Monthly Archive for április, 2014

Az egyház és a zsidók

AKI TÉGED ÁLD, AZT MEGÁLDOM, AKI TÉGED ÁTKOZ, MEGÁTKOZOM AZT

(1Móz 12:3)

Az egyháztörténelem az ábrahámi szövetség teljes félreértését mutatja. A látható egyház kétezer éves történelme kevés bizonyítékkal rendelkezik, hogy fölismerte volna Istennek ezt az egyszerű elvét: ahogy a pogányok viszonyulnak a zsidókhoz, úgy viszonyul Isten a pogányokhoz. Ez az elv érinti a nemzeteket, az egyéneket, gyülekezeteket, hívőket és nem hívőket egyaránt. A mostani korszak végső ítélete (juhok és kecskék) a Máté 25:31-45-ben tulajdonképpen ennek az elvnek a következetes megvalósítása. A juhok azok a pogányok, akik hitüket megmutatják a cselekedeteiken keresztül és támogatják a zsidókat. A kecskék azok a nem hívők, akik átkozzák őket vagyis cselekedeteik világossá teszik, hogy sosem tértek meg. A múltban átkozni a zsidókat talán egy bűn volt a többi közül és hívők sem voltak menetesek ettől, a jövőben viszont Isten olyan helyzetet terem a történelem színpadán, hogy az ábrahámi szövetséghez való viszony megmutatja az üdvösséghez való viszonyunkat. Az üdvösség ugyan mindig hit által és kegyelemből van, de a hit cselekedetei kifejezik azt, hogy valaki üdvösségre jutott.

Az átok szó könnyen félreérthető lehet, mert sokunkban fel sem merül, hogy átkoznánk a zsidókat. Lehet, hogy felismertük a Messiás zsidó voltát, lehet, hogy teológiánk is biztosít a zsidóknak jövőt Isten tervében. Vagyis úgy gondoljuk, velünk minden rendben van. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a kifejezés nem csupán azt jelenti, hogy valaki verbálisan átkozza őket. Amikor az egyház nem ismeri fel azt a feladatát, hogy elvigye az evangéliumot a zsidóknak és nem tölti be azt a szerepét, amiről Pál a Róma 11-ben beszél ill. kevélykedik a szelíd olajfa ágai ellen, akkor megsérti a címben idézett elvet és nagyon könnyen kerülhet szembe Isten Izraelével és Izrael Istenével.

Elég ha megnézzük ezt a kérdést a holokauszt előtti Németország történelmében. Az 1930-as években a passzív egyházakból pár év alatt a végső megoldás aktív résztvevőivé váltak, amikor a nácik ipari módon szisztematikusan öltek meg 6 millió zsidót és ha nem is vettek benne feltétlenül részt mindenképpen megpróbáltak más irányba nézni és eredményesen nem vettek tudomást a körülöttük zajló eseményekről.

Ma újra tanúi lehetünk a zsidók démonizálásának és lassú kiszorításának. Izrael államának a megalakulásával azonban változott a színpad 1930-hoz képest. Az antiszemiták újracsomagolhatják a gyűlöletüket. Az anticionizmus elfogadott gondolkodásmódja úgynevezett evangéliumi közösségekben is hódít és bár úgy gondolják sokan, hogy az anticionizmus nem feltétlenül antiszemitizmus. Én a jelen írásban nem túlságosan belebonyolódva a részletekbe nyomatékosan szeretném kijelenteni, hogy teológiai szempontból mindenképpen az, mert elvitatja Izrael jogát az Isten által adott szövetségekhez és az országhoz is.

Ahogy a Bibliában is csak (elvétve) látunk pozitív példákat pogányok részéről Isten népe felé mint a százados Lukács 7-ben, aki zsinagógát is épített nekik vagy Kornéliusz ApCsel 10-ben, aki elsőként részesült a nem zsidók közül Jesua halálának feltámadásának az örömhírében, úgy manapság is szűkös azoknak a köre, akik komolyan veszik Pál tanítását a Róma 1:16-ból:

Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.

Nehéz megmagyarázni azt, ha a mondat első fele még ma is érvényben van, vagyis az evangélium Istennek a hatalma, akkor a második fele miért ne lenne érvényben: ZSIDÓNAK ELŐSZÖR. Akinek a teológiájában ez nem kap helyet vagy tudatosan kiszorítja agyonhallgatja a kérdést nemcsak hogy elesik az ábrahámi szövetség áldásaitól, hanem elindul egy olyan lejtős úton, aminek a vége és következményei beláthatatlanok. Ha a helyi gyülekezet szisztematikus teológiájából hiányzik Izrael helyének és helyzetének a megértése, ha a hívőket nem tanítják meg a (teológiai) antiszemitizmus veszélyeire, akkor vétkesek az ábrahámi szövetség megsértésében. Teológiájuk tűnhet akár kerek egésznek is híveik számára, de a bibliai információk hanyagolása és elhallgatása Izraelről, felelőssé teszi őket, hogy nem megfelelően készítik fel híveiket a jelen egyre nagyobb kihívásaira Isten választott népével kapcsolatban. Minden olyan teológiai rendszer, amely híján van Izrael megfelelő helyen történő kezelésének, hamis világképet és hamis jövőt tár a híveik elé.

Bár az anticionizmusra lehet megfelelő választ adni történelmileg is és a Biblia nélkül, Izrael és a zsidó nép konfliktusa a múltban, jelenben és még inkább a jövőben végső soron csakis az Írás fényében érthető meg. Még azok is, akik permillennista teológiával rendelkeznek, sokszor nem hajlandóak foglalkozni a hic et nunc kérdésével. Nincs kapcsolat a gyülekezeti teológiájuk és a környezetük zsidó népe és kérdései között. Elfelejtik, hogy az 1942-1945 tragikus története nem választható el a 30-as évek történetétől és passzivitásától. Az a bibliai eszkatológia, ami leírja a jövő horrorját a zsidókkal szemben, talán ismert számukra, de arctalan és személytelen. Pedig ez a történet már kezdetét vette a jelenünkben és akarva akaratlanul részesei vagyunk. Jesua figyelmeztetése a Máté 25:45-ben egyre hangosabban szól a lelkiismeretünkben:
Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

Németország tanult a történelmi múltjából és pártjai fölött átívelő egyetértésben tanítja az iskolákban a kitörölhetetlen múltat, hogy ne ismétlődhessen meg. (Nem biztos, hogy ez elég, de legalább a világ normái szerint megteszik a maximumot.) Magyarországon, ahol az egyik parlamentbe jutott 20% fölötti párt nyíltan neonáci és antiszemita, ahol a legnagyobb párt kiszámíthatatlanul sakkozik a zsidók körüli kérdésekkel és a harmadik pedig ki tudja mire használja a mellettük való kiállást, folyik a múlt tisztára mosdatása és az ország holokausztban betöltött felelősségének marginalizálása és egyfajta áldozati szerep kialakítása. A gyülekezetek jól teszik ha megerősítik magukat a biblikus ismeretben Izraellel, a szövetségekkel, a jövő eseményeivel kapcsolatban. És az ismereteiket átültetik a gyakorlatukba is.

Az Írás világosan beszél arról, hogy a történelem legnagyobb holokausztja közeleg. A színpad készül, a szereplők is próbálják a szerepeiket. Természetesen a napi események alapján hitelesen lehetetlen kijelenti, hogy mennyire vagyunk közel mindehhez. De ne legyen kétségünk azonban, hogy a nagy nyomorúság előtti szülési fájdalmak már elkezdődtek. Ilyenek voltak az Első és Második Világháború, Izrael államának megalakulása és a hatnapos háború eredménye, Jeruzsálem óvárosának izraeli kézre kerülése.

Amennyit a Bibliából ezen kívül még láthatunk az röviden a következő: az évszázadok óta fennálló kétpólusú világrend újra egymásnak feszül és az orosz birodalom szövetségeseivel ki fogja játszani utolsó és egyben (számára) végzetes ütőkártyáját és Izrael ellen vonul. Izrael ugyan győztesen és megerősödve kerül ki ebből a háborúból, a kétpólusú világrend véget ér, a színpad elkészül a világkormány számára és a látszólagos béke és biztonság korszaka is eljön. A 3. templom elkészül, a mindennapi áldozat kezdetét veszi, a kis szarv már növekedni kezd.

A látszólagos békében épül a világegyház is, az ökumenikus alapú poszt-keresztény parázna Babilon, akivel a föld királyai együtt paráználkodnak és aki a szentek vérétől lesz részeg. Teljes lesz az összefonódása a (hamis) egyháznak és az államnak. Nagyot téved az, aki a mostani időkben a legfőbb problémát a materializmusban és az ateizmusban látja. Az utolsó idők mélyen vallásos idők lesznek nagy jelekkel és csodákkal, hogyha lehet, a választottakat is elhitessék. A béke és biztonság törékeny és megtévesztő korszaka hamar véget ér, hogy helyet adjon a tíz részre osztott világrendnek.

Az Antikrisztus mint erős, (de még nem totális hatalommal rendelkező vezető szövetséget köt Izraellel, hogy garantálja Izrael biztonságát és a templomi áldozat folyamatos működését. Az utolsó hét év, Dániel hetvenedik hete, a nagy nyomorúság, a harag napja, a nyomorúság ideje Jákobon kezdetét veszi. A nyomorúság második felében pedig az Antikrisztus megtöri a szövetséget és Izrael ellen fordul. Akkor olyan nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta. A végső győzelem azonban a Messiásé lesz és a második eljövetel Izrael második világméretű összegyűjtését, és teljes nemzeti és lelki helyreállítását hozza magával.

A fenti szöveget a Bibliatanítások Ariel Hungary facebookos oldaláról vettem át. Az Egyház és a zsidók kapcsolatáról olvashatsz bővebben itt.

Hajrá Felcsút!?

Ma van a megnyitója a felcsúti Pancho Arénénak. Az alábbi írást azoknak ajánlom, akiknek bár (esetleg) voltak fenntartásaik a kormánypártok tevékenységével kapcsolatban, mégis a rájuk szavaztak, a miniszterelnök személye miatt. Az idézett szöveg stílusa nem teljesen az én ízlésem (itt-ott meg is nyirbáltam), a tartalom azonban figyelemre méltó:

„(…) A Parlament 2011. június 27-én módosította a sporttörvényt, valamint a Társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényt. Ez lehetővé tette az öt látványcsapat-sportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda és jégkorong) támogatását a társasági adó legfeljebb 70%-áig. A törvénytelenség akkor kezdődött, amikor a támogatható szervezetek között megjelent a Puskás Akadémiát támogató Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, amelynek alapítója a miniszterelnök, aki ténylegesen egyedül dönthet a támogatóknak adható különféle állami kedvezményekről. (…)

Akinek kétségei lennének, hogy ez a „jogszabály” minek érdekében jött létre, és milyen korrupciós ügyletet takar, az rátekinthet az atlatszo.hu 2012. október 8-i cikkének „egyes focicsapatoknak jutó tao-támogatások” című táblázatára, amelyben az látható, hogy „Felcsúthoz képest elenyésző az egyes élvonalbeli labdarúgó-csapatokhoz beérkezett pénzek nagysága„. Azt gondolná egy idegen, hogy a Felcsút csapata BL-győztes, és a brazilokat is verte a szuperkupában. De nem.

Felcsút már 2012-ben (egy évvel az erre a célra létrehozott törvénymódosítás után) 2,8 milliárd forint tao-támogatást (értsd: vesztegetési pénzt) kapott. Az atlatszó.hu pedig megjegyzi, hogy a felcsúti Pancho Stadion építésének hátterét ez az „adókedvezmény” adja.

A vesztegetési ügyben két logikai csavar található: az egyik az, hogy az állam adókedvezményben csak olyan támogatásokat részesíthet, amelyek állami támogatásokat váltanak ki. Ez az elv hasonlatos az egyházaknak felajánlható 1 százalékhoz. Az adózó meghatározhatja, hogy adójának egy részét mire költse az állam. Ebben az esetben azonban nem állami támogatásokat váltanak ki. A Felcsút nem kapna 3 milliárd állami támogatást stadionépítésre. Ez egy csalárd ügylet.

A Pancho Stadion nem állami tulajdon, hanem magánstadion, egy alapítvány tulajdona, méghozzá a miniszterelnök alapítványának tulajdona, amelyet a strómanja vezet. Az alapítványnak fizetett adóforintok kikerülnek az állami vagyon köréből, és azzal már Orbán Viktor magánszemély gazdálkodik a kuratóriumba ültetett strómanjain keresztül. Miután az alapítvány ebből a pénzből saját kuratóriuma elnökének, Mészáros Lőrincnek a cégét bízta meg a stadionépítéssel (nyilván, hiszen nagy gyakorlata van benne), kimutatható, hogy az állami pénz magánzsebekbe vándorolt. (…)

A másik logikai csavar az, hogy a látszat szerint a tao-támogatók az adó révén részesülnek kedvezményben, ha támogatják a miniszterelnök alapítványát. De ez nem így van, az igazi haszon nem az adókedvezmény, hanem az Orbán által jutattott egyéb állami kedvezmények. Ha megnézzük, hogy például a Suzuki milyen kedvezményekben részesül, ez azonnal láthatóvá lesz.

Hogy mást ne mondjunk, 2012-ben „Orbán Viktor bejelentette, hogy megépítik a Suzuki-gyárnak otthont adó Esztergom és az M1-es autópálya közötti csatlakozást biztosító útszakaszt”, továbbá „a tervezetthez képest nagyobb lesz a Komárom és Révkomárom közötti új Duna-híd kapacitása annak érdekében, hogy a Suzuki teherszállítmányai is áthaladhassanak rajta”. Máshol ez a költség az autógyárakat terheli. Már megérte támogatni Orbán magánalapítványát.

Ugyancsak stratégiai partnerséget kötött az Orbán-kormány a felcsúti alapítvány másik nagy támogatójával, a Coca Colával: „a stratégiai megállapodás célja a Coca-Cola Magyarország hosszú távú magyarországi jelenlétének biztosítása a kölcsönös bizalom és kiszámíthatóság jegyében, a hazai termelés bővítésének elősegítése, valamint a nagyvállalat aktív szerepvállalásának megerősítése a versenyképesség növelését célzó kormányzati gazdaságpolitika megvalósításában”. Akinek van füle a hallásra hallja. A hír24 cikke szerint „a kormány ezen felül vállalta, hogy a cég uniós és állami támogatást is kap majd”.

Folytathatnánk a sort, és egyenként kimutatható lenne, hogy a tao-támogatások gyakorlatilag vesztegetési pénzek, amelyeket Orbán miniszterelnöknek fizetnek a nagy cégek. Ha nem így lenne, azonnal ki kellene rúgni a vezetőiket, hiszen a Coca Cola vagy a Suzuki a felcsúti futballcsapat 100 fő átlagos nézőszáma előtti hirdetéssel nem sok kólát vagy Suzuki gépkocsit adna el.

Hogy érzékeltessük, nem babra megy a játék, jelezzük, hogy például az Orbán által átadott új gépsorral a Coca Cola megduplázhatja 2011. évi nyolcmilliárdos forgalmát, csak az export tekintetében. Arról nem beszélve, hogy a „chips-adó” energiaitalokat érintő részében úgy módosították a koffeintartalmat, hogy azzal a belső piacot kvázi átadták a Coca Colának.

hvg.hu cikke szerint ennek következménye az, hogy a „nemzeti” kormány intézkedése miatt „gyakorlatilag elvéreznek az energiaital piacot vezető magyar cégek”, az energiaitalok ellen vívott háború nyertese a rendkívül egészséges italokat gyártó Coca Cola lehet.

Hát így épült ez a magánstadion. Jogászok dolga eldönteni, hogy ez közönséges korrupció, a legdurvább vesztegetés, vagy befolyással való üzérkedés.

Miután a borsonline beszámolója szerint a Menedzsment Fórum néhány hete arról írt, hogy a felcsúti akadémia alapítványa 6.8 milliárd forint tao-pénzt kapott, ez nagyértékre elkövetett vesztegetésnek számít, az elkövetés pedig bűnszervezetben történt. Orbán magánstadionjába ennyi vesztegetési pénzt fizettek be a különböző cégek, amelynek a kára kettős: ennyivel kevesebb pénz futott be a költségvetésbe, és a cserébe adott kedvezmények a köz vagyonát terhelték.

Esztergom összekötése az M1-es autópályával a Suzuki gyár érdeke, ebből Suzuki úrnak lesz sokmilliárdos bevétele. De a költségét a magyar adófizetők viselik. Viszont felépült Orbán Viktor kertjében a magánstadionja. Az nem elég magyarázat, hogy Suzuki munkahelyeket ad, mert arra megkapta a telket és más kedvezményeket. Ez már az ő profitját érintő beruházás. (…)

Egy ilyen eljárásban a vesztegetési pénzeket Orbán futballalapítványába befizető cégeknek igazolniuk kellene, milyen üzleti érdeket láttak abban, hogy százmilliókat a felcsúti futball fellendítésére költöttek, és nem a Fradit, vagy más futballakadémiát támogattak, amelyek vezetői nem rendelkeznek kormányzati döntésekre és milliárdos üzletekre vonatkozó befolyással. (…)

Szép dolog a futball szeretete, de szeresse Orbán a focit a saját milliárdjaiból, ne az adófizetők pénzéből, mondhatná a nép. Idézzük ehhez a dúsgazdag felcsúti alapítvány alapítójának köszöntő mondatait, amelyekből világosan kihámozható a csalás és a lopás. Azt írta Orbán: „csak így támasztható fel a magyar futball: ha helyben, alulról építkezve megteszünk mindent az új futballgenerációk igényes, magas szintű neveléséért.”

Csakhogy Felcsúton semmi nem épült alulról, hanem mindent mesterségesen felülről hoztak létre. Felcsút alulról építkezve a maga erejéből nagyjából addig jutott volna, mint az összes többi magyar falu. De ha Orbán ugyanezt megteszi a saját faluján kívül legalább még egy faluval, szavunk sincsen. (…)

Összefoglalva: annak a pénznek, amelyből a Pancho Stadion épült, a helye az állami költségvetésben lenne. Be kellett volna fizetni adóban. Erre mondja büszkén a mi bölcs vezérünk, hogy a stadionja magáncégek adományaiból, nem közpénzből épült. Annyi a különbség, hogy nem az adóbefizetés után vették ki a milliárdokat, hanem előtte (vagy inkább helyette - a szerk).

Akik fizettek, meggondolták, mire fizetnek: a stadion gazdája a miniszterelnök, aki állami projektek fölött rendelkezik. A leírható támogatás gyakorlatilag vesztegetési pénznek tekinthető. A bűncselekmény elkövetésének alakzata könnyen felismerhető, kimutatható a befizetés és az érte adott kedvezmény. Semmi más indoka nem lehet annak, hogy világcégek hatalmas pénzekkel támogassanak olyan falusi stadionépítést, ahol a falu kétszer beleférne a stadionba. (…)”

Részletek átvéve az Amerikai Népszavától

Gondolatok a fogamzásgátlásról

Kissé meglepő tartalmú írást olvastam a fenti címmel a fogamzásgátlásról, illetve annak katolikus tiltásáról. Az Egyház ezt a tanítást a Teremtés Könyve 38. fejezetében található történetből vezeti le, ahol Ónán a „földre vesztegette el a magját”, ami után Isten megölte őt. Lássuk, hogy a fogamzásgátlás mai tiltása a Biblia alapján valóban jogos-e!

A Teremtés könyve 38. fejezetében leírt eset arról a mózesi törvényről szól, hogy az ÓSZ-ben(!) ha egy zsidó(!) férfi gyermek nélkül halt meg(!), a testvérének(!) volt kötelessége a gyermek nemzése(!), hogy ki ne haljon a testvér vonala. (Pontosan erre kérdeznek rá Jézustól a szadduceusok Máté 22:24-nél, ott azonban a feltámadás vitatásával kapcsolatban merült fel ez a kérdés.)

Három dolgot érdemes tisztán látni az adott törvénnyel és Onán tettével kapcsolatban: a sógorházasság elvárása az ószövetségi zsidók számára volt csak érvényben (tudtommal a Kat. Egyház sem hajtja be manapság a sógorházasság mózesi törvényét a hívein.) A másik az, hogy egy különleges helyzetről szólt, amikor Támár (a férj) utód nélkül halt meg, és erre a helyzetre írta elő a testvére, Onán számára az útódnemzési teendőket az ő sógornője felé. A harmadik pedig az, hogy a kötelesség megszegésének módja (Ónán után onanizálásnak nevezve) csak egy technikai részletkérdés, hisz a mózesi törvény nem ennek a technikának a tilalmára, hanem kifejezetten csak az adott helyzetben (férj halála esetén) utód nemzésének a kötelességére vonatkozott, és csak a testvérnek előírva.

A fogamzásgátlásról itt most általnosságban az újszövetségi és többségében nem zsidó származású, hívő házaspárokkal kapcslatban beszélünk, és nincs szó a férj haláláról sem, így a nemzetségének a kihalásáról sem, ellenben a férj él, és nem a sógornőjével, hanem a saját feleségével létesítendő szexuális aktusok a vizsgálat tárgya. Ezért 1) az ÚSZ-ben hatályát vesztett mózesi törvénynek 2) még a tényállása sem állapítható meg, így az alkalmazása biblikus értelemben külön-külön és kétszeresen is jogalap nélküli!

A Katolikus Egyház ma a fogamzásgátlás minden segédeszközzel végzett módszerét, beleértve a mellékhatásoktól abszolut mentes gumióvszer használatát is - erre az ószövetségi helyre való hivatkozással - nem engedélyezi, azt bűnként jelöli meg. Ez az ÚSZ-i hívőket a biblikusnál nehezebb, és ki kell mondjuk, hogy sokak számára elhordozhatatlan teherrel sújtja. Érdemes elolvasni Mt 23:4 vagy Lk 11:46 sorait, ahol az akkori klérust ezért Jézus nem kicsit ítéli el. Szerintem áthallásos a szituáció…

„Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.”