Archive for the 'gyerekek' Category

A kütyükről

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2012. március 11., Vasárnap
in gyerekek, személyes and techno-csürhe
. 0 Comments

„Mindent lehet, ami nem árt, mindent lehet, aminek nem válunk a rabjává!”

A minap érdekes előadást hallgattam a gyerekek nevelésének aktuális kérdéseiről, nevezetesen a kütyük, értsd: TV, számítógép és a mobiltelefonok hatásáról. A technológiák egy olyan kihívás elé állítják a szülőket, amiről - tudás híján - fogalmuk sincsen. A mai gyerekek ezek alkalmazásávak képesek a virtuális valóságba áthelyezni az életüket. A legveszélyeztetettebb korosztály a 12-14 évesek, természetüknél fogva a fiúk esetében a gyilkolós szerepjátékok, lányoknál a social network által.

A személytelenség és a nagy sebesség deformálja a gyerekek valósághoz való viszonyát. Végletesen rákattanhatnak a való életnél sokkal gyorsabb online tempóra, amin kívül minden unalmassá válik. És az okostelefonokkal éjjel-nappal mehet a játék, a csetelés, és persze a zene!

A javaslat az volt: csak olyan kütyüket vegyünk a gyerekeinknek illetve tegyünk elérhetővé, amelyeknek ismerjük a hatásait, és kontrollálni tudjuk a használatát. Azaz korlátozni lehet időben és tartalomban a gyerekek általi elérését, bár a zéró-tolerancia az ideális. Persze ezt jelentősen megnehezíti a barátok és az ő szüleik megengedő hozzáállása. Persze ezt is lehet korlátozni…

A gyerekek nem tudják, mi a jó nekik, és a kütyü-megvonás ellen minden eszközzel harcolnak. Mégis az apák felelőssége a gyereknevelés, így hát határozottan lépni kell: egyrészt radikálisan elvonni a kütyüket, másrészt jelen lenni az életükben.

„Az egyik dolog, amiért szeretek DJ lenni és amit szeretek abben az egészben, hogy a megszokotton kívül valami mást nyújtok ez embereknek. Keményen dolgoznak egész héten, csinálják a dolgukat, mikor eljön a hétvége, játszom nekik valami saját szerzeményt. Kikapcsolódnak, pozitív érzések töltik el őket.” jody wisternoff

A fegyelmezésről

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2012. január 19., Csütörtök
in gyerekek, kultúra and személyes
. 1 Comment

Jártomban-keltemben az utcán látok néha komolyabb szülői fegyelmezést is, kiabálást, fenékre csapást, esetleg pofont is. Férfiak, akik velem vannak, ilyenkor megjegyzik: az ilyen szülőt jól meg kellene verni, börtönbe csukni stb. Az újságok is szinte kivétel nélkül a testi fenyítést elítélő tanácsokkal szólnak hozzá a „vitához”. Tanár ismerőseim pedig kivétel nélkül arra panaszkodnak, hogy a gyerekek többsége elvesztette a realitásérzékét, eltűnt a felnőttekkel szembeni tisztelet az iskolákból, kezelhetetlenek a gyerekek. De tényleg, kinek van itt igaza?

Azt hiszem, a gyerekek verése szinte kivétel nélkül tényleg elítélendő, bár el tudok képzelni olyan szituációt, amikor szükséges lehet. Azonban a mai gyereknevelési gyakorlat, ami kötelezően megóvja a gyerekeket a határok megtapasztalásától, károsabb, mint néha egy megfelelő időben elcsattanó pofon. A nevelés ugyanis nem állhat kizárólag pozitív ösztönzésből, az olyan lenne, mintha az autóban csak gázpedál lenne…

Fenntartom azt a talán nem túl divatos meggyőzödésemet, hogy az ember eredendően nem jó. És azt is, hogy nem érdemes a szívére hallgatnia. Szerintem nem (csak) az a szülő gyenge, aki nem képes az indulatait általában kordában tartani, hanem az (is), aki nem képes önfegyelemben kitartani a jól megfontolt nevelési elvei mellett, amikor konfliktus van a gyerekkel. Mert tényleg vannak konfliktusok, és nem csak kicsik, nagyok is. Hanem lustaságból megengeni neki a célját tévesztett viselkedést, és ugyanezért átengedi a nevelést a tanároknak, barátoknak, a TV-nek stb.

Hogy egy kis saját tapasztalattal is szolgáljak ehhez a kérdéshez, 13 éves nagyfiam utólag volt már hálás azért, hogy komoly erőt vittem bele a vitánkba, és kénytelen volt elfogadni a számára leginkább imádott iPod nevű kártékony kütyü használatának radikális korlátozását. A szülőnek sokkal több a feladata, minthogy korlátlanul hagyja kibontakozni a gyerek kreativitását, önérvényesítését, asszertivitását. Ugyanilyen fontos megtapasztaltatni velük azt, hogy a vágyott, jó dolgok megszerzését el lehet halasztani, sőt, le is lehet mondani róluk. Mert az élet aztán úgyis ilyen lesz, felnőttként sem kapunk meg mindent tőle. És még így is, vagy inkább pont csak így lehet boldog életet élni!

Fradi

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2011. március 13., Vasárnap
in gratula and gyerekek
. 0 Comments

Utoljára húsz éve, és tegnap ismét focimeccsen voltam, Peti fiam kérésére. Az eredmény magáért beszél Fradi-Videoton 0:5), de nem ez volt számomra az érdekes. Hanem hogy hihetetlen mennyiségű primitív ember zsúfolódik össze ilyenkor, és üvölt durván trágár szövegeket a munkájukat végző soprtolókra, a szervezőkre és az ellenfél szurkolótáborára. Nem volt semmi jelentős balhé, csak vonulgattak a rendőrosztagok ide-oda. De azt hiszem, ismét hosszú időnek kell eltelnie addig, amíg még egyszer elcsábít valaki az NB1 valamelyik mérkőzésére. Meg persze gyereknek sem valók az ilyen jelenetek.

Fiaim slágerei

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2010. november 06., Szombat
in gyerekek, személyes and zene
. 5 Comments

Ma megnéztem a Youtube-on, milyen zenékért rajonganak a gyerekeim. A merítés a Radio 1 top 50 listájából volt. Alább belinkelem azokat, amik nekem is ismerősek (az autóból):

Eminem ft. Rihanna - Love the way you lie, Lady Gaga - Bad romance, Rihanna - Te Amo, Flo Rida ft. David Guetta - Club Can’t handle me, Bob Sinclar - Love generation, K’NAAN - Wavin’ Flag, Edward Maya Vika Jugulina - Stereo Love, Inna - Amazing, Yolanda Be Cool Vrs DCup - We No Speak Americano, Taio Cruz ft. Ludacris - Break Your Hart, Travie McCoy ft. Bruno Mars - Billionaire, B.O.B. ft. Hayley Williams - Airplanes, Lady Gaga ft. Beyonce - Telephone, David Guetta - Getting over you, Lady Gaga - Poker Face

Ami nekem „lejött” a klipekből: szexi izmos fiúk és nagyon szexi csajok, önsimogatás, hajbatúrás, piák, robotszerű mozgások gyakran csoportosan egyszerre, sok ugrálás, pókerarc, sok tetoválás, sok agresszió, verekedés fiú-fiú, fiú-lány és lány-lány között, néger és fehér pár, szórakozóhely, autók, motor, motorcsónak, járgányok vezetése, pénz, sport, színesbőrűek, medence, tengerpart, lámpák, árnyak.

Afterpost ráadásnak: Nálunk van a labda

Van egy madarunk

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2010. június 13., Vasárnap
in gyerekek and személyes
. 0 Comments

Ma reggel biciklizni indultunk volna Istvánnal, amikor erős csipogást hallottam a tetőnk felől. Kerestem az okát, és meg is láttam a madárfiókát a tetőszerkezetbe szorulva, a rovarhálón lógott ki a lába és mozdulni sem tudott. Felmásztam a lértán, felfeszítettem a műanyag hálót, kiszabadítottam a lábát, ő meg belepottyant egy kis tálkába, amit alátartottam. Szerintem veréb vagy rigó.

Behoztuk, egy kis almot gyűjtöttünk neki és elmentünk Istvánnal némi elemózsiáért. Aloe verás macskaeledelt hoztunk neki. Nagyra nyitja a csőrét, mohón eszik a csipeszből, hangosan csipog, meg kakilgat. Most alszik a tálkájában a füvön, betakarva. Megátjuk, mi lesz a programja éjszaka…

Az alábbi kisfilm csak illusztráció:

HOME

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2010. május 29., Szombat
in film, gyerekek, könyv and öko
. 0 Comments

A fenti címmel van a YouTube-on egy másfél órás film a Földi klímájának felmelegedéséről és ennek hatásairól. A gyerekekkel együtt néztem, mert nagyon szép felvételek vannak benne. Gondoltam, hogy a tartalmát ők úgysem értik, mivel angol a szövege. Nem így volt. Amikor a sarki jéghegyek olvadásánál tartottunk, Andriskám zokogni kezdett, hogy ha az ő felnőttkorára a jéghegyek el fognak olvadni, és nincs mit tenni ellene, akkor minek is élni!? Különben is hallott már erről, és a hírek, amik eljutottak hozzá, nagyon aggasztóak voltak számára (is).

Ölbe vettem és elmondtam neki, hogy a Föld klímája már sokszor változott az évezredek és évmilliók alatt, és fog is még változni. A változások az életünk részei, amiktől nem kell félni, sőt, abban vannak a lehetőségeink (is). Úgyhogy alkalmazkodunk majd hozzá, még ha ma még nem is tudjuk, hogyan. És ez általában így is van. Talán van kedved hozzá, hogy megnézd ezt az igényes filmet, és megválaszolod ezt a kérdést magadnak (is).

Afterpost: A klíma kultúrtörténete

3,5 nap a gyerekekkel

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2009. december 14., Hétfő
in család, gyerekek and személyes
. 1 Comment

Azoknak, akiket érdekel, leírom, milyen egy apának egyedül három napot eltöltenie a gyerekeivel. Nem az első ilyen alkalom ez, nem is világszenzáció, de azért - mint olvashatjátok - kihívás a magamfajta számára.

Péntek este későn értünk haza, én szombaton 9-kor keltem. Addigra a fiúk már túl voltak a betevő számítógépes játékukon. Reggeli után felvettünk egy barátot a kocsival, és a serdülők kosármeccsére mentünk, ahol Peti is játszott. Onnan haza ebédelni, utána Istvánt lefektettem. Csak az ébredésekor vettem észre, hogy nem kapott pelenkát, és iszonyúan összepisilte az ágyát. Gyors zuhanyoztatás, majd elmentünk a felnőttek kosármeccsét is megnézni, utána haza és vacsora. Némi vadulást követően, 9 óra után sikerült lefektetni őket, és végre magamra maradtam.

Vasárnap délelőtt a reptérre mentünk. Petinek a sültkrumpli evés tetszett a legjobban (nem tudta megállni, hogy már a pénztárnál, fizetés közben ne tömje a szájába). Andrisnak az, hogy Peti ráült egy poggyászkocsira és így száguldoztak az emberek között az előcsarnokban. Istvánkának végre az tetszett, amiért mentünk: a repülők és a körülöttük lévő kiszolgáló járművek mozgása. A két nagyobbik fiú este nyilatkozott, hogy minden lecke kész. Megnéztünk a youtube-on néhány Mézga Géza-videót, majd fél 10 körül eszükbe jutott, hogy mégis van lecke holnapra…

Hétfőn reggel időben beértünk az iskolába, játszodába. Peti délelőtt telefonált, hogy a matek házi feladatát lehetőleg vigyem utána, mert az reggel valahogy elmaradt tőle. Andris otthon felejtette a szemüvegét és ennivalót sem vitt, pedig hétfőn nem bent ebédel - a tanító néni megkért, hogy figyeljünk jobban a gyerekre. Amikor harmadszorra jártam meg a Pomáz-Szentendre távot, és az utcánk aljára értünk, Andriska észrevette, hogy a kosárfelszerelése a másik iskolában maradt, ahol Petire vártunk, így negyedszer is megfordultunk.

Visszagondolva ezekre a napokra azt hiszem, hogy velük csak a „jelenben” lehet együtt lenni. Odaszánva az időmet és a figyelmemet, amit sokszorosan meghálálnak. És az élmények velük sokkal intenzívebbek, mint a komoly felnőttekkel.

Buta kosaras gyerekek és anyukáik

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2009. november 14., Szombat
in gyerekek, sport and személyes
. 1 Comment

Érdekes körlevelet kaptunk néhány napja a gyerekek sportegyesületének vezetőjétől. A múlt hétvégi mérkőzésről szóló, szokásos beszámolója végén elégedetlenségének adott hangot a serdülő korosztály eredménytelensége miatt. Tudni érdemes, hogy a gyerekek edzését korábban két, mára már csak egy szerb edző irányítja, akik hazájukban nemrég még az élvonalban játszottak. Iszonyúan tudnak küzdeni, ezt volt szerencsém a saját szememmel látni a felnőtt meccseken. A gyerekeket többször is úgy értékelték, hogy „Kár, hogy Szentendrén csak nagyon buta gyerekek járnak kosárlabdázni!” - ezt idézte tőlük az elnök az e-mailben.

A sommás kijelentés mögött az áll, hogy a fiúk a meccseken, éles szituációban nem alkalmazzák az adott helyzetekre megtanult és begyakorolt összjátékot, így nem tudnak élni a lehetőségekkel, és ezért veszítenek akkor is, amikor egyébként nem kellene.

Érdekes válaszlevél érkezett egy anyukától, akinél „kiverte a biztosítékot a dörgedelem”. Röviden: 1, mi mások vagyunk, mint a szerbek, ezt vegyék tudomásul az edzők 2, a gyerekek otthon bizony el vannak kényeztetve, ami nem „bűn” 3, a sport csak akkor jó, ha nem párosul stresszel 4, a gyerekeknek nem életcélja a kosárlabda, csak hobbi (unaloműzés).

Valamiért a Pink Floyd egyik száma jutott eszembe, aki ismeri vagy megnézi, talán érteni fogja, miért.

Kkv

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2009. október 17., Szombat
in gyerekek and személyes
. 0 Comments

Peti fiam a minap azzal állított haza, hogy a saját pénzéből vesz a barátjától egy gördeszkapályát a mini-gördeszkájához, és megkérdezte, mit szólok hozzá. Ha kell, vedd meg, mondtam neki. Aztán kitalálta, hogy inkább nem veszi meg, hanem maga készít egyet, sőt, többet, és majd ő fogja árulni, és keresni az üzleten. Ehhez kért tőlem segítséget, amire örömmel igent mondtam. Milyen jó, hogy saját kezdeményezésére 11 évesen vállalkozói tapasztalatot szerezhet a maga köreiben. Rajzban szépen megtervezte a szerkezetet, és precízen összeszedte, milyen anyagokra lesz szükség. Külön kiemelte, hogy ÉSZ-re is szükség lesz! Minden reggel emlegeti a tervét, sokat gondolkodik rajta. Utoljára például ezt kérdezte: apa, a vállalkozás kockázatos dolog, ugye!?

Évadzáró verseny

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2009. szeptember 05., Szombat
in gyerekek and sport
. 0 Comments

Ma volt az utánpótlásnak rendezett évadzáró háziverseny a csopaki Kereked Vitorlás Klubban, melyen a fiaink derekasan helytálltak. Andris a bronzcsapatban negyedik lett a kilenc indulóból, Peti pedig az ötfős versenycsapatban a harmadik helyet küzdötte ki magának. Alább az eredményhirdetés képei.