Monthly Archive for január, 2010

Budapest - 1936

Tony Melendez

Töredezőben az üvegházelmélet?

A rádióban hallottam a NASA kutatója, Miskolczi Ferenc légkörfizikus állítását arról, hogy nem a szén-dioxid felelős a globális felmelegedésért, hanem másutt kell keresnünk az okokat. A NASA visszautasította Miskolczi eredményeinek közlését - szerinte üzleti okok miatt. Pár gondolat ehhez másoktól és tőlem:

A tudomány napjainkban kezdi elfoglalni a vallási tekintély helyét a társadalomban. Életünk szinte minden mozzanatáról megtudhatjuk, mi a tudomány álláspontja, s mihez érdemes tartanunk magunkat. (A tudomány a vallás szerepében).

Alexandr Cockburn radikális baloldaliként számon tartott publicista, aki A félelem rövid története című, megjelenés előtt álló könyvében úgy érvel, hogy a klímaváltozással kapcsolatos vészforgatókönyvek a félelem politikájának baloldali változatai, amelyek elvonják a figyelmet a valódi problémákról. (Klímaváltozás és holokauszt-tagadás).

Én ebben a tudományos kérdésben nyilván nem tudok igazságot tenni. De a majd’ egy hónapja a propagandáról írt bejegyzésem annyira rímel erre a jelenségre, hogy nem tudom nem szóvá tenni! Így megy ez.

Tim Michin - filmelőzetes

Derren Brown oldalán találtam, tök jó.

Magyar találmányok

Social Media

Doransky a blogjában nemrég ezeket írta: Ne tévesszen meg a válság, a válság nem vetette vissza az internet használatot, a válság nem változtatja meg a felhasználói szokásokat, a gazdaság visszafogó hatása nem érvényesül az interneten felhasználói oldalon - kivéve talán a vásárlást -, az internet által elindított evolúciós robbanás tovább folyik háborítatlanul. És ennek a változásnak a következő lépése a valódi közösségi tér megjelenése lesz. A teljes írást olvasd el itt.
Aztán egy másik írásában: a social ott kezdődik, amikor azért kezdünk csinálni dolgokat egyre inkább a weben és a mobilon, mert azok közösségiek. Ezzel egyre kevésbé csinálunk olyan dolgokat, amik nem közösségiek. A social ott kezdődik, amikor úgy ülünk le a géphez, hogy követjük a barátaink nyomait, ott gyülekezünk, ahol a barátaink gyülekeznek, azzal foglalkozunk, amivel a barátaink foglalkoznak és minden eszközünk megvan ahhoz, hogy lássuk, hogy a barátaink éppen hol vannak és mi is megadunk minden adatot ahhoz, hogy a barátaink tudják, hogy éppen merre járunk és mit csinálunk.
Az ember alapvetően, természetéből fakadóan közösségi lény és mint ilyen, sok esetben fontosabb számára a közösségi lét, mint a személyes adatai. Az ember hajlandó rengeteg dolgot megtenni, hogy közösségben lehessen és ez együtt jár a láthatósággal. Amit a közösségi rendszerek megteremtenek, hogy a webes jelenlétünknek kezd tömege, formája és történetisége lenni és ahogy nézem az embereknek ezzel semmi gondja nincs. Ha a szabadság megmarad, a legtöbb esetben nincs gondunk azzal, hogy mások - leginkább a barátok és családtagok látják, hogy mivel játszunk, mit nézünk, stb. -. (afterpost: na ezzel mondjuk vannak, akik vitatkoznak…)
Többé nem elszigetelt rendszerek között ugrálunk, hanem a hálózatunkkal és barátainkkal együtt mozgunk rendszerről rendszerre, alkalmazásról alkalmazásra, filmről filmre. Ezeket innen idéztem.
Egy kicsit izgatott vagyok ettől az egésztől! Gyorsabban látszik változni a világ, és ilyenkor új lehetőségek teremnek benne. Aki megfejti, mi is ez a social media, és nem csak fogyasztja, de aktívan csinálja is, az a képzeletbeli kártyajátékban új lapokat kérhet, míg mások a régi lapjaikból játszanak. És szerintem az „aktív csinálás” az információk létrehozását, valamilyen hozzáadott értékkel való továbbítását, terjesztését jelenti. Ez pedig a „felhő”, azaz a világhálóval összekötött digitális eszközök egy része felé, valamilyen hálózaton keresztül történhet. Például és elsősorban a barátaink és az ő barátaik felé, akár az iWiW, a Twitter vagy a Facebook infrastruktúráján keresztül. A jelszó: (hálózatos) kapcsolatépítés.
Két kicsit régebben összeszedett prezentáció másoktól, szintén a témában:
Afterpost: A social media 2011-es kilátásai a nextwave szerint