Monthly Archive for október, 2010

Egy klassz családi ház Pomázon - eladó!

Milyen házakat fogunk építeni?

A tegnapi konferencián Bencsik János államtitkár azt mondta, hogy a formálódó Új Széchenyi Terv új lakások esetében csak a 25kWh/m2-nél alacsonyabb energiaigényűek építését fogja támogatni. Magyarra lefordítva ez a követelmény a passzívháznál csak egy kicsit megengedőbb: mondjuk egy passzívháznak indult, de a feltételeknek csak majdnem megfelelt épület ilyen.

Az NFGM szerint a kormány hosszú távú célja évente 22.000 új lakás építése, valamint 30.000 panelos és 50.000 hagyományos lakás felújítása. Tudtommal eddig összesen 5db minősített passzívház épült meg Magyarországon, ehhez közeli alacsony energiaigényű talán párszáz. Az ilyen házak a felhasznált, sokkal magasabb minőségű építőanyagok miatt 20-30%-kal drágábban épülnek, mint a hagyományos építésűek. Nagyon komoly, a nyugat-európaihoz mérhető támogatásokra lesz szükség ahhoz, hogy ezek a tervek valósággá váljanak. Tessék ezzel minket meglepni!

Ha nincs nálad számológép

Diktatúra?

A kormány diktatúrát akar! Ezt hallom már azoktól is, akik egyébként talán még oda is szavaztak nemrég. De tényleg, mit engednek még meg maguknak ezek? Hát remélem sok olyan dolgot, amitől leesik az állunk, mint a bankadó, a multik adója, az energiaszolgáltatók adója, és igen, a nyugdíjrendszer átalakítása is. Meg majd a többi. Nagyon kevés időnk van már ezekre, meg azokra is!

Afterpost: úgy gondolom, a nyugati alkotmányok világa, kultúrája semmitől sem védett meg minket, illetve a hosszú távú érdekeink ellen hatott. Magyarországon sem akadályozta meg az ország kiárusítását, a globális pénzszivattyúk káros működését, az ország további eladósodását, a vidéki Magyarország szétesését, a környezetszennyzést, az oktatás, az egészségügy lezüllesztését, a népességfogyást stb. stb. Mindezeket összefoglalva a jövőnk felélését. Ezért az ilyen véleményvezér-féle fanyalgások engem már nem hatnak meg. Ha a kormány végre a felsorolt jelenségek ellen tesz, erre tőlem szabad kezet kap!

Afterpost 2: ok, értem a „fanyalgókat” is, de Bencsikkel értek egyet.

Afterpost 3: illetve még inkább Bogár Lászlóval:

Afterpost: az Economist 2010. december 16-án „Hatalomra éhesen” címmel jelentet meg cikket és kelt aggodalmat a harcias miniszterelnökünk központosítása miatt.

Afterpost 2: Orbán az új médiatörvényt ért bírálatokról

Afterpost 3: és ez még nem Peking módszere…

Afterpost 4: Orbán Viktor karácsonyi MN-interjúja

Afterpost 5: Orbán Strasbourgban a médiatörvényről

Hogy mit várhatunk és mit nem

Gondolkodásra serkentő írása van a véleményvezérnek a fenti témáról. Mondjuk engem nem annyira a kérdés aktuálpolitikai része, sokkal inkább egy ott idézett állítás érdekel: a nagy pénzügyi válságban kiderült: a magántulajdon felelőtlenségéért végső soron az államnak és rajta keresztül az állampolgároknak kell fizetniük.

Várható-e, hogy a nagy pénzügyi válság elmúlik? Aki ezt a blogot olvassa, tudja, mi erről a véleményem. Életszerű-e, hogy a magántulajdon tágabb értelemben vett felelősséggel működjön? Aki látta már belülről üzleti vállalkozás vezetőinek döntéshozatali mechanizmusát, pláne vész esetén, az tudja a választ erre a kérdésre is. Jobb, ha minél előbb leszámolunk az illúzióinkkal. Valakinek fizetnie kell helyettük.

Milyen az állam fizetőképessége? Jó állapotában egyes, elszigetelten jelentkező és „kezelhető” méretű problémákat hatékonyan tud kezelni. Mint például Magyarország esetében nemrég a vörösiszap-ömlés során, vagy talán ide sorolhatjuk az USA Mexikói-öböl olajkataszrófájánál tett intézkedéseket is (nem összehasonlítva a kettőt). Annyit azért mindkettőről megállapíthatun, hogy a beavatkozáshoz rendelkezésre álltak az eszközök, és igen, elsősorban az adófizetők pénze (amit aztán majd több-kevesebb sikerrel behajtanak a károkozón).

De mi van akkor, ha az adott ország lehetőségeit jóval meghaladó probléma merül fel? Nem, ez nem lehetetlen! Sőt, számtalanszor megtörtént már a történelemben, akár csak háborúk idején, vagy igazán nagy „természeti” katasztrófáknál, hogy az állam tehetetlen volt. Legutóbb Pakisztánban, a világ hatodik legnépesebb országában volt hatalmas árvíz, mely átírhatja az ország jövőjét. Ilyenkor mire van lehetősége az államnak, és mennyi adóbevételre számíthat az állampolgáraitól? De a szabály igaz ez esetben is: az állampolgárok fizetnek, csak nem pénzzel…

Ipari termelés, fenti szóhasználattal magántulajdon okozta klímaválzozást élünk át, gazdasági világválsággal tetézve, olajhozam-csúcs idején. Nem tudom, mikor, hol és mekkora problémák során fog szertefoszolni az állam mindent megoldó mítosza. Azt viszont egyre inkább hiszem, hogy az jár jobban, aki hamarabb a saját kezébe veszi a sorsát, és hosszú távon nem számít túl sok segítségre.

Alkotmányozás

A 2002-es országgyűlési választások estéje óta megmaradt az emlékezetemben a miniszterelnök beszédéből egy mondat, ami valahogy így hangzott: ma még nem tudjuk, hogy mi ennek a kudarcnak az értelme, de idővel meg fogjuk tudni. Idén az országgyűlésben és az önkormányzatoknál is „teljhatalmat” kapott a FIDESZ-KDNP a választások során. Élni is fognak ezzel, éppen alkotmányozni készülnek, melynek során „érdekes ötletek hangzanak el a társadalmi szervezetek részéről. Az „eszem megáll”, ilyenek például:

monogám házasság különneműek között + a több gyermeket nevelő családok jelentős mértékű mentesítése a rájuk nehezedő anyagi terhektől + a lakhatás, mint alkotmányos jog + általános és életkortól független választójog, a törvényes képviselők útján gyakorolva + a vasárnap, mit munkaszüneti nap + a Szent Koronára való utalás az alkotmány preambulumában + a kereszténység hatása a nemzet erkölcsi tartásának kialakulásában + korlátlan politikai és alkotmányos vétójog a köztársasági elnöknek + oktatáshoz való jog általánosan + az élet és az élet méltóságának védelme + közösségek kialakításának és védelmének lehetősége + utalás a Tízparancsolatra + egyházi intézmények közintézménnyé minősítése + felelősségvállalás a határon túli magyarokért

szakszervezeti szabadság, társadalombiztosításhoz való jog + ellenálláshoz való jog + adatvédelem + közérdekű adatok nyilvánossága + az idősek pozitív diszkriminációja + a fenntartható társadalom célkitűzései + a természeti erőforrások közösségi birtoklása és hasznosítása + a jövő nemzedékének jóléte + a közjó az egyéni és csoportérdekek előtt

Afterpost: és akkor erről még nem is beszéltünk…! (Megnéztétek-e az előző bejegyzésemben szereplő filmet, a Végjátékot?)

Afterpost 2: Orbán Viktor a progresszívek új példaképe

Goodby, Sovereign Switzerland

Érdekes, és egyúttal szomorú látni, hogy a világ minden táján árulók és kollaboránsok viszik romlásba a rájuk bízottakat. A globális birodalmi ambíció az ő kapzsiságukra apellál. Ritka értékes elemzés az új világrend (New World Order) svájci terjeszkedésének témájában, az alábbi linkeken, két kisebb idézet bemásolva.

Idézet a globalprojekt írásából: „A svájciak ellenálltak az amerikai nyomásnak. Nem voltak hajlandók likvidálni a svájci jegybank aranytartalékát. Számukra a svájci alkotmány fontosabb volt, mint az amerikai fügefalevél. Átláttak a szitán, mint Aesopus meséjében a farkasok, mikor egyik társuk csak úgy tudott megszabadulni a csapdából, hogy lerágta és a csapdában hagyta saját farkát. Mivel erősen szégyellte, hogy a falkában egyedül ő szenved ebben a hiányban, rá akarta venni társait arra, hogy ők is szabaduljanak meg ettől a ,,fölösleges csökevénytől”. Egy bölcs öreg farkas azonban fejére olvasta, hogy javaslata meggyőzőbb lett volna, ha azelőtt tette volna, mielőtt pórul járt. Svájc volt az egyetlen ország, amelyik oda merte mondani a globalizáció bajnokainak, hogy az aranyellenes propaganda nem meggyőző, mert azt követőleg hozakodtak elő vele, miután az amerikaiak szégyenszemre megtagadták a dollár aranybeváltási kötelezettségét. A valóságban azonban nem volt happy end. A farkavesztett amerikai farkas rá tudta venni a többit, hogy ők is amputáltassák le farkukat. A svájci farkast pedig meg kellett büntetni azért, mert volt bátorsága különvéleményt jelenteni.”

Jane H. Ingraham Goodbye, Sovereign Switzerland! című cikkének bevezetője: „Alig egy sóhajtásnyi ellenkezés, és megtörtént a látszólagos lehetetlen. A svájci nép, nem tudván, mit cselekszik, 1999 tavaszán megszavazta, hogy véget kell vetni a svájci valuta világon egyedülálló szilárdságának, s egyszersmind országuk pénzügyi hatalmának és függetlenségének is. Mint a holdkóros, megfeledkezvén arról, hogy hova fog vezetni a svájci franknak az elválasztása az aranytól, Svájc - a világ egyetlen direkt demokráciája - új alkotmányt fogadott el. Ezzel nemcsak a svájci frank aranyfedezetét törölte el, ami sok-sok éven át a svájci valutát a szó szoros értelmében az arannyal egyenértékűvé tette, hanem a bankügyletek titkosságát is. Eddig a svájci polgároknak mindig megadatott legalább egy hónap, hogy tüzetes vizsgálat és vita tárgyává tegyék az alkotmány egy-egy különálló cikkelyének módosítását. Ezúttal azonban kutyafuttában, a vita minden lehetősége nélkül kellett dönteniük több mint száz cikkelyről egyszerre, melyek elfogadása alapjaiban megváltoztatja Svájc sajátos kormányzati, katonai és kulturális szerkezetét. Nyilvánvaló, hogy a sietség igen fontos volt. Mindenáron meg kellett akadályozni azt, hogy a svájciak észrevegyék a turpisságot, amellyel törvényeiket, jogaikat és szokásaikat alá fogják rendelni nemzetközi mandátumoknak és ediktumoknak, nem kímélve még a család hagyományos intézményét sem az alávaló támadástól. Röviden, ez a hihetetlen fejlemény szélnek ereszti a közösségi élet olyan alapvető és természetes elemeit, mint a személyes szabadság, nemzeti öntudat, család, magántulajdon. Helyükbe olyan szocialista jelszavak kerülnek, mint a ,kenyérhez való jog’, a ,fedélhez való jog’ és a ,betegellátáshoz való jog’.”

Kapcsolódó cikk: A felfoghatatlan exponenciális függvény

És egy lelkes, egyben naív film az új világrend konteóról. Hiszi - nem hiszi? Ki-ki döntse el maga!

Afterpost: Google’s CEO: The Laws Are Written by Lobbists

Szkeptikusok

Egy barátomnál tegnap este az alkotókkal, kisebb társaságban megnéztük a Kételkedem, tehát vagyok című filmet. A készítők első látásra gyanús emberi képességeket és műszaki újításokat, felfedezéseket teszteltek, az eredményeket lásd a filmben. Érdekes, hogy milyen témákban lehet könnyen átverni az embereket: vízkeresés, energiamegtakarítás, egészség, horoszkóp stb. Az emberek szeretnék az életük legégetőbb problémáit egycsapásra és egyszerűen, sokszor olcsón megoldani. Vagy megúszni?

Milyen jó lenne, ha az ember meg tudná adni az esélyt az új lehetőségeknek anélkül, hogy a múltjában átélt csalódások miatt eleve lemondana a jóról, a lehetséges nyereségről, a kisebb-nagyobb csodáról…!

Erről a filmről eszembe jutott Egely György és csapata…

Érdeklődőknek: Szkeptikus Társaság