Zolesz blogja

Januári nyilatkozataik alapján azt hittem, hogy a Charlie Hebdo karikaturistái ki tudnak tartani a sajtószabadság aktív védelmezése mellett. Azonban a lap egyik tulajdonosa már nem rajzol több Mohamedet. Aztán ezt olvastam Surján László facebookos oldalán:

„Nem közöl többé Mohamed-karikatúrát a Charlie Hebdo című francia szatirikus magazin, amely ellen fél évvel ezelőtt követtek el terrortámadást. A magam részéről remélem, hogy ez a visszafogottság Jézus Krisztus kigúnyolására is vonatkozik. Kár, hogy a józan ész érvényesüléséhez egy terrortámadás is kellett. Más emberek vallási érzelmeit sérteni ugyanis nem a sajtószabadság, hanem a kultúrálatlanság diadala.”

Sokmindenről lehetne elmélkedni a fenti hír hallatán, például a nyugati liberális demokrácia és a sajtószabadság megsérüléséről, de én most csak a kereszténydemokrata politikus „vallási érzelmek sértésével” kapcsolatos, fenti kijelentésére szeretnék reagálni. És nem egy bonyolult elméleti fejtegetéssel, hanem két példával - a Bibliából.

1) Ha Jézus a saját népe, illetve a vezetőik vallási érzékenységének a meg nem sértésével lett volna elfoglalva, valószínűleg sokkal sikeresebb lehetett volna. A politizáló farizeusok és szadduceusok (a mai kereszténydemokrata politikusok akkori megfelelői) bizonyára elégedettek lettek volna vele, és nem adták volna a rómaiak kezére, kikényszerítve a keresztre feszítését. Azonban ezzel a sokkal „szimpatikusabb” programmal a megváltás is elmaradt volna, hiszen annak a próféciák szerint pontosan akkor és úgy kellett megtörténnie, ahogyan megtörtént, a kereszten.

2) Ha Péter és Pál, illetve a többi apostolok a saját népük, illetve a vezetőik vallási érzékenységének a meg nem sérésével lettek volna elfoglalva, valószínűleg sokkal sikeresebbek lehettek volna. A politizáló farizeusok és szadduceusok (a mai kereszténydemokrata politikusok akkori megfelelői) bizonyára elégedettek lettek volna velük, és nem üldöztették volna őket a vértanúságig. Azonban ezzel a sokkal „szimpatikusabb” programmal az evangélium sosem lépett volna túl a zsidókon, és jutott volna el a pogányokhoz, nem jöttek volna létre az első gyülekezetek a Földközi tenger körül. Valószínűleg a Római Birodalom fővárosában sem lett volna semilyen keresztény közösség, amiből aztán olyan szép nagyra növekedhetett a két évezredes múltra visszatekintő Római Katolicizmus.

Hogy el kellene-e gondolkodnia Surján László kereszténydemokrata politikusnak és társainak a vallási érzékenység megsértése, mint a „kultúrálatlanság diadala” hosszú távú hasznairól, én nem tudom…