Zolesz blogja

„A kérdés ugyanis az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy merre található most az erős Európa: előttünk, vagy mögöttünk? Elsőre nyilvánvalónak tűnik, hogy hátrafelé menni sohasem célszerű, mert visszafejlődni senki sem akar. Ha rossz irányba tartunk, akkor a haladás eszménye éppenséggel azt jelenti, hogy forduljunk meg, és menjünk vissza a jó útra. És ez esetben a leghaladóbb éppen az lesz, aki a leghamarabb fordul vissza. Alig van valaki Európában, aki azt gondolná, hogy Európa nem rossz úton halad, nem tévedt rossz útra. Hiszen aki válságba került, arról érdemes azt föltételezni, hogy nem oda indult. Ora et labora - imádkozz és dolgozz - így hangzik Európa védőszentjének, Szent Benedeknek a jelmondata. Miközben ezt tette, Európának sikerült leraknia a mai modern civilizációnak az alapjait. Leegyszerűsítve, ez a rövid mondat tette naggyá és vezető civilizációvá Európát. Később azonban más mondatok kezdtek terjedni a kontinensünkön. Végül Európa egyszerűen meghamisította a saját történelmét, és az Únió alkotmányából egész egyszerűen kihagyták a keresztény hagyományokra való utalást. De Európa nem csak ezt az erőforrását tagadta meg, hanem a munkát is. A munkának és az imádságnk az együttes megtagadása az, ami lényegében Európa meggyengülésének az oka, és a mi jó útról való letérésünknek a története (érdekes grimasz a 11. perc legelején). Kína, Brazlia, India gyors felemelkedésének okai között ott fogjuk találni azt is, hogy a saját kulturális hagyományaikra, és a saját polgáraik által végzett hatalmas munkára épül az a fellendülés, ami versenytársunkká teszi őket. Mindezek alapján azt akarom mondani, hogy Európában ma nem az a haladó, aki a keresztény kultúráról és munkáról lebeszélő, és válságba vezető úton akar továbbmenni. Európában ma az számít haladónak, aki megfordul és megkeresi az elhagyott jó utat. Először is érdemes az alapvető keresztény értékekre építeni: mint például az emberi méltóságra, szabadságra, kötelességre, munkára, családra, nemzetre. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek vallásossá kell válnia. Ez sosem vol így [Dehogynem! - a szerk]. Én a civilizációnk keresztény gyökereiről beszélek, a keresztény civilizáció logikájában. 2010-ben mi ezeket a gondolatokat tartottuk szem előtt, amikor az új alkotmányt létrehoztuk, ami az elhagyott jó európai utat keresi. Világossá teszi, hogy vannak keresztény gyökereink, volt egy Szent Istvánunk, aki bizonyos eszmék jegyében ezt az államot megalapíította, és nekünk egy nemzeti és így európai kultúránk van, amelyek értékek, tehát meg kell őrizni ezeket. Mi azt hisszük, hogy van összefüggése ezeknek azzal, hogy ma Magyarország jobban teljesít. A vezetés kérdését őszintén fel kell vessük. Európában ma a személytelenség elhatalmasodásától kell félni, nem pedig az erős személyiségektől, és az erős közösségektől. Most éppen attól szenved Európa, hogy nincsenek vezetőink, akik az intézményeket újraprogramozzák. Ki kell szabadítani Európát a liberális bizalmatlanság, és a szabadjára engedett kapzsiság szorításábaól. Egyre többen vagyunk, akik keressük ezt az erősebb Európához vezető jó utat. Én abban bízom, hogy ehhez a vitához, hogy merre kell haladnia Európának, az európai kereszténydemokraták az eddiginél nagyobb súllyal tudják majd hozzátenni a gondolataikat.” (Orbán Viktor a Demokratikus Centrumpártok (korábban Kereszténydemokrata) Internacionálé konferenciáján, 2013. október 4-én, általam lerövidítve) A fentiek alapján érdemes egy kicsit visszanézni, milyen is volt ez a „régi jó út”, amely Orbán Viktor szerint „naggyá és erőssé” tette Európát, és amihez ő szeretne visszatérni! Már a Római Birodalom idején államvallás lett a „kereszténység”, annak minden jól (vagy nem jól?) ismert következményével. Azt talán senki nem vitatja, hogy a középkori, „erős Európát” a vallás, pontosabban jórészt a római (katolikus) vallás hatalma dominálta kultúrális és politikai értelemben is. A fenti beszédéből úgy tűnik, hogy a miniszterelnökünk a „régi Európa” keresztény megközelítéséhez szeretne visszatérni. Nézzük meg, min alapult és hogyan működött a keresztény állam, a „régi jó út” a történelemben? A vallásszabadság egyházi tanítása és gyakorlata a kereszténység államvallássá válásától a középkoron keresztül egészen a legújabb korig igen intoleráns volt a másként gondolkodókkal szemben. Szeretném világossá tenni, hogy nem csupán az Egyház jó elveinek a rossz megvalósításáról, hanem sokkal inkább egy érdekvezérelt teológia kidolgozásáról és következetes végrehajtásáról kell itt beszélnünk. A legszélsőségesebb diktatúrákéhoz volt hasonló az egyház tanításának a (liberális) demokráciához való hozzáállása. Ami a vallás- és keresztes háborúk, az eretnek- és zsidóüldözések formájában időnként leplezetlenül a felszínre jutott - még ha Orbán Viktor a fentiek szerint nem is tud ezekről. És mielőtt mások rávágnák, hogy ez csak a sötét középkorra vot igaz, jusson eszünkbe, hogy a hitleri holokauszt is egyházi támogatással és szemhunyás mellett tehette azt, amit tett. Tisztelet a kivételeknek, az egyház vezetése csak akkor kezdett tilatakozni a zsidók tömeges deportálása ellen, amikor a begyűjtések az ő zsidó származású híveikre is kezdtek kiterjedni. Az állam és az egyház kapcsolatának történelmi értékeléséhez ajánlom a Teológia és antiszemitizmus c. könyvet (benne a legfontosabb középkori európai és az újkori magyar vonatkozásokkal is). Az antiszemitizmus gyökereinek vizsgálatán keresztül megismerhetők az állam és az egyház érdekközösségének és szervezeti összefonódásának a részletei is. A logikai követhetőség érdekében javaslom a könyvről írt összefoglalómat elolvasni a továbblépés előtt! Itt most csak annyit erről, hogy a keresztény államvallás középkori eszménye szakított a bibliai elvekkel, és az egyház maga alá gyűrte a politikai és gazdasági hatalmat. A trón és az oltár együttműködési szándéka ma is fellelhető a Egyház Társadalmi Tanításában. Ameddig a történelmi egyházak, leginkább a Római Katolikus Egyház nem néznek szembe bizonyos teológiai nézeteik igazolhatatlanságával, és itt most viszonyítási alapnak kizárólag a Bibliára gondolok, addig ne várjunk mást, mint amilyen gyümölcsöket a történelem folyamán megtermett a szövetségük. Ezek a máskéntgondolkodók megbélygzésétől a tömeges fizikai megsemmisítésig igen széles skálán mozogtak. Azok a szentek, egyházi vezetők és gondolkodók, akik ezeknek a szörnyűségeknek az elméleti alapjait réges-régen jegyezték, ma is tekintélyes hivatkozási alapjai az egyház tanításának. Pedig az egyház tényleges alapítói messze nem ápoltak ilyen bensőséges kapcsolatot a világi hatóságokkal. Jézus azt mondta: adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. A két világ különvalósága egész tanításukat és gyakorlatukat is jellemezte. Annyira komolyan gondolták ezt, hogy például szinte mindannyian üldöztetés és kivégzés áldozatai lettek. Láttuk, hogy a trón és az oltár szövetsége az elmúlt kétezer évben milyen eredményekhez vezetett. Ésszerű-e ugyanattól a kipróbált gyakorlattól más eredményt várni a jövőben? És végül, a félreértések elkerülése érdekében megjegyzem, hogy véleményem szerint az Egyház társadalmi tanításának (ponosabban az állammal való kapcsolatkeresésének, együttműködésének) nem a megjavítására, hanem az eltörlésére volna szükség. Ugyanis a Bibliának az itt tárgyalt értelemben nincsen társadalmi léptékű üzenete. Így talán az Egyháznak is meg kellene gondolnia, hogy kell-e ilyesmivel kiegészítenie az eredetit! A kérdés egyházi megközelítésért ajánlani tudom még Gájer László atya doktori értekezését, mely kifejezetten a vallásszabadság elméleti kérdéseinek fejlődésével foglalkozik a kezdetektől a XX. század elejéig. (Részben) felhasznált irodalom: Pozsár László - Európa gyarmatosítója

- o -

Kiegészítésül egy érdekes hír: Lázár János miniszterelnökséget vezető államtitkár a jövő héten azt fogja javasolni Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy az uniós pénzeknek azt a négy százalékát, amelyet a központi apparátusban dolgozók ellátására költhetnének, ajánlják fel inkáb a történelmi egyházaknak. Így azok 250-300 milliárd forintos pluszforráshoz juthatnak. Lázár szerint jutna a pénzből felújításokra, az egyházak oktatási és szociális tevékenysége színvonalának emelésére és lelki közösség szervezésére, építésére is.

- o -

Orbán Viktor „tanúságtétele” 2005-ből felér egy (kölcsönös) beismerő vallomással: a volt és leendő miniszterelnök hűségnyilatkozatot tesz az egyház felé, melyet közvetlenül a kampányidőszak előtt köszön szépen Balás Béla katolikus püspök, és a végén jól meglengeti az ajándékba kapott milleneumi zászlót…