Derren Brown régi kedvencem. Az NLP-guru a fenti filmben megmutatja, mennyire befolyásolhatóak vagyunk például egy rövid városi utazás során is, egy más által előre megtervezett cselekvésre.
És akkor menjünk egy kicsit tovább, és figyeljük meg, hogy amikor gyerekeink mesefilmeket néznek, milyen üzeneteket kapnak!
Ha valamire jók a fenti filmek, akkor arra, hogy végre leszámoljunk azzal a naív tévhittel, hogy kézben tart(-hat)juk a saját gondolatainkat, szándékainkat, a szívünk vágyait. Már egyetlen mozifilm megnézése, egy érdekes könyv vagy egy ártatlan séta hatására is mások leszünk, mint amik voltunk előtte.
Azt hiszem, tényleg nincsen más lehetőségünk, mint megválasztani azt, akinek nap nap után és szándékoltan átadjuk az elménk „kulcsát”, mert megtartani - nos, azt nem tudjuk! És ehhez a döntéshez a szabad akaratunk megvan!
Általános iskolás koromban kezdtem gitározni, először csak akkordos ének-kíséretet, majd hatodiktól klasszikus gitárt a III. ker. Mókus utcai Általános (Zene)Iskolában, Papp József gitártanártól. A kötelező koncertek megismertették velem a színpadi drukkot, a sikert, és bizony a csúfos leégés élményét is.
Engem azonban a könnyűzene érdekelt, így továbbálltam, és elkezdődött a gitártanárok keresésének és váltogatásának korszaka. Míg a gimnázium alatt valamikor eljutottam Bussy Gáborhoz, akiben megtaláltam életem legnagyobb tudású zenetanárát - aki szimpatikus volt, és akivel végre szót is értettem! Először Újpestre, majd Békásmegyerre jártam hozzá órákra. Mondhatom, nagy élmény volt a vele töltött idő, és az általa szervezett zeneiskolai koncertek is. Tanultam tőle rockot, bluest, bossa-novát és végül egy kis jazzt is, amikor - a munkába állással - abbahagytam a gitározást.
Ami miatt most ezek eszembe jutottak, az az, hogy nemrég rátaláltam Gábor weblapjára, amit hihetetlen szakmai gondossággal készített el. Öröm belenézni és nosztalgiázni egy kicsit a leckékbe illesztett videók hallgatása közben. Ha akkor, 25 éve ezek elérhetőek lettek volna, mennyivel könnyebb lett volna a gyakorlás!
Zenei „karrierem” csúcsa a Ferences gimnáziumi ballagási koncertünk volt, az UMF (titokban: Uck Muck Fuck) zenekarral, amikor a gitárosi fő-funkcióm mellet néhány számot még el is mertem énekelni! Ezek közül a legfontosabb Eric Clapton akkori kedvenc zenészemtől a Wonderful tonight volt, persze angolul, saját gitárkiséret mellett… Minden korabeli hang- és videofelvételünk megsemmisült azóta, úgyhogy most elégedjetek meg a szám eredeti előadójával - majdnem így szólt az enyém is, csak szemüveg nélkül…
(A fenti videó ne tévesszen meg senkit, nem nyúltam mellé, Gábor már annak idején is - a gitár mellett, szórakozásból - időnként megtanult egy-egy új hangszeren profin játszani. Gitáros videót nem találtam róla az interneten.)
Nézem a Gyűrű-kúra című könyv promóját az íróval és Bagdy Emőkével. Akinek egy mondata megütötte a fülemet: „A házassági felkészülésben, felkészítésben azt, hogy mi a fontos, a pszichológiai szemlélet tudja igazán megmodani.” Hogy ezt részleteiben értékeljem, el kellene olvasnom a könyvet, sőt, talán el kellene végezzek egy pszichológiai képzést is, nem fogok. Annyit azonban józan paraszti ésszel is fel tudok ismerni, hogy ami a „pszichológiai szemléletből” hozzám eljut, az inkább egy időről időre változó tanítás, amiről mit is mondanak a profik?
Ruzsa Dóra interjúja Prof. Dr. Bagdy Emőkével: Mindennapjait áthatja a segítés vágya: mindig, mindenben azt keresi, hogyan lehet az emberek hasznára. Ezért szívügye az egészségpszichológia is: nem azt kutatni, mitől romlott el az ember, hanem azt, hogyan hozhatja ezt önmaga önerőből helyre, és mitől marad meg lelki egyensúlyban és boldogságban.
Dr. Almásy Kitti módszere: a terapeuta egyenrangú a pácienssel, és különböző irányokra világít rá, elgondolkodtat, terelgető kérdésekkel alternatívákra hívja fel a figyelmet, míg végül a páciens ráérez a dolgok nyitjára, és megtalálja a saját megoldását. Nem biztos, hogy a rendelőben, lehet, hogy a vasárnap délelőtti kertészkedés közben „világosodik meg”, mert akkor érik be egy mondat, vagy gondolat. Ne akarjunk másokra csatlakozni, építkezzünk magunkból!
Ha erről a szemléletről leszedjük a technikát, a szakkifejezéseket és a tudományos mázt, akkor mi marad? Az, hogy - némi készpénzért cserébe, - a pszichológus a hozzá fordulókat a személyes válaszok megtalálásához visszaküldi! Hogy hova? Hát éppen oda, ahonnan segítséget kérni jöttek - saját önmagukhoz!
„Mindent lehet, ami nem árt, mindent lehet, aminek nem válunk a rabjává!”
A minap érdekes előadást hallgattam a gyerekek nevelésének aktuális kérdéseiről, nevezetesen a kütyük, értsd: TV, számítógép és a mobiltelefonok hatásáról. A technológiák egy olyan kihívás elé állítják a szülőket, amiről - tudás híján - fogalmuk sincsen. A mai gyerekek ezek alkalmazásávak képesek a virtuális valóságba áthelyezni az életüket. A legveszélyeztetettebb korosztály a 12-14 évesek, természetüknél fogva a fiúk esetében a gyilkolós szerepjátékok, lányoknál a social network által.
A személytelenség és a nagy sebesség deformálja a gyerekek valósághoz való viszonyát. Végletesen rákattanhatnak a való életnél sokkal gyorsabb online tempóra, amin kívül minden unalmassá válik. És az okostelefonokkal éjjel-nappal mehet a játék, a csetelés, és persze a zene!
A javaslat az volt: csak olyan kütyüket vegyünk a gyerekeinknek illetve tegyünk elérhetővé, amelyeknek ismerjük a hatásait, és kontrollálni tudjuk a használatát. Azaz korlátozni lehet időben és tartalomban a gyerekek általi elérését, bár a zéró-tolerancia az ideális. Persze ezt jelentősen megnehezíti a barátok és az ő szüleik megengedő hozzáállása. Persze ezt is lehet korlátozni…
A gyerekek nem tudják, mi a jó nekik, és a kütyü-megvonás ellen minden eszközzel harcolnak. Mégis az apák felelőssége a gyereknevelés, így hát határozottan lépni kell: egyrészt radikálisan elvonni a kütyüket, másrészt jelen lenni az életükben.
„Az egyik dolog, amiért szeretek DJ lenni és amit szeretek abben az egészben, hogy a megszokotton kívül valami mást nyújtok ez embereknek. Keményen dolgoznak egész héten, csinálják a dolgukat, mikor eljön a hétvége, játszom nekik valami saját szerzeményt. Kikapcsolódnak, pozitív érzések töltik el őket.” jody wisternoff
Erről beszélgettünk ma a reggelinél, hogy mennyire ellehetetleníti ez egyetértésnek még a lehetőségét is az a hozzáállás, hogy nem tudunk megfelelni annak a képnek, amit egyébként igaznak tartunk. Vagyis inkább csak tartanánk, mert emiatt a félelem miatt inkább magunknak is hazudunk.
Mennyivel kellemesebb az igazságot magunkhoz igazítani, és így megigazítani magunkat, mint fordítva! Pedig a nem igazban nem lehet egyetérteni… Igaz-e?
A Wikipédia szerint emberünk Braziliában gyerekkorában jezsuita iskolában tanult, szülei elmegyógyintézetbe vitték, ahonnan 20 évesen szabadult. Ezt követően tanulmányozta a mágiát és az okkultizmust, majd igen sikeres író lett: művei 140 országban 56 nyelven 45 millió példányban fogytak el a polcokról. Időnként szembetalálom magamat coelho-idézetekkel, amiket lelkesen lájkolgatnak a Facebookon. Ezek irányultsága nyilvánvalóan a New Age tág, szinte mindent befogadó szellemi áramlatába tartozik:
A New Age (angol; „új kor”) az Egyesült Államokban létrejött utópisztikus mozgalom. Vallásnak nem tekinthető, nincs leszabályozott dogmarendszere, a hangsúly az egyénen van, akinek a saját lelki útját kell követnie. Egyes ágai viszont nagyon is zárt rendszert képviselnek. Tanításának lényege szerint a Föld a Vízöntő korába lépett, és ez hitük szerint egy új világ (új kor) kezdete. A New Age a keleti vallások, pogányság és spiritualizmus által befolyásolt egyéni és személyes hitek széles sávjának gyűjtőneve, mely egy új fejlődő vallás jegyeit mutatja ugyan, de napjainkban lelki keresők, tanítók, gyógyítók és más résztvevők laza hálózatának tekinthető.
Érdemes rákattintani a fenti Wikipédia-linkre, mert sok olyan jellemzőt és összetevőt felsorol még, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk, nem csak a médiákban, de az alternatív képzéseken, illetve már a közoktatásban is. Iszonyú szimpatikus az egész, annyira telve van emberi értékekkel, hogy csodálatos! Értelemszerűen szinte minden ma elterjedt, jó szándékú spirituális irányzatot befogad, eggyel azonban ellentétben áll, a kereszténységgel.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy a New Age állításaira milyen, általános érvényű bizonyítékokat tud felmutatni - akár Coelho is! Azon túl, hogy esetleg jól hangzik, mi igazolja például azt a fenti alapállítását, hogy az egyénnek a saját lelki útját kell követnie - az ő egyéni és személyes hite szerint? Mára kb. hétmilliárd ember van a földön. Ez a hétmilliárd egyéni hit jelenthet-e ugyanennyi egyéni, nyilván egymásnak ellent is mondó igazságot is? Persze ez a kérdés is csak azoknak érdekes, akik még igaznak fogadják el azt, hogy a fehér nem fekete és nem is szürke. Tehát a logikus gondolkodásnak azt az alapelvét, hogy egy dologról több, egymásnak ellentmondó állítás egyszerre nem lehet igaz…
A 2×2 szó a házasságról lényege az, hogy a házas férfi szeresse a feleségét és vezesse a családját, a házas nő pedig tisztelje a férjét és engedelmeskedjen neki. Azt tapasztaltam azoknál, akikkel beszélgettem, hogy a nőknek nagyon nem tetszik, sőt elutasítják ezt. A tiszteletről még talán, de az engedelmességről már szó sem lehet. És emögött mintha a testi-lelki kiszolgáltatottságtól, a visszaéléstől való félelem lenne. Egy kép az alárendelt feleségről, aki, mint az réges-régen volt szokás, minden nap kicsinosítva várta haza a férjét, és igyekezett a kedvében járni, minden tekintetben…
Pedig a férfi feladatát még át sem gondolták talán, pedig ha van olyan, hát az övé aztán a lehetetlen küldetés! A szeretet legszélsőségesebb definíciójának 16 szempontja így hangzik: A szeretet hosszútűrő, kegyes, nem irígykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr, soha el nem fogy.
Persze, ha jobban belegondolunk a fent leírt fogalmakba, a szeretet, a vezetés, a tisztelet és az engedelmesség, egyik sem érzelmeket, hanem hozzáállást takarnak. Hogyan is lehetne pozitív érzelmekkel fordulni egy közönyös férfihoz vagy egy lázadó nőhöz? Sehogy. Mégis, ha a teljesítés és megfelelés kényszere és kikényszerítése nélkül, egyszerűen csak kifejeznék egymás felé az egyetértésüket a fenti, elméleti képlettel, az csodákat tenne. És a végén még érzelmeket is eredményezhetne egyszer, valamikor…
A működő párkapcsolat nem érzelmeken alapul, hanem döntéseken és hozzáállásokon, és ezek vezethetnek majd el az érzelmekhez is. Fordítva sajnos nem megy, tehát az érzelmek középpontba helyezése, megigazítása, legyenek azok az adott pillanatban kellemesek vagy kellemetlenek, zsákutcába vezetnek hosszú távon. Míg a megfelelő alapokra helyezett élet meghozza majd a boldogságot az örömöt, ráadásul.
(A fenti illusztrációban Az angol beteg című film azokról szól, akik az érzelmeiknek nem akartak határokat szabni.)
Nemrég negyven éves lettem, ami ok lehet a visszatekintésre. Az életrajzi elemeket most hagyjuk. Gyerekkoromban abban bíztam, ha felnövök, majd jó lesz. Ma már nem hiszek az ember szíve vágyainak és ő magának a jóságában, és a fejlődésben sem, amit ez alatt általában értünk. De van-e ezen csodálkoznivaló, ha maga Salamon király, az ókori világ talán legbölcsebb és leggazdagabb embere is csak erre a végkövetkeztetésre jutott: minden hiábavalóság a Nap alatt!
Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!
És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!
Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek vanmindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert mindenhiábavalóság.
És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!
Van oly ember, a ki egymaga van és nincs vele másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná: vajon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!
Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában.
Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, mellyel munkálódol a nap alatt.
Kellene valami mindezek helyett, vagyis inkább mellett. Nem?
Előrebocsájtom, hogy az alábbi irás a példa mögötti jelenségről szól, és nem személyeket akar minősíteni. Biztos vagyok abban, hogy az itt említésre kerülő, tudós társaság tagjai valamennyien jót akarnak, és az embereknek való segítés szándékával fejtik ki nyilvános tevékenységüket. Mégis, nem szeretnék szó nélkül elmenni a tanításuk mellett.
Tegnap a kb. 24.500 fős rajongói bázissal rendelkező Nyitott Akadémia közzétett néhány mondatot a Facebook oldalán, idézem: ”Szakításkor, elváláskor ki válik legkönnyebben a gyűlölet áldozatává? Az, aki még a kapcsolat rabságában, érzelmi kötelékei között sínylődik. Aki inkább átmegy az utca másik oldalára, ha történetesen arra jön a másik. Ameddig így van, addig még egykori partnerének hatalma van fölötte. Ám eljöhet egy reggel, amikor felébredve meglepően könnyűnek érzi magát - szabad lett. Ekkor ér véget egy kapcsolat.” Popper Péter
A kommentek a bejegyzés alatt jól mutatják, mennyire szüksége van az embereknek a vígaszra, a reményre: „…igen, csak ez sokszor nagyon nehéz…vagy könnyebb gyűlölni, mint megbocsátani?” /”jöhetne már az a reggel..” / „ő már régesrég nincs hatással rám mint személy, mégis súlyos nyomokat hagyott bennem, és várom a reggelt, amikor végre továbbléphetek. Éppen ma egy éve a szakításnak :)” / „hm…ezek szerint mikor szembejott velem az uton es ahogy eszrevett bement az elso boltba az nem azert volt mert latni sem birt , „hanem mert hatalmam van meg folotte?” szeretnem hinni ezt….” / „szabad akarok lenni!:)” / Szabad vagyok de az amputáció nyomai mindig megmaradnak…” / „Hát igen…az idő mindent megold, de nem plasztikai sebész…:)” / „remélem egyszer megérek erre…” / „Zoltánnak,abban valóban igaza van,hogy fizikai fájdalom is van!!! de hány ÉVET kell várni…arra a reggelre??????” / „Az soká lesz még!!!”
Itt említem meg 2009-es személyes élményemet Csernus Imrével, akiről akkor érdemeihez képest nagyon elnézően és kedvesen írtam itt a blogon. Ha van ma nagy szakítás-párti pszichológus Magyarországon, akkor ő biztosan az (illusztrációnak lásd a fenti, döbbenetes videót).
Azt hiszem, a válás attól, akivel az ember „egy testté lett”, nem olyan egyszerű kérdés, mint azt sokan gondolják. Ugyanis ha a fenti kifejezés igaz, akkor válásnál az „eggyé vált testet” kell kettéválasztani, mondhatjuk akár így is: amputálni valamely részét. És igen, van olyan élethelyzet, amikor ez elkerülhetetlen: háborúban, durva balesetben tudnak olyan sérülések történni, ahol nincs más választás, mint a csonkolás. És párkapcsolatban is történhet ehhez fogható tragédia. De:
Három évtizede minden második házasság válással végződik. És ez a statisztika nem kis mértékben tovább romolna, ha ide sorolnánk minden olyan párkapcsolatot is, amire igaz lehetett az „egy testté váltak” kifejezés. Ez a statisztika talán nem függetleníthető azoktól a szakemberektől, akik a témában évtizedeken keresztül meghatározzák a közvélekedést. Nem ismerhetem mindegyikük álláspontját, mégis állítom, hogy legalább az írott és elektronikus médiában megszólalók részéről sajnos általánosnak mondhatók a fentihez hasonló állásfoglalások.
Én ugyanis minimum tévedésnek tartom azt, amikor egy köztiszteletben álló szakember a következő, igen manipulatívan megszerkesztett mondattal bíztatja olvasóközönségét szakítás vagy válás esetére:
„Ám eljöhet egy reggel, amikor felébredve meglepően könnyűnek érzi magát - szabad lett. Ekkor ér véget egy kapcsolat.”
Emberek veszik maguknak a bátorságot, hogy egy bő évszázada létező, alapvetően változékony tudomány éppen aktuális nézetei alapján a szabaddá válás illúzióját kapcsolják egy szent intézmény, a házasság felbontásához.
Az ehhez hasonló „szakvéleményeket” aztán nem csak azok olvassák, akik már megszabadultak a kolonctól, lelki értelemben kéz vagy láb nélkül élnek, azaz elváltak - nem mintha nekik a hamis illúziók táplálása jót tenne. De olvassák és döntést hoznak ezek alapján olyanok is, akik még csak gondolkodnak, hogy a nem megfelelően teljesítő párjuktól elváljanak-e, vagy sem, a szülők és a gyerekek szétválasztását is beleértve.
És ha már vettem magamnak a bátorságot ahhoz, hogy leminősítsem köztiszteletben álló, komoly szakemberek tanítását, ha A-t mondtam, nyilván mondanom kell B-t is. Szerencsére nincsen nehéz dolgom, mert a Biblia a házasságra is megfelelő útmutatást ad. Kicsit direkten fogalmazva, az ember gyártójától származó „használati utasítás” megismeréséhez javaslom először az alábbi linkre kattintani:
Legutóbbi hozzászólások
RSSBonifert Zoltán, lenbali
Aodrján Éva
lenbali
Bonifert Zoltán, Ferkó
Bonifert Zoltán
Kata