvelni amellett, hogy Izrael a palesztin lakosságot sem kímélő, katonai módszerekkel próbálja meg megsemmisíteni azt a terrorszervezetet (a Hamaszt), amely miatt a határmenti területeiken bármikor bombák hullhatnak az égből. De hosszú távon aligha magyarázható az elnyomó és agresszív magatartása, mely emberek millióit a saját földjükön generációkon át giga-gettókba zár és nyomorra ítél. Véleményem szerint Izrael palesztinokkal kapcsolatos politikája ma, illetve évtizedek óta elhibázott és bűnös. Még akkor is, ha ebben tettestársai a fejlett világ és az ENSZ. Illetve akkor is, ha a radikális palesztinok reakciói sem igazolhatóak, éppen ellenkezőleg.
Ortodox zsidó férfiak a Gázai övezet határán.
Afterpost: Tízezrek tüntettek az izraeli hadjárat ellen Európában
Érdekes Interjú Shiri Zsuzsa jeruzsálemi tudósítóval
Afterpost 2: Ostromzár a HetiVálaszból
Afterpost 3: Pocakos hibajegyzéke az index szájbarágójához
Afterpost 4: Egy nem PC álláspont a régikeletű zsidó-palesztin konfliktus okairól
Afterpost 5: Izrael és az EU társulásának parlamenti vitája és szavazása a magyar Parlamentben
Afterpost 6: izraeli férfiak az erőszakról
Játékba hívott panyizsuzsi, így hát jöttem. Kedvenc filmem alig van, mivel nagyon keveset látok. TV-n szinte soha, és moziba is évente csak párszor megyünk, néha barátokkal közösen.
Kedvenceim azért mégis vannak, egyik a Verdák, amit Karácsony másnapján szoktunk megnézni a fiúkkal. Aranyosak, ahogyan növekedve sorban egymás után beszállnak az filmen való izgulásba. És amúgy tényleg jó az amerikai animációs film (ilyet másokra nem nagyon tudok mondani).
Aztán nagyon tetszett az Egerek és emberek, Orsival láttuk nagyon régen, nem is tudom, milyen minőségünkben még.
Ja, alsó tagozatban természetesen én is rajongója voltam a Csillagok háborújának. Nem is tudtam elképzelni annak előtte, hogy ekkor csoda létezhet egyáltalán filmvásznon.
Tervezem, hogy megveszem az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz könyvet. Hogy egy kicsit műveltebb legyek, és tudjam, mit érdemes (talán) megnézni. Mert a filmnézésről a csalódások miatt szoktam le (az időhiány mellett).
A labdát továbbpasszolom Gabának és Kirándulónak.
Első saját autóm - Géza barátommal közösen - egy piros Zaporozsec kupé volt, az érettségi utáni nyáron. Tizenötért ajánlották, nyolcért hoztuk el (ennyink volt kettőnknek összesen). Pomázon vettük, és sírtak a gyerekek, amikor mi boldogan kigördültünk az udvarukról. Sok kalandunk volt vele (Balaton-kerülő túrák, rallizás, mosóbenzin stb.), így őszre tönkre is tettük. Ezért alkatrésznek vettünk egy másikat. Amikorra már tarthatatlanná vált a helyzet, felelősségteljesen kivontuk a forgalomból, és egy üveg martiniért túladtunk rajta az öcsémnek és egy barátjának. Annyi hírünk volt még utána róla, hogy ők szénaboglyákat borogattak vele a Szentendre környéki réteken.
Aztán - félig legálisan - rátettem a kezem apám sárga Wartburgjára. Na ez már komolyabb autó volt: bőven száz feletti végsebesség, tolótető, hátsó ajtók, és az a varázslatos kormányváltó… Talán két évig jártam vele buliról bulira. A Balaton körüli túrák folytatódtak, többek között a ’91-es keszthelyi nyár… Az egységnyi idő alatt felmerülő műszaki problémák száma sajnos ennél az autónál is hamarosan növekedni kezdett, így meg kellett válni tőle is.
Ahogy múltak az évek, és komolyodtam, ráéreztem, hogy nekem motoroznom kell. Hiphop megszereztem az „A” kategóriás jogosítványt, és már jöhetett is a Java 250. Esések voltak, de komolyabb baleset nélkül megúsztam/tuk. Rájöttem, hogy a sebességváltás gázelvétel mellett és a kuplung használata nélkül sokkal gyorsabb tud lenni. Hát ezt sem kellett volna; gyorsan tönkrement a sebességváltója, és néhány szerelési próbálkozás után ismét az értékesítés következett.
Mindezek után úgy döntöttem, vége a bohém beszerzéseknek, nekem megbízható autóra van szükségem. Így érkezett meg az első kék, majd pár év múlva a második, karamell színű Trabantunk. Több éven keresztül szolgáltak minket, de ez már a gyerekek születése körül volt. Egy alkalommal, úgy emlékszem, még Bécsbe is elmerészkedtünk az egyikkel. Az első nem szocialista autó birtokbavétele vetett véget a járgányaim itt leírt, kalandosabbik sorozatának, és következett a második korszak. Ez azonban már egy másik mese lesz, majd valamikor később.
Az azonos neműek számára a bejegyzett élettársi kapcsolatot megteremtő jogszabály (2007. évi CLXXXIV. törvény) ma lépett volna hatályba, de az Alkotmánybíróság két hete megsemmisítette azt. Az indok: az alkotmány 15. §-a alapján a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. Az előzmények dióhéjban: a melegek egyenjogúsítása érdekében az SZDSZ azt kezdeményezte, hogy azonos nemű párok is köthessenek házasságot. Az MSZP-nek ez túl sok volt, végül kompromisszumként létrehoztak egy új intézményt, a több európai országban is ismert regisztrált élettársi kapcsolatot. Ez a meleg pároknak sok tekintetben hasonló jogokat adott volna, mint a házasságban élő különnemű pároknak. Nem mindenben: például gyereket nem fogadhattak volna örökbe. A melegek többsége jelentős lépésnek tartotta ezt a törvényt, és természetesen csak közbülső lépésnek.
Bragyova András alkotmánybíró különvéleményt fogalmazott meg az AB határozatához, aki egyébként elfogadta volna a törvényt úgy, ahogy volt. Okfejtésében a változó társadalmi konvenciókról és az azoknak való megfelelésről értekezik.
Miklósi Gábor az indexen megjelent cikkében többek között intellektuális csődnek minősítette az AB határozatot. Idézet a cikkből: „A házasság nem ettől gyengülne meg, hanem eleve kifelé megy a divatból. A társadalom megváltozott, csak épp az alkotmány ezt még nem tükrözi. Az alkotmánybíráktól persze nem progresszív társadalom-szemléletet tükröző jogfelfogást, hanem alkotmányos normakontrollt várunk.”
Ónódi-Molnár Dóra nol-ban megjelent cikke szerint az alkotmánybírók úgy kétszáz évvel vannak elmaradva koruktól. Először is: szekuláris alapon elég nehezen védhető a polgári házasságnak ez a misztikus megkülönböztetése. (…) Miért nem marad az állam semleges a különböző együttélési formák tekintetében? A mindennapi élet már rég túllépett a XIX. századi eszményeken. Az emberek jelentős része más kapcsolati keretek között keresi a boldogságát.
A fenti érvelések jól kifejezik a neoliberális társadalom világfelfogását, mely az értékeket inkább különálló individumokra, egyénekre vonatkoztatva tudja értelmezni, rövid távon. És amely viszolyog a közösségi, hagyományos és hosszabb távon értelmezhető értékeknek még a figyelembe- vagy tekintetbevételétől is.
Korábban én is leírtam már itt a blogon a véleményemet a témáról. Magam nem vagyok jogász, így az AB határozatát szakmai szempontból értékelni nem tudom. Azt viszont vallom, hogy minden lehetséges módon erősíteni kell a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékeket, így a házasság intézményét is. És ha erre az alkotmány még kifejezett jogalapot is teremt, akkor annak nagyon örülök. De talán nem is ez a legfontosabb az egészben.
Ami változó társadalmi konvenciókról, a progresszív társadalomszemléletről és az állami semlegesség eredményeit illeti, azokról lassacskán mindenki megbizonyosodhat majd, ahogy a válságunk szépen kibontakozik. Ki előbb, ki később. Rideg Sándor Indul a bakterház című alapműve jut eszembe, annak is az a jelenete, amikor a Patás a saját lábára engedi meleg vizeletét, hogy ne fázzon annyira.
afterpost: a kormány előterjesztésében arra tett kísérletet, hogy az új Ptk.-ban a családjogból törölje a házastársi hűséget, mint törvényi kötelezettséget. Helyette a kabinet a házastársak együttműködési és támogatási kötelezettségét javasolta csupán az új kódexben rögzíteni. Ezek és sok egyéb az ellenzékkel kötendő alkuk során fognak véglegesülni.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali