A három fiút a szentendrei P’Art Moziba vittem gyereknapra. Nagyon élvezték a programokat, többek között festettek is (az első kettő Andrisé, a harmadik Petié).
Monthly Archive for május, 2009
Nem semmi, hogy milyen emberek vannak! Milyen attitűdje lehet ennek a futónak?
Embertelenül nehéz lehet - akármilyen tempóban - lefutni ilyen ultrahosszú távokat, és akkor még nem is említettem az egyéb körülményeket, amikről a cikk szól!
Minden tiszteletem a kitartó sportolóké!
Ritka, hogy az enyémhez ennyire hasonló álláspontról olvassak, mint a brit szociológus Antony Giddens esetében.
Jó nagy kavarodás van kialakulóban az energiaellátás terén. Európa gázellátásáért kőkemény harc folyik az EU és az oroszok között, Isten tudja, milyen kimenetellel. A gázár a kőolaj árával együtt mozog. A kőolaj ára a válság miatt most éppen alacsony, a kitermelés szintentartásához szükséges beruházások ezért leálltak. A kitermelés visszaesése pár éven belül minden eddiginél nagyobb kőolajár-emelkedéshez vezethet, pont amikor talán már túl leszünk az éppen aktuális válságunkon. Aztán eltérnek a vélemények arról is, hogy mikor fogynak el az ősmaradványi energiahordozók, azaz mikor érjük el azt az állapotot, amikor már nem lesz érdemes kitermelni azokat a föld mélyéről. Lesz-e addigra alternatívánk? Milyen ütemben halad előre a klímaváltozás a Földön?
Na ezek jelentik sok évtized óta talán a legnagyobb kihívást a fejlett világ számára. Új megoldásokra van szükségünk. Makro-szinten azonnal legalább össz-európai szintű összefogásra, és nem csak annak látszatára. Mikro-szinten pedig egypár éven belül minden eddiginél több készpénzt kell keresni, mert az energia-problémákra adandó lehetséges válaszok (mint pl. ez) igen költségesek lesznek.
A második program két héten belül, amelyen úgy vettem részt, hogy szinte csak én voltam férfi, a mai szülői értelezlet volt. Andriska helyén ültem (középső padsor első pad jobb oldal), mellettem Panyi Zsuzsi bloggertárs. Szépen jegyzeteltem az elhangzottakat, szavaztam stb. Egész jó anyukaállomány jött össze; még azon sem kerekedett veszekedés, hogy mit kapjanak a tanítónénik év végén tőlünk. Persze ehhez egy profi javaslatra is szükség volt.
A végén beszélgettem kb. öt percet hatszemközt a tanítónénikkel. Elmondtam nekik, hogy szerintünk hogyan tekintsenek Andris dolgaira és miként bánjanak vele úgy általában. Úgy láttam, megértették a mondandómat, és nyitottan álltak a kérdéshez.
ui: valaki azt mondta, hogy: „mert te ráérő apuka vagy!” Hát nem kis szervezés kellett hozzá, de szeretnék az ilyen dolgokra egyre többet ráérni!
A Pest Megyei Kosárlabda Szövetség elnöksége által által kiírt nyílt férfi mini megyebajnokságon a Szentendrei Kosárlabda SE mini csapata a harmadik, a férfi mini megyebajnokságon pedig a mai napon az első helyezést érte el.
Jó volt hallani a gyerekek nyilatkozatait: Marci elmondása szerint a mai első meccset Peti nyerte meg a csapatnak, amihez Peti hozzátette, hogy a döntőt pedig a Marci játékával tudták megnyerni.
A fentiek is mutatják, hogy Peti rendszeresen részt vesz a minik mérkőzésein, miközben életkora alapján még az eggyel fiatalabbak, a kenguruk között (is) játszik. A kenguruknál pedig a teljes Pest megyei mezőnyben a harmadik helyezést érte el az éves összesített dobólistán, több, mint 800 fiatal sportoló között. Ebből a fiúból még lesz valaki, ezt én mondom, a büszke apa.
Pénteken - ne kérdezzétek, miért pont most - egy kb. 200m3-es humuszdombot kellett elhordjunk a szomszéd telekről, amit még az építkezés során deponálunk oda, ideiglenesen. Elszállítani nagyon drága lett volna, meg jól is jön a telkünkön a termőföld, hát lehordattam magunk köré. Úgyhogy a kertünk most úgy néz ki, mint a szántóföld épp szántás után. Istvánka így követte a folyamatot a teraszról:
A nők körülöttem azonnal sopánkodni kezdtek, hogy hogyan lehet majd itt bejárni, meg mi lesz, ha esik stb. stb. A gyerekek viszont amióta meglátták a változást, várakat építenek zászlókkal és háborúznak, nagyon élvezik a helyzetet.
Csak annak nem örülök, hogy állandóan egymás ellen harcolnak. Kérdeztem ma este, hogy miért. Hát azért, mert ha nem egymás ellen, akkor ki ellen harcoljanak, és ez logikus. Azt javasoltam nekik, hogy holnap építsünk egy ellenséges várat, és aztán közösen bombázzuk porrá azt. Nagyon lelkesek, holnap kerti háborúba vagyok hivatalos a fiaimmal.
Olvasva az index cikkében a rövid idézeteket a hozzájuk befutott olvasói levelekből, először arra gondoltam, hogy milyen primitívek azok, akik ilyen leveleket írnak. És tényleg.
Aztán pont ma reggel felmerült bennem a kérdés, hogy hogyan is állok hozzá én magukhoz a „csúnya” szavakhoz. Lehet-e létjogosultságuk adott helyzetben. Kimondhatók-e egyáltalán, vagy száműznünk kellene őket az aktív szókincsünkből? Nos, az én véleményam az, hogy a negatív indulatok és érzelmek hatásos kifejezéséhez, illetve a másik oldalról a megértéshez szükség van rájuk. Ahol ez egyáltalán és soha nem megengedett, elfogadhatatlan, ott szerintem nincsen szabadság. Meg talán még más sem.
A jelenlegi miniszterelnök-pótlónak egyébként vannak jó ötletei is. Az ingatlanok megadóztatása szerintem jogos szándék, de úgy tűnik, ő sem nagyon ért a megvalósításhoz. Ezt egyébként már gazdasági minisztersége idején is hasonlóan éreztem, amire most miniszterelnökként ráerősített. Véleménye szerint azoknál „valami probléma van”, akik munkaképesek, de sokkal nagyobb ingatlanban laknak, mint amelyet fenn tudnak tartani. „Azt az ingatlant el lehet adni, lehet kisebbe menni, ha nem bírja fenntartani. Ez tudom, hogy keményen hangzik” - fogalmazott.
Igaza van a Vastagbőrnek, érdemes elolvasni náluk a részletes kritikát. Ebből így nagyon durva választási vereség lesz a szociknak. Klikk a képre!
afterpost: Bajnai elnézést kért ingatlanadós kijelentéséért: „Pontatlanul fogalmaztam, olyanokat is megbántottam, akiknek nem szántam ezt a nyilatkozatot, és akiket nem akartam megbántani, sajnálom” - fogalmazott a miniszterelnök. Szerintem ismét pontatlanul, értelmezzük csak szó szerint…
Egyébként dehogyisnem szánta mindenkinek a nyilatkozatát! A lehetőségeken felüli fogyasztás és életkörülmények csak a gazdagok privilégiuma lenne? Gáz, hogy félremagyarázással próbálja korrigálni a meggondolatlan őszinteségi rohamában tett igazi, ám nem PC nyilatkozatát. Ez a Szabó Máté-féle színvonalra hasonlít.
afterpost 2: szocik felingerelve
Tegnap elmentünk Csernus doktor szentendrei előadására a P’Art Moziba. Előzetesen nem ismertem a témát, és Orsi csak annyit mondott, hogy semmiképpen sem szabad kimenni a színpadra. Odafelé menet volt egy érzésem, hogy engem fog kiválasztani a pasas, és úgy döntöttem, ha ez bekövetkezik, bevállalom, bármi lesz is. Belépve az volt az érzésem, hogy egy kibővített nőegyleti gyűlésen vagyunk, a bő 120 fős létszámból 10 férfi volt jelen, az előadót és a mozigépészt is beleértve.
Nos igen, az első akit a színpadra hívott, az én voltam. Azonnal szívatni kezdett, és egy szexuális felvilágosító beszélgetést akart velem eljátszani: ő a gyerek és én vagyok az apa. Nagyon provokatívan viselkedett, ami még nem is lenne baj, de sorozatosan kiforgatva ismételte a szavaimat, illetve mást adott a számba, mint amik elhangzottak a részemről, és alázott.
Tudom, hogy ez az ő módszere, és biztosan vannak olyan helyzetek, amikor ez vezet eredményre. Viszont azt is gondolom, hogy aki szinte kizárólag a negatívumokkal foglalkozik, a megoldásai szinte mindíg a „szakíts vele”, és az előadásának az íve is ennek megfelelően lapos, az inkáb lehúzó hatást vált ki a hallgatóságából, minthogy érdemben elősegítené a fejlődésüket. Szerinte a pontos diagnózishoz ez kell - én nem tudom. Valami ilyesmire gondoltam akkor is, amikor egy korábbi könyvéről azt írtam itt, amit. Vagy tévedek? Azért elolvasom majd az új könyvét is, mert gondolatindítónak jó a pasas.
Afterpost: az index riportja Csernus doktorral, benne a csernus-féle arrogancia a „kekeckedésre”
Tagnap este elvittem a nagyfiamat egy spéci kosárlabda edzést megnézni; a csapatának idősebbik korosztálya számára tartott edzést egy amerikai vendég-edző, Christopher Jason Donnelly. Nem vártam semmi különöset tőle, mit akar itt egy amerikai a magyar fiúknak mutatni, a szuper szerb edzőiknek meg pláne. Náluk jobban senki sem tud küzdeni, úgy, mint egy igazi partizán.
Megjött az amerikai edző, a repülőtérről egyenesen Szentendrére, gyorsan átöltözött és már kezdte is. Folyamatosan beszélt (inkább kiabált), nagyon erőteljesen gesztikulált és olyan szuggesztíven magyarázta a technika mögött meghúzódó elméletet, hogy öröm volt hallgatni. Ameddig nem értették meg a fiúk a gyakorlatok lényegét, addig percenként leállította őket, maikor ráéreztek, azonnal megdicsérte őket és pacsizott velük. Tapsoltatta őket az elején, közepén és végén, és láss csodát, senkinek nem volt furcsa a dolog.
Beszélgettem Peti egy sporttársának anyukájával, akivel megállapítottuk, hogy nagyon komoly élmény lehet ez a gimis korosztálynak, akiknek ilyen profi kezelésben valószínűleg nem volt még részük. Na jó, egy sztár-edzőről beszélünk, de micsoda különbséget jelent az esélyek terén, ha valakit egy ilyen edző edz, mint ha egy középszerű vagy éppen egy gyenge. Profizmust profi oktatótól lehet tanulni, ezt tegnap este mindenképpen adott volt. (a fent mellékelt fotó csak illusztráció)
Afterpost: szkse-sajtokozlemeny-090511
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali