Zolesz blogja

Egy beszélgetés során elgondolkoztunk azon, vajon miért van az, hogy az egyik emberre hallgatnak a többiek, a másikra viszont nem. Egyesek hívására például tömegek hajlandóak akár izzó parázson meztelen lábbal sétálni, mások viszont egyáltalán nem tudják megmozgatni még a fantáziánkat sem, figyelemre sem méltatjuk őtet. És itt most elsősorban nem a múltbéli pozitív tapasztalatok alapján megszerzett bizalomról van szó. Hanem az első találkozáskor önkéntelenül és megmagyarázhatatlanul kialakuló megérzés kérdése érdekel. Mitől van az egyik embernek olyan - nevezzük most így - kisugárzása, hogy sokak esetében érdekesnek, hitelesnek bizonyul?

Az emberek talán nem véletlenül hallgatnak néhány kiválasztottra, ennek konkrét oka lehet. És ezt abban vélem felfedezni, hogy az „meglátszik” még a legyegyszerűbb emberen is, ha az életét hitelesen éli. Legfőképpen aszerint él, amit ő maga igazából jónak tart, és ezekhez az elvekhez ragaszkodik. A céljait nem adja fel, nem cserélgeti, hanem küzd értük, és előbb-utóbb, akár a részletkérdések többszöri módosítása után, de meg is valósítja őket.

Kitaláltam egy képzeletbeli mutatót; az ember saját hitelességi mutatóját. Értéke a megvalósított álmok (célok) és az azokról való lemondások számának hányadosa. Vagy az életében megvalósított és a feladott saját elvek számának hányadosa. Minél magasabb ez az érték, annál hitelesebb az ember, és minél közelebb van a nullához, annál hiteltelenebb. A kifogások itt nem számítanak. És hiszem, hogy ezt az értéket megérezzük a másikon, talán nem tudatosan, és ez befolyásol minket minden alkalommal, amikor kommunikációba kerülünk valakivel. És viszont.

Bemásolok ide egy videót, szerintem elfér itt: