Alább egy régen (2009 elején) előkészített, de nem pubkikált írásom Kubáról.
Az öltönyös majmok bolygója címmel írt Bodoky Tamás cikket az ökológiai katasztrófánkról. Megjegyzi, hogy egyetlen ország van a Földön, amely a túlfogyasztókat megközelítő várható élettartammal és iskolázottsággal, viszont a bolygó kapacitásán belüli ökológiai lábnyommal rendelkezik. Ezt az országot úgy hívják, hogy Kuba. Persze ők sem önként vállalták az ökológiai ugrást, a szovjet olajszállítmányok elmaradása és az amerikai embargó kényszerítette őket zöldítésre tizennyolc éve.
Fidel Castro kormánya egyébként már a ’90-es évek előtt is, több évtizeden keresztül példaértékű természetvédelmet gyakorolt, a természeti erőforrásaik kizsákmányolása helyett. Kérdés, hogy az új kormány akar-e egyáltalán, illetve mennyire tud majd ellenállni az erősödő külső-belső nyomásnak. Kuba új vezetőjének gazdasági problémák sorát kell majd kezelnie. A Fidel Castro által „neoliberális méregnek” nevezett külföldi modellek helyett a hivatalos álláspont szerint a változások „kubai válaszokat fognak tartalmazni a kubai valóságra”. A kubai gazdaság zártsága, a szocialista berendezkedés egyébként most jól jött, Raúl Catro büszkén ki is jelentette: Kubát számos országnál kevésbé rázta meg a globális válság. (Kuba idén ünnepli a permanens forradalom kezdetének 50. évfordulóját.)
Azt hiszem, szívünk szerint a kubai diktatúra viszonyait inkább szegénységnek és elmaradottságnak neveznénk, mint a globális válság kihívásaira adandó, vágyott válasznak. Kérdés, hogy a megfelelő válaszok mennyire lehetnek vágyottak? Tekintsünk-e a kubai életmódra úgy, mint a fenntartható fejlődésre adható egyik megfelelő válasz?
És a jelenből a kiábrándító válasz magától Fidel Castrotól: „a kubai modell már nálunk sem működik”.
A kubai példa
0 Responses to “A mintaország: Kuba?”
Leave a Reply