Monthly Archive for január, 2012

A lélek sintérei?

- o -

Előrebocsájtom, hogy az alábbi irás a példa mögötti jelenségről szól, és nem személyeket akar minősíteni. Biztos vagyok abban, hogy az itt említésre kerülő, tudós társaság tagjai valamennyien jót akarnak, és az embereknek való segítés szándékával fejtik ki nyilvános tevékenységüket. Mégis, nem szeretnék szó nélkül elmenni a tanításuk mellett.

Tegnap a kb. 24.500 fős rajongói bázissal rendelkező Nyitott Akadémia közzétett néhány mondatot a Facebook oldalán, idézem: ‎”Szakításkor, elváláskor ki válik legkönnyebben a gyűlölet áldozatává? Az, aki még a kapcsolat rabságában, érzelmi kötelékei között sínylődik. Aki inkább átmegy az utca másik oldalára, ha történetesen arra jön a másik. Ameddig így van, addig még egykori partnerének hatalma van fölötte. Ám eljöhet egy reggel, amikor felébredve meglepően könnyűnek érzi magát - szabad lett. Ekkor ér véget egy kapcsolat.” Popper Péter

A kommentek a bejegyzés alatt jól mutatják, mennyire szüksége van az embereknek a vígaszra, a reményre: ‎…igen, csak ez sokszor nagyon nehéz…vagy könnyebb gyűlölni, mint megbocsátani?” /”jöhetne már az a reggel..” / „ő már régesrég nincs hatással rám mint személy, mégis súlyos nyomokat hagyott bennem, és várom a reggelt, amikor végre továbbléphetek. Éppen ma egy éve a szakításnak :)” / „hm…ezek szerint mikor szembejott velem az uton es ahogy eszrevett bement az elso boltba az nem azert volt mert latni sem birt , „hanem mert hatalmam van meg folotte?” szeretnem hinni ezt….” / „szabad akarok lenni!:)” / Szabad vagyok de az amputáció nyomai mindig megmaradnak…” / „Hát igen…az idő mindent megold, de nem plasztikai sebész…:)” / „remélem egyszer megérek erre…” / „Zoltánnak,abban valóban igaza van,hogy fizikai fájdalom is van!!! de hány ÉVET kell várni…arra a reggelre??????” / „Az soká lesz még!!!”

Itt említem meg 2009-es személyes élményemet Csernus Imrével, akiről akkor érdemeihez képest nagyon elnézően és kedvesen írtam itt a blogon. Ha van ma nagy szakítás-párti pszichológus Magyarországon, akkor ő biztosan az (illusztrációnak lásd a fenti, döbbenetes videót).

Azt hiszem, a válás attól, akivel az ember „egy testté lett”, nem olyan egyszerű kérdés, mint azt sokan gondolják. Ugyanis ha a fenti kifejezés igaz, akkor válásnál az „eggyé vált testet” kell kettéválasztani, mondhatjuk akár így is: amputálni valamely részét. És igen, van olyan élethelyzet, amikor ez elkerülhetetlen: háborúban, durva balesetben tudnak olyan sérülések történni, ahol nincs más választás, mint a csonkolás. És párkapcsolatban is történhet ehhez fogható tragédia. De:

Három évtizede minden második házasság válással végződik. És ez a statisztika nem kis mértékben tovább romolna, ha ide sorolnánk minden olyan párkapcsolatot is, amire igaz lehetett az „egy testté váltak” kifejezés. Ez a statisztika talán nem függetleníthető azoktól a szakemberektől, akik a témában évtizedeken keresztül meghatározzák a közvélekedést. Nem ismerhetem mindegyikük álláspontját, mégis állítom, hogy legalább az írott és elektronikus médiában megszólalók részéről sajnos általánosnak mondhatók a fentihez hasonló állásfoglalások.

Én ugyanis minimum tévedésnek tartom azt, amikor egy köztiszteletben álló szakember a következő, igen manipulatívan megszerkesztett mondattal bíztatja olvasóközönségét szakítás vagy válás esetére:

Ám eljöhet egy reggel, amikor felébredve meglepően könnyűnek érzi magát - szabad lett. Ekkor ér véget egy kapcsolat.”

Emberek veszik maguknak a bátorságot, hogy egy bő évszázada létező, alapvetően változékony tudomány éppen aktuális nézetei alapján a szabaddá válás illúzióját kapcsolják egy szent intézmény, a házasság felbontásához.

Az ehhez hasonló „szakvéleményeket” aztán nem csak azok olvassák, akik már megszabadultak a kolonctól, lelki értelemben kéz vagy láb nélkül élnek, azaz elváltak - nem mintha nekik a hamis illúziók táplálása jót tenne. De olvassák és döntést hoznak ezek alapján olyanok is, akik még csak gondolkodnak, hogy a nem megfelelően teljesítő párjuktól elváljanak-e, vagy sem, a szülők és a gyerekek szétválasztását is beleértve.

És ha már vettem magamnak a bátorságot ahhoz, hogy leminősítsem köztiszteletben álló, komoly szakemberek tanítását, ha A-t mondtam, nyilván mondanom kell B-t is. Szerencsére nincsen nehéz dolgom, mert a Biblia a házasságra is megfelelő útmutatást ad. Kicsit direkten fogalmazva, az ember gyártójától származó „használati utasítás” megismeréséhez javaslom először az alábbi linkre kattintani:

Előadás-sorozat a párkapcsolatról

Umbrella - témánál vagyunk?

2. rész - 3. rész - 4. rész - 5. rész - 6. rész - 7. rész - 8. rész - 9. rész - 10. rész - 11. rész - 12. rész - 13. rész

Reggel 7 és 8 között, iskolába menet, a kereskedelmi rádió jópofa műsorvezetői részéről a hallgatóknak feltett kérdés: Ha te egy örült kutató orvos lennél, milyen hasznos génmódosítást hajtanál végre az emberen? És persze jöttek a válaszok: 25% szexuális témájú ötletekkel áll elő, 50% lehalkító vagy kikapcsoló gombot szeretne a másik emberre, és végül 25%, szerint nem helyes a génmódosítás, pláne emberen… A rádiós közvéleménykutatás eredménye szerint az emberek 75%-a mókás dologként kezelte a kérdést. És tényleg, mi ezzel a probléma?

Ha a Piros Pirula Projekt fenti, a YouTube-ra több részben felrakott filmjét megnézed, fogalmat kaphatsz arról, hogyan is megy a média összes csatornáin az agymosás. Először csak viccesen, de valószínűleg a többi „szabadságjog” karrierje is ilyen ártatlanul indulhatott néhány éve, évtizede… Éljen a konszenzusdiktatúra?

Umbrella - Rihanna

Kapcsolódó írás a fenti videoklip elé, szintén a Piros Pirula Projekt filmje alapján: Balázs Vodafone reklámja és Rihanna esernyője - mmmi van?

Ajánlott irodalom: A NIKE legújabb ILLUMINATI reklámja téged programoz

A Microsoft eugenista technológiát vásárolt a Merck-től és beszállt a vakcina gyártásba

A fegyelmezésről

Jártomban-keltemben az utcán látok néha komolyabb szülői fegyelmezést is, kiabálást, fenékre csapást, esetleg pofont is. Férfiak, akik velem vannak, ilyenkor megjegyzik: az ilyen szülőt jól meg kellene verni, börtönbe csukni stb. Az újságok is szinte kivétel nélkül a testi fenyítést elítélő tanácsokkal szólnak hozzá a „vitához”. Tanár ismerőseim pedig kivétel nélkül arra panaszkodnak, hogy a gyerekek többsége elvesztette a realitásérzékét, eltűnt a felnőttekkel szembeni tisztelet az iskolákból, kezelhetetlenek a gyerekek. De tényleg, kinek van itt igaza?

Azt hiszem, a gyerekek verése szinte kivétel nélkül tényleg elítélendő, bár el tudok képzelni olyan szituációt, amikor szükséges lehet. Azonban a mai gyereknevelési gyakorlat, ami kötelezően megóvja a gyerekeket a határok megtapasztalásától, károsabb, mint néha egy megfelelő időben elcsattanó pofon. A nevelés ugyanis nem állhat kizárólag pozitív ösztönzésből, az olyan lenne, mintha az autóban csak gázpedál lenne…

Fenntartom azt a talán nem túl divatos meggyőzödésemet, hogy az ember eredendően nem jó. És azt is, hogy nem érdemes a szívére hallgatnia. Szerintem nem (csak) az a szülő gyenge, aki nem képes az indulatait általában kordában tartani, hanem az (is), aki nem képes önfegyelemben kitartani a jól megfontolt nevelési elvei mellett, amikor konfliktus van a gyerekkel. Mert tényleg vannak konfliktusok, és nem csak kicsik, nagyok is. Hanem lustaságból megengeni neki a célját tévesztett viselkedést, és ugyanezért átengedi a nevelést a tanároknak, barátoknak, a TV-nek stb.

Hogy egy kis saját tapasztalattal is szolgáljak ehhez a kérdéshez, 13 éves nagyfiam utólag volt már hálás azért, hogy komoly erőt vittem bele a vitánkba, és kénytelen volt elfogadni a számára leginkább imádott iPod nevű kártékony kütyü használatának radikális korlátozását. A szülőnek sokkal több a feladata, minthogy korlátlanul hagyja kibontakozni a gyerek kreativitását, önérvényesítését, asszertivitását. Ugyanilyen fontos megtapasztaltatni velük azt, hogy a vágyott, jó dolgok megszerzését el lehet halasztani, sőt, le is lehet mondani róluk. Mert az élet aztán úgyis ilyen lesz, felnőttként sem kapunk meg mindent tőle. És még így is, vagy inkább pont csak így lehet boldog életet élni!

Védett: Újabb helyreigazítás

Ez egy privát bejegyzés. Megtekintéséhez jelszó szükséges:


Gyerekek, ilyet!?


I heard there was a secret chord
That David played, and it pleased the lord
But you don’t really care for music, do ya?
Well it goes like this
The fourth, the fifth
The minor fall and the major lift
The baffled king composing hallelujah

Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Halleluuuuujah

Well your faith was strong but you needed proof
You saw her bathing on the roof
Her beauty in the moonlight overthrew ya
She tied you to her kitchen chair
And she broke your throne and she cut your hair
And from your lips she drew the hallelujah

Hallelujah
Hallelujah
Hallelujah
Halleluuuujah

Well maybe there’s a god above
But all I’ve ever learned from love
Was how to shoot somebody who’d out drew ya
And it’s not a cry that you hear at night
It’s not someone who’s seen the light
It’s a cold and it’s a broken hallelujah

Hallelujah (x10)

A brazil fiútól van még ott egy-két szám, például ez.

Arról, hogy az ember jó-e

Meg vagyunk győződve a címbéli kérdésre adandó helyes válaszról, ugye? Annyira egyszerű: IGEN! Alapvetően jó, csak sajnos a körülmények, a sors és a neveltetése hatására, bizonyos esetekben téved, hibázik, de aztán korrigál. Ez megfelel az evolúció elvének, amit minden iskolában jól megtanítanak minden gyereknek.

Nézzük csak a történelmet! Az ember fizikai kényelme mellett minden más lényeges szempontból is egyre magasabb szintre emelkedtünk. Az ókortól a középkoron át, a felvilágosodás után a demokráciáig tartó fejlődés egy sikersztori. Vagy nem? Jobb lett-e az embereknek az évezredek, évszázadok során? A királyok, nemesek alatt a jobbágyoknak rosszabb volt-e a dolga, mint ma a szabad munkavállalóknak? Röghöz voltak kötve, de el akartak-e menni a szomszéd földesúrhoz? Néha talán igen, de általában az ismert körülményekből egy hasonló, de ismeretlenbe nem vágyik el az ember. Az adójuk a tizedből, és az egyházi kilencedből állt, amit terményben kelett szolgáltatni - ez összesen 20%-os elvonás. Cserébe kaptak létbiztonságot: a földesúr nem rúgta ki őket létszámleépítés okán (persze nem is volt honnan új emberi erőforrást felvenni helyettük), biztosította nekik az igazságszolgáltatást és időnként, háborúk idején a védelmet. A vallás „áldása” és az egyetemes kultúra a papoktól jött. A kegyelmes urak és az őket eltartó parasztok kölcsönös fűggésben voltak egymástól, aki dolgozott az gyarapodott, volt népművészet és népszaporulat is. Nem volt stressz, de volt létbiztonság, közmegegyezés a jóról és a rosszról, a rendről és az erkölcsről. Eldicsekedhet-e ezekkel a mai munkavállaló?

A XVII. századtól kezdődő társadalmi átalakulások végére (?) a népuralmat, a demokráciát kaptuk osztályrészül. Az örökléssel hatalomba jutott vezetők helyett választott vezetőink lettek, ami - elvileg - a demokráciát jelentené, azaz a népuralmat… amiben a központi elvonás (adó) többszöröse a feudális időkben volt szokásoshoz képest, sosemlátott (világ)háborúk folytak Európa- és világszerte, szétesnek a családok, nem tudjuk hogy ki kivel van, kitől kell félni és kit kell szeretni, a létbizonytalanság alapélménye az embernek, és fogyni kezdett a népesség. Bár van nekünk az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása, de úgy áramolnak-e ezek, hogy a nemzetek és az emberek javát szolgálják?

Lehet, hogy az előző állapotok élményszinten még mindig jobbak volt, mint az utóbbiak? Akkor viszont megkérdőjelezhető az is, hogy fejlődés eredménye-e az, amit látunk magunk körül. És ha megkérdőjelezhető, akkor feltehetjük-e azt a nem túl divatos kérdést is, hogy alapvetően tényleg jó-e az, aki ezt a globális visszafejlődést produkálja, az ember? Csak végre meg kell javulnia, és meg kell találnia önmagát?

Aztán, ha a jók elérnek egy kritikus tömeget, szükségszerűen jön a nagy ébredés?

Ajánlott irodalom: A darwinizmus elakadt - összeomlik az evolúcióelmélet?

Konszenzusdiktatúra?

Daniel-Cohn Bendit EU Zöldpárti frakcióelnök az új magyar alaptörvény bírálatát a következő logika mentén próbálta igazolni: „A családban, a nemzetben, a hűségben az emberek többsége nem hisz, ezért nem is lehet az az összetartozás alapja. Ennek alkotmányba foglalása pedig alapvetõ demokratikus problémát vet fel.”

Ha nem csatlakozol a konszenzushoz és nem érted az idők szavát, kikerülsz a komolyan vehetők köréből!

Kérdés, hogy az ilyen többségi demokrácia fejlődést, vagy - engedelmeskedve a termodinamika II. főtételének -, hosszú távon leépülést és szétesést hoz-e? Hogyan is működik a konszentusdiktatúra?

A válaszhoz nézzük meg a kérdés mögött meghúzódó alapkérdést: honnan tudhatjuk, tudhatjuk-e egyáltalán, hogy mi a helyes és a jó? Meg tudja-e válaszolni az ember önmagában ezt a kérdést? És mi van akkor, ha az emberek egymással ellentétesen válaszolják meg? Azt ugye látjuk, hogy ember és ember lelkiismerete között nagy különbségek lehetnek. Egyáltalán, megbízhatunk-e a saját, összességében pedig a társadalom ítélőképességében?

Ki a rák tudhatja, ha nem éppen én magam, hogy mi a jó nekem? OK, mégis megkérdezem, ha körülnézünk magunk körül, egy kicsit felülről is megnézzük az életünket, egészen biztosak vagyunk abban, hogy tudjuk? És ha a leghalványabb kétely is felmerül efelől, nem lenne érdemes ezen legalább egy kicsit elgondolkodni?

Tovább árnyalja a kérdést, hogy mekkora és milyen befolyást gyakorol az emberi gondolkodásra például a média. Lehet-e befolyásolni az embereket az írott, vagy az elektronikus médián keresztül? Hatásosak-e a reklámok? És ha a reklámok azok, nem lehetséges-e, hogy a filmek is hatással vannak ránk, csak éppen nem a vásárlási, hanem az életvezetési szokásainkra? Állhat-e érdekében valakiknek befolyásolni minket a gondolkodásunkban? Mondjuk akár az etikai, politikai nézeteink befolyásolhatók-e - akár a szűkebb környezetünk, akár a média által közvetítve a nagyvilág felől? Elhisszük-e igazságnak azt, amit sokan modnanak? És amit sokan mondanak, az lehet-e még tévedés? Megtörténhet-e a sorozatos tévedés egy befolyásolás, manipuláció alatt álló közösségben? És a társadalomban?

Mára elvont igazságok bizonyításához elegendő lett az, ha a többség, mondjuk egy szavazáson jónak, igaznak nyilvánítja. Vagy ha úgy tettetik, mintha… Vagy ha nem, hát egy kicsit még fejleszteni kell a tömeget, és hamarosan úgy fogja gondolni.

Szükség van az információk megszűrésére, ami persze 100%-ban lehetetlen. De hogy a tudatos döntéseket egyre inkább hiteles információk alapján hozzuk meg, az igenis lehetséges, és a téma iránt alázatos kereséssel, hosszú távon helyes eredményre fog vezetni. A kérdés már csak az, hogy mit tekinthetünk végül igazságnak? Egy biztos: a manipulált többség véleményét, önmagában csak azért, mert „konszenzusos”, vagy egyesek annak állítják be, semmiképpen sem!

D-C-B Magyarországon

Amikor a fagyi visszanyal - Fukuyamának nem tetszik a konszenzusdiktatúra…

Gyönyörű példa a demokrácia (azaz a konszenzusdiktatúra) működésére: összefogtak az európai kommunsták, szocialisták, zöldek és liberálisok Magyarország ellen

Helyreigazítás - helyre igazítás?

Az elmúlt években affelett aggodalmaskodtam, hogy fogytán az olaj a Földön, és ez lesz drámai hatással ránk. Ma azt hiszem, hogy fogalmam sincs róla, mennyi a még kitermelhető olaj és egyéb energiahordozó. Ha esetleg tényleg csökkenőben vannak, az sem mértékadó körülmény a fogyasztók számára. Nekünk az a lényeg, hogy aktuálisan mennyire elérhetők a világpiacon és milyen (magas) az áruk. Erre pedig - kínálati oldalról - legnagyobb hatással egyrészt az kartellek, de még ennél is nagyobb hatással a nemzetközi politikai és háborús feszültségek vannak, lesznek.

Az arab tavasz még nem zárult le teljesen. Iránnal szemben összehangolt a nemzetközi fellépés. Egyebek mellett a vélelmezetten ellenséges szándékú atomprogramjára hivatkozva bármikor megtámadhatja őt az USA és/vagy az EU. Ez esetben a Hormuz szoros azonal lezárásra kerülne, és ki tudja, hogy a további hatalmak (Oroszország, Kína) hogyan reagálnának a háborúra. Az ennek következtében azonnal fellépő, sosemlátott olajhiány éa energiaválság miatti káosz látszólag senkinek sem érdeke. Látszólag.

Olyan időket élünk, amikor az eseményeket és a folyamatokat nem lehet a korábban megszokott sablonokkal megmagyarázni. A fogalmaink, a szervezeteink mások lettek, mint amiknek, akiknek hittük őket. Az USA és az EU vezető szervezetei nem a demokráciát, nem a szabadságot védik, céljuk inkább a globális hatalom-koncentráció. Pont a magyarok ne értenék meg ezt? Talán minden nemzetközi szervezet és a nemzeti kormányok nagy része is a rájuk szavazó, őket megválasztó emberek érdekei ellen lép fel, kollaborál, és mi a zavarodottság közepette azt sem tudjuk, ki van velünk és ki van ellenünk. A következő pár évben még sok helyreigazításra lesz szükség, ahogy lépésről lépésre felismerhetjük a valóságot úgy, ahogy az valójában van.

Ajánott irodalom: Az olajzsarolás új korszakaA III. Világháború első lövése?Kissinger világháborút jósol - szatírikus cikk!

A szabad akaratról

Átvitt értelemben hidraulikus birodalomnak hívhatunk minden olyan államrendet, amely nem elsősorban katonai erővel tartja fenn magát, hanem azáltal, hogy a túléléshez, illetőleg a gazdaság működéséhez elengedhetetlen bármilyen anyagot, vagy egyéb forrást a hatalom tudja csak biztosítani. Ez lehet az ivóvíz, -innen kapta a nevében szereplő jelzőt is,- lehet az energia, lehet egy drog, melynek mindenki függője, vagy lehet akár az információ is. Amikor a hatalom a társadalomra nehezedő hidraulikus nyomással tudatosan kezd élni, saját, sokszor önkényes koncepciójának megvalósítására, ahelyett, hogy csupán a mindenki számára hasznos össztársadalmi rend fenntartására használná, azt hidraulikus diktatúrának nevezhetjük. Amikor a hatalom nem egy, hanem több dolgot kontrollál, még katonai erővel is szinte lehetetlen megdönteni. Ez a multihidraulikus diktatúra.

A legrégebbi időktől alkalmazott hidraulikus alap az ivóvíz mellett a pénz. Azon túl, hogy az államhatalom minden korban törvények útján rendelkezett a pénzkibocsátási monopóliumáról, technikai eszközökkel is biztosította, hogy a fizikai monopóliummal rendelkezzen. Az államhatalom pénzkibocsátási monopóliuma mostanra  megszűnt, hiszen már a magánkézben lévő kereskedelmi bankok is szabadon multiplikálhatják a szintén magánbefolyás alatt álló jegybankok által kibocsátott „állami” pénzt. Ha az igazi hatalmasokat meg akarjuk találni, csak azt kell keressük, kinek a kezében vannak a hidraulikus pórázok végei. (Nicsak: Víz - franciák (+USA) vs. Budapest)

Érdemes megemlíteni a fentieken túl egy történelmi távlatokban új monopóliumot, az információt, ezen belül is a távközlést, a médiákat és végül az internetet (Filmajánló). A szabadulási iránya ezek felől a természet felé lenne, azonban a mezőgazdasági termőterületek tönkretétele, vagy az élővizek, a levegő szennyezettsége és az abszurd jogszabályalkotás miatt már manapság is egyre szűkülnek a menekülési utak ebben az irányban is. (Forrás eddig: 2012 Blog.)

Azt hiszem, össztársadalmi szinten a helyzetünkre nincsen sikeres megoldás. Mielőtt azonban apátiába esnénk, vagy a reménytelenség esztelen ámokfutásába kezdenénk, emlékeztessük magunkat valamire: a játékszabályok az évezredek alatt nem változtak. Az igazi elnyomáshoz minden korban meg kellett szerezze a hatalom az egyén beleegyezését, a szabad akaratát, ami az első számú isteni intézmény. Persze a hatalomnak való ellentmondás a mindenkori, nehéz körülmények között sokszor szinte lehetelennek látszott, mégis számtalan pozitív példa igazolja az állításomat.

Viszont a világtörténelmi léptékű folyamatok megfordítására soha, egyetlen ember, lett légyen hadvezér vagy államférfi sem volt képes. Mind egy előre megírt forgatókönyvet hajtottak végre, melyet persze ideig-óráig, átmenetileg, a szabad akaratukkal befolyásolhattak és befolyásoltak is. Ugyanis bizonyíthatóan, kellő, azaz hihetetlen nagy pontossággal és részletezettséggel meg van írva a világtörténelem ebben a könyvben. Az ókortól napjainkig, és még tovább is, pedig 2-3000 éve jegyezték le! És ha eddig tényleg nem tévedett, alappal hihetjük, hogy ezután sem fog. Benne, megfelelő tanulmányozás mellett, minden ember megtalálhatja többek között a világtörténelem jövőbeni fő irányát és eseményeit is, és ha felfogta, elfogadhatja és alkalmazkodhat is hozzá. Persze csak akkor, ha akarja. Tessék tesztelni!

Semmi sem csak az, mint aminek látszik - A Mátrix

Azoknak ajánlom Tóth Bálint kétrészes elemzését A Mátrix-trilógiáról, akik szeretnének egy kicsit többet tudni ennek a rendkívül népszerű filmnek a szimbólumrendszeréről. Már csak azért is érdemes megismerkedni ezekkel, mert könnyen kiderülhet, hogy a környezetünkben máshol is visszaköszönnek a filmben (entmondásos) rendszerbe állított szimbólumok. (A második részt itt találod.)

A Mátrix egy különböző vallásokat és tanításokat vegyítő mese, mégis sokan talán túl komolyan veszik. A szakértői kalauzolás érdeklődőknek és rajongóknak is gondolatébresztő lehet.

Kapcsolódó írás: Balázs Vodafone-reklámja és Rihanna esernyője - mmmi van?