Zolesz blogja

Imádnak a fiaim sportolni, azt hiszem, nem túlzás a kifejezés. A sikert, a győzelmet különösképpen szeretik, és jut is nekik belőle, mert ügyesek a korcsoportjukhoz mérten. Kitől örökölhették ezt…?

Ma estefelé fociztunk, én is beálltam, velük egy csapatba. Nem ment a játék; jobb is volt az ellenfél, én is gyengébb voltam. A tét nagy volt, de mikor volt kicsi? Ahogyan kaptuk a gólokat, úgy estek kétségbe a fiaim, és kezdték kritizálni a saját csapattársaikat. Az utolsó percekre, - merthogy tizenegyesekkel dőlt el a meccs -  Andris már teljesen szétesett, nem lehetett sehogyan sem lenyugtatni. Hogy kitől örökölhették ezt…?

A gyerekek kudarctűrő képessége, pláne ha fáradtak, alacsony. Idő kell ahhoz, hogy megtanulják a vereséget is elviselni, és szükségük van az ilyen helyzetekre. De most nekem is eléggé nehezemre esett türelmesen elviselni a szituációt, és megbeszélni velük az esetet utána hazafelé.