Monthly Archive for július, 2009

Blogvilág

Valahogy így látom én is a blogolás lényegét, és egyébként is tetszik ez a Blogvilág blog.

Öregedés: Örök ifjúság?

A minap egy beszélgetés során került szóba Dr. Iván László gerontológus, pszichiáter személye. Korábban sosem keltette fel az érdeklődésemet az öregedés, az öregség kérdésköre, aminek ő óriási hazai szaktekintélye. Nos, a hozzáállásom azóta érdeklődésbe fordult át, és ma döbbenettel néztem/olvastam a Mindentudás Egyetemén 2004-ben tartott előadását. Azért döbbenettel, mert amit én az elmúlt kb. egy évben a világ dolgairól innen-onnan érzékeltem (és le is írtam itt a blogon), azok egy jelentős része ebben visszaköszönt, illetve válaszolt a bennem lévő kérdésekre. Kiollóztam az előadásból számomra legérdekesebb részleteket. Ha ő mondja, lehet benne valami!

A több, mint hatmilliárd ember között ugrásszerűen nő a 60 évesek és annál idősebbek száma és aránya is, különösen a fejlett országokban. A 21. század az öregedés évszázada lesz. Ez halmozott „esélykockázatot” jelent a gazdaságban és nemzedéki, illetve életminőségi következményekkel jár a társadalmak életében, ami nem utolsó sorban az öregedés és a hosszabbéletűség minőségével kapcsolatos igényeket jelenti, az örök ifjúság és a nem kívánatos, hosszú öregség elkerülésének vágyát. A 21. századra szükségszerűen előtérbe kerül a fenntartható egészség, a megelőzés, az egyénre szabható egészségügyi és szociális ellátás, nem utolsósorban a hosszabb élettartam értékirányult életminőségének kihívása.

Magyarországon mára minden ötödik ember betöltötte a 60. életévét. Az EU tagországainak többségében ennél kedvezőtlenebb a helyzet. Kiemelhető a feminizáció, mi azt jelenti, hogy a korban előrehaladva a férfiak halálozása kifejezettebb, mint a nőké. A nemek arányát tekintve az 1000 férfira jutó nők száma a korosodással emelkedik: a 60-62 éveseknél 1295, a 85 éven felülieknél eléri a 2372-t.

A normál idősödési folyamatok jellegzetessége, hogy az egyedileg programszerűen zajló sejt, szövet, szerv, szervrendszer szintű időbeni változások a működési kapacitásokat csupán beszűkítik, de mindenkori homeosztázisuk egyensúlya megmarad. Minden olyan változás, mely a homeosztázist károsítja, egyensúlyát felborítja kóros folyamatként hat. Ezek korai felismerése meghatározza befolyásolásuk lehetőségeit. Lényegében az esélyek, illetve kockázatok arányának feltárása és befolyásolása, szükség szerint kezelése képezi az idősödés és az időskor korszerű, rendszerszemléletű értelezését és ellátását.

A fejlett régiókban jelenleg 1,2 milliárd ember él, és a következő 50 évben érdemi gyarapodásuk nem várható, mert a termékenység elmarad a szükséges reprodukciótól. A 60 éven felüliek 51%-a egy, 10%-a kettő és 3%-a három vagy több krónikus megbetegedésben szenved. Az előrejelzések szerint Magyarországon növekszik az egyedül élő idősek száma, jelenleg még csökken a családok száma és növekszik a válások száma. Magyarország az időskorúak és nyugdíjasok társadalma lett.

A kémiai evolúció után, a fotoszintézist követően, amikor a légkör oxidálóvá vált, ugrásszerű változások alapozták meg a biológiai evolúciót. A már jelenlévő élő rendszerek az oxidív kémiai működésre kényszerültek átállni, részben az oxigén agresszivitása miatt, részben az addigiakhoz viszonyítottan sokszorosan nagyobb energiamennyiség érdekében. Ez újfajta evolúciós előnyt jelentett, ugyanakkor az oxidatív úton nyert vegyületek instabilakká váltak, gyorsabban bomlottak le. Ennek eredményeként az élő rendszerek nagy árat fizettek, egyedi halhatatlanságukat elvesztették, kötelező programmá vált az öregedésük, ami a legfejlettebb szinten az ember öregedését jelenti. Ebben a vegyi harcban azonban kialakult a élő rendszerek fennmaradását biztosító, az életképességüket stabilan és hosszabban megalapozó és kockázatokkal szemben ellenállóbb „szaporító képződmény”, a DNS örökítő kettős spirálja.

Az emberi faj életkapacitása jelenleg 130-135 év, csupán természetes öregedéssel ennyit élhetnénk. Ennek elérését örökletes tényezők, a személyiségfejlődés, az életmód és az életkörülmények is befolyásolják. Egyrészt a sejtek un. „oxidatív stressz” általi károsodása, azaz az oxidatív szabadgyökök által okozott sejtkárosodásokkal degenerálja az élő szervezetet, másrészt a felhalmozódó hibák és salakanyagok „mutáns sejteket” eredményeznek és kóros elváltozásokat indítanak. Az élet fenntarthatósága ily módon függ az oxidatív stresszek mennyiségétől és erejétől, valamint az ezekkel szembeni védekező és helyreállító működésektől.

Valószínűsíthető, hogy a sejtekben egy olyan „genetikai óra” ketyeg, amely meghatározza, hogy hány osztódást végezhetnek és meddig maradhatnak életben. Az is bizonyított, hogy a tumorsejtek „halhatatlanok”, mert korlátlanul osztódhatnak. A legújabb kutatások éppen arra irányulnak, hogy úgy tegyék halhatatlanná, vagy legalább is hosszabb ideig osztódásképessé a sejtet, hogy ne fajuljon el, ne váljék kórossá.

Az orvosilag lehetséges és a gazdaságilag megengedhető konfliktusa a hazai idősellátásban is a legnagyobb problémát jelenti. Olyan körülményekkel kell számolni, melyek miatt az idősödők és idősek egészségügyi és szociális ellátásának költségei soha nem látott mértékben, rohamosan nőnek. A globális öregedés befolyásolja a gazdaságot, a kultúrát, az emberi magatartást és nem utolsó sorban a politikát.

Egy gerontológusokból, genetikusokból, biológusokból és biotechnikusokból álló tudósegyüttes is elkészítette utópisztikusnak tűnő, de izgalmas jóslatát:

1, a most százévesek nagy valószínűséggel megérik a 110 évet.

2, a jelenleg jó egészségnek örvendő 70 évesek, különösen, ha nők, elérhetik a 100 évet.

3, a 40 évesek közül a legtöbben a jelenleg még csak elméletben zajló kutatások eredményeinek felhasználásával megérhetik a 85, sokan a 100 és néhányan a 135 évet is.

4, a most 30 évesek kilátásai kifejezetten jók: akár megérhetik a XXII. Századot.

5, a most 10 évesek 40 éves korára elérhetővé válik az „öregedés blokkolása”, de az a módszer még nagyon drága lesz és kezdetleges, ezért még megöregszenek, de kétségkívül lényegesen jobb egészségben, mint őseik, a legegészségesebbek megérik a 150 éves kort is.

6, akik 20 év múlva születnek, azok számára az indításukhoz szükséges ivarsejteket kockázat-mentesítve lehet összeválogatni, és akár megérhetik a több száz éves életkort is.

Mit is jelenthet ez az egész a számomra? Szomorú, de látva a világ és az ország dolgai alakulását, nem tartom célszerűnek a társadalmi szintű megoldásokba vetni a bizalmat (közegészségügy, szociálpolitika stb.). Amit viszont jónak tartok, az a hatékony egyéni egészségmegőrzés minden lehetséges módjának alkalmazása. Emellett pedig üzletileg meglovagolni a 21. század egyik giga-trendjét; az anti-aging trendet. A társadalom egyik legnagyobb problémáját lehetőséggé változtatni, ha úgy tetszik, előremenekülni a következő évtizedek kihívásai felé.

Afterpost: Megállítható az öregedés biológiai folyamata

Susan Boyle

Aki miatt az amerikai elnök beszédének időpontját egy órával előbbre hozták.

Irigyeljük-e a fiatalokat?

Páger Antal színésznek tulajdonított a mondás: „Nem irigylem a fiatalokat, mert övék a jövő!” A HetiVálasz összefoglalója szerint, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által megrendelt ifjúság2008 kutatás eredményei alapján a 15-29 év közötti fiatalok nem ismerik a múltat, szoronganak a jelen miatt és ennél már csak a jövőtől félnek jobban. Kádár idején jobb volt - mondják azok, akik akkor még talán nem is éltek. Szó sincs lázadásról, világmegváltásról, a 70%-uk elfogadja a szülei értékrendjét (1970-ben csak egyharmaduk nyilatkozott így). Mindeközben a szülők nem tudnak stabil viszonyítási pontokat áthagyományozni: a megkérdezettek 75%-a nyilatkozik úgy, hogy alig tud eligazodni az élet dolgaiban. Így a nehéz kérdésekre is egyszerű válaszokat adnak. 2004-ben még a fiatalok 1/3-a, 2009-ban már a 2/3-a vélekedett inkább negatívan a rendszerváltás óta eltelt időszakról.

A kilátástalanságot növeli, hogy sok fiatal most szembesül azzal, hogy a nehezen megszerzett diplomája értéktelen a piacon. A szülők motiválták a fiatalokat: „menj, és tanulj tovább, szerezz diplomát és akkor majd lesz munkád!”, aztán kiderül, hogy ez átverés.

A legújabb kommunikációs csatornákon magabiztosan mozgó az információt ezer helyről beszerző fiatalok komolyan befolyásolhatóak, és az önértékelésük sincsen rendjén, az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. 1980 és 2006 között az egyetemisták 3,5-4 ezer szóból álló szókincse 1800-ra csökkent, a harminc évvel ezelőtti szakmunkások szintjére.

A felsőfokú oktatás válságáról írt cikket Lánczi András filozófus, egyetemi tanár a Magyar Nemzetbe (Új szél), többek között a következőket:

Sokan azt hitték, hogy az egyetemnek az a feladata, hogy a „tudásalapú társadalom”, a „piacképes diploma” és más hasonló jelszavak jegyében az önképét rendelje alá a külső hatásoknak, és nem az egyetem eszméjének, hanem különböző - politikai, társadalmi, vállalkozói - igényeknek és elvárásoknak kell megfeleljen. Az egyetem eszméje az európai kultúrában a szabad ember nevelése volt, a tudás és a morál eredetileg összetartozó fogalmak, a tudás, a tudomány pedig az egész megértésére irányult. A mai egyetem viszont a tudást a moráltól elválasztva szemléli, az egész megértése a tudás növelésének akadályaként bélyegződik meg, a gondolkodás pedig leegyszerűsödött a tudás alkalmazásának belátására. Az egyetem eszméje jó ideje nem a szabad ember nevelése, hanem munkaerő képzése és az idegen szempontoknak való engedelmeskedés. A hallgató megmunkálandó tárgy, kulturálisan semleges vagy kultúra nélküli lény, akinek nem lehet más célja, mint elhelyezkedni a világ valamely pontján. Lassan az egyetem nem tudja megmagyarázni, miért is van rá szükség, hiszen az, hogy piacképes tudást nyújtson, megvalósíthatatlan.

Újra össze kell kapcsolani a tudást és a morált. Kultúránk belső kritikusai lssan már 100-150 éve mondják, hogy az európai ember nem azért van válágban, mert erkölcsi szabályokat szeg meg, hanem mert tagadja az ilyen szabályok igazolható létezését.

Áttörés után

Azt hiszem, nehéz lenne ma semlegesen viszonyulni a radikális jobboldali szerveződésekhez. Egy növekvő kisebbség a magyarság lehetséges megmentőiként üdvözli őket, mások viszont valamilyen okból nem szimpatizálnak velük, esetleg félnek tőlük. Hogy mit kezdenek majd a hatalommal, azt ma még nem tudhatjuk. Hogy mit kezdenek a növekvő népszerűséggel, azt láthatjuk, illetve olvashatjuk például a sógoromtól, a Jobbik gazdasági kabinetjének vezetőjétől, Lenhardt Balázstól a kuruc.infó-ban. Szerintem legalább három nézőpontból lehet olvasni ezt a cikket: 1, milyen a stílusa 2, mitől féljünk és 3, milyen pozitív üzenete van?

A pátoszos jelzők és kifejezések általában jellemzőek a radikálisokra, és erre a cikkre is, például: gyalázatos rágalmak, vérlázító igazságtalanság, vadállati brutalitás, szétesés szélén álló hazaáruló elit kétségbeesett kapkodása, magyargyűlölő elit, hazánkat mélybe húzó neoliberális spirál, új világ forr körülöttünk. Ezek nálam inkább a szóbeli előadásnak, mint az írásbeliségnek a stílusjegyei, ha egyáltalán. Itt jegyezném meg, hogy átfutva pl. a kuruc.info legolvasottabb híreinek címeit, hát hogy is mondjam, nem tartanám minden szempontból ideális helynek a cikkem megjelentetésére ezt a portált…

Bizonyos kifejezések az érdeklődő olvasóban ellenérzéseket, félelmeket kelthetnek: a 15% józansága torkára forrasztja a szót, az SZDSZ süllyedő hajójáról egyre több patkány menekül, reméljük, senki sem fogja kimenteni őket, a multik megtanulhatják a gyurcsányi igazságot, hogy el lehet innen menni, az ítélet szerzője (…) és zsidó egyben, egyesek a Lipótvárosban induló vonatokról meg Duna-parti menetekről kezdjenek fantáziálni, Féreg Feri. Ezekre egyszerűen nincsen szükség. Szerintem a pártnak komoly tartaléka lehet annak egyszerű kommunikációs igazságnak a felismerésében és alkalmazásában, hogy az emberek első reakciója, hogy a megtámadottak oldalára állnak. Ha ezek ők, akkor az övékére, ha viszont az ellenfeleik, akkor azokéra. (Afterpost: úgy tűnik nekem, ez a taktika működni fog, lásd index 2009.08.22.)

Mindemellett Balázstól ígéretet kaptunk a mások számára tabuk megkérdőjelezésére, hozzányúlnak az adósságcsapdához, a monetáris rendszer megreformálására, állami kézben lévő új pénzügyi rendszer kialakítására, az Eu-ból jövő támogatások teljesen új rendszerben való elosztására, a belső kereslet ösztönzésére és így a magyar vállalkozásoknak piac teremtésére.

Azt hiszem, ezeknek a terveknek akár csak egy része megvalósításához is valóban nagyon nagy fejlődés és idő kell. A választásokig rendelkezésre álló 7-8 hónap a parlamenti szereplésre való felkészülésre elegendő, de tényleg legalább egy ellenzékben töltött ciklusra lesz szükség a párt felépítésére ahhoz, hogy kormányzati szerepkört is betölthessen. A „gyerekbetegségek” ellenére azt mindenesetre jó látni, hogy vannak, akik felismerték legalább azt, hogy ahogyan eddig mentek, úgy nem mehetnek tovább a dolgaink, és elkezdtek cselekedni is.

Mindezek mellett nekem is van egy minimumom, aminek teljesítéséhez a fentiek mellett szükséges még a béke és az együttműködés építése a Magyarországon élő összes kisebbséggel, a régiós országokkal és népekkel, valamint a nemzeti érdekeink mentén az európai/atlanti integráció, mint stratégiai cél.

Afterpost: Lenhardt Balázs országgyűlési képviselő aktivitása elismerésre méltó!

A „demográfiaexport”-ról

A szokásos stílusa miatti ellenszenvemet félretéve elolvastam az egyébként általam nem nagyon tisztelt Tóta W. Árpád aktuális blog-bejegyzését a világ demográfiai problémájának megoldásáról. A kérdés engem is érdekel, gondoltam lássuk, mit gondol erről az (index?) megmondóembere.

Tóta W. egymásra hajigálja az abortusz, a homoszexualitás és a fogamzásgátlás kérdéseit, és a fejlett világ kontra keresztény egyház szembeállítása mellett lazán levezeti, hogy előbbi a vívmányaival úgy jó, ahogy van, utóbbi viszont kb. hülye. Szerinte az abortusz és a melegek nincsenek érdemi hatással a népesség alakulására, ellenben a kérdés kulcsa a fogamzásgátlás:

„A Nyugat sikeresen elválasztotta a szexet a gyerekcsinálástól, ez az intézkedés visszavonhatatlan, és óhatatlanul oda vezet, hogy a boldogság két kontinensére a boldogtalanabb, de veszettül szaporodó civilizációk veszélyt jelenthetnek puszta emberfölényükkel. (…) Nem a saját szabadságunkat kell megcsonkítani ahhoz, hogy az élőerőben mutatkozó hátrányunk csökkenjen. A többiek csonka szabadsága okozza, hogy ennyien lettek. Nem nekünk kell visszasüppedni az ő boldogtalanságukba, hanem őket kell magunkkal rántani a békeidők örömeibe.”

Micsoda ostobaság a boldogságot a fogamzásgátlással, a boldogtalanságot annak „hiányával” azonosítani! És a földrészek demográfiai mutatóinak alakulását egyszerűen a fogamzásgátlás elterjedtségének különbözőségével magyarázni! Sőt azok befolyásolására ugyanezt javasolni! Miért ne lehetne több gyereke annak, aki egyébként védekezik? És miért lenne majd kevesebb annak, aki megismerkedik a védekezés technikájával? A gyerekek többsége vajon nem a szülők szándékából, hanem inkább tök véletlenül születik meg, bárhol a világon? Pláne Európában vagy Észak-Amerikában?

A népességfogyásnak sokkal inkább az lehet az oka, hogy az életstratégiák széles körben a „minél kevesebb erőfeszítés és fáradtság mellett többet és gyorsabban élvezni” alapelvre vannak optimalizálva. Ez a változtatni képtelen, passzív ember gondolkodása. Tóta W. szerint ez rendben van, ne legyen több gyerekünk; még a végén nem omlik össze a nyugdíjrendszer, és lesz helyben fehér ember, aki dolgozik (nem csak kefél). Sőt, szerinte inkább hagyják abba a fejletlenebb kontinenseken is a szaporodást, hogy aktivitásukkal ne jelentsenek kihívást a számunkra, lusták számára.

Csendben megkérdezem: mi lesz, ha nem fogadják meg Tóta W. Árpád javaslatát a „boldogtalanok”, és a „boldog békeidők örömei” helyett inkább tovább szaporodnak?

Versenyszellem

Azt mondták nekem az idei Tisza-tavi kenutúrán a gyerekek (az elsőszülöttek), hogy azért kéredzkedtek hozzám, mert „itt versenyszellem van”! Ha látják az ellenfelet, képesek nem törődni semmi mással, csak a győzelemmel. Miközben enélkül csak veszekednek és lazsálnak. Úgyhogy eveztem velük én is, mint az állat, és hajtottam őket a sikereik felé. Azt hiszem, arra van szükségük, hogy óvatos próbálkozások helyett konkrét célokat tűzzenek ki maguk elé, és el is érjék azokat, vagy ha nem, az kudarc legyen.

Anti-aging

Azt hiszem, ennél a kisfilmnél jobb bemutatását nem tudnám adni annak, amit most gondolok a világ dolgairól és az enyémről.

Blog-statisztika

Megnéztem a blog-statisztikámat* a 2009-es év első félévére vonatkozóan (sajnos a 2008-as adatok elvesztek a szerver-váltás során). Néhány trend, amik látszanak: az egyedi látogatóim havonta 100-150, naponta 20-40 fő között mozognak, inkább hét közben, mint hét végén olvasnak, a többség elsősorban munkaidőben, néhányan az esti órákban. Ezeknek a jellemzőknek az ingadozásai nem mutattak egy határozott irányba változást, vagy legalábbis én nem vettem észre ilyesmit.

Az egyes látogatások átlagos időtartama az év eleje óta folyamatosan növekszik, ami talán azt jelenti, hogy egyre érdeklődőbbek és hosszasabban olvasgatnak a látogatóim. Az esetek több, mint 90 százalékban könyvjelzőről kattintanak a blogomra, bő 5 százalékban a google keresőből, ismerős oldalról pedig legtöbbször Panyi Zsuzsi blogjáról (külön köszönet Neki a promótálásért). Továbbá, ha kommentelek más blogokba, akkor onnan is van kattintás, az összes pár százalékában.

Amennyire meg tudom állapítani, érdeklődés inkább a személyes természetű és a családi témájú bejegyzéseim iránt mutatkozik. Ennek örülök, viszont úgy tűnik, hogy az elemzéseimet a világ dolgairól (gazdaság, társadalom, politika stb.) inkább csak magamnak írom…

Sebaj. Ez a blog leginkább magamnak is szól, összeszedem benne a számomra fotosabb történéseket, élményeket és gondolatokat. Visszanézve a bejegyzéseket úgy látom, hogy az életem eseményei valóban egy iránnyal rendelkező folyamatba állnak össze, és nem csak találomra egymásra dobált, különálló történetek. Sosem írtam korábban naplót, és új élmény ez nekem, hogy ilyen módon tekinthetem át ezt az időszakot. Ez fontosabb nekem, mintha a látogatottság vagy a kommentek száma emelkedne - akár exponenciálisan.

* Google Reader nélkül

Bulcsú

Június 30-án megszületett Bulcsú, a kis unokaöcsénk, a fiainknak unokatestvére. Isten éltesse őt sokáig jó egészségben, a szülők és mindannyiunk örömére!

Afterpost: a születés történetét elolvashatjátok a lenardorsi.hu oldalon.

.