Németh Szilárd Fidesz alelnök mondásaival az elszólásai miatt érdemes foglalkozni egy keveset. Utoljára, egyebek mellett ezt mondta:„a Ceaușescu-nyomás NAGYOBB TARTÁST adott a magyaroknak, mint Kádár langyossága, mert a romániai magyarok ÖSSZETARTÓBBAK lettek”. Mire gondolhatott a költő valójában?
Talán azt gondolja az alelnök úr (és a kormánypárt), hogy az emberek és a társadalom fejlődésének jobbat tesz a több diktatúra és az idegen elnyomás, mint a kevesebb - vagy netán a szabadság? A megfejtéshez vizsgáljuk meg, mire és hogyan használja a Kormány a külhoni magyarokat!
A környező országokban élő magyaroknak 2013-ban az állampolgárság mellé szavazati jogot is adott a fideszes parlamenti többség, amellyel a 2014-es választások során már élhettek is. Akkor a 95%-uk a kormánypártokra szavazott, amivel hozzácsaptak a hazai szavazóikhoz egy többszázezres új bázist. Egy olyan bázist, amelyik jellemzően úgy szavazhat rájuk, hogy Magyarországon nem fizetnek adót, nincs itt vagyonuk, nem itt gazdálkodnak, tehát nem viselik a szavazatuk a következményeit. Éppen csak hazafias érzületből felelősség nélkül szavaznak.
Visszatérve az idézett mondatához, ha jól sejtem, a romániai magyarok NAGYOBB TARTÁSA és ÖSSZETARTÁSA alatt talán pont ezt a felelőtlen, országhatáron való átszavazási hajlandóságot dicséri az alelnök úr. Amivel a hazafiaskodó határon túli magyarok illetéktelenül beleszólnak az anyaországiak életébe. Nem beszélve a szavazataik 95%-os egyoldalúságával, mely önmagában gyanússá teszi az eljárást és annak körülményeit.
Pedig mind a többszázezer határon túli szavazati jogának megadása a Kormány részéről, mind a külhoni magyarok ezzel a joggal való visszaélése választási csalásként is értelmezhető, éppen a felelősségtől való mentesség és az illetéktelenség erkölcsi kérdései miatt. Egyrészt ne szavazzanak, és másrészt ne is szavazhassanak Magyarország parlamenti képviselőire olyanok, akik életvitelszerűen nem éltek, nem élnek, és belátható időn belül nem is fognak Magyarország határain belül élni!
393 IGEN (58%), 221 NEM (33%) és 64 TARTÓZKOÁS (9%) mellett:
Az Európai Parlament,
(…)
1. Emlékeztet, hogy a TEU 2. cikkelyében lefektetett értékeket minden uniós tagállamnak be kell tartania;
2. Sajnálatát fejezi ki, hogy a magyarországi változások komolyan erodálták a jogállamiságot, a demokrácia, és az alapvető jogok helyzetét. Ezzel együtt pedig a gondolatszabadságot, az oktatás szabadságát, a menekültek emberi jogait, a gyülekezési jogot, a civil szervezetek helyzetét, a méltányos eljáráshoz való jogot, a kisebbségek jogait, az LGBTI, a zsidó és a roma közösség jogait, a szociális jogokat, az alkotmányosságot, a bíróságok függetlenségét, mely folyamat(ok) együttesen szisztematikus veszélynek teszik ki a jogállamiságot e tagállamban. Úgy látja, hogy Magyarország egyfajta teszt az EU számára, hogy miként kell lereagálni, amikor egy tagállamban az unió értékeit veszély fenyegeti; megjegyzi, hogy némely más tagállamban a magyar folyamatokhoz hasonló helyzet van kialakulóban;
3. Felszólítja a magyar kormányt, hogy kezdjenek párbeszédet az Európai Bizottsággal minden korábban említett aggodalmat illetően, különösképp a menekültek emberi jogait, a dolgozó terhes nők jogait, az oktatási szabadságot, a romák oktatási ágazatban tapasztalt szegregációját illetően; aláhúzza, hogy mindkét fél pártatlanul, bizonyítékokra alapozva, kooperatívan álljon a párbeszédhez; felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatosan értesítse a Parlamentet a fejleményekről;
4. Felszólítja az Európai Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze az uniós források magyarországi felhasználását, különösképp a menekültek és menedékkérőkkel, a közérdekű tájékoztatással, az oktatással, a szociális inklúzióval, és a gazdasági fejlesztésekkel összefüggésben – biztosítva, hogy minden ilyen típusú forrásfelhasználás teljes mértékben összeegyeztethető legyen az uniós joggal;
5. Felszólítja a magyar kormányt, hogy változtasson a menekültügyi törvény és a felsőoktatási törvény kifogásolt részein, valamint vonja vissza a külföldről támogatott civil szervezetekről szóló törvénytervezetet;
6. Sajnálatát fejezi ki, hogy az Európai Bizottság a Parlament kezdeményezésének ellenére sem kezdeményezte a jogállamiság megerősítéséről szóló keretprogramját, amint az megjegyzésre került a 2015. december 16-i magyarországi helyzetről szóló határozataiban. Mely szerint haladéktalanul párbeszédet kellene kezdeményezni az érintett tagállammal, ahol annak a veszélye felmerül, hogy a jogállamiságot veszélyeztető tényezők tovább romlanak, vagy folyamatosan csak növekszik. Megállapítja, hogy a Bizottság által tanúsított jelenlegi magatartás csak érintőleges, technikai részletekre koncentrál a kifogásolt jogszabályokkal összefüggésben, ignorálva az alapvető jogokat és jogállamiságot érintő veszélyek rendszerszintűvé válását; megállapítja, hogy az eddig kezdeményezett kötelezettségszegési eljárások nem érték el a kívánt hatást és nem vezettek valódi változáshoz;
7. Úgy véli, hogy Magyarországon jelenleg rendszerszerű fenyegetésnek vannak kitéve a TEU (2)-ben lefektetett alapelvek, mely feljogosítja az intézményeket a hetes cikkely alkalmazására;
8. Ennek megfelelően utasítja a Parlament LIBE-bizottságát, hogy kezdeményezze a megfelelő eljárást annak érdekében, hogy a Parlament szavazhasson egy indokolt kezdeményezésről, mely felszólítja a Tanácsot hogy a hetes cikkelyben lefektetetteknek, valamint az eljárási szabályzat 83. pontjának megfelelően járjon el;
9. Nyomatékosítja, hogy szükség van egy átfogó, minden tagállamra kiterjedő párbeszéd és monitoring-folyamat kezdeményezésére, hogy a közös értékeinket (jogállamiság, alapvető emberi jogok, demokrácia) hatékonyabban tudjuk védelmezni a Bizottsággal, a Parlamenttel, és a Tanáccsal közösen, ahogy az a Parlament által 2015 október 25-én hozott határozatban is szerepel (2015/2254(INL)).
10. Utasítja elnökét, hogy jelen határozatot továbbítsa a Bizottságnak és a Tanácsnak, Magyarország államfőjének, kormányának és parlamentjének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint az Európa Tanácsnak.
Orbán Viktor és kormánya az elmúlt héten az Európai Parlamentben vitázott európai vezető politikusokkal az új civilellenes magyar törvények kapcsán. Gyürk András fideszes EP képviselő interjút adott a 888.hu-nak a pillanatnyi helyzetet értékeléséről. Összevetve az interjún elhangzottakat a korábban az Európai Bizottság nemzeti konzultávióval kapcsolatban kiadott írásos állásfoglalásával, megállapítható, hogy szögesen ellentétesen értékelik a helyzetet.
1) Az EU megkülönbözteti a menekültek és a nem menekültek (migránsok) két csoportját, és azt állítja, csak a háború elől menekülőket kívánja - a nemzetközi jog szabályait betartva - befogadni a területére. GYA szerint „Brüsszel” célja igazából nem ez, hanem ezzel szemben az, hogy a migránsokat, sőt az illegális migránsokat 2017 nyarától létszámkorlát nélkül be kelljen fogadnia a tagállamoknak, amit a magyarok elutasítanak.
2) Az EU szerint a civil szervezetek átlátható működésükkel sok segítséget nyújtanak a menekültkérdés operatív kezelésében, melynek során azok be szándékoznak tartjani a jogszabályokat, és nincsen bizonyíték ennek az ellenkezőjére. GYA szerint a civil szervezetek, köztük különösen a Soros György által támogatottak átláthatatlanul működnek, és okozzák, szervezik az illegális bevándorlást az EU területére.
3) Az EU az új felsőoktatási törvényt (LEX CEU) ellentétesnek tartja az európai alapértékekkel, és annak megváltoztatását kéri. GYA szerint, ezzel szemben a Bizottságnál már nem az oktatás szabadságát kérik számon, hanem a szolgáltatások szabad áramlása felől közelítenek, ami egy gazdasági jellegű kérdéskör, és amire a szokásos eljárásrend majd valamilyen megállapodásra vezet a felek között.
Ha a 888.hu-nak adott friss interjúját összevetjük az EU álláspontjának saját interpretációjával, Gyürk András állításai komoly eltéréseket mutatnak attól. Nyilván joga van mindenkinek a saját akármilyen személyes véleményéhez. Ez esetben azonban adódik a kérdés: a FIDESZ európai parlamenti képviselője a magyar közvélemény tájékoztatásakor miért változtatja meg az EU Bizottsága saját álláspontjáról írásban kiadott egyértelmű értélmezéseit ennyire egyoldalúan eltérő módon?
- o -
A Fidesz kampányfőnökével újabb hasonló téműjú interjú jelent meg 2017.05.11-én a Magyar Időkben is, ahol kérdésre ez a válasz hangzott el a nemzeti konzultáció úniós fogadtatásáról: „Az EB egyetlen ügyben sem cáfolta az állításainkat, reakciójuk inkább csak megerősítette az aggodalmainkat. Sőt a konzultációt magát, mint eszközt támadták.” Ezzel szemben a LÁSSUK A TÉNYEKET Az Európai Bizottság válasza a nemzeti konzultációra a tételes cáfolatok előtt ezzel a mondattal indít: „A konzultációban számos olyan állítás szerepel, amely nem felel meg a tényeknek, illetve rendkívül megtévesztő.”
Ha a 888.hu-nak adott interjú válaszai - erős eufémizmussal - még esetleg nevezhetőek voltak „az igazság nem teljes kibontásának”, a Magyar Időknek adott interjójából idézett mondat már egyértelműen valótlanság állítása Gyürk András Fidesz kampányfőnök részéről.
2011. decenber 23-án, kihasználva az akkori 2/3-os többségét, a Fidesz egyoldalúan és egyértelműen magának kedvezően megváltoztatta a választási törvényt, ami 2012. január 1-től, vagyis a karácsonyi (parlamenti) munkaszünet végétől érvénybe is lépett. Hogyan néz ki az a választási rendszer, ami alapján lezajlott a 2014-es választás, és ami alapján működik hazánkban a képviseleti demokrácia?
1) Nőtt az egyéni mandátumok ARÁNYA a listás mandátumokhoz képest. Az egyéni mandátumokat jellemzően a nagyobb pártok nyerik, korábban 45% volt ennek az aránya, amely 53%-ra nőtt. A listás mandátumokat tudják a kisebb pártok megszerezni, melynek aránya 55%-ról 47%-ra csökkent. Csak ezzel 17%-nyi, azaz TIZENHÉT SZÁZALÉKNYI mandátum átmehet a kis ellenzéki pártoktól a nyerő nagyhoz, ami jelenleg a Fidesz!
2) 2012 előtt a VESZTES egyéni jelöltekre leadott szavazatok, az un. töredékszavazatok az adott párt listáját erősítették, 2012 után a GYŐZTES jelöltre leadott szavazatok IS beszámítanak a listás helyek elosztásába - tehát a győztesre leadott szavazatok duplán számítanak! (Ennek folytán a 17%-os mandátum-többség lehetősége tovább nőhet, amivel 2014-ben konkrétan +7 listás parlamenti mandátumot szerzett a Fidesz.)
3) A korábbi kétfordulós választást egyfordulóssá tették. Korábban az első forduló után a kisebb pártok a tényleges erőviszonyok alapján dönthettek az ÖSSZEFOGÁSRÓL a második forduló sikere érdekében. Ez a lehetőségük a Fidesznek köszönhetően 2014 óta nem adott.
4) ÚJRARAJZOLTÁK a választási körzethatárokat, melyek immár úgy vannak meghúzva, hogy azok legyenek a kisebb körzetek, ahol a Fidesz támogatottsága nagyobb. Így a FIDESZES SZAVAZATOK TÖBBET ÉRNEK, ugyanis kevesebb kell belőlük egy parlamenti képviselő Parlamentbe juttatásához.
5) A HATÁRON TÚLIAKNAK megadták a szavazati jogot, amivel hozzácsaptak a sajátjukhoz egy (több-)százezres fidesz-tábort, hiszen a határon túliak 95%-a érzelmi okokból a nekik magyar állampolgárságot adó Fideszre, pontosabban Orbán Viktor személyére szavaznak. Ez csak akkor lenne igazságos, ha a szavazati jog mellé a KÖVETKEZMÉNYEKET is vállalniuk kellene, ami ugye a külföldön élő, nem magyar állampolgárok esetében nem így van. Ráadásul a környező országokban élők LEVÉLBEN szavazhatnak, míg a távolabbi országokban tanulók és dolgozók a szavazataik leadásához SZEMÉLYESEN kell elmenjenek a követségre.
A megbuherált új választási törvénynek az lett az eredménye, hogy a Fidesz 2014-ben bár csak a valódi szavazatok 45%-át szerezte meg, ez az eredmény a parlamenti férőhelyek 67%-ának, azaz MÁSFÉLSZERESÉNEK elfoglalására volt elegendő. Miközben a Fidesz 98 óta a legkevesebb szavazatot kapta 2014-ben, tehát kevesebb szavazattal szerzett 2/3-os többséget, mint amennyivel 2002-ben és 2006-ban elvesztette a választásokat.
2011-ben azonban nem csak a választási törvényt hekkelték meg, hanem ekkor üresítették ki az Országgyűlés házszabályát, azaz a működését is:
6) Félévenként 6 törvény esetében fölhatalmazást adott magának a kormánytöbbség, hogy un. kivételes sürgős eljárás keretében bármilyen törvényt 2 nap alatt szinte mindenféle parlamenti VITA NÉLKÜL átnyomjon.
7) Minden törvényjavaslat zárószavazása előtt lehetőséget biztosítottak maguknak arra, hogy a viták után, közvetlenül a zárószavazás előtt teljesen ÁTÍRHASSÁK a már megtárgyalt törvényjavaslatot.
Ez a „törvénygyár” a rendeleti kormányzástól annyiban különbözik, hogy más a látszatja, demokratikusnak tűnő keretek között. Ez sem volt elég:
8.) 2014-től még tovább csökkentették a Parlament jogköreit. A törvényjavaslatok vitáit a parlamenti BIZOTTSÁGOKBAN tárgyalják részletesen, az Országgyűlésnek, mint „szavazógépnek” csak szavaznia kell róla.
9) 2016 márciusában Lázár János javaslatára bevezették, hogy a Kormány saját jogkörben, a Parlament megkérdezése nélkül, kormányhatározattal ELRENDELVE úgy költ a költségvetésből, ahogy akar. Ezzel sikerült megkerülniük a teljes országgyűlést, vagyis mégiscsak a rendeleti kormányzás van, kizárólagosan a Fidesz és Orbán Viktor akarata szerint, a kormányközeli oligarchák és egyéb szervezetek örömére.
Ez a Fidesz rendszerének, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a lényege. 7 éve lépésről lépésre pont annyit építenek le a demokrácia intézményrendszereiből, hogy az éppen biztosítsa azt, amit szeretnének: négyévente gond nélkül választásokat nyerni, közte pedig azt tolni át a parlamenten, amit csak akarnak. Ahogy változnak a körülmények, mindig egy kicsit „lejjebb csavarva” a jogállamot, ami már egyre kevésbé tűnik föl.
Ezt a meghekkelt választási törvényt és egyoldalú, kiüresített parlementi működést hitelesítik tudatosan az ellenzéki parlamenti képviselők (a kormánypártiakkal együtt) minden alkalommal, amikor jelöltetik magukat vagy bemennek dolgozni oda. Emiatt az ellenzéki asszisztencia miatt mondhatják bármilyen kritikára, hogy „Magyarország demokratikus jogállam”. Holott tudhatjuk, hogy 7 éve attól eltávolodóban van. Minimális követelésként, elengedhetetlenül szükséges a fent részletezett hekkelések kiküszöbölésével egy új, arányosabb és igazságosabb választási törvénnyel nekifutni a 2018-as választásoknak.
Az utcai tűntetések egyre fokozódó nyomása, és a konzervatív szavazótábor fokozatos belső „ébredése” meghátrálásra kényszerítheti a kormányt. Ez siker lendületet adhatna új politikai formációk megjelenésének és felemelkedésének is, a magukat lejáratott, kollaboráns ellenzéki pártok mellett. Így ugyanis nem mehetünk tovább. Különben, talán nem is nagyon sokára, Magyarország is oda juthat, mint Törökország Erdogannal - a nyakában.
Nemzeti konzultáció 2017 címmel kérdéseket küldött a miniszterelnök. A felvetett témákban az álláspontjaim nem azok, amilyen válaszokat az a. és b. pontok alatt előírva felajánlott, hanem a következők:
1) A kormányzati rezsicsökkentés egy alkalmatlan megoldás a közműköltségek tartós csökkentésére, támogassák inkább a megújuló energiaforrások lakossági kihasználásához szükséges enegretikai korszerűsítéseket! Csak ez az irány csökkenti az ország és az emberek energiafüggőségét.
2) A kormány hagyjon fel a menekültek illegális bevándorlóra való manipulatív átminősítésével, és a hatályos menekültjogi egyezmények betartásával, az EU-val valóban együttműködve keressen megoldást a határvédelmi és humanitárius kihívások kezelésére!
3) Mutassa be a kormány a konkrét bizonyítékait és nevezze meg azokat a „bizonyos nemzetközi szervezeteket”, amelyek törvénytelen tevékenységre ösztönzik az „illegális bevándorlókat”! Egyébként meg hagyják abba az indulatok keltését!
4) Mutassa be a kormány a konkrét bizonyítékait és nevezze meg azokat a „külföldről támogatott szervezeteket”, amelyek „hazánk belügyeibe átláthatatlan módon beavatkoznak”, és „veszélyeztetik a függetlenségünket”! Egyébként meg hagyják abba az indulatok keltését!
5) A munkahelyteremtés a közmunkaprogram megkérdőjelezhető eredményeivel mutaható be statisztikailag eredményesnek, miközben a rátermettebbek százezrei hagyták el az országot az elmúlt években. Az úniós pénzek reproduktív felhasználása és a minőségi oktatásba való befektetés lenne a megfelelő irány.
6) Az adókedvezényeket a multinacionális vállalatok helyett a magyar KKV szektor számára kedvezően kellene kialakítani, akik a hasznot nem kiviszik, hanem visszaforgatják a gazdaságba, és munkahelyeket teremtenek.
Hatból hat manipulatívan megfogalmazott rossz kérdés és abszolut vállalhatatlan tartalommal felajánlott válaszok. Minden eddiginél mélyebb kommunikációs színvonal a Orbán Viktortól a választók felé.
Amikor arról kérdezték, miben különbözik az ő ösztöndíját finanszírozó, 1989-es Soros György a mostanitól, Orbán azt mondta: „óvodás is voltam a kommunisták idején, mégse szolgálom a kommunistákat”.
„Ebben a formában nem szeretnénk, ha a Central European University tovább működne. Szerintem ki kell mondani, meg nem kell bujkálni, nem kell kertelni” - válaszolta erre Balog Zoltán miniszter, aki az interjúban már is próbált úgy tenni, mintha nem tisztán politikai célból verték volna át a parlamenten a módosítást. Megemlítette azt is, hogy Soros György és szervezeteinek tevékenységét károsnak és tisztességtelennek tartja, küzdeni fog ellene.
- o -
Ha jól értettem, a Lázár János „hivatalos” indoklása szerint a KEE és a CEU jogosulatlan versenyelőnyt élveznek a többi magyar egyetemmel szemben, tehát „csalnak”, ugyanis a budapesti magyar KEE a budapesti amerikai CEU-n keresztül olyan diplomát is ad a végzősöknek, amely az USA-ban is elfogadott, miközben a CEU-nak az USA-ban nincs egyetemi intézménye.
Adott egy a többihez képest jobb megítélésű, Magyarországon működő egyetem, amelyik betartja a törvényeket, nem kap a Magyar államtól semmilyen támogatást, ellenben Magyarországon szolgáltatásokat vesz igénybe, munkavállalói vannak, adót fizet, kutatási támogatásokat és neves külföldi kutatókat, oktatókat vonz ide, létével és működésével a jó hírünket kelti (ha éppen nem akarják ellehetetleníteni). Mivel nem részesül magyar közpénzből, nemhogy nincs előnyben, de ha úgy tetszik, versenyhátrányban van a magyar egyetemekkel szemben. Mi ebben a csalás?
Nagyon is aktuális közéleti témát feszeget Szabados Ádám az erkölcs politikai és spirituális dimenzióinak vizsgálata során. Lássuk, miért is fejletlenebb őszerinte - és Jonathan Haidt amerikai szociálpszichológus kutatására hivatkozva - a liberális erkölcsiség, mint a konzervatív!
Haidt szerint a moralitás baloldali/liberális koordinátái elégtelenek az emberi erkölcs gyökereinek megértéséhez. Ők ugyanis a moralitást gyakran egyetlen egyszerű kérdésre redukálják: okoz-e valakinek sérelmet, vagy sem? Ha nem akkor a cselekedet morális, ha igen, akkor semmi sem igazolhatja. Ezzel a felfogással szemben Haidt könyvének fő tézise az, hogy az emberi társadalmakban a moralitásnak nem egy, hanem összesen hat koordinátája van.
A baloldali liberális társadalomkép legföbb koordinátája a törődés/bántás. Pusztán ebből levezethetők az emberi jogok védelmével kapcsolatos legvitatottabb állásfoglalásaik például a migrációval, az áldozathibáztatással, a homoszexuálisokkal, vagy éppen az állammal kapcsolatos liberális vélemények. Ezt még kiegészítik az igazságosság/méltánytalanság és a szabadság/elnyomás tegelyekkel, mely három együttesen alkotják a baloldali moralitás alapját.
A konzervatívok erkölcse a három említett liberális érték mellett még további hármat is tartalmaz, ezek a lojalitás/hűtlenség, a tekintély/tiszletetlenség és a szentség/tisztátalanság pillérei. Ezek a csoporthoz tartozásból következnek, amilyen csoportok például a haza és a család, illetve a vallási közösség is. Tehát a magukat konzervatívnak nevezők a három liberális értéket befogadva, de azokat további hárommal kiegészítve, tehát együttesen hat pillérre alapozva értelmezik az erkölcs fogalmát.
Három következtetés a könyvból: 1) A fentiek szerint a konzervatív erkölcs nemhogy szűkebb, hanem pont sokkal szélesebb erkölcsi platformon áll. Éppen ezért a konzervatívok könnyebben megértik a liberális aggályokat, mint fordítva. 2) A konzervatívok értik a törődés, a méltányosság és a szabadság fontosságát, de vannak más szempontjaik is, amelyek adott esetben felülírják a liberálisokkal közösen vallott értékeket. Ez fordítva nem igaz, a liberálisok számára nehezen érthető, és többnyire elfogadhatatlan a konzervatív erkölcsi vízió másik három vonulata. 3) A konzervatívok csak saját morális víziójuk „kifosztása árán” tudnál magukat belekényszeríteni a jóval szűkebb liberális moralitsába, ha akarnák.
A belinkelt írás végén a lelkész blogger saját véleménye következik, amely (tömörítve) így szól: mi keresztények nem vagyunk sem liberálisok, sem konzervatívok, Isten tekintélye és szentsége, valamint az ő népéhez való viszonyulás az alapja az erkölcsnek. Nem játsszuk ki ezeket egymással, mert mindnek bibliai alapja van. A Szentírás számunkra a támpont, Krisztus igazsága tesz minket Isten előtt elfogadhatóvá. Majd hozzáteszi: erkölcsi alapállásunkat biztosan nem lehet leszűkíteni a liberális vízióra. Jézus miatt fontos ugyanis nekünk a tekintély, a hűség és a szentség dimenziója is, amelyek tartalmát és viszonyítási pontjait ő, az Úr definiálja a számunkra.
Véleményem szerint a kutatása tapasztalataiból téves következtetéseket vont le Haidt, aki azt állítja, hogy kétszer annyi darabszámú erkölcsi pillér magasabb erkölcsi színvonalat eredményez. Ezt a történelem példái cáfolják: a legegyszerűbb emberi (szabadság-) jogok csorbításától a népirtásokig előrehaladóan a legnagyobb pusztításokat az isten-haza-család jelszavakkal operáló, konzervatív hatalmi szervezetek hajtották végre. Természetéből adódóan a tekintélyelvű, feltétlen lojalitást követelő államhatalom - legtöbbször egyházi támogatással - a szabadság fokozatos csorbításán keresztül a diktatúra felé haladt. Hiszen az egymásnak ellentmondó „konzervatív” értékeket kényük-kedvük szerint ki is játszották egymással, és a hatalomért folytatott küzdelemben „a cél szentesíti az eszközt” elve egyre inkább átvette a józan megfontolások helyét. Ilyenek voltak a „trón és oltár szövetsége” különböző megnyilvánulásai szerte a világban a történelem folyamán, és ebbe az irányba óhajtanak haladni a legutóbbi években nyugaton megjelent illiberális elhajlások is.
Más módon, de Szabados Ádám is legalább részben téves irányba rugaszkodott el a liberális morál alsóbbrendűségi itéletének bibliai alátámasztásánál. Ugyanis a Biblia, mint morális hivatkozási alap kizárólag a hívő keresztények esetében alkalmazható, azonban nem terjeszthető ki még íratlan elvárásként sem a (szekuláris) társadalom többi részére. Ha úgy tetszik, lehet így prédikálni a gyülekezet előtt, de kifejezetten fel kellene menteni a nem hívő többségi társadalmat a biblikus alapokon álló elvárások alól. Ezt a különbségtételt a liberális morál (le)értékelése során hangsúlyozni kellene. Ugyanis nem lehet mutatni olyan hivatkozásokat a Bibliában, amelyekre Krisztus törvényeinek a nem hívőkön, pláne az egész társadalmon való, bármilyen emberi számonkérhetőségét alapozhatnánk, ellentéteset azonban igen.
De még a hívők előtt is célszerűnek tartanám a liberális morál (liberális társadalom) feletti itélkezésnek még a látszatát is elkerülni, ugyanis a Biblia tanításának talán legfontosabb intézménye az emberi szabad akarat. A hívők két legfontosabb feladata, az evangélium hirdetése és a tanítványozás, nem beszélve a megtérésről a nagyobb szabadság mellett történhet meg könnyebben. Ehhez a legalkalmasabb társadalmi berendezkedés a legkevesebb (szubjektíven értelmezhető, egymással kijátszható) szabályt támasztó liberális demokrácia. Zárszónak pedig egy talán meglepő állítás: a Bibliának nincsen a korunkra nézve társadalmi tanítása vagy ilyen léptékű programja. Olyasmit csak az egyházi tanítóhivatal fejlesztett ki az egyház másfél-két évezredes története folyamán - a kard mellett a konzervatív morállal, mint társadalmi léptékű manipulációval megtámogatva a gyakorlatban…
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak, a Diplomáciai Testület tagjai, Kedves Vendégek, Tisztelt Újságírók (ideértve az Országgyűlésből kitiltottakat is)!
Elnöki programom egyetlen mondatban is összegezhető: Legyünk bármilyen meggyőződésen, legyünk bármelyik párt szavazói, mindannyiunknak jobb intézmények, mint emberek uralma alatt élni! Az emberek szeszélyesek, ezért az emberek uralma alatt kiszámíthatatlanabb az életünk annál, mint amikor intézmények kormányoznak.
Amikor megköszönöm az engem jelölő pártok és képviselőik támogatását, köszönöm azt is, hogy a támogatás tényével a meghirdetett elnöki programomat is támogathatónak találták. Mivel a programom rendszerkritikus program, ugyancsak megköszönöm, hogy támogatásukkal hitet tettek tartalma mellett.
Köszönetet mondok továbbá az elmúlt hónapokban mellettem állt segítőknek, családomnak, feleségemnek, Székely Sándornak, Gulyás Balázsnak, Krasztev Péternek és Mellár Tamásnak.
Lássuk tehát az elnöki programot:
A demokratikus nyilvánosság intézményrendszerének teljes érvényesülésével, az emberi jogok garantálásával, a szabad és tisztességes választásokkal biztosítani kell, hogy a választópolgároknak valódi lehetőségük legyen időről időre leváltani a kormányzati hatalom gyakorlóit.
A szegénység elviselhetetlen. A Magyar Köztársaságnak gondoskodnia kell arról, hogy minden tagja emberhez méltó életet élhessen.
A korrupció maga alá gyűrte az államot. A polgárai által ellenőrzött állam a rendelkezésre álló legszigorúbb eszközökkel küzdjön a korrupció, különösen annak az állami intézményeket használó formái ellen.
Ehhez hozzáteszem, hogy a fenntartható fejlődés és a jövő nemzedékek védelme is fontos része ezeknek az állam működését meghatározó alapvető elveknek.
Sokan gondolják, hogy a jogállamiság kérdései távol állnak az emberek mindennapos gondjaitól. Én ezt másként látom. Akár a harmadik világbeli viszonyokat idéző szegénységre, akár az ellopott magánnyugdíjpénztári vagyonra, trafikokra, akár Kishantosra és bármely más törvényesen elrabolt földre, az elcsent tan- és sajtószabadságra, a kultúra szabadságára vagy más konfiskált fizikai és szellemi tulajdonunkra, jószágunkra gondolunk, be kell látnunk, hogy a hatalmasok személyes önzésével szemben csakis a független intézmények védelmében bízhatunk. Korrekciókkal, bűneit magunk mögött hagyva persze, a harmadik köztársaság hibáit kijavítva, mielőbb vissza kellene térnünk a 89–90-es alkotmányos mozgalmunk értékeihez, egészen röviden szólva a parlamenti demokráciához. Ugyanakkor régen itt van az ideje, hogy korlátozzuk a hatalommal rendelkezőknek a hatalom nélküliek iránti, a gazdagoknak a szegényekkel szembeni, valamint az egészségeseknek a nem egészségeseket elutasító, a férfiaknak a nők iránt, a nemzeti többségnek a kisebbségekkel szemben megnyilvánuló, továbbá a jelenleg itt élő nemzedékeknek az elkövetkező nemzedékekkel szembeni önzését.
Szabad és szolidáris Magyarországot szeretnénk. Az én eszményem a lehető legkevesebb állam és a minél több szolidaritás.
Jogainkat nem az államtól kaptuk. Azért illetnek meg minket, mert embernek születtünk. Olyan országot szeretnénk, amelynek minden polgára egyformán kedves gyermeke, legyen bár politikailag középen vagy álljon valahol szélen, akár legszélen. Az állam tehát minden polgárát, minden ügyben ugyanolyan méltányos és egyenlő bánásmódban részeltesse. Az egyenlő méltóságról beszélek. Ebből az is következik, hogy a menekültügy tekintetében pedig morálisan és alkotmányosan csak az a politika igazolható, amely a szülőföldjükről elüldözöttekre úgy tekint, mint a miénkkel azonos méltóság hordozóira. Csak az jó menekültpolitika, amely az emberiesség erkölcsi és jogi követelményeinek megfelel. Ugyanakkor nem minden emberséges menekültpolitika egyúttal jó politika is, hiszen a politika művészete sokféle szempontot érvényesít.
Minden közviszály a zsarnokság előszobája. Mintha mostanában másoknak is eszükbe jutna Machiavelli híres tanácsa: „A bölcs fejedelemnek, ha erre alkalma nyílik, ravaszul valamilyen ellenséget kell szereznie, úgy, hogy azzal végezvén, hatalma növekedjék.” Ha a fejedelem ellenséget keres, akkor tegnap a migráns, ma a rossz oligarcha, holnap a Soros, holnapután pedig Te magad leszel az ellenség.
Az országok csak békében fejlődnek. A belviszály háborús pszichózist állandósít, ez pedig minden fejlődés legfőbb gátja. A magyar történelemben példátlan fejlődést és kulturális pezsgést eredményező kiegyezés évfordulójának évében erre feltétlenül gondolnunk kell. Le kell végre zárnunk a történelmi és a modern Magyarország hívei között dúló több mint százéves viszályt, melynek száz éve még súlyos tétje volt, de a konfliktus alapja mára teljesen megszűnt, a vita kihűlt, és ezt az újabb kiegyezést lélekben elő is segíti, hogy a nemzeti együttműködés rendszere mindkét felet megcsalta. Én, ha a társadalmi békére gondolok, rendszerint egyetértve, mindig Babits Mihály szép márciusi verse jár a fejemben: „Ó béke! béke! / legyen béke már! / Legyen vége már!” Azonban a békességnek vannak kulturális előfeltételei: a nyomorral, a korrupcióval, a megfélemlítéssel, az elnyomással, a környezet pusztításával például soha nem szabad békét kötni. A béke továbbá nem csend, ellenkezőleg, a békében folyamatos a vita, a párbeszéd. Amíg viszont az óriásplakátról és a heccmédiából egyetlen vélemény harsog, addig soha nem lesz béke.
A jogállami Alkotmány és az Alaptörvény szerint is a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét. Nézetem szerint ez nem elég pontos megfogalmazás. Nem annyira kifejezni, mint inkább szolgálni kellene a nemzet egységét. Az elnök szavai, cselekedetei, gesztusai elősegíthetik a nemzeti egységet, de éppen kárt is okozhatnak. Mindenesetre nem jó, ha két Magyarországban gondolkodunk, azt javaslom, hogy mindig az egyetlen Magyarország lebegjen a szemünk előtt.
Kétszáz éve született Arany János, aki nélkül, mondhatom, ha lennénk is, de biztosan nem azok lennénk, akik vagyunk. Kérdem most, noha Berzsenyitől Radnótiig, Pilinszkyig és tovább folytathatnám, nem éppen általa is lettünk és vagyunk magyarok? És, teszem hozzá Márai szavaival, vajon nem ez a szép és különös keleti nyelv köt minket egymáshoz? És amikor a mai rosszízű vitákra figyelmeztet szigorúan Arany: „Sokan szeretnék a hazát; / De gyűlölik minden fiát, / Ha népszerű alkalmakon / Oly nagyot, mint ők, nem kiált.”
Ezzel a kívánatos elnöki szerep kérdéséhez érkeztem el. Két felmutatott köztársasági elnöki minta van a szemem előtt: Göncz Árpádé és Sólyom Lászlóé. Személyes autonómiából mindketten példát mutattak. Göncz Árpád kíváncsiságát kedveltem, kíváncsiságát mindenki iránt, akit anya szült. Sólyom László alkotmányos szigora számomra vonzó példa. Az ideális, nem létező elnök ezeket ötvözhetné. Két idézet, amely szavaimat illusztrálja. Az első Göncztől: „Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket.” Sólyom pedig így folytatja: „Mind az ellenzéknek, mind a kormánynak, mind pedig a népfelségnek is alapvető kötelessége betartani bizonyos normákat. És ha ezek a normák bizonytalanná válnak, ha a normák átlépését igazolni akarják, akkor az elnöknek kötelessége megszólalni.”
Nem árulok zsákbamacskát. Újonnan megválasztott köztársasági elnökként biztosan nem lennék fél óránál tovább hálás az engem megválasztó pártoknak, hiszen a köztársasági elnök az alkotmányosság felett őrködik, a hála pedig bizonyosan nem alkotmányossági kategória.
Beszéljünk még egyszer a személyekről! Aki minden hatalmat megszerez, törvényszerűen mindent el is veszít. Útja ezért politikai értelemben a semmibe vezet. Ebben az értelemben tehát minden független intézmény felbecsülhetetlen szolgálatot tesz annak a személynek, akinek a hatalmát korlátozza.
Köztársasági elnökként bizonyosan nem lennék sem odafagyott mosolyú köszönőember, sem pedig néma és komor szfinx. Olyan helyzetben, amelyben az alkotmányosság helyreállítása a tét, a köztársasági elnök felelőssége különösen nagy. Ez azzal a felelősséggel jár, hogy az Alaptörvényben számára biztosított eszközöket az alkotmányosság védelmében maradéktalanul használja ki! Elnökként természetesen mindazzal az eszköztárral élnék, amelyet a kiváló elődök bejáratott módon eddig is használtak. Tekintettel azonban arra, hogy az alkotmányosság 2013 tavaszán Magyarországon megroppant, helye van az alkotmányosság védelmében némileg unortodox eszközök alkalmazásának. Két ilyen eszközhöz is fordulnék. Az egyik az elnök szinte korlátlan beszédjoga, amelyre valószínűleg sokan csak rálegyintenének. Ne tegyék! Hat év ombudsmani szolgálattal a hátam mögött, jól tudom, mit beszélek. Tudom, hogy a meggyőző és helyes érvelés előtt sokszor az államhatalom vaspántos, nehéz kapui is megnyílnak. Az igazságról szóló beszéd soha nem teljesen erőtlen. Legalábbis a 17. században még úgy tartották, hogy az igazság nyílt vitában nem szenvedhet vereséget a hamisságtól.
A másik, eddig ki nem használt lehetőség az, hogy az elnöknek korlátlanul joga van az Országgyűléshez törvénytervezeteket benyújtani. Ezt a lehetőséget is ki kívánom használni, sőt akár rendszeressé is tenném. Az Országgyűlés, miközben nem köteles a javaslatokat elfogadni, de megtárgyalni viszont igen.
Tekintettel az előttünk álló márciusi ünnepre, az első szimbolikus jelentőségű benyújtandó törvény szólhatna a sajtószabadságról is, hiszen egyre-másra szűnnek meg a sajtószabadság utolsó közlönyei, és talán nem is állunk olyan távol Ady Endre 1901-es jóslatának megvalósulásától: „Már nemsokára gyanús lesz minden kinyomatott sor: nem lehet őszinte, mert le merték írni.” Közel állna a szívemhez az új alkotmánybírósági törvény, a szociális törvény, a felsőoktatási és a közoktatási törvény, illetve a korrupció megfékezését célzó törvény kidolgozása is.
Szeretném megjegyezni, hogy kevesebb gyalázkodás, hazugozás, sorosozás, idegen ügynöközés talán több lett volna. Az elmúlt hetek fényében akár azt is kérhetném, hogy ha vannak itt olyan pártok, amelyek vezetői élvezték Soros támogatását, a mai szavazás során szavazzanak rám. Persze, hogy nem kérem.
Én, ha egy lócsiszár bevert sárral, inkább pöröltem, mint letöröltem, és ahogy Arany nagyszerű utóda is, nemcsak hogy nem fogom be pörös számat, de a tudásnál teszek panaszt.
Összefoglalva: alkotmányos hagyományainkhoz visszatérve helyre kell állítani a köztársaságot, amelyben független intézmények biztosítják a közhatalom gyakorlásának alkotmányos korlátait és alapvető jogainkat. Olyan alkotmányra van szükség, amelyet népszavazás erősít meg, kifejezi a társadalom vitában álló csoportjainak közös értékeit és békét teremt.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali