Zolesz blogja

Lánczi András Korunk kérdése: a félreértett szabadság (HV) cikkének egy kiragadott mondata így szól: „A fiatalok persze megtalálták a szabad önkifejezés módját: ez a blog-világ.” Az írás egyébként a jelen társadalmi és politikai viszonyok között tárgyalja a címbéli kérdést, amin én itt most rögtön át is lépnék, és csak az idézett mondatot gondolnám tovább.

Éspedig egyetértve azzal, mint kiindulópont, mert szabadabbnak érzem magam, amikor a magam módján meg tudom fogalmazni, és kimondom az „igazat” (és nem csak a valót). Amikor ez sikerül, úgy érzem, a jó úton és a jó irányba haladok, ami felszabadító érzés.

Úgy kellene mindig élni, hogy ne legyenek titkaim azok előtt, akik az adott kérdésekben illetékesek. Szabadon. Nehéz, de nem reménytelen célkitűzés.

A végén még egy idézet a cikkből: „Nietzsche jól látta a modern ember erkölcsi szabadságának korlátait: a tetteket a modern ember a szándékon méri, hogy mit akart elérni, sohasem a végeredményen.” Ez azonban a látszat ellenére nem könnyítés, szerintem.