Vagy megtanulsz programozni, vagy téged fognak programozni! Ez Douglas Rushkoff amerikai médiaguru a digitális médiához írt tízparancsolatából az utolsó.
És ez így van, nem csak a (digitális) média esetében! A nap 24 órájában programoznak mindenkit, akinek agya van: az okosakat és butákat, de még az állatokat is. Mindenki és minden, akivel és amivel kapcsolatba kerülünk, pláne, ha rendszeresen. Úgyhogy én is megírtam a magam vonatkozó „tízparancsolatát”, ami első draft verzióban a következő:
1, Válogasd meg, hogy mit nézel, hallgatsz, olvasol! 2, Válogasd meg, hogy kiktől és mit tanulsz! 3, Válogasd meg, hogy kikkel találkozol! 4, Válogasd meg a barátaidat! 5, Válogasd meg, hogy kikkel élsz együtt! 6, Kutasd, hogy milyen programok futnak rajtad (víruskeresés…)! 7, Cseréld le a káros programjaidat támogató programokra! 8, Írd meg saját programjaidat! 9, Programozd a környezetedet is! 10, Kezdd előről az első ponttól!
Olvasom az index cikkét a bombasztikus címmel: Százhúszezer ultraortodox zsidó tüntetett Izraelben. Amiért tüntettek, az skandallum, ilyenre még gondolni sem lehetne a felvilágosult demokratikus világunkban: a szegregáció megtartásáért az oktatásban, méghozzá származási alapon!!! Hogy a szefárd (észak-afrikai és ázsiai) zsidók elkülönítve tanuljanak az askenázi (európai) zsidóktól! Az indoklás:
Esther Bark, az egyik tiltakozó, akinek hét lánya van, úgy nyilatkozott, hogy a tiltakozók legfőbb célja megóvni gyerekeiket a modern világ kísértéseitől. „Nem mondunk el mindent lányainknak a világról, és ha hirtelen nyílt közegbe kerülnek, az nem jó nekik. Védeni kell őket” - fogalmazott.
Olvasom az Szlovák Nemzeti Párt révkomáromi Trianon-emlékművének megrongálásáról szóló hírben a táblájuk feliratát:
„A Szlovák Köztársaság köszönetét fejezi ki a szövetséges hatalmaknak, hogy 1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-ban, a Nagy-Trianon palotában megkötötték a trianoni békeszerződést Magyarországgal, amely megpecsételte a történelmi Magyarország szétesését, létrehozta Csehszlovákiát, valamint más államokat az őket megillető határokon belül, és új arcot adott Európának” - áll az oszlopon.
Ezt követően egy idézet olvasható Stefan Osusky nagykövettől, a szerződés szlovák aláírójától.
„Amikor 1920. június 4-én háromnegyed ötkor a Trianon nevet viselő szerződés alá odaírtam a nevemet, tudtam, hogy a szlovák nemzet elszámolását írom alá a volt történelmi Magyarországgal, elszámolást az elejétől a végéig a nemzetem vérével, szenvedésével és nyomorúságával aláírt szerződésekért. Az ilyen elszámolás örök” - szól az idézet. A tábla aláírása: „A hálás szlovákok”.
A tartalma 90 év után is egy a magyarokra nézve alapvetően negatív üzenetből és az „asztalról lepottyant” revansért harmadik félnek való hálálkodásból áll. Mindez az Európában általános, és a szlovákok által is alkalmazott kettős állampolgárság intézményének magyar bevezetése miatt. Gyenge identitásúak méltatlan szövege.
Ma reggel biciklizni indultunk volna Istvánnal, amikor erős csipogást hallottam a tetőnk felől. Kerestem az okát, és meg is láttam a madárfiókát a tetőszerkezetbe szorulva, a rovarhálón lógott ki a lába és mozdulni sem tudott. Felmásztam a lértán, felfeszítettem a műanyag hálót, kiszabadítottam a lábát, ő meg belepottyant egy kis tálkába, amit alátartottam. Szerintem veréb vagy rigó.
Behoztuk, egy kis almot gyűjtöttünk neki és elmentünk Istvánnal némi elemózsiáért. Aloe verás macskaeledelt hoztunk neki. Nagyra nyitja a csőrét, mohón eszik a csipeszből, hangosan csipog, meg kakilgat. Most alszik a tálkájában a füvön, betakarva. Megátjuk, mi lesz a programja éjszaka…
Van egy köre a vállalkozóknak, akik sosem indulnak közbeszerzéseken. Az okok mélyén szerintem nem annyira az eljárást körüllengő, alapos vagy alaptalan gyanúsítgatások, mint inkább a nyertes ajánlatok alacsony árszínvonala húzódik meg. És lássuk be, az esetek többségében nincs is szükség különleges tapasztalatokra vagy zsenialitásra, átlagos tudás és hozzáállás is elegendő a megbízó igényeinek kielégítéséhez.
Ínséges időket élünk az építőiparban, és olyanok is „ráfanyalodnak” az önkormányzati pályázatokra, akik eddig ezt - jó dolgukban - nem tették. Látom, hogy a mérnöki szolgáltatások esetében ma a piaci árak jó 30%-kal a Mérnöki Kamara által ajánlott díjszabás alatt vannak, esetenként ennél is mélyebben. A hatékony, kis cégek még csak meg tudnak élni ennyiből is, de a fejlődéshez szerintem nekik sem elég. Más megoldások kellenek…?
Én tudom, hogy a zemberek inkább a negatívra figyelnek. Szomorúan látom, hogy a polgárinak mondott napilap évek óta közelíti egyes bulvárlapok színvonalát. Régen nem olvasom már, de ma felhívták a figyelmemet az Offsore cég ellenőrzi a magyar pavilont című opuszukra. Ha valaki, akkor az ebben támadott Mohr Richárd sokat tett az expón való magyar részvétel sikeréért Sanghajban. És ha nem megy el a kedve tőle, akkor még tehet is a magyarok más üzleti érdekeiért is ott, ahol az újságirók talán még egy buszjegyet sem tudnának megvenni maguknak önállóan. Pedig hasznos lehetne.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali