Zolesz blogja

A külügyminiszter már fél éve mondja, hogy a klasszikus diplomácia kora lejárt. Mintha a régit meghaladva, egy új fejlődési szakaszba lépnénk. Szerintem meg egy igencsak régi szellem szeretne a liberális demokrácia értékeit félretéve visszatérni. Ellenzékben 2007-2008-ban még pontosan ellentétesen gondolkodott az energiapolitika kapcsán az EU és az oroszok közötti válszatási lehetőségről Orbán Viktor, bárcsak hatalmon is ez lenne az irányvonala:

„Hagyjanak fel a különutas orosz politikával, a különutas energiapolitikával és helyette dolgozzunk inkább azért, hogy Európának legyen közös külpolitikája Oroszország irányába, és az Európai Uniónak legyen az energiafüggőséget enyhítő közös energiapolitikája Oroszország és más harmadik szereplő irányába is.”

„Tehát azt kell mondanom, hogy amit ma, ha messziről nézem, a kormány törekvései kirajzolnak, az egy keleties, oroszos típusú társadalmi berendezkedés megvalósítása. Nem olyan brutálisan, mint ahogy azt megszoktuk tőlünk Keletre, hanem ennek a közép-kelet-európai, kicsit operettes-bécsies hangulatában.”

„Tehát az a valami, az a hatalmi, társadalmi, gazdasági berendezkedés, amely Oroszországban épül, egy másik rendszer, mint az, amelyet mi az Európai Unióban építünk. Hogy még biztosabb lábakon álljak, egészen biztosan más rendszer érdekében csatlakoztunk az Európai Unióhoz, mint ami most Oroszországban épül.

(…)

Az Európai Unió közös energiapolitika nélkül kiszolgáltatott és védtelen marad a XXI. század második évtizedének megkezdésekor. És nemcsak Oroszországgal szemben – a félreértések elkerülése végett –, hanem mindenkivel szemben, akire rá fog szorulni, akivel külön alkukat akarnak kötni az Európai Unió tagállamai, és akiknek felkínálja az esélyt, hogy ahelyett, hogy ezt a hatalmas piacot egy tárgyalási pozícióban egyesítenénk, megosszanak bennünket, kijátszanak egymással szemben, és az üzleti érdekektől vezettetve egy instabil biztonságpolitikai helyzetbe sodorják az egész kontinenst.”

„Mi képesek vagyunk NATO-tagok lenni, az Európai Unióhoz tartozni és egyúttal a gyakorlat mezején kifejezetten oroszbarát külpolitikát folytatni. Ami nem illegitim dolog természetesen, mert ilyen külpolitika létezhet. A kérdés inkább az, hogy hasznos-e ez, jó-e ez elsősorban nekünk magyaroknak.

(…)

A magyaroknak nemcsak kockázatot kell látnia a mostani energiahelyzetben, nemcsak a kiszolgáltatottságot Oroszország felé kell észrevenniük ebben az energiavilágban, hanem lehetőséget, fejlesztési lehetőséget, új húzó iparágak felépítésének a sanszát is kellene látnunk. Az európai uniós forrásokban sokkal bátrabban kellene az alternatív energiaforrásokra alkalmas befektetéseket előtérbe helyezni, és ehhez európai uniós támogatásokat szerezni. És végezetül el kell hárítani Magyarországon belül azokat az akadályokat, amelyek az új technológiák bevezetése előtt a hatósági eljárásokban és a rossz támogatási politikában lelhetők fel, és amelyek együttesen gátolják, hogy a meglévő szellemi energiák új, innovatív és alternatív megoldásokat hozzanak az energiaellátás területén. Magyarországnak itt óriási tartalékai vannak.”