“Az kérdik tőlem, hogy melyik iszlámról van szó”, és hogy lehet-e hinni abban“ az újra és újra elismételt mondatban, hogy az iszlámra hivatkozó gyilkosoknak semmi közük az iszlámhoz”. Ezek “jogos” kérdések – fejtette ki Angela Merkel német kancellár asszony a Bundestagban a Charlie Hebdo elleni terrortámadást követően, hangsúlyozva: “fontos és sürgető, hogy az iszlám papság tisztázza” őket.
Nem állítom, hogy minden tekintetben tökéletes iszlám „teológiai” levezetést teszek most itt közzé, de első hallásra logikusnak tűnik, és hát valahol el kell kezdeni az ismerkedést!
2009 november 5-én Texasban egy muszlim vallású katona sok ártatlan embert ölt meg. Nem sokkal a lövöldözést követően a CNN egy muzulmán munkatársa cikket jelentetett meg ’A gyilkosnak nincs vallása” címmel, amely megállapította, hogy az iszlám tiltja az ilyen gyikosságokat. A cikk így kezdődik:
A világ 1,57 milliárd muzulmánjának többsége tudja, hogy a Szent Korán tisztán tanítja: „Bárki, aki megöl egy embert, úgy kell tekinteni, mintha az egész emberiséget ölte volna meg. Ha bárki megment egy életet, úgy kell tekinteni, mintha az egész emberiség életét mentette volna meg.” (CNN)
A cikk úgy írja le az iszlám vallást, ami ami minden tekintetben elítéli a gyilkolást. De ez-e az, amit az iszlám valójában tanít? Sajnos a CNN olvasói számára az író nem adta meg a referenciát az idézethez. Ha az 5:32-33 versekhez lapozunk a Koránban (amit a CNN csonkán idéz), meglepő módon egy más kép tárul elénk:
5:32 Ennek érdekében megírtuk Izrael fiainak, hegy ki embert Öl a földön lelketlenül, vagy romlottságból olyan, mintha megölné az embereket mindahányat, s ki megvédi azt olyan, mintha megvédené az embereket mindahányat. Eljöttek hozzájuk profétáink a kinyilatkoztatásokkal, majd lám! Sokan közülük ezután a földön tékozlóvá lettek. 5:33 Hanem részesedése azoknak, kik háborúban állnak Allahhal es az Ő Hírnökével, s azon vannak a földön, hogy megrontók legyenek, hát hogy megölettetnek, vagy keresztre feszíttetnek, avagy levágattatnak kezeik és lábaik egymással szemben (mindkettő), avagy kiűzettetnek a földről. Ez nekik megaláztatottság az evilágon, s övék a Túlvilágon a hatalmas szenvedés.
Itt két dologra érdemes odafigyelni. Először is a CNN által idézett tanítás Izrael fiainak szól, nem a muszlimoknak. Másodszor, még ha az elnyugatiasodott iszlamisták magukra is akarják vonantkozatni ezt, a 33. vers nyilvánvalóan megengedi olyanok megölését, akik terjesztik a „bajt a földön”. Gyilkosságra, keresztre feszítésre, csonkításra utasítja a muzulmánokat azokkal szemben, akik háborúban állnak az iszlámmal vagy „bajt okoznak” a muzulmán földön.
Mióta az USA katonái az iszlám országok többségében jelen vannak, a jól informált muzulmánok Mohamed alapján tudják, hogy az amerikai katonák kimerítik a „bajkeverő” kritériumait, és ezért meg kellene halniuk. Nem volt véletlen a katonák elleni támadás, akik közül sokan Irakban és Afganisztánban is szolgáltak.
Nyugati muzulmánok gyorsan rámutatnak az olyan részkre, mint a Korán 109:1-6 (Tinéktek hitvallástok, s nékem hitvallásom) és 2:256 (”Nincs kényszer a vallásban.”) evidens igazolásul, hogy az iszlám a béke vallása. Amikor keményebb részekkel konfronálják őket, mint a 9:5 (”vágjátok le a bálványimádókat, bárhol is talátok rájuk”), és 9:29 (”Harcoljatok azokkal, kiknek megadatott az Írás és nem hiszik Allahot”), ezeket a békésebb részek fényében így értelmezik: „Nos, a Korán nem utasíthat a hitetelenek megölésére, ha azt mondja, hogy nincs kényszer a vallásban.”
De ez-e a hiteles magyarázata a Koránnak? Sajnos a válasz a nem. A Korán megadja az egymással ellentétes részek értelmezésének a módszerét: az eltörlés doktrináját:
2:106 S nem vonjuk vissza Igénket s nem is feledtetjük azt, hanem jobbat hozunk belőle, avagy hasonlót. Nem tudod-é, hogy Allah Mindenre Képes?
16:101 S midőn Mi felváltjuk az (egyik) kinyilatkoztatást a (másik) kinyilatkoztatás helyébe - s Allah a legjobb tudója annak, mit Ő kinyilatkoztat -, mondják: Hanem ti vagytok a kieszelők. Mi több, legtöbbjük nem tudja.
A muzulmánok a Korán szerint, amikor egymásnak ellentmondó utasításokkal találják szembe magukat, nem választhatják azt közülük, amelyik jobban tetszik. Hanem megnézik, hogy történetileg melyik a későbbi. Amelyik későbbi tartalom, az felülírja (vagy törli) a korábbi kijelentést.
Mit látunk, ha az eltörlés tanát a Korán békével és erőszakkal foglalkozó verseire alkalmazzuk? Ha az iszlán teológiai forrásaihoz és történeti leírásaihoz fordulunk (Korán, Hadith, Sira és Tafsir), három stádiuma van a dzsihádra való felhívásnak, függően a muszlimok társadalmi helyzetétől.
ELSŐ STÁDIUM - amikor a muzulmánok egyértelműen kisebbségben vannak, és esélyük sincs a hitetlenekkel egy fizikai konfrontációban nyerni, békében kell éljenek velük, és a tolerancia üzenetét kell hirdessék. Erre példa az az időszak, amikor Mohamed és a követői üldözött kisebbség voltak Mekkában.
MÁSODIK STÁDIUM - amikor már elég muzulmán és egyéb erőforrások állnak rendelkezésre az iszlám közösség megvédésére, a muszlimok a deffenzív dzsihádra vannak felhívva. Amikor Mohamed kölönböző Mekkán kívüli csoportosulásokkal szövetségeket kötött, és a muzulmán közösség elég nagyra nőtt a harchoz, Mohamed megkapta a 22:39-40 verseket:
22:39 Azok (ők), kik otthonaikból igaztalanul űzettettek el, csupán mert mondták: A mi urunk Allah. S ha nem verné vissza Allah azt a (néhány) embert egyik a másikával, hát leromboltatnának a kolostorok, templomok, kápolnák, s a mecsetek, miben Allah neve sokat említtetik. S bizony megsegíti Allah azt, ki Őt segíti.
Jóllehet a nyugati muzulmánok gyakran azt mondják, az iszlám csak a védekező háborút engedélyezi, a következő kijelentések újfent mást mutatnak.
HARMADIK STÁDIUM - amikor a muzulmánok többségbe kerülnek és politikai erőre tesznek szert egy területen, kötelező utasítást kapnak a támadó dzsihádra. Amikor Mekka és Arábia Mohamed kontrollja alatt volt, felhívást kapott a hitetlenek elleni harcra:
9:29 Harcoljatok azokkal, kiknek megadatott az Irás és nem hiszik Allahot, az Ítélet Napját, s nem tiltják azt, mit Allah es az Ő Hírnöke megtiltott, s nem vallják az Igaz Hitet addig, míg meg nem fizetik készséggel a sarcot, s lealacsonyodnak.
Vegyük észre, hogy ez a vers nem az elnyomók elleni harcra hív, hanem azok ellen, akik nem hisznek az iszlámban, beleértve a „könyv embereit”, a zsidókat és a keresztényeket. Nem meglepő, hogy hasonló parancsokat találunk az iszlám tradíciók és Mohamed tanításai között:
Sahih al-Bukhari 6924 - Mohamed mondja: Harcra vagyok rendelve az emberekkel szemben egészen addig, amíg nem mondják: senkit sem lehet imádni, csak Allahot, és bárki, aki ezt mondja, Allah meg fogja menteni a tulajdonát és az életét tőlem.
Sahih Muslim 30 - Mohamed mondja: Arra vagyok utasítva, hogy harcoljak az emberek ellen addig, amíg ki nem jelentik, hogy nincs más Isten, csak Allah.
Itt ismét láthatjuk, hogy az emberek elleni harc kritériuma az, hogy másban hisznek, mint az iszlám. Tisztán látszik, hogy amikor a muzulmánok hatalomra jutnak, a Korán békés verseit felváltják az emberek elleni harcra kötelező utasítások. Az iszlám legnagyobb tanítói is ezt az elvet képviselik. Például Ibn Kathir, a Korán legnagyobb iszlám kommentátora a harmadik stádiumot így foglalja össze:
„Azért a világ összes embere az iszlámra van hívva. Aki ezt visszautasítja, vagy megtagadja a Jizyah (váltságdíj) megfizetését, harcolni kell ellenük, amíg meg nem halnak.”
Az eltörlés tana érinti a zsidókkal és a keresztényekkel kapcsolatos hozzáállásukat is. Amikor a muzulmánok elérik a harmadik stádiumot, ezek a népek váltságdíjat kell fizessenek az életbenmaradásért. Ezek a tanítások a legkevésbé sem tekinthetőek békésnek vagy toleránsnak:
5:51 Ó, kik hisznek! Ne vegyétek a Zsidókat és Keresztényeket oltalmazónak. Ők egymás oltalmazói. Ki feléjük fordul közületek, hát ő közülük való (lesz).
9:30 Mondák a Zsidók: Ezra Allah fia. S mondák a Keresztények: a Megváltó Allah fia. Ezt mondják szájaikkal. Ők azok mondását utánozzák, kik azelőtt tagadtak. Küzd velük Allah (is) . Mily megátalkodottak Ők!
98:6 Lám! Kik az Írás Népe közül tagadnak, s a bálványimádók, (hát Ők) a Pokol tűzén, s itt ők örökkévalók.
Sahih Muslim 4366 - Mohamed mondja: Elkergetem a zsidókat és a keresztényeket az Arab félszigetről, és egyet sem hagyok ott, csak a muzulmánokat.
Al-Bukhari, Al-Adab al-Mufrad 1103 - Mohamed mondja: Ne köszönj a Könyv embereinek előre! Szorítsd őket az út legszűkebb részére!
Ha Mohamed egyértelműen megparancsolta a muzulmánoknak, hogy harcoljanak a hitetlenekkel szemben, mért tagadják mindezt a nyugati muzulmánok? A válaszért a Koránhoz kell fordulnunk:
3:28 S a hivők ne vegyék oltalmazóul a hitetleneket a (többi) hivő helyett. S ki ezt teszi, hát nem veszi őt Allah semmibe, s hanem hát őrizkedjetek tólük őrizkedessel.
A muzulmánok számára nem megengedett a nem muzulmánokkal való barátság. Sőt, kemény ellenségesség érzete esetén megengedett a barátságosság tettetése is. Ibn Kathir kommentárja: „Ilyen esetben a hívőnek meg van engedve a barátságosság, de csak kívülről, sosem belülről.” Abu Darda, Mohamed kortársa így mondja: „Az arcába mosolygunk egyeseknek, de a szívünk átkozza őket.„
Az iszlám a béke vallása? Nem. Az iszlám egy vallás, mely a békét tetteti, amikor a muzulmánok gyengék megnyerni a háborút. Amikor az iszlám domináns, a muzulmánoknak kötelessége leigázni vagy megölni mindenkit maguk körül. Ehhez elég megnézni, mi folyik a muzulmán országokban a nyugati muzulmánság békéjével szemben! Persze van sok muzulmán, akik nem erőszakosak, szeretik a békét és a toleranciát. De ezeket az értékeket nem az iszlámból merítették, hanem a nyugattól, és most az iszlámot ezeken az értékeken keresztül újraértelmezik. De a hithű muzulmánok számára csak két út létezik: (1) harcolni a hitetlenek ellen, vagy (2) békét színlelni a hitetlenekkel szembeni harcra való felkészülésig. Mindekttővel a cél a világ feletti uralom megszerzése Allah nevében.
Felhasznált irodalom: Three stages of Jihad
Ajánlott irodalom:
Wikiislam - Abrogation (Naskh)
Raymond Ibrahim - Islamic Jihad and the Doctrine of Abrogation
Jihad watch - The Islamic doctrine of abrogation
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali