Archive for the 'gyerekek' Category

Drogozunk?

Published
by
zolesz
on 2017. január 07., Szombat
in gondolkodom, gyerekek, internet, kultúra and techno-csürhe
. 0 Comments

A szoftvertervezők tudatosan játszanak rá arra, hogy pszichológiai kondicionálással édesgessék magukhoz a felhasználókat - állítja az index cikke. A jelenség a viselkedéskutatók szerint a szerencsejáték-függőségre hasonlít. A legtöbben olyan szoftverek használatára „kattannak rá”, amelyek működésében az előre nem kiszámíthatóságnak fontos szerepe van. A Facebookon, Twitteren, Instagramon de akár a LinkdInen is könnyen ránk törhet az az érzés, hogy csak le ne maradjunk valami jóról. Az egyik befolyásoló tényező tehát a valami jóról való lemaradás, azaz a veszteség az elkerülésének a vágya. Hasonló a folyamatos csetelés kényszere, ami szintén a barátokkal eltölthető idő maximális kihasználását célozza meg, szemben az értelmetlenül egyedül tötltött idővel, ami alatt a többiek talán éppen jól szórakoznak - nélkülem. A másik befolyásoló eszköz a véletlenszerűen érkező lájkok és követések, mint személyünk értékének a megerősítése, amire viszont folyamatosan vágyunk. Kényszert érzünk, hogy folyamatosan online legyünk, és ezt a visszaigazolást egyre gyakrabban csekkolni kényszerülünk. A pszichológusok váratlan jutalomnak hívják ezt, amely típusú véletlenszerű megerősítések igen gyorsan alakítanak ki függőséget. A függőség állapotánál már nem a felhasználó saját tudatossága dominál, hanem a szoftverfejlesztői oldal pszichológiai kondiciója.

Ezek a befolyásolások egyrészt oda vezetnek, hogy egyre gyakrabban kizökkentenek a normál tevékenységünkből. Másrészt pedig ez után mindig több időt töltünk a szoftverrel, mint azt előzetesen terveztük. Egy néhány másodpercesnek induló figyelemelterelés után negyed-fél órára lehet szüksége az agyunknak a zavaró hatásból a korábbi foglalatossághoz való visszatéréshez. A szociális hálókon a bejegyzések végtelen áradata pereg a szemünk előtt. Életbe lép a feneketlentányér-effektus: kisérletben figyelték meg, hogy egy folyamatosan újratöltőtő tányárból az ember 73%-kal több levest kanalaz ki, anékül, hogy ezt észrevenné. A tartalomfogyasztás mellett azonban a megosztás is kényszeressé válhat, hiszen a többiekhez hasonló, vagy azt meghaladó mértékű jelenlétre, válaszadásokra érzünk elköteleződést az ismerőseink iránt.

Harris szerint a mostani közösségimédia-habzsolás és az okostelefon-függőség egy hipnózishoz hasonló öntudatlan transzállapot. A jelenség visszaszorítható az értesítések kikapcsolásával. Egy saját udatossági szűrő felállítása az impulzív kattintások számának csökkentésére visszaszerezheti a privát szféránk egy részét. Mert utólag visszanézve az egésznek semmi értelme, haszontalan időrablás volt az egész…

Ferences Gimnázium

Published
by
zolesz
on 2016. június 16., Csütörtök
in egyház, gyerekek, kultúra, tanulás and vallás
. 1 Comment

Mi is ebbe a gimnáziumba jártunk. Emlékszem, annak idején nagyon vártam, hogy ferences diák legyek, de dővel egyre jobban csalódtam benne. A nagyobbik fiunkat is ide irattuk az általános iskola után, azonban az első évet követően, amint tehettük, kivettük és átirattuk egy állami gimnáziumba. Ugyanis nem érezte jól magát, és mi is úgy láttuk, hogy nincs feltétlenül szükség arra a „ferences lelkiségre”, amiről a filmben a ferences pap-tanárok beszélnek. Ha érdekelnek konkrétabban is az okok, megkérdezheted!

Syma X8W

Published
by
zolesz
on 2016. március 06., Vasárnap
in gyerekek
. 0 Comments

Istvánnal összeraktunk egy ilyet, majd kipróbáltuk délután. Jó szórakozás!

Taní-tani

Published
by
zolesz
on 2014. december 21., Vasárnap
in gondolkodom, gratula, gyerekek, kultúra and tanulás
. 0 Comments

Szülőként a gyerekeinken érzékeljük a pedagógusok munkájának hatásait, jót és rosszat egyaránt. A mieink az egyéniségüket vállaló és a véleményüknek hangot adó fajtából valók, fejlett igazságérzettel, ami megnehezíti a beilleszkedésüket a szigorú rendszerbe.

Nem a diákokban rejlő tehetség felismerésének vagy kibontakoztatásának a hiányosságára gondolok, még csak nem is a túlterhelt tanárok türelmetlenségére, túlzott fegyelmezésére, esetleges szerencsételen példamutatására. Hanem arra, hogy az osztályközösség és a diákok érzelmi manipulálására.

Mindez adott esetben egy vallásos küldetéstudattal is pórosulhat, az adott felekezet által összeállított szabályrendszer szigorú betartatásával. Ilyenkor már a szabad akarat korlátozásának tudatos szándéka is megjelenik. Időnként, a „szent célok” érdekében határok átlépése is megengedett lehet…

Kezdek arra az álláspontra jutni, hogy a felekezetinél a liberális iskolarend célszerűbb, a hosszú távra tervező nevelés esetén. A félreértések elkerülése végett nem az értéksemlegességre, pláne nem az értéknélküliségre gondolok. Hanem a diákok szabad véleményformálásának megkérdőjelezhetetlen jogára.

Kapcsolódó irodalom (nem értek egyet vele mindenben): A legtöbb iskolát úgy működtetik, mint egy üvegházat

Családi vállalkozás?

Published
by
zolesz
on 2013. február 17., Vasárnap
in család, ember, gondolkodom, gyerekek, munka and személyes
. 0 Comments

Olvasom a német egyszemélyi szövetkezeti bankokról szóló cikkben: „A szövetkezeti bankok létezése szorosan összefügg a „Mittelstanddal”, a sokszor egyetlen család által vezetett német középvállalkozásokkal, amiknek az ország az export terén elért sikereit leginkább köszönheti.” Ilyen is van?

Nem tudom, kiben mennyire él a családi vállalkozás utáni vágy. Huszonéves koromban felmerült a lehetősége annak, hogy beszálljak apám vállalkozásába. Bár elfogadhatóan ment az üzlet, és távlatilag komoly anyagi előnyt láttam bele, mégis nemet mondtam neki. Ennek oka egyébként az volt, hogy akkoriban inkább a tőle való függetlenedés, a szabadság és a kaland vonzott, mint a vele való szoros együttműködés.

Ma talán valahol ott tarthatok, mint ő, amikor kezdte a vállalkozását. Öt-tíz év múlva akár felmerülhetne egy hasonló lehetőség, mármint hogy a fiaim közül valamelyik, amelyiknek majd megtetszik talán az építőipar, csatlakozzon. Nem csoda, hogy ennyire feltételes módban írtam ezt, mert ma alig látom esélyét ennek. Nagyon sokat kellene változnom nekem és nekik is ehhez…

Születés után

Published
by
zolesz
on 2012. október 07., Vasárnap
in gyerekek
. 0 Comments

Szép film. Emlékszem még a fiaim születésére, ők is nagyon nyugodtak voltak.

Az 5. Kékpántlika győztesei

Published
by
zolesz
on 2012. július 06., Péntek
in gyerekek and személyes
. 0 Comments

Péter fiam Lél barátjával megnyerték az 5. Kékpántlika vitorlásversenyt (a balatoni Kékszalag ifjúsági változztát) a 420-as hajóosztályban és összetettben is! A fenti videón a 18. számú hajóval 3:13-tól láthatóak verseny közben, és a végén még interjút is adnak!

A kütyükről

Published
by
zolesz
on 2012. március 11., Vasárnap
in gyerekek, személyes and techno-csürhe
. 0 Comments

„Mindent lehet, ami nem árt, mindent lehet, aminek nem válunk a rabjává!”

A minap érdekes előadást hallgattam a gyerekek nevelésének aktuális kérdéseiről, nevezetesen a kütyük, értsd: TV, számítógép és a mobiltelefonok hatásáról. A technológiák egy olyan kihívás elé állítják a szülőket, amiről - tudás híján - fogalmuk sincsen. A mai gyerekek ezek alkalmazásávak képesek a virtuális valóságba áthelyezni az életüket. A legveszélyeztetettebb korosztály a 12-14 évesek, természetüknél fogva a fiúk esetében a gyilkolós szerepjátékok, lányoknál a social network által.

A személytelenség és a nagy sebesség deformálja a gyerekek valósághoz való viszonyát. Végletesen rákattanhatnak a való életnél sokkal gyorsabb online tempóra, amin kívül minden unalmassá válik. És az okostelefonokkal éjjel-nappal mehet a játék, a csetelés, és persze a zene!

A javaslat az volt: csak olyan kütyüket vegyünk a gyerekeinknek illetve tegyünk elérhetővé, amelyeknek ismerjük a hatásait, és kontrollálni tudjuk a használatát. Azaz korlátozni lehet időben és tartalomban a gyerekek általi elérését, bár a zéró-tolerancia az ideális. Persze ezt jelentősen megnehezíti a barátok és az ő szüleik megengedő hozzáállása. Persze ezt is lehet korlátozni…

A gyerekek nem tudják, mi a jó nekik, és a kütyü-megvonás ellen minden eszközzel harcolnak. Mégis az apák felelőssége a gyereknevelés, így hát határozottan lépni kell: egyrészt radikálisan elvonni a kütyüket, másrészt jelen lenni az életükben.

„Az egyik dolog, amiért szeretek DJ lenni és amit szeretek abben az egészben, hogy a megszokotton kívül valami mást nyújtok ez embereknek. Keményen dolgoznak egész héten, csinálják a dolgukat, mikor eljön a hétvége, játszom nekik valami saját szerzeményt. Kikapcsolódnak, pozitív érzések töltik el őket.” jody wisternoff

A fegyelmezésről

Published
by
zolesz
on 2012. január 19., Csütörtök
in gyerekek, kultúra and személyes
. 1 Comment

Jártomban-keltemben az utcán látok néha komolyabb szülői fegyelmezést is, kiabálást, fenékre csapást, esetleg pofont is. Férfiak, akik velem vannak, ilyenkor megjegyzik: az ilyen szülőt jól meg kellene verni, börtönbe csukni stb. Az újságok is szinte kivétel nélkül a testi fenyítést elítélő tanácsokkal szólnak hozzá a „vitához”. Tanár ismerőseim pedig kivétel nélkül arra panaszkodnak, hogy a gyerekek többsége elvesztette a realitásérzékét, eltűnt a felnőttekkel szembeni tisztelet az iskolákból, kezelhetetlenek a gyerekek. De tényleg, kinek van itt igaza?

Azt hiszem, a gyerekek verése szinte kivétel nélkül tényleg elítélendő, bár el tudok képzelni olyan szituációt, amikor szükséges lehet. Azonban a mai gyereknevelési gyakorlat, ami kötelezően megóvja a gyerekeket a határok megtapasztalásától, károsabb, mint néha egy megfelelő időben elcsattanó pofon. A nevelés ugyanis nem állhat kizárólag pozitív ösztönzésből, az olyan lenne, mintha az autóban csak gázpedál lenne…

Fenntartom azt a talán nem túl divatos meggyőzödésemet, hogy az ember eredendően nem jó. És azt is, hogy nem érdemes a szívére hallgatnia. Szerintem nem (csak) az a szülő gyenge, aki nem képes az indulatait általában kordában tartani, hanem az (is), aki nem képes önfegyelemben kitartani a jól megfontolt nevelési elvei mellett, amikor konfliktus van a gyerekkel. Mert tényleg vannak konfliktusok, és nem csak kicsik, nagyok is. Hanem lustaságból megengeni neki a célját tévesztett viselkedést, és ugyanezért átengedi a nevelést a tanároknak, barátoknak, a TV-nek stb.

Hogy egy kis saját tapasztalattal is szolgáljak ehhez a kérdéshez, 13 éves nagyfiam utólag volt már hálás azért, hogy komoly erőt vittem bele a vitánkba, és kénytelen volt elfogadni a számára leginkább imádott iPod nevű kártékony kütyü használatának radikális korlátozását. A szülőnek sokkal több a feladata, minthogy korlátlanul hagyja kibontakozni a gyerek kreativitását, önérvényesítését, asszertivitását. Ugyanilyen fontos megtapasztaltatni velük azt, hogy a vágyott, jó dolgok megszerzését el lehet halasztani, sőt, le is lehet mondani róluk. Mert az élet aztán úgyis ilyen lesz, felnőttként sem kapunk meg mindent tőle. És még így is, vagy inkább pont csak így lehet boldog életet élni!

Fradi

Published
by
zolesz
on 2011. március 13., Vasárnap
in gratula and gyerekek
. 0 Comments

Utoljára húsz éve, és tegnap ismét focimeccsen voltam, Peti fiam kérésére. Az eredmény magáért beszél Fradi-Videoton 0:5), de nem ez volt számomra az érdekes. Hanem hogy hihetetlen mennyiségű primitív ember zsúfolódik össze ilyenkor, és üvölt durván trágár szövegeket a munkájukat végző soprtolókra, a szervezőkre és az ellenfél szurkolótáborára. Nem volt semmi jelentős balhé, csak vonulgattak a rendőrosztagok ide-oda. De azt hiszem, ismét hosszú időnek kell eltelnie addig, amíg még egyszer elcsábít valaki az NB1 valamelyik mérkőzésére. Meg persze gyereknek sem valók az ilyen jelenetek.