Zolesz blogja

Hit: állítást tényként elfogadni az azt alátámasztó bizonyítékok hiányában. Vak hit: állítást tényként elfogadni az azt cáfoló bizonyítékok ellenére. Biztos tudás hiányában, az előző kettőből választhatunk.

Alkalmasak-e a demokratikus intézményeink a (hosszú távon) fenntartható fejlődés biztosítására? Van-e egyáltalán érdekközösség a vezetők és a vezetettek között abban, hogy ezen alapvető elvárás mentén irányítsák a társadalmi-gazdasági folyamatokat? Akik korábban nem tudták a saját és a rájuk bízottak rövid- és hosszútávú érdekeit, céljait összeegyeztetni, azokra rábízható-e ez a feladat később, a maguk által (is) okozott válságban? Hihetünk-e a „messziről jött” embereknek?

Szerintem vessük el a fenti kérdésekben elrejtett feltételezéseket, és bízzunk a saját józan eszünkben. Vállaljunk magunkért felelősséget, ne várjuk másoktól a megoldásainkat. Térjünk át az öngondoskodásra. Olyan vezetőkbe és közösségekbe vessük a hitünket, amelyek érdemesek arra. Mert erre továbbra is szükség lesz, egyedül nem fog menni. Legyünk nyitottak a változásra és a változtatásra.

Haladjunk szépen sorban, és kezdetnek zavarjuk el a jelenlegi vezetőinket! Hogy a vakhit helyébe a hit léphessen. Nincsen ingyenebéd, de az elkerülhetetlen rombolás után kezdődhet az építkezés.