Zolesz blogja

Kezdem egyre jobban élvezni azt a közös gondolkodást, amibe egy-másféléve bekapcsolódtam, eleinte nem igazán tudatosan. Most olvastam a Felhő című írást a crescendo-n. A felhő a világhálóval összekötött digitális eszközök összessége. A felhő összetettsége mára elérte az emberi agy bonyolultsági szintjét, és állítólag 15 éven belül eléri az emberiség összesített agyi kapacitását. Huh. És most jön a számomra legérdekesebb:

Abban a világban, ahol a Felhő a számítógép, a web az operációs rendszer, a tanulás pedig az emberek és Felhő kapcsolata. Felhővel kapcsolatban lenni egyenértékű azzal, hogy hogy részesei vagyunk egy olyan rendszernek, mely a világgal kapcsolatos adatok roppant széles spektrumát szállítja egy átláthatatlanul gazdag hálózat segítségével. Tudás alapú társadalomban létezni és érvényesülni annyit tesz, mint megtalálni az adott pillanatban szükséges információt, és érvényesíteni azt. Ehhez Felhő ma már pótolhatatlan platformot biztosít. A tanulásról ma már tudjuk, hogy nem egy passzív, befogadó folyamat, hanem sokkal inkább egy konstruktív, alkotó tevékenység. A passzív információkeresős stratégia csak minimálisan él az aktív tanulási stratégiákkal, így az egyéni tudásépítésben játszott szerepe is egy nagyságrenddel alulmúlja az aktív hozzáállásét. Minél aktívabban veszünk részt az információk létrejöttében, annál mélyebb struktúrákban építjük fel a tudáshálónkat, és annál nagyobb nyomot hagyunk a Felhőben. Ez lényegében annyit jelent, hogy a keresős-olvasós stratégiánál megvalósítható egy magasabb hatásfokú tanulási módszer: az egyéni nézőpont közösségi megosztása.

Pont ezt érzem én is, hogy pl. ezzel a bloggal, és a más, nem internet-közösségi aktivitásommal egészen más szintre emelkedik az a tanulási/fejlődési folyamat, ami az „élek” élményét adja számomra. Úgy, ahogyan korábban soha!