Monthly Archive for július, 2010

Kultúrák

Kovalik Balázs, a Magyar Állami Operaház művészeti vezetője Süddeutsche Zeitung-nak adott interjút, annak apropóján, hogy szerződését nem hosszabbították meg. Szakmai munkájának megítéléséhez nem venném a bátorságot, számomra a megsértett ember magyarországi helyzetértékelése az érdekes.

A Fidesz egy ellenségképre építette politikáját. Ezek voltak a szocialisták. Immár kétharmados többségük van, a baloldal legyőzve, ideje új ellenséget keresni. Most a nyugati vállalatok, az amerikai befolyás és a zsidó pénz ellen harcolnak… (…) Természetesen a nyugati gazdaság képviselőivel pillanatnyilag nem mernek szembeszállni, hiszen akkor Magyarország rögtön összeomlana.

Nagyon kevés magyar ismeri a világot. A politikailag legaktívabb réteg esetleg elutazik egy horvátországi nyaralásra vagy a müncheni Oktoberfestre, de a világot nem ismeri. Bezárkóznak előle, és félnek a változásoktól. Magyarország évszázadok óta egy megoldatlan problémával viaskodik: nem tudjuk, hogy lenyeljük vagy kiköpjük-e a nyugati kultúrát.

De ha nem lesz többé lehetőségem ott (Magyarországon) dolgozni, el kell hagynom az országot.

Most nagyon eretnek leszek. Véleményem szerint a „nyugati kultúra” az elmúlt évszázadok alatt igen nagy bajba sodorta a világot, mely - nem kultúrális szempontból - sosem látott katasztrófákkal fenyegeti önmagán kívül a többi égtájat is. Az önpusztító világgazdasági rendszerrel egy kis országnak szembeszállni nagy merészség, de elkerülhetetlen, még az összeomlás kockázatát vállalva is. Aki pedig el kívánja hagyni ezt az országot, annak sajnálattal csak sok szerencsét kívánhatok.

Nagy környezetszennyezések

Azok számára, akik a híradásokból nem igazán érzékelik, hogy mi folyik - egyelőre „csak imitt-amott” - a Földön.
Nigériai olajszivárgások

Kínai szénbányatüzek

Erdőirtás Haitin

Az Aral-tó eltűnése

A nagy csendes-óceáni szemétfolt

Afterpost - a bónusz: űrszemét

Ázsia a katasztrófák földrésze?

Ázsiával kapcsolatban a szárnyaló gazdasága után a természeti katasztófáiról olvasok a legtöbbet a híradásokban. Ha náluk történik valami, az százezrek-milliók kitelepítését jelenti, egyelőre. Csupán azért van ez így, mert egy ekkora országban statisztikailag minden „nagyban számol”? Részben igen, de…

Sokak és a saját véleményem szerint is arrafelé a mosolygós, rózsaszínű látszat mögött iszonyú durva kizsákmányolása folyik mind az emberi és a természeti erőforrásoknak is. A gazdasági céljaik elérése érdekében rövidlátó a hozzáállásuk a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeik megőrzése terén (úgy látszik régóta). Pekingben például újabban homokviharoktól szenvednek az elsivatagosodási folyamat előrehaladtával. Pedig nagyon észnél kellene lenniük!

Kínában, Indiában minden talpalattnyi földet meg kell művelni, hogy a rengeteg nagy népesség legalább növényi eredetű táplálékhoz juthasson. A hús ott mindig a gazdagok luxusának számított. Mindeközben a mezőgazdaságukra más újkeletű veszélyek is leselkednek. Egyfelől a műtrágyázás és a mezőgazdasági gépek is olajat igényelnek, aminek az ára a jövőben folyamatosan növekedni fog, amíg egyáltalán lesz elegendő. Másrészt a nagy kínai folyók a Himalája gleccsreiból táplálkoznak, melyek azonban a globális felmelegedés miatt gyorsan olvadni kezdtek. Amikor a gleccserek már nem fogják a kontinens belsejéből folyamatosan, kiegyenlített vízmennyiséggel táplálni Ázsia nagy folyóit, az a hagyományos öntözéses mezőgazdaságuk végét fogja jelenteni. Vajon mit fog nemsokára csinálni egy-két milliárd ember? Milyen válaszok fognak születni erre?

Afterpost: Kínában az ember okozza a katasztrófák egy jelentős részét, mint a Három szoros víztározó esetében is

Elmenni a falig

2008. novemberében írtam az argentin válságról. Az alábbiakban következik a folytatás, egy - Dean Bakerrel készült és - a Magyar Nemzet Magazinban megjelent interjú alapján.

A The Guardian rovatírója az alábbi kérdést tette fel cikkében, idézem: „Többet ér-e az IMF tanácsa, mint egy részeg csőlakóé?” A kérdésre erőteljes nemmel felelt.

Amikor Argentína 2002-ben fizetésképtelenséget jelentett hitelezőinek, az IMF tombolt. Mindent elkövettek azért, hogy Argentina fizessen. Nem így történt, és a latin-amerikai országnak ezt követően hat sikeres éve volt, igen erős gazdasági növekedéssel. (Az említett hat évben évi 9-10 százalékos gazdasági növekedést produkált, 2005-ben meglepetésre egy összegben viszafizette IMF hitelét, hogy az ország függőségét megszüntesse, hitelállományának háromnegyedéről pedig sikerült úgy megállapodnia hitelezőivel, hogy csak jóval kevesebbet és jóval hosszabb idő alatt kell majd törlesztenie. - MNM)

- Ön szerint van esélye egy olyan kis országnak, mint Magyarország a pénzügyi válság megbolydult viszonyai között sikerrel nemet mondani az IMF-nek? - Úgy gondolom, igen. Kockázatos stratégia, de ha jó a politikai vezetés, és kiforrott a gazdaságpolitika, akkor van erre lehetőség. Az IMF ugyanis nem akarja azt, hogy Magyarország olyan helyzetbe kerüljön, amilyenben nem lesz már más választása, mint hogy fizetésképtelenséget jelentsen be adósságára. Ezt nagyon-nagyon nem akarják. Nemcsak Magyarország miatt, hanem mert azért aggódnak majd, ki lesz a következő. Tehát ha Magyarország vezetése ebből kész előnyt kovácsolni, akkor az IMF-nek azt kell mondani: „Elszántak vagyunk abban, hogy elmenjünk a falig, és hát ezt tényleg nem szeretnénk, de ha túl nagy a nyomás, akkor arra is, hogy a szakadék szélén is túl.” Innentől a kérdés az, hogy az IMF mennyire veszi ezt komolyan, de ha igen, akkor meg fogja változtatni a feltételeit. Mondom, kockázatos, ám ha az IMF azt érzi, hogy Magyarország kész a szakadék szélén is túlmenni, ha kész rálépni arra az útra, amelyet Argentina is követett, akkor változtatni fog a feltételein.

Még meg sem jelent a bejegyzésem a google readerben, már olvasom a cikket az indexen: Enged az IMF a románoknak

Afterpost: Véleményvezér az év hátralevő részének legnagyobb politikai kérdéséről

Afterpost 2: IMF update és miniszterelnöki álláspont (miszerint az IMF-fel kölcsönszerződést, és nem gazdaságpolitikai megállapodást tudnánk kötni)

Vajon hol tartunk?

Klímaváltozás, globális felmelegedés témában a legjobb film, amit láttam!

polgármester hahaha

Fejemen a fülhallgató, emelgetem a súlyokat, és odalép hozzám a budakalászi sportcsarnokben egy nálam legalább egy fejjel magasabb, kigyúrt fickó. Mindenfajta bevezető szöveg nélkül ezt kérdezi tőlem: tényleg te vagy a polgármester? Óvatosan csekkoltam, a teremben tényleg így tartottak számon engem.

Nos, mit gondoltok, alkalmas lennék egy ilyen…

On the Spot

Egy blog távoli országokról és belőle egy érdekes dokumentum-filmecske Dél-Afrikáról, „ahová nem látni el a stadionokból”. Merre megy a világ?

Molnár Mihály

Misivel sokszor ültünk egymás mellett a padban. Ő volt az, akivel egy rövid párbeszédünk nagyrészt eldöntötte a szakmai irányultságomat. Ülünk Kapy Jenő tervezési fakultációs előadásán. Megy a vetítés fűben össze-vissza hajlongó emberekről, épületekről, Derida, posztmodern meg ilyenek. Keresem a fonalat, de nem találom. Odahajolok hozzá: - Te Misi, értesz ebből valamit? - Aha! válaszolta, és fordult is újra előre. Az egyik legjobb, ha nem a legjobb volt az évfolyamban. Nemrég meghalt, nyugodjék békében.