Monthly Archive for december, 2012

Visszatekintés a 2012-es évre

Ötödik éve változatlan a blogom sikere: idén hat bejegyzéshez érkezett komment… Átlapozgatva a 12 hónapot, írásaim többsége a gazdaság/politika/jövő, illetve a vallás/hit/pszichológia témakörökbe sorolhatók. Hihetnénk, hogy ezek egymástól teljesen elkülönülő területei az életnek, sőt, egyik-másik figyelmen kívül is hagyható. Mégis, számomra az utóbbi idők leginspirálóbb felfedezése az volt, hogy ezek - meglepő módon (?) - szorosan összefüggnek egymással! Ez az év remekül eltelt ennek a boncolgatásával, és könnyen lehet, hogy a következőben is hasonlóképpen lesz. Úgyhogy fel vagyok készülve továbbra is csekélyszámú érdeklődőre és kommentre, de ez nem probléma!

Visszanézve a tavalyi év-összefoglalómat, megállapíthatom, hogy 2012 sokkal jobban alakult, mint azt vártam! Még az a tervünk is sikerült decemberre, hogy a gyerekek külön szobákba költözhettek a tetőtérben! Az egyetértés még várat magára, de úgy látom, másoknál is, úgyhogy nem panaszkodom! Anyagi és szellemi értelemben is gyarapodó, örömökben gazdag 2013-as évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Első szeretet

A Karácsony ünnepe, a szeretetről szól. De milyen szeretetről? Arról az érzésről, amivel a szüleink szerettek minket gyerekkorunkban? Vagy arról, amivel a szerelmünk szeretett a kapcsolatunk elején, amíg rá nem jött, milyenek is vagyunk igazából? Vagy arról, amivel a gyerekeink szerettek - amikor éppen teljesítettük a kívánságaikat? Vagy arról, amivel én szerettem őket, amíg ez nem lett fárasztó és túl nehéz? Ami talán ma van és holnap nincs?

Szerencsére nem csak erről szól a Krácsony, hanem arról, hogy Valaki már akkor szeretett, amikor mi még nem. Valaki mindannyiunkat megelőzőtt ebben, és nem is hagyja abba sohasem, bármilyen nyomós okot adunk, adtunk is neki erre az életünk során. Karácsonykor ezt az első szeretetet ünnepeljük:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülőtt Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen.” (Ján 3,16)

Izrael állama - más szemmel

Körülbelül egy hónapja a Gázai övezet lakott településeit bombázta az izraeli légierő. Két hete az ENSZ Palesztina státuszát felminősítette „nem tag megfigyelő” államra. Majd ezért másnap, bosszúból Izrael a vitatott, megszállt területeken 3000 új lakás építését jelentette be. Nem csoda, ha ismét felerősödtek az Izraelt és kormányát bíráló hangok, még a zsidó állam szövetségesei körében is.

A zsidókról az a közvélekedés, hogy rendkívül összetartóak, kifelé mindig egységes állásponttal lépnek fel, nem lehet éket verni közéjük. Vannak azonban a zsidók között is alternatív gondolkodók, csak kevésbé hallhatóak. Esetenként elnyomás, Izraelből való kiutasítás, időnként bántalmazás, de mindenképpen elhallgatás az ő osztályrészük.

Egy példa erre a Neturei Karta, mely eszme vagy szervezet mögé több tízezer zsidó sorakozik fel szerte a világon. Álláspontjukról két képviselőjükkel készült egy riport, melynek lényegét röviden összefoglalom:

A cionizmus egy mindössze 150 éves koncepció. A nem hívő zsidók találták ki, és az alapja az, hogy a zsidóknak egyedül kell felállni, visszamenni Palesztinába, csinálni egy országot, és nem szabad Istenre hagyatkozniuk. A zsidókat a Teremtő választotta ki, hozta Palesztinába, és a bűneink miatt később Ő is üldözte el onnan. Ezért nem lehet csak úgy visszamenni oda, és hipp-hopp létrehozni egy országot. A Törvény (=Tóra, a zsidók szent könyve) tanítása szerint csak maga Isten gyűjtheti egybe a zsidókat újra Palesztinában. A cionizmus egy eredendően ateista elképzelés. Izrael pusztán felvette a vallásos szimbólumokat, hogy odacsalogassa a zsidó embereket a világ minden tájáról. Hatvankét éve minden közel-keleti nyomorúságnak Izrael állam az oka, és ez az, ami ellen a Neturei Karta mozgalom küzdelmet folytat. (A riport itt található)

Furcsa hozzáállás ez egy zsidótól. Adott esetben persze tetszhet azoknak, akik humanista, emberi jogi vagy etikai irányból kritizálják - jó vagy rossz szándékkal - Izrael és a nemzetközi zsidóság aktivitását. Viszont még furcsább hozzáállás ez egy magát vallásosnak mondó zsidótól, aki a történelemben és napjaink politikiai történéseiben is felfedezhetné azokat az eseményeket, amelyeket „számon kér” Izrael vezetőin, miközben azok le vannak írva az ószövetségi próféciákban. És az Újszövetségben is, de azt ő ortodox zsidóként valószínűleg soha nem is olvasta.

Régóta tervezem összefoglalni itt a blogon, hogy Izrael mai, modern államáról, a zsidó népről, illetve a velük szembeni hozzáállásról valójában miket is mond a Biblia. Akit ez a téma érdekel, és nem szeretne várni, az nézze meg Dr. Arnold G. Fruchtenbaum (Izraelből kiutasított, zsidó származású keresztény bibliatanító) - 2012. szeptemberi budapesti előadás-sorozatát. Kedvcsinálónak ez egyik megválaszolt kérdés: meg lehet-e semmisíteni a zsidókat?

Megjegyzés: az orosz főrabbi olvasta a Tórát?

Ajánlott irodalom: Izrael mint brand - célcsoport az amerikai és nyugat-európai közönség

A homeopátiáról

„A csattanó maszlag (Stramonium) növénynek például száraz termése van, amikor megérik, hangos csattanással pattan ki, és messzire repíti magából magvait. Azolyan ember, akin ez a növány fog segíteni - persze homeopátiás gyógyszerként, potenciált formában, hiszen anyagi mivoltában rendkívül mérgező -, az magába zárkózó ember, a világ felé szúrós pillantásokat vet, ellenségnek véli a környezetét, de feszülten vár, félrevonul, aztán hitrelen, váratlan dühkitörésekkel reagál.”

„Az árnika (Arnica montana) szép sárga virágú növény, menekül az ember elől, magas hegyek lejtőin nő, de ha az ember ebbe a magasságba merészkedik, és a növény egyre több embert észlel maga körül, akkor feljebb húzódik a hegytető felé. Az az ember, akit valamilyen trauma ért, sebesülés, baleset vagy lelki megrázkódtatás, és azt kívánja, hogy békén hagyják, hozzá sem lehet nyúlni, meg sem lehet érinteni - annak az embernek nagy bajában a homeopátiás árnika fog segíteni. Vagyis az árnika „tud” valamit, valamilyen őrá jellemző tudása van, amit meg lehet tőle szerezni, és közvetítő anyagba rejtve tárolni lehet, hogy mint tanítást, információt átadhassa annak, akinek épp erre a tudásra van szüksége.” idézet dr. Horváth Katalin és Bóna László Homeopátiás gyógyművészség c. könyvéből

A homeopátia (régiesen: hasonszenvi gyógymód) egy több, mint 200 éve németországban kitalált „orvoslási mód”. A klasszikus homeopata a páciense lelki, testi aklaktának megfelelő, egyedi készítményt ad, attól függően, hogy egy ásványban, növényben vagy bármi másban (és itt elengedhetjük a fantáziánkat) véli megtalálni annak alkatát. Egyik alapelve, hogy ami nagy adagban egy tünetet kivált, az kis adagban ezt a tűnetet megszűnteti (immunizál a tünet ellen). Másik alapelve, hogy minél jobban felhigítunk valamit, annál hatásosabb , és ha addig higítottuk, hogy már egy eredeti hatóanyag-molekula sincs a gyógyszerben, az a leghatásosabb. Ja, és majdnem elfelejtettem: itt egy szelíd gyógymódról van szó, aminek nincs mellékhatása (sem)! Egy vicces kifejezés jut eszembe erről: ez olyan rossz, hogy már jó…

A homeopátia módszerének kifejlesztője - Samuel Hahnemann (1755-1843) Krisztus-tagadó, az okkult tanokban elmélyedt szabadkőműves és antropozófus volt. Az antropozófus filozófia szerint minden betegség szellemi eredetű, oka az életerő vagy kozmikus energia harmóniájának a megbomlása. A harmónia helyreállítása pedig a dinamizált, potenciált készítményekkel lehetséges, melynek során - szigorú protokoll szerint - szellemi energiát közölnek az anyaggal. A „varázslat” a végletekig higított szer bőrkötéses Bibliához való, meghatározott számú ütögetésével lesz teljes…

Kérdés, hogy a fentiek ismerete mellett is megbíznál-e ebben a kétes értékű gyógymódban, és hajlandó lennél-e érte (nem kevés) pénzt fizetni… Pláne ha tényleg beteg vagy!

Ajánlott „irodalom”: Szkeptikus Klub 2011.01.22.

Ajánlott irodalom: Átverés-e a homeopátia?