Monthly Archive for augusztus, 2013

István király műve

Ha István király annak idején nem vette volna fel a kereszténységet, ha kemény törvényekkel be nem vezette volna az országban a nyugati módit, ha be nem hódolt volna Rómának, ha nem hozta volna létre a keresztény magyar államot, akkor a magyarság mint nemzet hamar eltűnt volna. De mire ment ki valójában annak idején a dolog? Az igaz hit terjesztése, vagy valami más volt a háttérben a folyamatok mozgatórugója? Bizonyos egyértelmű jelek arra engednek következtetni, hogy valami más… Ugyanis a bibliai értelemben vett kereszténységnek nincsen az állam működésére, illetve pláne az állam és az egyház együttműködésére vonatkozó tanítása. A keresztény állam ideája egy emberi továbbfejlesztés, ha úgy tetszik, bibliai szempontól egy fikció. Még akkor is, ha majd’ két évezredes hagyományai vannak is a nyugati világban, még akkor is, ha István királyt - Rómában - később szenté avatták, és még akkor is, ha ma is sokan úgy tartják, hogy a „keresztény állam” modelljének a tökéletesítése lenne a megoldás a világ problémáira.

Már egy évezrede is a nemzetközi együttműködés kereteinek a kikényszerítése volt a nemzet(köz)i politika fő célja. A nagy egyházszakadással a világban egy kétpólusú modell szilárdult meg, amely azóta is jellemzi a világpolitika színterét. A kelet-nyugat ellentéte, vagy inkább egyensúlya, ha át is rendeződött az évszázadok során az államcsoportok között, de összességében mind a mai napig fennáll. Ma már kimondottan az a cél, hogy ez a kétpólusú világrend egyetlen hatalmi egységbe fejlődjön tovább, egyetlen világkormány vezetése alatt. Azt hiszem, Szent István királyunk annak idején felismerte, hogy a keleti és a nyugati közül valamelyik hatalmi központhoz mindenképpen csatlakozni kell, majd engedelmeskedett az idők szavának. Ezzel egy évezrede a magyarok számára is elkezdődött az integráció a globalizálódó világba. Az pedig, egyre inkább látjuk, hová vezet.

Hozzáírás: Érdekes, hogy most mennyire ki vannak akadva Alföldi Róbert egyébként valóban „nem túl szimpatikus” István a király interpretációján. Pedig akár felfoghatnák egy figyelmeztetésnek is azok, akiket a legjobban irritál: ilyennek látja a „másik oldal” az Egyház(ak)at és a megvalósult vallásgyakorlatot… Ehelyett, - bár érzékelt valamit a művészi szándékból, sőt, a párbeszéd lehetőségéből is, - mégis inkább megsértődött és kioktatott a Jezsuita blog írója is.

Friss kutatások, szuperszámítógépek, blabla…

Globális felmelegedés és az erőszak

Globális felmelegedés, több erőszak címmel olvasok írást az Ecolongue oldalán. Az apropó a szíriai konfliktus:

„A szíriai konfliktus úgy tűnik, lassan véget ér azok után, hogy 2011 óta több mint 100 000 ember (köztük rengeteg civil) esett áldozatául. 2006-ban hosszan tartó szárazság lépett fel a térségben, amely a farmokat tönkretette. Az egekig emelkedő élelmiszerárak milliókat kergettek nyomorba, a nyugtalanság szikrája végül polgárháborúhoz vezetett. A szíriai konfliktus csupán egy azon számos közelmúltbeli történések közül, amelyek rámutatnak a klímaváltozás és az emberi konfliktusok kapcsolatára.”

A cikk írója szerint világos, hogy a szíriai konfliktusért (és másokért is) a klímaváltozás, illetve a cikk végén sugalltak értelmében a Föld népességének növekedése a felelős. De megvizsgálták-e a többi jelentős szempontot is, mielőtt kimondták volna az összefüggést a klímaváltozás és az erőszakos cselekmények között? A cikkben az ország történelméről, kultúrájáról, népességének vallási megosztlásáról és alakulásáról, olaj-alapú gazdaságáról, a Közel-Keleten elfoglalt geopolitikai helyzetéről stb. még az említés szintjén sem olvashattunk. Az erőszak okait mégis megtalálni vélték…

A mainstream médiában publikált, a hiszékeny emberek, álszakértők között terjedő nézet szerint a világ bajaiért elsősorban a klímaváltozás, és végső soron a Föld népességének növekedése áll. Szerintük az előbbinek is az utóbbi a következménye, hiszen a klímaváltozásért is az emberiség megnövekedett fogyasztása (az üvegházhatású gázkibocsájtás) a felelős! A helyi és a nemzetközi konfliktusok arra vezethetők vissza, hogy a klímaváltozás tönkreteszi elsősorban a mezőgazdaságot, ami éhinséghez és népvándorlásokhoz vezet (fog vezetni). Elsőre logikusnak tűnhetnek, de valóban igazak-e ezek az állítások?

Tagadhatatlan, hogy az időjárás az elmúlt években szokatlan szélsőségeket mutat, a megszokott klimatikus viszonyok változóban vannak. (Kérdés, hogy ez az emberi tevékenység miatti, vagy attól független folyamat. Talán mindkettő, és az igazi kérdés az arányuk - nem tudom.) Tévedés lenne azt állítani, hogy egy aszály miatti éhinség ne vezethetne akár zavargásokhoz is. Ilyenek azonban a történelem során sokszor előfordultak, ebben nincsen túl sok újdonság. Nem szeretném lebecsülni, de a klímaváltozás a Föld országaiban - eddig még - nem okozott drámai változásokat.

Van viszont egy olyan világjelenség, amely a történelem során EDDIG MÉG SOSEM volt tapasztalható. Ez pedig az olcsó olaj bázisán létrejött, globalizált világgazdaság megjelenése. Persze a felső tízezer luxuscikkeinek kereskedelme mindigis létezett. Ezt azonban semmiképpen se tévesszük össze a teljes népesség ellátását alapvetően biztosító, multinacionáis termelő és kereskedelmi vállalatok jelentőségével! Melyet a szintén globális politikai és pénzügyi rendszerek szerveznek egy új rendbe, az új világrendbe.

Az új világrend legfontosabb jellemzője pedig a világszintű tervgazdálkodás, más szóval a nemzetközi munkamegosztás és elosztási rendszer. Melyet a nemzetközi „játékszabályok” szerint alakuló gazdasági ésszerűség határoz meg. Mindenki termelje azt, amit a leggazdaságosabban tud, a többi szükségletének előállítását pedig bízza arra, aki éppen abban a legversenyképesebb. Így létrejöhet egy nemzetközi specializálódás, ahol a lokális közösségek (nemzetek) gazdasága nagyüzemi monokultúrává válik. Egyesekből mezőgazdasági, másokból ipari, a harmadikból logisztikai tranzitország válik. És például a mezőgazdaság sem termelhet mindent, ami csak szem-szájnak ingere. Hiszen ha a dél-európai vagy a dél-amerikai gyümölcs, a kínai fokhagyma ott olcsóbb, akkor a hazaira a továbbiakban nincsen szükség, hiszen olcsóbban behozzák onnan a multicégek, cserébe pedig visznek Magyarországról például gabonát.

Mi (lesz) ennek az eredménye? A multinacionális cégek egy idő után monopolhelzetbe kerülnek mind a munkaerő-felvétel, mind a helyi népesség ellátása területén. A nemzetgazdaság „letisztul”, elveszíti sokszínűségét, meghatározott húzóágazatokra korlátozódik. De ennél sokkal kifejezőbbnek tartom a deformálódás szót, hiszen a változás az évszázadok alatt kialakult és működőképes viszonyokat változtatja meg egy olyan irányba, aminek a hosszútávú következményeiről fogalmunk sincsen. Fogalmunk sincsen?

Azt hiszem, azok a térségek, ahonnan a befektetők valamilyen rajtuk kívülálló okból kifolyólag hirtelen távoztak, kivonták a tőkét, azok tudnának bizonyos következményekről mesélni! Példáért nem kell a fejlődő országokig menni: Detroit, az amerikai autógyártás fellegvára annak lassú viszaesése maitt az 1960-as évek óta hanyatlik. A városnak a 2008-as ingatlanpiaci válság „tette be a kaput”: az egykor 1,85 milliós városból mindenki elmenekült, aki tudott, és mára hétszázezerre csökkent a lakossága (bővebben itt). Egy másik történelmi példáért nem is kell messzire mennünk: kétszázötven éve a Habsburg Birodalom a magyar Alföldre éléskamrájaként tekintett. A megnövekedett gabonabiznisz igényeit követve teljesen megváltoztatták a természetes tájat: az erdőket kivágták és monokultúrás nagyüzemi szántókká alakították, a folyókat a hajóvontatás érdekében és az árvizek ellen szabályozták. Ezzel egy hosszú távon fenntarthatatlan állapotot hoztak létre, amelyről bővebben bővebben itt olvashatsz.

Mindkét fenti esetre hivatkozva adódik a tyúk vagy a tojás-szerű kérdés: mi volt előbb? Detroit felfuttatott majd zuhanásnak indult népessége, vagy a felfuttatott, majd hanyatlásnak indult nemzetközi autóbiznisz? Az alföldi táj átalakítása majd pusztulása, vagy a nemzetközi gabonabiznisz beindulása? És ne reménykedjünk, az olajalapú nagyüzemi mezőgazdaságnak, az autóiparhoz hasonlóan az energiaárak emelkedése miatt már nem sok van hátra!

Ne kajáljuk be, hogy az ok az okozat és az okozat az ok! Nem azért vannak problémáink, amit a mainstream média állít, hogy tudniillik klímaváltozás meg túlnépesedés, hanem mert a globalizálódott gazdaság fenntarthatatlan irányba deformálta és deformálja ma is a lokális gazdaságokat. Ezek pedig - éppen a fenntarthatatlanságuk miatt - össze fognak dőlni. Amiért viszont nem a megnövekedett népesség (az okozat), hanem a növekedésnek irányt szabó globalizálódott gazdaság (az ok) a felelős! A tévedések elkerülése végett pedig kimondható, hogy a glogális vállalatok működéséből egyedül azok tulajdonosai (és politikus-taplnyalóik) húznak hasznot, a népek ennek hosszú távon biztosan csak a kárait látják. A folyamatot megfordítani nem lehet, de legalább ne üljünk fordítva a lovon!