Monthly Archive for március, 2009

Istvánka születésnapja

Ma három éves István fiunk, Isten éltesse sokáig! Bemásolok ide egy jó kis videót arról, hogyan szurkolt néhány hete a kosárcsapat meccsén:

Istvánka szurkol - video-1 video-2

Az edző ezzel szeretné indítani az egyesület indulóját, nem csodálom!

Hol az ellenzék?

Bajnai Gordon szeretné írásban rögzíteni az MSZP-s, illetve az SZDSZ-es képviselők támogatását, vagyis szerződést kötne velük, hogy akkor is támogatják kormányát, ha nehéz döntéseket kell meghozniuk - értesült a távirati iroda. A miniszterelnök-jelölt egy az egyre apadó kisebbség vezetői által aláírt, igen kétes értékű és tartalmú szerződéssel akarja pótolni a többség támogatásának hiányát. Az idő nyomása alá helyezték az országot, és így ajánlanak megoldást: továbbra is önmagukat és a programjukat, így együtt a kettőt. Érthető és nyilván jogszerű, alkotmánnyal nem ellentétes magatartás. Viszont nem elfogadható, hogy félévente-évente előálljanak azzal, hogy ok, ismét „elkúrtuk”, de mostantól becsszóra rendesen csináljuk majd.

Itt az ideje, hogy az ellenzéki pártok érdemi lépéseket tegyenek, amelyeket eddig elmulasztottak, legutóbb 2006 őszén, az őszödi beszéd után. És ezeknek nem a parlamentben vagy a pártközpontokban, újságcikkekben vagy sajtónyilatkozatokban, hanem láthatóan az utcán van a helyük. Nem randalírozásra vagy forradalomra gondolok, de határozott erőt kell mutatni, és látványosan. Mert - minő csoda - önként nem mondanak le a hatalomról annak levitézlett birtokosai. Úgy tűnik, továbbra sincsen „ingyenebéd”.

A szabadságról

Jönnek az „álomszerű” állásajánlatok, de egy biztos; többé engem senki sem kap meg „szőröstül-bőröstül”. Klassz feladatokra vállalkozom szívesen, de nem munkaidő-alapon, és pláne nem 100%-ban egyvalakinek eladva azt.

Afterpost: szuper állásinterjú a modorosblogról :-)

Afterpost 2: Munkahelyi terror :-(

Vége a válságnak?

Az elmúlt héten öt munkalehetőség is megtalált engem, és egyiket sem én kutattam fel. Lehet, hogy a címbéli fordulat következik be az építőiparban?

Dr. Kőrösi Mária

Talán már tizenöt éve is volt, hogy részt vettem egy többnapos tréningen, amire ma is jól emlékszem még. Dr. Kőrösi Mária tartotta a BME-n, a címe valami ilyesmi volt: Tárgyalástechnika a mérnöki menedzsmentben. Bevallom, akkor azért mentem oda, mert meg akartam tudni, hogyan járhatok túl mások eszén, győzhetem le majd őket az üzletben, és lehetek sikeresebb náluk.

Több program mellett volt egy izgalmas pontszerző játék is. Megmondta a tanárnő, hogy a résztvevőknek lesz egy sorrendje a végén. Minden megengedett, lehetett becsületesen és egymást becsapva is játszani. A versenyt nagy elszánással kezdtem, mindenképpen nyerni akartam. Ennek érdekében átvertem a többieket, és velük összehasonlításban elég jó eredményt értem el.

Az eredményhirdetés után megvizsgáltuk, mi lett volna, ha a „szabadverseny” helyett korrekten együttműködtünk volna. Kiderült, hogy összességében több pontunk gyűlt volna össze úgy, mint amennyit így együttesen megszereztünk. Persze akkor le kellett volna mondani a siker egyéni maximalizálásáról. Emlékszem, nagyon meglepett ez a dolog, és egy életre megjegyeztem a tanulságot.

Azért írtam le ezeket, mert visszagondolva az elmúlt éveimre, azt kell mondjam, egyetlen munkahelyemen sem működött célszerűen a „munkaközösség”. Először is az új belépőket kb. nem fogadták sehogy sem, pláne nem adták át azt a tudást, amivel sikereket érhettünk volna el az új pozíciójukban. Nem tudta a vezetőség a verseny mellett érdekelté tenni a dolgozókat az együttműködésben, csak a mindennapi túlélés vagy a jólneveltség mértékéig. Sőt, a vezetők és a beosztottak között nemhogy bizalmi, de semmilyen emberi kapcsolat nem volt, csak a feladat delegálása és a számonkérés. A multinacionális cégeknél lehetőleg ezek is elektronikusan. (Volt olyan munkahelyem is, ahol már a legelején egyértelműen jelezték, itt előrelépési lehetőség nincsen a vezetői pozíciók felé.) Ha mindezek ellenére vitték valamire az alkalmazottak, az csak az egyéni képességeiknek, a kitartásuknak és talpraesettségüknek volt köszönhető. (Vagy esetleg másvalaminek, amit viszont nem vernek nagy dobra.)

Az ilyen hozzáállás mellett nem csoda, ha a rengeteg befektetett munka, stressz és leamortizálódottság ellenére itt tartunk. Olyan munkahelyen kellene mindenkinek dolgozni, ahol támogatás és együttműködés van, és az első perctől adott a siker lehetősége, mert csak így lehet fejlődni és eredményeket elérni. Többet, mint külön-külön és reményvesztetten.

Egy képzeletbeli szakértői kormányról

Milyen mélyen áll a kormányoldal megoldáskeresésének színvonala, ha Vértes Andrást, a GKI vezetőjét a három miniszterelnökségre esélyes jelölt között emlegetik az mszp-s körök! De nem is az ő személye a legnagyobb baj, hanem az a széles körben terjedő vélemény, hogy egy „szakértő”, egy „szakértői kormány” (még rózsaszínűbb nevén „nemzeti egységkormány”) kell az országnak. Akik majd a politikusok kudarca után végre kivezetnek minket a válságból, és emelkedő pályára állítják a gazdaságot a 2010-es választásokig.

Egy „szakértő” szerintem semmiképpen sem alkalmas olyan (elsőszámú) vezetői pozíció vagy funkció betöltésére, ahol komoly eredmény elérésére van szükség. Sem recesszióban, sem konjunktúrában. Az ilyenek identitása ugyanis olyan, hogy nem eredménykötelemben, hanem eljárási kötelemben gondolkodnak. Ez pedig a döntés-előkészítésére, annak támogatására alkalmas attitűd, de nem a döntés felelős meghozatalára. Szükség van rájuk is, de tapasztalatom szerint csak korlátozott mértékben szabad figyelembe venni a tanácsadókat. Ők ugyanis világéletükben más szerszámával verték a csalánt. Erre tenyésztették ki őket azok az érdekcsoportok, akik a háttérből, a saját céljaiknak megfelelően manipulálják a folyamatokat.

Afterpost: a hitelválságért is jórészt a szakértők felelősek, írtam erről nemrég

Afterpost 2: az esélyes személyekről Gyurcsány véleménye az őszödi beszédből: Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. (…) Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak.

Afterpost 3: az SDSZ álláspontja Vértesről: Vértes viccet csinált magából, amikor a válság elején közölte, hogy a válság nem gyűrűzik be Magyarországra, és remek a miniszterelnök politikája.

Új vasút a szentendrei skanzenben

Már írtam korábban a Szentendrei Néprajzi Múzeumról, szuper volt eddig is. Most pedig egy igen komoly beruházással nem is olyan kis vasutat építenek benne, kb. két hét múlva lesz az átadás. Nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen lesz.

Afterpost: azóta át is adták

Függetlenség 2.

Amióta megírtam az előző bejegyzésemet a hitelválságot részben okozó szakértői magatartásról, azóta azon jár az eszem, hogy végülis építési műszaki ellenőrként én is egyfajta szakértő lennék/vagyok.

Függetlenség?

Az általánosítások, mint a függetlenség, becsületesség és kockázatkezelés nem tekinthetőek másnak a Moody’s anyagaiban, mint reklámfogásnak, amelyeket senki sem vesz komolyan, s ezért nem alkalmasak arra, hogy bírósági eljárás során figyelembe vegyék őket - nagyjából így hangzott a hitelminősítő cég egyik ügyvédjének érvelése egy new-york-i bíróság előtt a Bloomberg tudósítása szerint - Írja az index.

Megkérdeztem egy független befektetési tanácsadótól, hogy hogyan tudja értelmezi ezt a kategóriát olyankor, amikor pénzt fogad el attól, akinek a termékét értékesíti. A válasz az volt, hogy a függetlenség ilyen esetben azt jelenti, hogy más cégek termékeit is közvetíti, akik konkurenciái egymásnak.

Ilyen szempontból sokkal korrektebbnek tartom a szakértőknél a vállalkozókat, akikről legalább annyit lehet tudni, hogy kinek az érdekében járnak el úgy, ahogyan. A szakértő valódi motivációja a függetlenségének, becsületességének álcája mögött bújik. Persze azok, akik a szakértők munkáját igénybe veszik (fizetik), ezzel tisztában vannak, ők csak a jóhiszemű harmadik fél megtévesztésére alkalmazzák ezeket. Kéz kezet mos, és a kasszától való távozás után - programozottan - jön a baj.

Afterpost: a témához kapcsolódó, tudományos alaposságú de közérthető cikk található a Kommentár 2008/6 számában

Afterpost 2: Hitelminősítők vs. EU

A reményről

Sok emberrel beszélgetve az az általános tapasztalatom, hogy a többség el nem tudja képzelni, hogy vele valamilyen jó dolog történhet, hogy van legalább matematikai esélye annak, hogy szerencséje lehet, hogy elérhet valamit a saját erejéből, ha egy kis kockázatot is vállal hozzá. Ellenben teljesen defenzíven inkább el akarják kerülni a lehetséges kudarcot, csalódást, de mindenáron. Mert olyan jó a langymeleg alsó-középszerűség.

Csakhogy így szerintem nincsen értelme élni. Legyetek nyitottabbak, bizakodóbbak, emberek!