Van néhány nagy örület a világban. Például a H1N1 vírus körüli. Vagy a politikai szélsőségesek, nacionalisták előretörésének veszélye; ide sorolom az antiszemitizmus elleni harctól a terrorizmus elleni harcig terjedő hisztériákat. Aztán egy másik, tudományos műfaj: évtizedek óta halljuk, hogy az üvegházhatású gázok miatt a Föld klímája változik. Meg hogy túlnépesedett a Föld, ennyi embert már nem tud eltartani. Hamarosan elfogy az olaj és a földgáz, és vége mindennek. Meg aztán itt a folyó ingatlan-, hitel-, pénzügyi, bizalmi vagy világgazdasági válságunk. És valóban vannak, akik az új vírusra visszavezethetően halnak meg, tényleg vannak olyanok, akik indulatokkal viseltetnek emberekkel szemben csupán a származásuk miatt, sőt vannak agresszív megnyilatkozások, időnként itt-ott merényletek is. Bár magam nem láttam, de elhiszem, hogy olvadnak a sarki jéghegyek és gleccserek, és nagyon sokan éhenhalnak a világunk egyes térségeiben, tényleg egyre drágább az oljajat kitermelni, és tömeges csődök is vannak a fejlett világban.
Ezek az életünket, életmódunkat befolyásoló kérdések. Foglalkoznak is velük a tudósok, politikusok minden szinten, a médiákban és még világkonferenciákat is rendeznek időnként. De valóban kizárt ezeket értelmesen megoldani? Nem lehetne esetleg megszűntetni az okokat? Nem örülnének ennek az emberek? Azt gondolom, hogy de igen; lehetne, és örülnének. Akkor meg miért nem oldjk meg ezeket a problémákat? Szerintem a válasz az, hogy a valódi döntéshozóknak a jelenlegi állapot fenntartása az érdeke. Ugyanis rengeteget fektettek be a múlt struktúráiba, és a változás, a haladás csak a régi bizniszek leépítésével, így nélkülük lenne elképzelhető.
Hogy az emberek ne a jövő valódi megoldásaival foglalkozzanak, ahhoz napi egzisztenciális problémákat kell kreálni nekik, és a figyelmüket azokra kell ráirányítani. Ha szenvednek, az egzisztenciájukat vagy a létüket fenyegetve érzékelik, akkor csak a túléléssel kezdenek foglalkozni, ugyanis a létfenntartás mindenek előtti kényszer. Aki a megmaradásáért küzd, az nem foglalkozik magasabb célokkal, befolyásolhatóvá és könnyen manipulálhatóvá válik. Nemcsak együttműködésre képtelen, de belefér az is, hogy mások rovására jusson egyről a kettőre.
Na most akkor nézzük meg az első bekezdésben felsorolt örületeket, miket is sulykolnak belénk a TV-k, a rádiók, az internetes hírportálok és a nyomtatott újságok? Olyan problémákat, amik a létünk és az egzisztenciánk veszélyeztetettségéről szólnak. Ezek szerint vezetőink lázasan keresik a megoldásokat, állandóan próbálkoznak új és új receptekkel, de évről évre egyre rémisztőbbek a kilátások. Nem kell reklámszakembernek lenni ahhoz, hogy tudjuk, amit elég sokszor mondanak nekünk, azt el is hisszük. És teljes igazsággá válik a fejünkben az, ami csak részben igaz. Nevezetesen hogy problémák valóban vannak. De lehetnének megoldások is! Ha néhány dogmatikus, vagy más szóval tabuként kezelt hiedelem célszerű megváltoztatásában kezdenénk el gondolkodni.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali