Monthly Archive for december, 2013

Hajléktalan Jézus

Published
by
zolesz
on 2013. december 21., Szombat
in egyház, gondolkodom, művészet and vallás
. 0 Comments

Olvasom, hogy egy kanadai szobrász egy olyan szobrot ajándékozot a pápának, amely Jézust hajléktalanként, egy padon fekve ábrázolja. Az üzenet nyilvánvaló: arra hív minket: gondoskodjunk az éhezőkről, a szomjazókról, a ruhátlanokról és az idegenekről. A művész ezt írja ars-poetikájának:

„Az evangéliumok és a kereszténység kifogyhatatlan forrás egy művész számára. (…) Amit én próbálok elérni az az, hogy új perspektívába helyezzem ezeket az örök igazságokat.”

Érdekes, hogy a tízparancsolat ennek éppen az ellenkezőjét ajánlja: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.” Mondjuk a katolikus katekizmusban szereplő tízparancsolat felsorolása ezt a kitételt nem tartalmazza, mert valamilyen okból törölte közülük az egyház…

Ami egy szempontból nem is olyan nagy baj, hiszen a tízparancsolattal együtt mind a 613 mózesi törvény hatályát vesztette az Újszövetség szerint, azaz ma már nem kötelező érvényűek. Persze a betartásuknak a „haszna” ma is érzékelhető, gondoljunk csak arra, hogy például lopni, ölni, paráználkodni stb. - hosszú távon - ma sem kifizetődő!

Ma a 613 helyett Krisztus erkölcsi parancsai vannak érvényben, melyek betartása viszont nem teszi elfogadottá (megigazuttá) az embert Isten előtt. Ami ilyen módon elfogadottá teszi, az a hit, és ha hitből már elfogadott, akkor tartsa meg a „nem kötelező” parancsokat - ez a sorrend. Melyek megszegése persze bűn (=céltévesztés), azonban a hívő számára azokra 100%-ban elegendő a megváltáson alapuló isteni megbocsátás.

A fenti kitérő után kanyarodjunk vissza a kereszténynek nevezett művészet kérdéséhez: mi legyen a bibliai témájú képekkel, szobrokkal, irodalommal, zenével, filmekkel? A fent leírtak alapján, bár a tízparancsolat tiltaná, mégsem kárhoztathatjuk őket. Akkor rendben vannak?

Azt hiszem, és innen már a mgánvéleményemet írom, a keresztény művészet az évezredek során igen sokat ártott a Biblia üzenetének. Csak példának mutatom fent az egyik „kedvencemet”, a tihanyi apátság belsőjét. Amelynek a szószéke peremén ül egy férfialak egy hatalmas kalapban, kezdében egy kinyitott könyvvel és egy koponyával. Ezt látva jobb nem elképzelni, milyen asszociációkat ébreszt mondjuk egy gyerekben az efelett elmodott papi „szentbeszéd”…

A Jézust hajléktalanként padon fekve ábrázoló szobor üzenete - a művész szerint - evangéliumi eredetű. És valóban, van olyan része a jézusi tanításnak, melyből a szegényekről való gondoskodás, mint jócselekedet levezethető. Mégis, egyrészt messze nem ez az evangélium lényege, másrészt a szobor teljesen téves asszociációkra is alapot adhat. Például: feltámadott Jézus egy tehetetlen alak volt, aki munka, otthon és élelem nélkül, kiszolgáltatottan tengette életét a közterületeken?

Aranyosak a keresztény művészek, hatalmas energiákat ölnek bele a művészetükbe. Mégis óvatosan meg kell állapítsam, hiába a megszentelt jószándék, a legtöbbjük biblikus szempontból totális tévedés, a tájékozatlanok félrevezetése. Nem biztos, hogy az evangélium üzenetének szüksége van a művészek új perspektívájára. Ezen a területen, legalább óvatosságból ma is lenne „haszna” az ószövetség immár nem kötelező érvényű parancsa szerinti önkorlátozásnak, mely így kezdődik: ne csinálj magadnak faragot képet…

Állami tervszolgáltatás?

Published
by
zolesz
on 2013. december 15., Vasárnap
in EU, Magyarország, ingatlan, munka and építőipar
. 0 Comments

Nem keveset hallunk arról, hogy a most véget érő EU-programozási időszakban nem sikerült megfelelő hatékonysággal és eredményességgel lehívni az elvileg Magyarország rendelkezésére álló úniós támogatási keretet. 2004 óta az EU tagjai vagyunk: fizetjük az úniós adókat, korlátozások nélkül megnyitottuk a piacainkat a sokkal tőkeerősebb multinacionális vállalatok előtt. Jogos az elvárás, hogy legalább ebből a forrásból szerezzünk vissza minél tőbbet a tagságunk „költségeiből”, nem? De!

A Magyar Mérnöki Kamara szerint az állam a 2014-2020 közötti EU támogatási program lebonyolítására egyfajta „állami tervszolgáltató intézetet” is létrehozna. Idézet a 1731/2013 (X.11.) kormányhatározatból:

„A Kormány elkötelezett abban, hogy a 2014-2020-as programozási időszakban az úniós források felhasználásához kapcsolódó feladatok ellátása során felszámolja a korábban kiszervezett tevékenységeket. Ezen feladatokat a jövőben az állam, a meglévő belső erőforrásaira építve, azokat kibővítve kívánja megvalósítani annak érdekében, hogy elősegítse a befolyásmentes, szakmai szempontú, gyors döntéshozatalt és végrehajtást.

5, (…) A nagy infrastrukturális projektek, valamint az állami tulajdonhoz kapcsolódó ingatlan beruházások esetében, a tervdokumentáció összeállítása állami szolgáltatásként, állami kapacitással történik meg.”

Mi mondjak, ezt nehéz másként értelmezni, minthogy lesznek állami tervezővállalatok és/vagy tervezési osztályok az állami vállalatoknál, a beruházások műszaki tervezésére. A fentiek alapján azt hiszem jogos az aggodalom azoknál a nagyobb tervező és projektmenedzser cégeknél, amelyek az úniós forrásokból finanszírozott projektek műszaki tervezésére vagy lebonyolítására szakosodtak, például az út- és vasútépítés, vagy a környezetvédelem, illetve a magasépítés területein.

Megjegyzem, az állami keretek között végzett mérnöki munka hatékonyság-növelő hatásáról, gyorsaságáról, nagyobb eredményességéről, befolyás-mentességéről nem vagyok teljesen meggyőződve. Nem baj, néhány évet rászánunk a próbálkozásra! Aztán ha nem jött be, hát majd kiszervezzük újra őket…

Ajánlott irodalom: Koós.hu - Állami megbízások állami tervezőkkel „Mivel az elmúlt cca. 10 évben az állami beruházások szinte teljes egésze kizárólag EU-s forrásokból épült, nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy ez a rendelet mit eredményezne.”

Az egyház reformjáról

Published
by
zolesz
on 2013. december 14., Szombat
in egyház and könyv
. 0 Comments

Ki ne szeretné megjavítani azt a szervezetet, amiben része van? Legyen az egy gazdasági szervezet, egy politikai párt, a vezetők keresik a célravezető, helyes, jó utat. Miért maradna ki az egyház a reformációs szándékok célkeresztjéből?

Klaus Douglas: Az új reformáció -  96 tétel az egyház jövőjéről című könyvét baráti ajánlásra vettem kézbe. Az íróról sosem hallottam, ezért rákerestem az interneten. A google mindjárt két „ismerőstől” adott értékelést: Kéry Zsuzsanna erős kritikával szemléli a könyvet, Szabados Ádám azonban kifejezetten lelkesedik érte. Lássunk a 96 pontból kiemelve néhányat, amitől én is „óvatos” lettem:

4, Reformátoriak pedig akkor lehetünk, ha tovább építjük a reformátorok művét, nem pedig, ha konzerváljuk. (Szüntelen belső reformáció nélkül az egyház nem képes megfelelően reagálni az állandóan változó világ kihívásaira.)

12, Gyülekezeteinkben a spiritualitást az odaadásnak, a lelkesedésnek és a kisugárzó erőnek kell jellemeznie. (Aki pedig untat másokat, az búnt követ el - különsen, ha az evangéliummal untatja az embereket.)

60, A keresztyén gyülekezet a keresztyén ember életének legfontosabb színtere. Ez az ő „új családja”. (A jó családi életet általában kiemelkedő keresztény erénynek tartjuk. Márpedig nem az.)

68, Az olyan istentiszteleteknek, amely inspirálni akarja az embereket, az ő életérzésüket kell kifejeznie. (Számomra értehetetlen, hogy miért tanulnak a teológus diákok görögöt, hébert és latint… Megkérdezzük például, hogy milyen élményre vágynak, ha eljönnek a templomba.)

94, Csak álmodni nem elég. Álmainkat tettekre kell váltanunk. (Bárkit, akit ismerek azok közül, akik elértek valamit az életben, az álmaik egy részét valóra váltották, három dolog jellemez: először is, hogy kitűztek maguk elé egy nagyszabású célt, másodszor hogy szilárdan hittek benne, hogy ezt a célt képesek elérni, harmadszor hangyaszorgalom, amikor arra került a sor, hogy a kitűzött céljaikat valóra váltsák.)

A douglasi koncepció mélyén a keresztények modern, pszichológia-alapú tanácsadási megoldásait vélem felfedezni. A pszichológiai alapok akkor is meghatározók, ha egyházi köntösben jelennek meg, esetleg bibliai idézetekkel vannak fűszerezve. Nem tudom, hogyan kell, egyáltalán kell-e „megreformálni” az egyháza(ka)t. A példákból úgy látom, hogy jobb bizonyos távolságot tartani tőlük. A figyelmet és a hangsúlyt a látható egyházról (és a megreformálásáról) levenni, és a láthatatlan egyház biblikus szempontjait megtartani - ezt inkább helyesnek tartom.

Ajánlott irodalom: a pszichológia-alapú keresztény tanácsadásról itt, az egyház biblikus szempontjairól pedig itt olvashatsz bővebben - ha akarsz.

Roráte - vagy amit akartok

Published
by
zolesz
on 2013. december 08., Vasárnap
in egyház, gondolkodom and vallás
. 0 Comments

A hajnali miséket az adventi időszakban a római katolikus egyházban Szűz Mária tiszteletére és a Jézus eljövetele utáni vágy kifejezésére mondják és hallgatják. Érdekes módon a szokás ellenkezik a hivatalos római szertartás advent-felfogásával. Mégis, a Szentszék 1892-ben Pannonhalmának, 1958-ban pedig az esztergomi főegyházmegyének ősi szokására hivatkozva, külön kiváltságként engedélyezte a hajnali misét.

Egészen érdekes, ahogyan egyesek igyekszenek megreformálni ezeket a szertartásokat az újabb kihívásoknak, pontosabban a fiatalok visszajelzéseinek megfelelően. Így változik a valamikori inkvizíciós társaságnál, a jezsuitáknál a mise az elmét megüresítő meditációs szeánsszá:

„Az adventi roráték megpróbálják az embert. A diákjainkat még inkább: kötelező szentmise hideg hajnalon egy fagyos templomban. Hol ebben az Isten? Gondoltuk, bevonjuk őket, amennyire csak lehet: felajánlási körmenet, sok-sok hívek könyörgése, csengetés, ministrálás, mindenféle. Legyenek hangos énekek, hogy felébredjenek, de olyan könnyed félék, amiket szeretnek és amibe be tudnak kapcsolódni. Legyen kiváló prédikáció, amiben a pap a mikrofonnal a diákok közé megy és valami furcsa tárgyat is előhúz a zsebéből. Meg kommentáljuk a nehezebben érthető részeit a misének. Lényeg, hogy tartsuk fenn a figyelmet minden pillanatban, hogy jelen tudjanak lenni.

Aztán rájöttünk: nem mehetünk a természet ellen. Az álmos embert nem szabad határozott kézzel felrázni. Finom érintésnek van csak helye.

Váltottunk. Lekapcsoltuk a lámpákat. Az oltárt és az ikonokat fáklyákkal világítottuk meg. Pihenhessen a szem és ámulhasson. Ministránsból is kevés volt: kevés a mozgás, kevés az elterelődés. Volt viszont füstölés, hogy a tömjén magasba szálló illatát élvezhesse az orr. A pap alig pár mondattal prédikált és vezette őket a Szent felé, hogy az értelemnek ne kelljen sok szóval megküzdenie. Egy diák kamarakórus pedig gregorián énekekkel töltötte be a templomot. Most nem baj, ha senki nem kapcsolódik bele, csak élvezze a fül a gyönyörűséget.

A roráté végére felkelt a Nap. A kivonulás után csak lassan jött meg a gyereksereg hangja. „Hű, nem tudtam elaludni egyetlen pillanatra sem.” „Én úgy megkönnyeztem.” „Na ez, milyen durva volt.”

Megtörtént hát a csoda: az ember felemelkedett és összetalálkozott az érte jövő Istennel.”

Hol van ebben az Isten? - kérdezem én is. Azt hiszem. pont abban lehetne, amit éppen minimalizáltak: a szóban (=Igében). A félhomály, a bódító illat és a gregorián zene gyönyörűségével önmagában - persze ízlés dolga - semmi baj sincs. Nem hiszem azonban, hogy az értelem megismerése helyett az érzékszervekre ható „hajnali hangulat” élménye közelebb fogja vezetni a fiatalokat a Biblia Istenéhez!