Monthly Archive for december, 2014

Visszatekintés a 2014-es évre

Tagadhatatlanul visszaesett a blog-aktivitásom az elmúlt évekhez képest, és azt a keveset, amit írtam, sem reklámoztam semmilyen felületen sem. Így nem csoda, hogy ebben az évben, először nem is volt egyetlen komment sem… Sebaj, akit mégis érdekel, olvasson bele :-)

BUÉK! Happy New Year! !Feliz Año Nuevo! Glückliches Neues Jahr! С Новым Годом! 新年快樂!

Isteni külpolitika

Sokan megpróbálták már megfejteni a világ folyásának a titkát: emberek, országok vagy birodalmak miért emelkednek fel, vagy éppen buknak el a történelem süllyesztőjében. Magam is keresgéltem a „megfejtést”, de a feltalált (fél-)igazságokat időről időre ki kellett dobjam igazolatlanságuk, vagy éppen felismert nevetségességük miatt.

Amit most leírok, az ha nem is minden időszakban és helyszínen, de hosszabb, értsd történelmi időtávon működni látszik. És nem csak működni látszik, hanem jól bele is illik abba a kultúrába, filozófiai alapvetésbe, amelyet a „nyugati világban” általában elfogadottnak tekintünk. Már ha a zsidó-keresztény Bibliát ennek tekinthetjük.

A történelem-filózófiai alapelvet először a Mózes 1. könyve 12:1-3 mutatja be: Az Úr ezt mondta Ábrahámnak: Menj el a földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

Majd a Mózes 5. könyve 32:8-9 pontosítja: „A Felséges részt adott a népeknek, és szétszóratta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint. Mert az Úr része az Ő népe, Jákob a kimért öröksége.

A fentiek szerint az emberiség történelmének már nagyon korai szakaszában le lett fektetve egy alapelv abból a célból, hogy irányítsa a zsidó nép és a többi nemzet kapcsolatát. Istennek nem csak az Izraelre vonatkozó terve épül a zsidóság köré, hanem a többi nemzetekre vonatkozó tervei is. Ennek az elvnek a megértése (és elfogadása) által sok olyan esemény megmegyarázható a történelemben, amire másképp nem lehetne magyarázatot adni. A Bibliában is több példa van ennek az elvnek a működésére, most azonban nézzünk néhány poszt-bibliai történelmi példát arra, hogy a zsidókkal való bánásmód meghatározza a nem zsidó népek sorsát is!

A világ túlnyomó részét uraló, virágzó Spanyol Birodalom 1492-ben kiutasította a zsidókat az országból. Az Armada elpusztult, a gazdaság hanyatlani kezdett, és Spanyolország elvesztette tekintélyét a nyugati féltekén. Kolombusz hajóján sok menekülő zsidó volt. Míg Európa lassan kezdte bezárni a kapukat a zsidók előtt, egyúj világ nyílt meg számukra. Az Amerikai Egyesült Államok az elsőszámú menedékké vált a későbbi zsidóüldözések idején is, és felvirágzott a gazdasága.

A hívő zsidó Benjamin Disareli volt az, aki megszerezte Angliának Indiát és a Szuezi-csatornát. Igaz volt a mondás: „A Nap sohasem nyugszik le a Brit Birodalom felett.” A Balfour Nyilatkozat az I. Világháború idején megmutatta a zsidó nemztei haza létrehozásához való kedvező hozzáállásukat. Majd megváltoztatva a hozzáállását, korlátozni kezdte a zsidó bevándorlást és ezzel akadályozta a zsidó családok menekülését a náci Németországból, és végül kihátrált a zsidó állam lérehozásának terve mögül. Ezt követően a Brit Birodalom gyarmatai sorban jelentették ki a függetlenedésüket, végül Indiát és a Szuezi-csatornát is elvesztették.

A hitleri Németország hivatalos kormányzati politikája az antiszemitizmus lett, és ez terjedt el a vele együttműködő európai, később megszállt területeken is. A zsidó lakosságot gettókba, falak közé szorították, egymás elárulására, megölésére kényszerítették őket. Németország azonban legyőzött lett, és egykori büszke fővárosát, Berlint fallal kellett kettéválasztania. Ahol egy emberöltőn át németeknek kellett menekülő németeket ölnie, beteljesítve a bibliai hasonló átok - hasonló átokért elvét.

1967-ben négy arab állam, Szíria, Irak, Jordánia és Egyiptom egyesültek Izrael elpusztítására. Nasszer megfogadta, hogy a zsidók Európáig lesznek kénytelenek úszni, Husszein pedig megfogadta, hogy bekebelezi az általa megszállt Palesztinának titulált területeket. A hatnapos háborúban azonban az egyiptomiak úsztak a Szuezi-csatornában, és a határok pedig Szíria kárára kerültek elmozdításra, ismét a hasonló átok - hanonló átokért elve szerint.

Ebben a blogban nem kerülhetjük el Magyarország újkori történelmének vázlatos értékelését sem. A XIX. század liberális légkörében Magyarországon a zsidók létszáma meghaladta a kilencszázezret, azonban a XIX. végén, a XX. század első felében a hivatalos politika egyre erőteljesebb antiszemita fordulatokat vett. A folyamat az 1944. március 19-i, ellenállás nélküli német megszálláshoz vezetett, melyet követően a magyar zsidóság kétharmada a holokauszt áldozatává vált. A Numerus Klausus évében Magyarország a Trianoni békeszerződéssel elveszítette a területei kétharmadát, melyet a náci Németország antiszemita programjával való együttműködéssel szeretett volna erővel visszaszerezni - sikertelenül. (A magyar példa esetében nehéz nem észrevenni a „megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint” 5Móz 32:8-9 pontos megvalósulását.)

A bibliai próféciák szerint valamikor, a talán nem is túl távoli jövőben egy valaha erős birodalom szintén meg fog szűnni, melynek szintén a zsidóellenessége lesz a közvetett kiváltó oka. Oroszország antiszemitizmusa ismert a történelemből, mely egy Izrael elleni, rajta kívül arab és más országokat is tömörítő hadi koalíció felállításában és háborúban fog beteljesíteni. Ennek során azonban a koalíció tagjai végül egymásra fognak támadni, és a történet Oroszország világhatalmi státusának végleges megszűnéséhez fog vezetni (lásd: Ezékiel 38:1-39:16). Ebből jó lenne Magyarországnak teljesen kiamaradnia…

Felhasznált irodalom: Dr. Arnold G. Fruchtenbaum - Izráel maradéka

Taní-tani

Szülőként a gyerekeinken érzékeljük a pedagógusok munkájának hatásait, jót és rosszat egyaránt. A mieink az egyéniségüket vállaló és a véleményüknek hangot adó fajtából valók, fejlett igazságérzettel, ami megnehezíti a beilleszkedésüket a szigorú rendszerbe.

Nem a diákokban rejlő tehetség felismerésének vagy kibontakoztatásának a hiányosságára gondolok, még csak nem is a túlterhelt tanárok türelmetlenségére, túlzott fegyelmezésére, esetleges szerencsételen példamutatására. Hanem arra, hogy az osztályközösség és a diákok érzelmi manipulálására.

Mindez adott esetben egy vallásos küldetéstudattal is pórosulhat, az adott felekezet által összeállított szabályrendszer szigorú betartatásával. Ilyenkor már a szabad akarat korlátozásának tudatos szándéka is megjelenik. Időnként, a „szent célok” érdekében határok átlépése is megengedett lehet…

Kezdek arra az álláspontra jutni, hogy a felekezetinél a liberális iskolarend célszerűbb, a hosszú távra tervező nevelés esetén. A félreértések elkerülése végett nem az értéksemlegességre, pláne nem az értéknélküliségre gondolok. Hanem a diákok szabad véleményformálásának megkérdőjelezhetetlen jogára.

Kapcsolódó irodalom (nem értek egyet vele mindenben): A legtöbb iskolát úgy működtetik, mint egy üvegházat