Monthly Archive for február, 2009

A ’91-es keszthelyi nyár

Olvasói kérésre leírom a járgányos bejegyzésemben említett, 18 évvel ezelőtti nyárról őrzött emlékeimet.

Gézával Zsoltnál vendégeskedtünk, a szállásunk így őnáluk, illetve Cserszegen sátorban, vagy néha a wartburgban volt megoldva. A nyaraláshoz kevés pénzzel, de annál több idővel rendelkeztünk. Hamar módosítottuk az év nagyobb részében szokásos életritmust: mindent kb. fél nappal későbbre halasztottunk. A délelőttöket hasznosság szempontjából leminősítettük, és inkább alvással töltöttük. A napok tehát az ebéddel indultak, majd lementünk a strandra. Itt megterveztük az esti programot, ami rendesen úgy 8-9 óra körül vagy egy városi sörözőben (leginkább a Golfban), vagy a pavilonsoron kezdődött. Eztán célszerűen áttekertünk valamelyik szórakozóhelyre. Ágyba gyakran csak akkor kerültünk, amikor már be kellett húzni a függönyöket, hacsak el nem aludtunk menet közben egy buszmegálló padján…

Vonyarcvashegyen, a Magyar Tengernél meglepett minket az eső, úgy éreztük, hogy ilyen körülmények nem várhatjuk el a népes társaságtól, hogy biciklivel menjen haza. Taxi akkoriban szóba sem jöhetett, ezért mi hazatekertünk és beindítottuk a vartyogót. Az akkumulátort töltő generátor éppen megadta magát, így spórolni kellett az árammal (hogy minél tovább legyen gyújtás a három hengerben). Ezt úgy oldottunk meg, hogy csak akkor kapcsoltuk be a lámpát, amikor úgy láttuk, hogy már tényleg szükséges, például útkereszteződésben vagy sűrű városi forgalomban. Sajnos hamar villogó kék fényre lettem figyelmes a tükörben; meg kellett állni. A rendőrök megkérdezték, miért kapcsolgatjuk a lámpát, és kérték a papírokat. A műszaki probléma magyarázata tetszett nekik, és még azon is túlléptek, hogy a forgalmi elkallódott, a szonda megfújásához azonban valamiért ragaszkodtak. Sokáig próbálkoztam azzal, hogy két oldalról bepumpált friss levegőt juttassak át a csövön, ami azonban igen lassan ment, és igyekezetemben le is ejtettem a szipkát. A törött helyett kaptam egy újat. Igen lassan haladtunk, és már azzal fenyegettek, hogy egy lufit húznak a végére, ha nem fújom rendesen. Sokszori próbálkozásomra végül elengedtek, azóta sem értem, pontosan miért…

Késő este biciklivel tekertünk haza, amikor szintén megállítottak minket a rendőrök, és kérték, hogy igazoljuk magunkat, és hogy nem loptuk a bicikliket. Épp nem voltak nálunk a névre szóló számlák, így becsszóra nyilatkoztunk, hogy nem loptuk őket, de kevesellték ennek a bizonyító erejét. Ekkortájt Debrecenbe jártam főiskolára, és a kollégium, mint ideiglenes lakcímem még szerepelt a személyimben. Szerencsére az egyik rendőr debreceni fiú volt, és földijének tekintett, ami azonnal eloszlatta a szavahihetőségünkkel kapcsolatos gyanújukat, és barátságosan, jó utat kívánva elengedtek minket.

Nagyszabású bulit szerveztünk egy este Zsolt szüleinek cserszegi telkére (szőlőjébe), pár kilométerre Keszthelytől. Körülbelül kétszázan érkezhettek illetve fordulhattak meg ott. Meghívó nem kellett a belépéshez, sőt, Csácsó a vartyogóval többször fordult, hogy az érdeklődők eljussanak a városból a helyszínre, melyhez elegendő volt a szándékot kézfeltartással jelezni. Egy zenekar szolgáltatta az élő zenét a fedett szín alatt, mely az egyetlen építmény volt a környéken. Bográcsban valami étel is főtt. Szálláshelye csak Gézának és nekem volt, egy-egy sátor formájában, ugyanis ezidőtájt mi ott kempingeztünk. Másnap, a takarításkor az üres üvegek mellett több nejlonzacskónyi cigarettacsikket szedtünk össze a fűből.

Kora délután Zsolttal közösen, egy biciklivel haladtunk a strand felé, de út közben megálltunk a Golfnál. Kicsit iszogattunk, majd folytattuk az utat. Egy rendőr miatt a kerékpárról le kellett szálljunk, és tolni voltunk kénytelenek. Ettől nagyon elfáradtunk, én a stégen el is aludtam. Na ezt nem kellett volna! Estére úgy éreztem, mintha két hosszú tűt szúrtak volna a szemeimbe. Csak feküdtem az ágyon, Ica pedig vizes zsebkendőkkel elszántan borogatta a szememet. (a kép csak illusztráció)

Jut eszembe, néhány nappal korábban hazakísértem Icát a Golfból, de ezt itt most részletesebben nem taglalnám. Két magyarázatot azért fűzök még az esethez: az egyik nyilvánvaló; Icával akkor a Golfban hirtelen erősödő szimpátiát észleltünk egymás irányában. A másik, hogy Orsi annak idején még nem látta meg bennem a jövendőbelijét, gyermekei apját. Sőt, bár hívtam Keszthelyre, nem akart részt venni az itt leírt szuper programokban. Egyáltalán nem értem, miért.

Arról már korábban megemlékeztem, hogy a sárga vartyogó milyen szerény műszaki állapotban volt. Ezzel együtt sokat jártunk vele napközben, főleg a Cserszegen álló sátraink és a strand között. Az autó tolótetője, mint extra annak idején nem volt gyakori, amin sokat lógtunk kifelé. A vonulásainknak külön hangsúlyt adott az, hogy a kerekek teljesen normális sebesség mellett is erős csikorgó hangot adtak minden kanyarnál, amit mi nagyon élveztünk!

Az egyik Balatonkerülő túránkon (nevezetesen a Camel-túrán) megnéztük Siófok éjszakai életét is. Erre a túrára Rózsa is csatlakozott hozzánk. Délután érkeztünk, és egy séta során megismerkedtünk a belváros nevezetességeivel. Estefelé beültünk a parkoló kocsiba, és elkezdtünk iszogatni. Többek között csapra vertük a zaporozsecünkért kapott martinit is (na ezzel sem kellett volna megkeverni a dolgokat). Estefelé Gézá és én, az aktívabbak, körülnéztünk, hogy mit is lehetne itt csinálni, és pár óra múlva visszatértünk Zsolthoz és Rózsához, akik a kocsiban maradtak. Egy kopaszokból álló csapat közepén találtuk Zsoltot, aki valamit magyarázott nekik. Miután az autó papírjai felől érdeklődtek, jeleztem, hogy én vagyok az autó felelőse, és megmutattam azokat, az ülés alól előkotorva. Erre hirtelen beültek a mercijükbe, és egy „akció van” felkiáltással igen gyorsan elhúztak onnan. Megigazítottuk Zsolt időközben erősen megtépázott ingét, és hajnalhasadtával elhagytuk Siófokot, gondolatban felszántva és sóval behintve a helyét. Reggelre a tihanyi belső tóhoz értünk, ahol hosszasan heverészve múlattuk az időt és rendeztük a sorainkat.

A haladó elméletek vs. a gyakorlat

„Az integrált oktatás nem csak az abban részt vevő gyerekek teljesítményére, eredményeire hat kedvezően, de egyúttal csökkenti a társadalmi feszültségeket is azzal, hogy a diákokban kialakítja és megerősíti az egymás iránti elfogadást és megértést.”

A fenti bölcsességet Gusztos Péter és Horn Gábor jegyzik, akik éppen kiborultak azon, hogy a Tatai Tóth András, az mszp-frakció oktatási munkacsoportjának vezetője egy sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott: vannak olyan jelek, hogy az integrált oktatás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Hát bizony vannak olyan jelek mifelénk is. És más jelek is vannak, amiket szintén fel kellene ismerni!

Munkaerőpiac a recessziókban

Különösebb elemzés nélkül belinkelem Nyenyec blogbejegyzését a címéli témában. Az ábrán a munkaerőpiac alakulása az 1990-es, a 2001-es (dotcomlufis) és a mostani recessziók hónapjai során. Kiindulási pont mindhárom esetben a foglalkoztatás lokális csúcsa.

A kormányzatoktól, a vállalkozóktól és a magánszemélyektől is nem szokásos megoldásokra van szükség. Senki nem gondolhatja, hogy ami igaz ma, az holnap is biztosan igaz lesz. Ezért ébernek kell lenni, és több lábra kell állni!

Az új munkahelyem

Ma volt az első munkanapom az új munkahelyemen: a Ferihegyi Repülőtér 2. terminálja bővítése építésének építészeti műszaki ellenőrzése lesz a feladatom, egy mérnökcsapat tagjaként. Ilyen most, és ilyen lesz pár év múlva a kettes terminál:

Future files

Matolcsy György a HetiVálasz karácsonyi számában Richard Watson Future files című, nagyon érdekesnek tűnő könyvét ajánlja.  Az író kétszáz trendet elemez ebben, és ezekből emel ki öt nagy erejű, a jövőt alakító változást. Ezek a következők:

1, az emberiség egyre „idősebb” lesz, ami az egészségügyet felértékeli 2, mindenki mindenkivel egyre szorosabb kapcsolatban áll majd a világban (értsd: kommunikáció) 3, gépek felemelkedése, önmagukat reprodukáló gépek, emberi intelligencia gépekbe történő letöltése 4, a hatalom nyugatról keletre tolódása 5, környezetszennyezés, vízhiány.

Hogyan változik a társadalom? A globalizáció még egy ideig folytatódik, de már megerősödik a lokalizáció: új törzsi érzések alakulnak ki az új városállamokban, helyben gyártott árukat veszünk, védjük a helyi piacokat, és a szállítási költségek megugrása miatt a helyi nyer a globálissal szemben. A társadalmak polarizálódnak, eltűnik a mai középosztály: egy része felemelkedik a szupergazdagok világába, más részük lesüllyed. Új szolgaság alakul ki a munkában, és új munkanélküliség. A változás felgyorsulása felfokozott izgalommal jár a társadalmak tagjaira: elterjed a nosztalgia, a világtól való elfordulás és a tehetetlenség érzése. Egyre többen keresik életük értelmét, megerősödnek a vallások, és a szellemi igények az anyagiakkal szemben.

Hogyan változik a politika? A nemzetállamok meggyengülnek, globális szervezeteken keresztül próbáljuk meg érdekeinket érvényesíteni, és a gazdasági hatalom olyan hatalmas városállamokban összpontosul, mint Tokió vagy New York. A feszültségek egyre inkább törzsek között robbannak, megerősödik a helyi politika és az idegengyűlölet. A politikusok már nem jólétet, hanem boldogságot ígérnek kampányaikban. A környezet vezető politikai témává válik. A gazdaság és politika visszatér 1914 előtti formáihoz, erősödik a nacionalizmus és a tekintélyelvű politikai rendszer. A politika nem a jövedelmet és a termelést adóztatja, hanem a „rossz” fogyasztást: győz a zöld politika. A félelemre építő politika is erősödik, mert nő a bizonytalanság.

Azt már én teszem hozzá, hogy a fentiek szerint a társadalomban és a politikában inkább jobboldali, egyes elemeiben szélsőjobboldali fordulat várható. Vajon mások mit gondolnak ezekről a jóslatokról?

Levegőkazán

Azt mondtam magamnak, meg kell találni a módját annak, hogy a házunk fűtése gazdaságosabb legyen, és ha lehet, függetlenedjünk az évek óta egyre aggasztóbb gázproblémától. Elmentem hát a házunk terveivel az egyik legjobb szakértőhöz, a GeoSolar Kft.-hez. Gyors és szakszerű volt a válasz, tömören a lényeg a következő:

Négy megoldás jöhet szóba: a napenergia, földenergia, vízenergia és a levegőből nyerhető energia (a széllel ők nem igazán foglalkoznak). Esetünkben - mivel domboldalon talajvíz nincsen - egyértelműen a levegő energiájának kiaknázása jöhetett csak számításba, a gazdaságosságot is figyelembe véve. Nem részletezem itt a műszaki tartalmat, elég annyi, hogy egy levegőkazán áll a kertben, és nyomatja be az épületbe a hőenergiát, ami egy hőcserélőn keresztül dolgozik rá a lakás meglévő fűtési rendszerére. A becsült üzemeltetési költség-megtakarítás 30-40%-os mértékű, a jelenlegi gázárak mellett. A beruházási költség kb. 8 millió Ft.

Számoljunk egy kicsit! Az éves gázfogyasztásunk cca. 2500m3, ami a mai - támogatás nélküli - gázár mellett 2500m3/év x 130Ft/m3 = 325.000,-Ft költséget jelent. Ennek a 35%-a 113.750,-Ft/év, ez a megtakarítás. Ezzel áll szemben a 8.000.000-Ft egyszeri beruházási költség. Kamatokkal, jelenérték-számítással mit sem törődve, egy egyszerű osztás alapján a projekt 70,33 év alatt térül meg.

Legyünk optimisták: az árból lealkuszom 10%-ot, és utána mindenféle okossággal megtakarítok még 10%-ot (olcsóbb kivitelező, alternatív anyaghasználat stb.). Sőt, megkapom az államtól a maximális 1,2 millió Ft támogatást is. Ez esetben a megtérülési idő 40,00 év.

Ha nem átalakítunk, hanem új házat és első fűtési rendszert építünk, a beruházási költségből levonhatjuk a gázkazán, a kémény és a gázbekötés költségeit, mert ezekre ilyen rendszer esetén nincsen szükség. Amennyiben tehát ezt megtakarításként értelmezzük, akkor beruházási költséget virtuálisan csökkenthetjük akár 2 millió forinttal is. Ez esetben a megtérülési idő 28,13 év, az egyszerűsített számítás alapján.

Az optimizmusunk mellett, más szempontból legyünk pesszimisták (konzervatívak): az állam megszünteti a lakossági gázárat és az üzleti fogyasztókkal egy kalap alá vesz minket (200,-Ft/m3), majd az oroszok megemelik a gáz árát úgy, hogy a fogyasztói ár felmegy az alábbi ábrán előre becsült 300,-Ft/m3-re. (Most ne foglalkozzunk azzal, hogy milyen zavargások lesznek, ha a lakossági gázár a mainak a kétszerese fölé emelkedik pár éven belül.) Végezzük el a számítást a magasabb gázárra is: 2500m3/év x 300,-Ft/m3 = 750.000,-Ft/év. Számoljunk most már 50%-os megtakarítással (feltételezzük, hogy az alternatív rendszerünkhöz szükséges villamos energia ára kevésbé emelkedik, mint a gázé), ami 375.000,-Ft/év. A megtérülési idő így 13,87 év. Ha új házat építünk, és nem költünk a gázkazánra és a tartozékaira, akkor mindezen feltételezések mellett a számított megtérülési idő virtuálisan 8,53 évre csökken.

Nem mintha most elő tudnék húzni szabadon felhasználható 8 vagy 6,4 vagy akárcsak 5,2 millió forintot, de más számára is kevés realitása van ma annak a beruházásnak, legyen kicsi vagy nagy a projekt, ami nem hozza a maximum 5 éves, de inkább rövidebb megtérülési időt. Melyik bank fog ma támogatni ilyen projekteket? (Ismétlem, kamatköltséggel fentebb nem kalkuláltam.) Szomorú, hogy ennyire nincs realitásuk azoknak a lakossági beruházásoknak, amelyekre oly nagy szükségünk lenne ahhoz, hogy felkészüljünk a következő évtized egyik legnagyobb kihívására, a hagyományos (ősmaradványi) energiahordozók fogyatkozására.