Zolesz blogja

Érdekes cikket olvastam a hírszerzőn, a fenti címmel, Gadó Jánostól. A mai politikai válsághelyzetünket így fordítja le: az apa (= miniszterelnök) a korábbi ígéreteit nem tartja be, helyette cinikusan kioktatja a gyerekeket (= polgárok). Hogy szó nem volt igaz az egészből, „csoki” helyett „orvosság” van. A gyerekek hisztiznek, a másik, az elvált, rivális apát akarják, aki persze ki akarja használni a helyzetet. Gadó megoldása: papás-mamás abbahagyása, gyerekek gyors felnőtté válása, és az igazi apa visszatérése (mindez így, egyszerre).

A cikk összességében önellentmondásos, de a hasonlat jónak tűnik. Az ember szeretne találni valakit, akire rábízhatja magát. A gyerek a szüleit, az alkalmazott a munkaadóját, a hívő a maga istenét, időtlen idők óta. Aki komoly felelősséget vállal másokért, de a bizalommal szándékosan és durván visszaél, az belepiszkít a világ rendjébe, legyen az szülő, főnök, vállalkozó, politikus stb. Nagyon komoly károkozás: bűn.