Ma reggel előzetesen megnyitott az EXPO a látogatók előtt. Sosem látott tömegek a metrón, a bejáratnál fél órás sorbanállás a motozásig. A kínai nyelvű térképek délre elfogytak, angol nem is volt… A pavilonok egy része nem vagy csak korlátozottan fogadja a vendégeket, még mi sem nyitottunk ki. Van még teendő bőven a hivatalos megnyitóig, nem unatkozunk.
Afterpost: 25-én kinyitottunk. 150m-es tömött, kígyózó sor a magyar pavilon körül, nagyon tetszik a kínaiaknak az épületünk. A tapasztalatok alapján még egy kis finomhangolás, üzemeltetői tuning, és nyitás május 1-én!
Az európai légtérben lévő vulkáni hamu következményei elértek minket is. Orsi ma vissza kellett forduljon még a sanghaji a repülőtérről, mert törölték az esti Peking-Budapest járatot. Egy héttel későbbre lefoglaltam neki másikat, de sajnos nincs garancia arra, hogy nem fogják azt is törölni, mivel a vulkán egyelőre nem akar megpihenni. Miközben Kínából Európába ma még nincs igazán alternatívája a repülésnek.
Szokatlan élmény a magunkfajtának, hogy ki legyen szolgáltatva a természeti jelenségek hatásaniak. És ez még egy szinte „ártatlan” esemény a messzi országban, volt ez már roszabb is. Ha ez a helyzet tartósnak bizonyul, az komoly károkat okozhat Európának. De szerintem lesznek ennek pozitív hatásai is az emberek gondolkodásában.
Afterpost: például ilyesmikre gondoltam, amikor azt írtam, volt ez már rosszabb is…
Pekingi négy napunk alatt megnéztük, amit csak lehetett. Első nap a Tienenmen térről a Tiltott Városba mentünk, majd az Ég Templomába. Másnap megnéztük a Nagy Falat Mutianyunál, és egy csomó factory outletbe is ellátogattunk. Szombaton a Nyári Palotát és a Hutong városrészt néztük meg a Drum Towerrel, vasárnap pedig még bepréseltük a programba a Pekingi Skanzent. Ezekről kis keresgéléssel itt lehet képeket nézegetni.
Peking tényleg más, mint Sanghaj. Első ránézésre is tágasabbak az utcák és alacsonyabbak az épületek, még a belvárosban is. A tömegközlekedés hasonlóan jó, ugyanakkor sokkal olcsóbb. Turistaszemmel a látványosságok szebbek, nagyobbak. Mégis valahogy Sanghaj jobban a szívemhez nőtt az elmúlt két hónapban. Itt az emberek közvetlenebbek, a boltosok talpraesettebbek és rugalmasabbak, az utcaképek rendezettebbek, az egész kiismerhetőbb a számomra. Jó visszatérni ide, az ismerősebb vidékre.
Jó ideje nem írtam, mert egyrészt nem volt közéreklődésre számot tartó esemény, másrészt sokat dolgoztam, a véghajránál vagyunk az építkezéssel. Holnap viszont irány Peking, ahol holnapután Orsival találkozom, és 5-5 napot töltünk ott, illetve Sanghajban!
Talán arról írhattam volna, hogy nemrég bulizni voltam egy itt élő magyar sráccal egy európaiak által intenzívebben látogatott szórakozóhelyen. Egy néger énekes csinálta a showt egy nemzetközi banda élén, volt tűzokádó mixerbemutató, meg minden. Hogy is mondjam, bizonyos szempontból itt az európai ember fia jobban (érdemein felül) el van/lehet kényeztetve, mint emlékeim szerint a mi kontinensünkön. Fordítva viszont, mondják, nehezebb a helyzet, a fehér lányok lassabban barátkoznak meg a fess sárga ifjoncokkal. Ajaj…
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali