„Tehát én úgy fogalmaznék, hogy Magyarországon eddig két rendszerváltás volt: volt egy 1990-ben, ami egy átmeneti korszakot eredményezett, ezt mindenfajta nehézség és sok zavaros esemény után 2010-ben lezártuk, és egy másodk rendszerváltást hajtottunk végre, aminek most éljük a negyedik évét. A két rendszerváltás között az a döntő különbség van, hogy az első rendszerváltás eredményeképpen nem sikerült létrehoznunk azt a Magyarországot, és azt a politikát, amely a középpontba a közjót állította volna. Azt gondolom, hogy 2010-ben az új alkotmány megszövegezésével ez megtörtént, amit alaptörvénynek nevezünk, ez nem liberális alkotmány, az első rendszerváltás után kialakult rendszer egy liberális rendszer volt, ahol csak az egyéni érdekekre összapontosítottak, a közérdekre nem, nem is szabályozta semmi, nem is kényszerítette ki semmi sem a politikusoktól azt, hogy a közjót szolgálják, az egyéni érdekekből kellett kiindulni. Most azonban egy olyan alkotmányunk van, ami a közjóból indul ki, és amely ilyen értelemben egy nemzeti alkotmány, tehát azt gondolom, hogy az első rendszerváltás hibáit, fogyatékosságait minden érdeme elismerése mellett, ez a második rendszerváltás 2010-ben orvosolta, és mi ennek a jegyében végezzük most a munkánkat.” (az utolsó gondolat Orbán Viktor, 2014. június 13. péntek reggeli interjújából, Kossuth Rádió)
Rossz érzésekkel hallgattam tegnap reggel a miniszterelnöki riportot. A közjó eszméje politikai értelemben ugyanis a többség akaratának a rákényszerítését jelenti a kisebbségre. Ilyen értelemben az ő számukra a választási szabadság korlátozása. Ahol - és erre fontos odafigyelni - a korlát nem a másik ember szabadsága, hanem egy ködös célok mentén kidolgozott eszmerendszer előírása - immár mindenkinek. Egyszer már utánanéztem annak, milyennek is képzelik el a közjó fogalmát azok, akik azt a politikusok számára kifejlesztették az Egyház társadalmi tanításában. Ennek a hozzáállásnak a történelmi tapasztalatok szerint sosem lett jó vége…
- o -
Afterpost: Orbán Viktor Kötcsei találkozón elmagyaráztata a tusványosi „illiberális demokrácia” kifejezést: „se neki, se a Fidesznek nincs semmi baja a demokráciával vagy a versenygazdasággal, csak arra akarta felhívni a figyelmet, hogy ez a „liberális” jelző nélkül, akár a „keresztény”, illetve „jobboldali” jelzőkkel is működhet„. Igen, én is pontosan így értelmeztem a beszédét.
- o -
Adolf Hitler 1945 januári, utolsó újévi beszédében a következőket mondta: „A liberális korszak már rég eltűnt, mindenütt összeomlóban van a demokratikus államforma is, amely teljes kudarcot vallott. Könyörtelen harcot hirdetek ez ellen a kivénhedt társadalmi rend ellen, és ezt a harcot a legrendíthetetlenebb hittel folytatjuk.”
A jezsuita bloggerek oldalán jelent meg a Buddhista meditáció vagy keresztény kontempláció? - Az imádkozás harmadik fokozata Szent Ignác szerint című, egy egészen kölönleges imádkozási módszerről szóló írást. Az alaphelyzet az, hogy az íróhoz (aki jezsuita szerzetes) bemegy egy tanítványa, és beszámol neki egy számára kötelezően előírt lelkigyakorlattal kapcsolatos félelméről. A diák alapkérdése az, hogy a jezsuita kontemplatív imádkozási módszer alkalmazása során igaz-e, hogy „az ördög lesben ilyenkor áll és bárkit behálózhat…”
Szent Ignác módszere szerint az imaidő kitöltésének három módja van. Az első egy az érzékszerveket és a fantáziát is bevonó, élményszerű elképzelése bizonyos szentírási jeleneteknek. A második a haladóbbak számára van, akik már egy-egy mondattal, mondatrésszel is képesek hosszabb ideig foglalkozni. A leginkább elmélyültek pedig egyetlen szónál vagy szókapcsolatnál maradnak, amit a légzésük ütemére ismételgetnek akár órákon keresztül is. A cikk írója a tanítványával történt beszlégetése végéről a következőket meséli el:
„Visszafordulva még megosztotta, hogy az volt a kulcsmondat a számára a beszélgetésünkből, amikor egy ponton azt találtam mondani: a szentignáci lelkigyakorlatokban nincs semmiféle keleti spirituális befolyás. (…) Kár is lett volna folytatnom a magyarázatot. Óvakodnom kellett volna attól, hogy még ezek után összezavarjam azzal a véleményemmel, miszerint a keleti és a nyugati spiritualitás között ezen a fokon már aligha van lényegi különbség. A keleti szentekről Jézus Krisztus és az ő szeretete sugárzik. Az utak ugyanis a misztikában összetartanak…”
„(…) Az imádkozás harmadik módja abban áll, hogy minden egyes be- és kilégzésnél elménkben imádkozunk, mialatt a Miatyánk vagy más ima egy szavát kimondjuk. Az egyik lélegzetvétel és a másik között tehát csak egyetlen szót mondjunk ki. A két lélegzetvétel között gondoljunk főleg ennek a szónak jelentésére, vagy arra a személyre, akihez imádkozunk, vagy saját magunk semmiségére, vagy arra a különbségre, ami azon személy akkora méltósága és a mi saját kicsinységünk között van. Ugyanezen a módon és ugyanezen szabály szerint járjunk el a Miatyánk többi szavánál is. (…).” (idézet Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvéből)
Tehát szent Ignác kifejlesztette, és a jezsuiták terjesztik az ima fent említett „kontemplatív” technikáját. Nézzük meg, mit tanít az imáról a Biblia, illetve Jézus az újszövetségi hívők számára az Úr imájában!
Máté 6:9-13 és Lukács 11:2-4 semmiképpen sem egy előírt, rituális ima-minta. A tanítványok kérésére Jézus így vezeti be a választ Máté 6:7 szerint: „És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.” Jézusnak az ima mikéntjére vonatkozó, konkrét útmutatása, a Mi Atyánk kezdetű ima egy hat pontból álló vázlat:
1) „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” - Az ima címzetteje Isten az Atya, és nem a Fiú Jézus vagy a Szentlélek, sem angyaok, szentek vagy bárki más. 2) „Szenteltessék meg a te neved.” - Isten jellemvonásain és a hívőhöz való viszonyán elmélkedünk. 3) „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” - A harmadik részben imádkozhatunk, hogy Isten célja beteljesüljön és elvégződjön a történelemben. Ide tartozik a végső időkre vonatkozó próféciák (mielőbbi) beteljesedésének a kérése. 4) „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” - Személyes ügyeink, azonnali szükségleteink a negyedik rész témája. 5) „És bocsásd meg a mi vétleinket, mikppen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” - Ezzel magszabadulunk a vétleink által keletkezett adósságtól. 6) „És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.” - Itt a próbáinkban való helytállásunkért imádkozunk.
Az egyéni imával kapcsolatban fontos dolog, hogy az ima az írás határozott parancsain és ígéretein nyugszik. Az ima szubejktív feltételei a komolyság, a tisztelet, az alázat, a sürgetés vagy kitartás, a kérés, az Isten akaratának való alávetettség, az engedelmesség, a Jézussal való közösség, a megbocsátó hozzáállás, az igaz bűnbánat, igazságosság, bátorság, buzgóság. Bűnvallás. A test és elme ébersége az értelmi éberséget, óvatosságot jelenti (lásd: Mt 26:41 és Mk 14:38-39). Hit az isteni meghallgatásban és válaszadásában. Az ima Jézus nevében, azaz az ő érdemeire, a megváltottságunkra és a vele való kapcsolatunkra hivatkozva hangzik el. A tartalmában rendszerezett, jogos érvekkel alátámasztott imára a legjobb példa János 17:1-26-ban Jézus főpapi imája, mely során 1-8 között magáért, 9-19 között a tizenegy tanítványáért, majd 20-26 között a később megváltó hitre jutókért imádkozott.
Magam a tudatosan összeszedett és az Írás alapján rendszerezett biblikus imádság, illetve a szent Ignác által kidolgozott, ismétléseken alapuló, szubjektív intuitíciókat keltő, sőt a légzéstechnikájával (akár) módosult tudatállapotban végzett kontemplatív imamódszer között komoly különbséget vélek felfedezni. A Jezsuita rend (Jézus társasága) tagjainak általános vonzódása az efféle (keleties) spiritualitás iránt nagyon érdekes és „fület csiklandozó” foglalatosság lehet sokak számára. Azonban ezt én igazolás nélküli, elég komoly teológiai elhajlásként tudom csak értékelni - a névadójuknak, Jézusnak a Bibliában lefektetett, fent említett példájához és tanításához képest.
Mahmúd Ahmadinezsád iráni államfő azt mondta, hogy „Izraelt egy nap letörlik a térképről. (…) A cionista rendszer létezése sértés az emberiség számára”. Izraelt rákos daganatnak nevezve úgy fogalmazott, hogy az Izraellel való szembenállás az emberi méltóság védelméért tett erőfeszítés. (forrás: kuruc.info)
Ferenc pápa, a katolikus egyház vezetője szentföldi zarándoklatáról visszatértében így nyilatkozott: „Sok javaslat létezik Jeruzsálem kérdését illetően. A Katolikus Egyház, a Vatikán álláspontjában vallásos szemszögből nézi a kérdést: a béke városaként három vallás számára. (…) Csupán megismétlem, amit az Egyház mondott mindig és amit, ma is kell mondania: Jeruzsálemnek, három vallás fővárosának, vonatkozási pontnak, a béke városának – eszembe jut itt a „szent” szó is, de nem biztos, hogy ideillik, azonban a béke és a vallás szavak igen – kell lennie.” (forrás: párbeszédháza)
A Biblia is foglalkozik Jeruzsálem városának (és Izraelnek) a jövőjével, erről szól a következő rövid tanulmány:
MENNYIRE CIONISTA ISTEN?
Nyilván sokak számára már a kérdés föltevése is provokatív a cionizmus szó terhelt jelentése miatt. Még azok a hívők is, akik Izrael jövőjét a futurista értelmezés megközelítésén keresztül szemlélik, valószínű, hogy meghökkennek a cím megfogalmazásán. Ezért a következő írás hozzájuk is szól.
Az Biblia bőségesen foglalkozik Sion (Cion) kérdésével. Isten többször egyes szám első személyben is beszél Sionhoz fűződő viszonyáról.
„Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.” (Ézs. 62:1)
„Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát. Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa!” (Zsolt. 87:2-3)
„Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.” (Jer. 31:6)
Ézsaiásnál senki nem fogalmazta meg világosabban a messiási kor földrajzi és hatalmi jellemzőit:
„Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett…” (Ézs. 2:2-4a)
Bár Sion nem a második visszajövetel közvetlen helye, de a visszajövetel napján a Messiás Sionban az Olajfák hegyére teszi a lábát és számtalan dolog történik a városhoz kapcsolódva ill. a várossal kapcsolatosan.
„És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad” (Zak. 14:4)
Hagy szemléltessem egy párhuzammal, mennyire fontos megértenünk a Messiás viszonyát Sionhoz. Ha valakit nagyon szeretünk, de jelenleg fizikailag távol élünk tőle és tudjuk, hogy egy napon minden kétséget kizáróan megjelenik, akkor bizonyára komoly érdeklődést mutatunk minden olyan információ iránt, amely az eljövetellel kapcsolatos. (Jelen írás ebből a szempontból a második eljövetelhez kapolódik és nem foglalkozik az elragadtatás kérdésével). Jól tesszük, ha az információkat úgy értjük, ahogy az illető érti. Senki nem próbálkozna egy megbeszélt hely és időpont allegorikus értelmezésével, mert ez a találkozás esélyeit a nullával tenné egyenlővé. Tehát amikor azt mondja valaki, hogy egy év múlva 2015 június 15-én a Ferihegyi
repülőtérre érkezem meg az Elal járatával délután 3:15 kor, ( de előtte már Bécsben leszáll, és elintéz pár dolgot) akkor bizonyos dolgokat tisztázni kell, mert félreérthetőek lehetnek. Ferihegy 1 vagy 2? És különben is már Liszt Ferenc repülőtér a neve. Az érkezés időpontja is lehet kérdéses, mert nem mindegy, hogy 3:15 vagy 15:15. Az azonban senkinek nem jutna eszébe, hogy a repülő helyett hajóra vagy a légi kikötő helyett hajókikötőre gondoljon. Nem is beszélve arról, hogy Magyarországot és Budapestet átvitt értelemben egy más
helyszínen keresse. (Vagy netán azt állítaná már meg is érkezett csak láthatatlanul)
Tehát visszatérve a konkrét témához, a szó szerinti értelmezés logikáját követve nyilvánvaló, hogy az utolsó idők eseményei Izrael nemzeti megtéréséhez, az ország helyreállításához vezetnek, ahol Jeruzsálem-Sion mint a világ fővárosa központi szerepet játszik. A Messiás személyesen uralkodik, és a nagy nyomorúságot követő
teokratikus királyság elhozza a régóta várt valódi békét és biztonságot, ahol a bűn csak minimális mértékben lesz már jelen főként csak individuális szinten.
Biztosra vehetjük, hogy az imént leírt vázlatos képe a jövőnek az antiszemiták, az Izrael ellenesek és az anticionisták legvadabb rémálmait idézik, de még az Izrael helyreállításában nem kételkedők is föltehetik a kérdést, mi az összefüggés a mai Izrael léte, (politikai) döntései a cionizmus (politikai) szándékai és Isten Sionnal kapcsolatos tervei között?
A cionizmus szekuláris meghatározása a következő: A cionizmus a 19. század második felében elindult zsidó nemzeti mozgalom és ideológia, amelynek célja egyrészt a történelmi Izrael területén egy zsidó állam megalakítása, illetve helyreállítása, másrészt a zsidó érdekek védelme a világ más országaiban.
Nyilvánvaló, korábbi tanulmányainkból, hogy Isten történelemszemléletét az Izraellel kötött feltétel nélküli szövetségei határozzák meg. Többek között foglalkoztunk már az elsőség elvével, a kétszeres áldás ill. átok elvével. (A szövetségek feltétel nélkülisége egyébként nem azt jelenti, hogy a szövegségek beteljesülésének ne lennének bizonyos feltételei, amelyeknek meg kell történnie a tényleges ígéretek beteljesülése előtt, hanem azt, hogy Isten garantálja a szövetségek beteljesülését a történelem folyamán, függetlenül az emberi oldal hibáitól és tévedéseitől.) A szövetségek ígéreteinek a beteljesülése ugyanis (örökkévaló ország, örökkévaló királyság, örökkévaló trón) az örökkévaló személyen, a Messiáson, az Isten-emberen nyugszik. Nyilvánvaló, hogy a 19. század végén kibontakozó mozgalom, amely 1948-ban 2000 év szétszóratás után Izrael államának megalakulásához vezetett, Isten által használt eszköz az ígéreteinek a megvalósításában, vagy legalábbis a megvalósítás előkészítésében. A Biblia világosan beszél a hitetlenségben történő világméretű összegyűjtésről. Ez teljesedett be 1948-ban és zajlik egészen napjainkig. A hatnapos háború 1967-ben (elképesztő események sorozatán keresztül) szintén a történelem színpadát készítette elő a nagy fináléra. Maga az esemény ugyan nem szerepel a Bibliában, de az eredménye igen, mert ekkor került a jeruzsálemi óváros zsidó kézre. Az világos, hogy a harmadik templom föl fog épülni, mert jelentős szerepe lesz a végső eseményekben.
Álljon itt még egy Ige, amely számomra legjobban kifejezi mindazt, ahogy Isten viszonyul a címben megfogalmazott kérdéshez, miután egy három órás séta keretében körbejártuk az óváros falait és kapuit:
„Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!” (Ézs. 62:6)
Ezeknek az őrzőknek, az angyaloknak egyetlen feladatuk van: folyamatosan emlékeztetik Istent Sionnal kapcsolatos ígéreteire. Nem mintha Isten feledékeny lenne. Ezen a nagyon kifejező módon is megmutatja, merre halad a történelem kereke és elvégzett dolog nála az ígéreteinek a beteljesítése.
A cionizmus nem összeesküvés és nem is rasszizmus. Annak a kifejezése, amit Isten minden zsidó szívébe belehelyezett. A még be nem teljesedett cionizmus a zsidó számára az országtól - Siontól - elválasztott élet. A beteljesedett cionizmus élet Izraelben.
Biblikus tehát a cionizmus? Bárki számára, aki szó szerint érti a Bibliát, a nyilvánvaló és egyetlen válasz IGEN.
Végezetül olvasunk még el egy tipikusan cionista írásrészt a Zsoltárok 137:1-6. verseit:
„Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!”
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali