Bonifert Zoltán

Bonifert Zoltán — Wed, 23 Mar 2011 11:04:39 +0000

Az atomenergia használatára vonatkozó fenti javaslat szép és egyben nagyon jóhiszemű. Nehezen hihetők azok a feltételezések, amikre alapozták. Mind a természeti katasztrófák okozta megrázkódtatások, mind a nemzetközi feszültségek, mind a terroristaveszély exponenciális függvény szerint növekszik, ami radikális hatással van és lesz a világgazdaságra. Fenntartom az álláspontomat, hogy egyéni és kisközösségi szinten saját kézbe kell venni az energiatermelést, ami csak a szelíd megújuló energiákkal oldható meg biztonságosan.

Stolmár Aladár

Stolmár Aladár — Wed, 23 Mar 2011 04:39:14 +0000

Az atomerőművek gyártóinak, építőinek és üzemeltetőinek vissza kell nyerniük a nagyközönség bizalmát.
A nagy Szovjetunió és utóda az Oroszországi Föderáció már sokszorosan kigazdálkodta az RBMK atomerőművek árát, keresett a csernobyli katasztrófa áldozatain és a világban a szén és kőolaj égetése következtében kialakult légköri széndioxid koncentráció soha nem látott szintre növelésén. Most is tovább kereshet Oroszország az új atomerőművek eladásán, de az RBMK reaktorokat belátható időn belül le kell állítania és addig is fokozott nemzetközi figyelem mellet üzemeltetheti (bármiféle gyanú felmerülése esetén az összes 11 blokkot le kell állítani!).
A szakma, az atomerőműves szakemberek le kell vetkőzzék a finanszírozás befolyásolta szakvélemény-adás gyakorlatát, le kell szögezzék a cirkónium-vízgőz reakció meghatározó szerepét az összes üzemanyag meghibásodással járó reaktor (vagy pihentető medence – lásd Paks) üzemzavarban és azokat modellező kísérletekben (INEL PBF SFD).
Ma az a furcsa helyzet állott elő, hogy atomerőművek építésére gazdaságilag és jogilag leginkább Kína képes, atomerőművi nagyberendezések gyártására pedig elsősorban Dél-Korea. Még Franciaország, ahol a világon a legmagasabb az atomerőművek részaránya a villamos energia termelésben (75%), is csak külső beszállítók segítségével képes új atomerőműveket építeni. Ez a helyzet természetesen megkívánja a nemzetközi tartós stabilitást, lehetetlenné teszi nagyobb konfliktusok kitörését, csak így biztosítható a nemzetközi együttműködéssel épülő atomerőműveket magukban foglaló nemzetgazdaságok zavartalan működése, atomerőművek tömeges felépítése. Márpedig tömegesen kell atomerőműveket építenünk és a lehető legrövidebb időn belül, ha le akarjuk csökkenteni a széndioxid kibocsájtást.
Már a KGST években, a VVER 1000 atomerőmű gyártásszakosítása során ráéreztem a biztonság növelését szolgáló alapelvre. A Westinghouse-nál az AP 600 korszerű atomerőmű tervezése kapcsán pedig meg is fogalmaztam azt az alapelvet, amelynek minden atomerőműnek meg kell felelnie: az atomerőművekbe bele kell tervezni a természetes folyamatok érvényesülését, amelyek bármely üzemzavari helyzetből olyan biztonságos állapotba tudják vinni a reaktort, hogy az üzemanyag burkolat nem tud megsérülni, nevezetesen túlhevülni, vagyis a cirkónium burkolat nem tud a víz hűtőközeggel reagálni. Ennek ellenére gondoskodni kell – az immár az üzemzavar következményeinek elhárításához kapcsolódó szerepét elveszített – másik két elválasztófal jelenlétéről az atomerőművekben egyrészt a szabotázs, harci cselekmények következtében ért támadás kivédésére, másrészt a fűtőelem burkolat előre nem látható okból történt eltűnése, megsérülése következményeinek elhárítására. Itt természetesen előjön Teller Ede kedvenc atomerőmű terve: tegyük föld alá az atomerőműveket, ezzel nagyon megnehezítjük a megtámadásukat…
Sokat beszélnek manapság az alternatív energiatermelésről, a zöld energiáról, a megújuló energiahordozókról. Az atomerőművek vonatkozásában ma a sláger a magas hőmérsékletű grafit moderátoros reaktor, de a jövőt sokan a fúziós reaktorok kifejlesztésében látják. Maradjunk a földön! Ma az egyetlen megoldás az energiatermelés tömeges módosítására – a fosszilis üzemanyagot égető erőművek lecserélésére – a meglévő, kiforrott atomerőművek tömeges építése. Ebből három típus van a piacon: a Kanadában kifejlesztett CANDU nehézvíz moderátoros csöves reaktor (RBMK-hoz hasonlatossága ellenére a reaktorban található nagymennyiségű hideg nehézvíz elképzelhetetlenné teszi a cirkónium-vízgőz reakció terjedését, masszív méretekre növekedését), a General Electric által szállított egykörös forralóvizes reaktor (BWR) és a különböző szállítóktól beszerezhető kétkörös, nyomás alatti vízzel moderált (PWR) Westinghouse által kifejlesztett (eredetileg atom tengeralattjáró) reaktor. Ilyen a franciáktól beszerezhető EPR, az oroszoktól beszerezhető VVER 1000, a Westinghouse tervezte AP 1000. Ennek a képviselőiből találunk a legtöbbet üzemben szerte a világon, ilyen a paksi négy VVER 440 blokk is, amit reméljük hamarosan követnek a VVER 1000 vagy esetleg a francia szállítású blokkok.
Jelenleg egy nagyon érdekes időszakot élünk, amikor a világpolitikai események meghatározóan hatnak az atomerőmű üzemanyag árakra. Az köztudott, hogy a hidegháborús években hatalmas atomfegyver készletek halmozódtak fel a Szovjetunióban és az USA-ban. Ezek dúsított urániumot vagy plutóniumot tartalmaznak és ma már jelentős részük megsemmisítésére kormányközi és nemzetközi megállapodások vannak érvényben.
Az atomfegyverek gyártása során sok magas dúsítású, de fegyvergyártásra alkalmatlan anyag is keletkezett. Ezeket mind át lehet – és a végleges megsemmisítés érdekében át is kell – atomerőművi üzemanyaggá alakítani. Az ilyen üzemanyagok kísérleti égetése már mindhárom felsorolt atomerőmű típusban lezajlott, a technológiák készen állnak tömeges alkalmazásra – most már csak a rengeteg atomerőművi reaktort kell felépíteni, amelyek képesek a rendelkezésre álló hatalmas mennyiségek fogadására… Két legyet üthetünk egy csapásra: megállítjuk a légköri széndioxid koncentráció növekedését és megsemmisítjük a felhalmozott veszélyes és teljesen feleslegesnek nyilvánított atomfegyvereket.
Én így képzelem el a jövőt: a következő évszázadokban a ma ismert kiforrott atomerőművekben fogja az emberiség a jólétét biztosító villamos energiát termelni. Miután elégették az atomfegyver programokban felhalmozott nukleáris hasadóanyagot ismét megindul az uránium ércek bányászata és feldolgozása (nálunk is van számottevő jó minőségű készlet) majd gyermekeink az óceánok vizéből is kinyerik a könnyebben elérhető és ivóvíz gyártás melléktermékeként feldúsított urániumot.
Az is elképzelhető, hogy tóriumot is fognak atomerőmű üzemanyagnak használni, ami csaknem korlátlan mennyiségeket jelent. De a fúziós atomerőmű is megvalósulhat egy-két évszázadon belül, mint az atomerőműveket kiegészítő, azzal együtt felépített berendezés. És még a szaporító reaktorok lehetőségéről nem is beszéltünk, az uránium üzemanyag sokszorosának hasznosításáról – ami mellesleg Belojárszkban a BN 600 reaktorban évtizedek óta ipari méretekben is megvalósul.

Megjegyzések: A nukleáris energia nem a megoldás

Bonifert Zoltán

Stolmár Aladár