Élénk vitáink vannak időnként az én legkedvesebb sógorommal, mely legutóbb a fiaink (jelenleg 10 és 7 évesek) profi focimeccsre, szurkolásra való meghívásán, illetve annak elutasításán indult. Ez az eset jutott eszembe, amikor a HetiVálasz Kimaradt gyerekkor című cikkét olvastam. Pontosabban Ranschburg Jenő kommentjét egy a 8-14 éves jövőbeni vásárlók életmódját, kommunikációs és médiafogyasztási szokásait vizsgáló felméréshez.
„Szigorúan tilos lerombolni azt a tekintélyt, ami normakövetővé teszi a gyerekeket. (…) Ezáltal megszűnik az az alapvető, ősi norma, hogy a szabályok a szülőktől érkeznek. A gyerekek a reklám hatására beleszólhatnak a család megélhetésébe, és így olyan gondokba nyernek bepillantást, amitől távol kellene őket tartani, mert kis felnőtté válva elveszítik az úgynevezett középső gyerekkort.”
„Szegény” fiaim a reklámoktól és zsebpénztől mentesen nevelkednek (egyelőre), így én inkább a párhuzamra lettem figyelmes. Szerintem ugyanis hasonló okokból ne menjen általános iskolás focimeccsre, szurkolni. Hogy ne lássa a magukból kifordult felnőtteket, amint felgyülemlett agressziójukat ordenáré módon vezetik le a lelátókon. Mert számukra a felnőtt még, minél tovább pozitív minát kellene jelentsen, amit néhány óra alatt lerobolna ez az „életre szóló élmény”. Még akkor is, ha annak intenzitása vélhetően elmaradna a képtől, melyet hatásvadász illusztrációként mellékeltem a bejegyzésemhez.
A párhuzamot nem érzem találónak.
Viszont, ami felháborít, hogy undorító dózsásokat tettél be az általad is hatásvadásznak titulált illusztrációként! Nem csoda, hogy így néz ki egy lila majom, de mi köze ennek a Ferencvároshoz?
Különben a hétévégén magyar-albán válogatott mérkőzés volt, kiment újra 25 ezer ember, végig szurkoltak, magyar győzelmet láthattak, és átszűrődött a képernyőn keresztül is, hogy mennyire jó volt a hangulat. Lobogtak a piros-fehér-zöld zászlók, hullámoztak a nézők és boldogok voltak! Egy ilyen mérkőzés sokkal inkább életre szóló pozítiv töltetet ad egy gyermeknek, mert volt sikerélmény, és látja, hogy kulturáltan is lehet szurkolni!
Annyiban egyetertek, hogy a zilyen kornyezet, mint amit a kep is illusztral, egyertelmuen rossz hatassal van egy gyerekre, donto mertekben negativ iranyban befolyasolva szerencsetlen lurko fejlodeset a jovore nezve.
Termeszetesen egy gondos szulo ilyen sokkhatasoktol megovja szeretett palantajat, es nem viszi ilyen allatkertbe.
A gyerekre nezve egyertelmuen az Ulloi uton talalhato Albert Florian stadion az, ami a megfelelo behatast adja fejlodese szempontjabol. Ezert javaslom, bar 10 es 7 evesek a gyerekek, de sohasem keso elkezdeni, ugyhogy irany az Ulloi ut. Jelenleg epp nem ott, hanem Kispesten jatszik a Csodalatos Ferencvaros, hetvegen pedig irany Kazincbarcika, de jovo heten hazai palyan lepnek palyara a fiuk.
Es persze meg kell emliteni, hogy a Csodalatos Ferencvaros nemcsak landarugasban kuzd a gyozelemert, hanem pl. jegkorongban is, ezen a heten penteken este 6 orakor lepnek hokisaink jegre a Megyeri uton az Ujpest ellen. Erre a merkozesre nem ajanlom a gyerekek elvitelet, a rossz kornyezet nagyon negativ hatassal lenne egy 7 es 10 eves gyerek szamara. De eljon majd a zido amikor hopkisaink si sajat jegcsarnokban kuzdhetnek ellenfelukkel, es ott mar ott a helye a gyerkocoknek!
Én az előttem szólóktól némileg eltérően inkább a bloggazda véleményét osztom. Eszembe jut, amikor egyik közeli barátom kivitte nyolcéves fiát a Fradi-Vasas kupameccsre, és a szegény ifjú
1) Kilátástalan játékot látott
2) Rossz focistákkal
3) Akik kikaptak
4) A „szurkolók” megállás nélkül, mocskos stílusban szidtak mindent és mindenkit, egyáltalán nem kímélve a saját csapat egyetlen játékosát sem. A kissrác már eleve rendkívül széles szókinccsel rendelkezett, de biztos vagyok benne, hogy az előttünk mocskolódó kulturális nincstelen legalább tucatnyi kifejezéssel gazdagította ismereteit.
Én sajnos azt hiszem, hogy a jelenlegi magyar futballkultúra kamaszkor előtt nem szolgálja a nevelést. Teljesen egyetértek azzal, hogy a közösségi élmény, a közös öröm, az együvé tartozás, és a szurkolás eksztázisa olyan pozitív élmény, amiben minél hamarabb részt kellene venni. Együtt énekelni, ugrálni, lelkesedni a többi szurkolóval fantasztikus élmény már egész kisgyerekeknek is.
Sajnos ezt az élményt jelenleg egyértelműen hátrányba szorítják a frusztrált, ostoba prolik, akik sajnos a Fradi stadionjában lézengő pár embernek is a többségét adják. Jó pár évnek kell eltelni addig, amíg ismét lehet gyereket is meccsre vinni, és lesz aki rászól az ostoba prolira, hogy ha nem tud emberként viselkedni, legalább a gyerek előtt fogja be a mocskos pofáját.
Mindezzel együtt szerintem ez a fajta „szurkolás” és „balhé” válogatott meccsen kevésbé jelentkezik, ott sokkal kulturáltabb a légkör, és egy-egy könnyebb ellenfél ellen sikerélményre és jó játékra is lehet esély. Tehát kompromisszumos megoldásként a válogatott meccseket merem javasolni.