Érdekes cikket olvastam a hálapénz rendszerszintű hátrányairól. Mint a betegoldalról érintett, annyiban egyetértek, hogy nem célszerű, összességében káros a gyakorlata. Azonban talán még ennyi orvos sem maradna Magyarországon, ha nem kapnának hálapénzt. Akkor pedig ki műtene meg engem szükség esetén?
Archive for the 'személyes' Category
A bejegyzések számát nézve, a csúcsidőhöz képest idén a negyedére-ötödére csökkent a blog-aktivitásom. Ha jól látom, már 2014-ben sem voltak olvasói kommentek, és az idén sem. Ennek egyik oka az, hogy körülbelül 3 éve szinte titokban tartom a blogot, sehol sem osztok meg belőle a közösségi oldalakon, sőt a korábbi megosztásokat is töröltem utólagosan, a blogra mutató linkekkel. Ezen a hozzáálláson egyébként egyelőre nem szeretnék változtatni.
Ennek oka, hogy az érdeklődésem jelentős mértékben a vallások felé fordult, elsősorban két nagy világvallás, a kereszténység és az iszlám felé. (A buddhizmus és a többi nem érintenek, így azokkal nem foglalkozom.) A vallások a témája pedig nagyon érzékeny, pláne az én, vallási érzékenységet figyelmen kívül hagyó stílusom mellett. Sértődésket, értelmetlen konfliktusokat pedig nem szeretnék az ismerőseimmel.
A másik blogomat szinte felhagytam, az épületenergetikai üzletágunk két éve be van rekesztve. Majd talán később, a magyarországi körülmények megváltozásával újraindulhat. A facebookos profilon, hobbi-szinten vannak még megosztásaim.
Egyébként a 2015-ös év sikeresnek volt mondható, árbevétel és a további üzleti kilátások szemponjából is. Jövőre tervezzük beépíteni a házunk tetőterének még beépítetlen részét, és egy reménybeli értelmes állami támogatás igénybevételével a házunk épületenergetikai fejlesztését is, a következő 2-3 évben.
A gyerekek jól vannak, kisebb-nagyobb sikerrel veszik az iskolai akadályokat, a szüleik változó mértékű örömére. Nem könnyű a kamaszkor.
Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak! Ha vannak ilyenek egyáltalán 
Tagadhatatlanul visszaesett a blog-aktivitásom az elmúlt évekhez képest, és azt a keveset, amit írtam, sem reklámoztam semmilyen felületen sem. Így nem csoda, hogy ebben az évben, először nem is volt egyetlen komment sem… Sebaj, akit mégis érdekel, olvasson bele
BUÉK! Happy New Year! !Feliz Año Nuevo! Glückliches Neues Jahr! С Новым Годом! 新年快樂！
Különleges élmény ismert, volt vezető, és korábban egymás ellenfeleiként dolgozó politikusoktól visszahallani a sztenderd MLM-szövegeket. Hihetetlen, hogy a közéletben, nyilvános kommunikációban tapasztalt emberek egy ilyen, még nézni is kellemetlen szituációt felvállaljanak ország-világ előtt! Sok jó barátom mellett én is átestem az „MLM-tapasztalaton”. Ilyen videót nézve pláne örülök, hogy már jó régen túl vagyunk rajta!
Van az a lelkiállapot, amikor ezek az üzenetek betalálnak. Nálam ez a korábbi munkahely elvesztése utáni tanácstalanság volt. Ha túl sok időt töltött el az ember alkalmazottként, amellyel valamelyest azonosult, és hirtelen megszűnik a munkahelye, akkor reményre és megbecsülésre vágyik. Amit az MLM-rendszerek készségesen megígérnek bárkinek, aki ezért cserébe hajlandó a rokonait és a barátait a beszervezői számára, szintén beszervezés céljából elérhetővé tenni.
Mert a „felsővonalnak” nem az egyes belépők befizetései kellenek elsősorban (persze az is), hanem hogy a személyes kapcsolatrendszerüket átadják nekik. Amin aztán gátlástalanul garázdálkodhatnak az „alsóvonaluk” további növelése érdekében. Mert félreértés ne essék, a kemény munka itt ezt jelenti: rengeteg próbálkozással beszervezni és beszervezni. Aztán, amikor a vezető már teljesen leamortizálta a „frontján” lévő ismeretségi körét, már nincs benne további „minőségi jelölt”, akkor egy sajnálkozó sóhajjal továbbáll a következő „palimadárra”.
Forrás: HetiVálasz
2013 elején kettéválasztottam a blogolásomat, ami két alapvető változtatást jelentett. Az első, hogy a szakmai írásaim ettől kezdve átkerültek a fenntarthazohaz.hu domainen indított blogomra, mely a facebookon is kap némi publicitást. A második, hogy itt a bonifert.hu domainen a blog tematikája eltolódott a személyes gondolataim irányába. Ez egy éve semmilyen reklámozásban sem részesül, ha úgy tetszik, visszahúzódtam a korábbi szerény nyilvánosság elől is. (Péter fiam szerint nulla értelme van egyáltalán írni ezt…)
Üzleti szempontból optimista várakozásaim voltak az épületenergetikai „üzletág” intenzifikálásához. Tavaszra elkészült az új weboldalam, ráerősítettem a személyes kapcsolatépítésre, melyek azonban nem hozták meg az elvárt eredényeket. Némi mentségül felhozhatom, hogy a kormányzati „rezsicsökkentéssel” egyenes arányban romlottak és romlanak tovább a célcsoportom, a lakosság épületenergetikai beruházásainak a megtérülési mutatói. Így a tevékenységem súlypontja erősen elmozdult a magasépítéstől a környezetvédelmi projektek műszaki ellenőrzése felé.
Korábbi szenvedélyem, a Biblia tanulmányozása új lendületet kapott. Ennek nyomai ezen a blogon lapozgatva részben megtalálhatóak. Nem utolsósorban a családommal is valamivel több időt töltök, mint a korábbi években. Hetente egyszer-kétszer közös reggelijeink vannak Orsival, miután a gyerekek elmentek iskolába. Saját tyúkjaink friss tojással járulnak hozzá ezekhez. Egyre több energiát és figyelmet szentelek a fiaimnak is, ami bizony hosszútávú befektetés mindannyiunk számára.
2014-et alapvetően egy nyugodt évnek várom. Szeretném, ha továbbra is lenne időm azokra a nem munka-jellegű tevékenységekre, amelyekre 2013-ban is jutott elég időm. És ha csak olyan eredményes lesz a most elkezdődött új év, mint a tavalyi, akkor már elégedett leszek. Nem is beszélve arról, ha az életem egyes területein reménylett előrehaladásokat, növekedéseket tapasztalnék!
Visszaváltoztattam a blogom címét az eredetire. Azért, mert a YouTube automatikusan (azaz kéretlenül) készített egy csatornát a blogomhoz az ide korábban beillesztett videókkal. Semmi kedvem ahhoz, hogy bárki a kifejezett hozzájárulásom nélkül publikáljon a nevemben, akárcsak megismételve a saját tevékenységemet egy másik webhelyen. Mivel ezt sajnos megakadályozni nem tudom, eredeti szándékommal ellentétesen a nevemet és az e-mail címemet vonom vissza a blog címéből, és minden más internetes publikációmból a jövőben. Ameddig nem tudok jobbat.
Korábban jó érzést jelentett, hogy bár a dolgokról való gondolkodásom észrevehetően változott, mégis a blogom minden bejegyzését vállalhatónak tartottam. Ma már be kell látnom, hogy a korábbi bejegyzéseim eddig esetenként bizony vállalhatatlan tartalommal voltak érhetők itt. Úgyhogy ezeket elérhetetlenné tettem, kérlek ne is keressétek, nincsen semmi haszon belőlük, talán csak a tanulság - nekem.
Képzeljünk el egy másik világot, amelyikben érvényesek az általunk ismert fizikai törvények. Köztük a termodinamika II. főtétele (entrópia): egy zárt rendszerben, ha nem adunk hozzá energiát, a rendezetlenség folyamatosan növekszik.
A képzeletbeli világunkban, egy kezdő időpontban megjelenik a Földön az emberi faj, és szépen lassan elkezd szaporodni. De az életkörülmények nehezek: magas a csecsemőhalandóság, háborúk követik egymást, az emberek nem számíthatnak sem korszerű egészségügyre, sem nyugdíjra. Így a létszám évezredeken keresztül szinte stagnál, illetve igen lassan növekszik. Az egymás utáni generációk egymáshoz képest nem mutatnak változást, de a látszat ellenére a génekben tárolt információk - engedelmeskedve a természet és a termodinamika törvényeinek - lassan erodálódnak.
Telnek-múlnak az évezredek, születnek és halnak az emberek, de a megszerzett tudásuk nem vész el teljesen, hanem - köszönhetően az írásbeliségnek - lassan akkumulálódik. Aztán a történelem egy különleges pillanatában, az ipari forradalomnál egy váratlan dolog történik: a kőszén, a kőolaj és a földgáz tömeges bányászata folytán hatalmas mennyiségű energiára tesznek szert az emberek. Ez a kincs az emberiség addig akkumulált tudásához az alkalmazások hihetetlen lehetőségeit adja hozzá. Hirtelen megnövekszik a rendelkezésre álló javak, egyebek mellett az élelmiszer mennyisége és minősége is, fejlődésnek indul az orvostudomány. És bár a háborúk nem szűnnek meg, a népesedés exponenciális függvénye hirtelen drasztikus emelkedésbe kezd.
Így telik el két évszázad, és az emberek meglepődve tapasztalják, hogy az orvostudomány és a sohasemvolt jólét ellenére a várható élethossz nem lép át egy határt. Az emberek továbbra is születnek és halnak, de pont a legfejlettebb országokban a népesedés növekedése rendre leáll, sőt még csökkenni is kezd. Elmarad a Föld túlnépesedése? És itt térjünk vissza a képzeletbeliből a való világunkba!
Az evolúciónak valóban túlnépesedésbe kellene torkollnia. Ha viszont elmarad a túlnépesedés, akkor lehet, hogy valami baj van a fejlődés-elmélettel? Én azt álítom, hogy igen, a természeti törvények és jelenségek szöges ellentétben állnak az evolúció-elmélettel, és erre egyebek mellett igazolást ad a Föld népességének jelenkori alakulása is. Az emberi faj például nemhogy nem fejlődik, hanem a génjeiben tárolt információk éppenhogy leépülőben vannak. Minden generáció veszít belőle valamit a szüleihez viszonyítva. Mert a véletlen változások sosem hoznak létre többletet, ami a rendezettség irányába mutató folyamat lenne (ezt viszont cáfolja a termodinamika II. főtétele)! Így tehát az emberiség összlétszáma növekedési ütemének megtorpanása, sőt majd pláne a létszám csökkenése egy fordulatot jelezhet nekünk: elérjük az emberiség általános egészségi állapotában azt a pontot, amitől kezdődően egyre többen halnak meg, mint ahányan születnek: az ember hanyatlásának korszakát.
És tudom, ez egy messzire vezető, felháborító állítás. Akár kétségbeejtő is lehet annak, akit a látszat ellenére a fejlődésbe vetett hit valamilyen szinten vígasztalt, vagy megnyugtatott. Hitem szerint sajnos alaptalanul. Valamilyen más megoldást kell találni az élet legalapvetőbb kérdéseire, sőt magának az emberiségnek is a talán fel nem ismert, vagy inkább letagadott problémájára. Egy leépülő rendszer nem „fejleszthet ki” önmagából egy magasabb szintű, fejlődő rendszert, hisz az okozat (a megoldás) sosem lehet nagyobb vagy magasabb színtű az okánál (az embernél). Vagy lennie kell egy külső megoldásnak, vagy nincs saját (münchauseni) megoldásunk! Ennek pedig - értelemszerűen - a leépülő természet törvényei felettinek kell lennie. És ezért a megoldó személyének is természetfelettinek kell lennie!
Jó lenne, ha „valaki” keresni kezdené, esetleg megkérdezné, mi ez a megoldás és kié!
Elérkezettnek látom az időt arra, hogy a blogom profilját letisztítsam: a jövőben itt már nem szándékozom tanult szakmámmal, az építőiparral kapcsolatos bejegyzéseket írni. Ezeknek indítottam egy új blogot.
Ennek az az apropója az, hogy a FenntarthatóHáz weboldalam az elmúlt hetekben tartalmilag teljesen megújult, illetve teljes arculatváltáson ment keresztül. Ennek része a tevékenységünk bemutatására a fenti rövid videofilm is.
Ezek a változtatások remélhetőleg kellemesebbé teszik az olvasást: akiket inkább a fenntartható építészet kérdései érdekelnek, azoknak egy célirányos váltás után nem kell a személyes gondolataimat „kerülgetniük” és fordítva. Jó olvasgatást kívánok!
Olvasom a német egyszemélyi szövetkezeti bankokról szóló cikkben: „A szövetkezeti bankok létezése szorosan összefügg a „Mittelstanddal”, a sokszor egyetlen család által vezetett német középvállalkozásokkal, amiknek az ország az export terén elért sikereit leginkább köszönheti.” Ilyen is van?
Nem tudom, kiben mennyire él a családi vállalkozás utáni vágy. Huszonéves koromban felmerült a lehetősége annak, hogy beszálljak apám vállalkozásába. Bár elfogadhatóan ment az üzlet, és távlatilag komoly anyagi előnyt láttam bele, mégis nemet mondtam neki. Ennek oka egyébként az volt, hogy akkoriban inkább a tőle való függetlenedés, a szabadság és a kaland vonzott, mint a vele való szoros együttműködés.
Ma talán valahol ott tarthatok, mint ő, amikor kezdte a vállalkozását. Öt-tíz év múlva akár felmerülhetne egy hasonló lehetőség, mármint hogy a fiaim közül valamelyik, amelyiknek majd megtetszik talán az építőipar, csatlakozzon. Nem csoda, hogy ennyire feltételes módban írtam ezt, mert ma alig látom esélyét ennek. Nagyon sokat kellene változnom nekem és nekik is ehhez…
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali