Eszembe juttatja a Váradi Viktóriával készült riport azt a három hónapot, amit tavaly Sanghajban tölthettem az EXPO építkezés idején. Magam is találkoztam Kínában olyan magyarral, aki tökéletesen beszélte a nyelvet, és ismerte a kultúrájukat is. Nagy élmény ilyen „idegenvezetéssel” belelátni egy kicsit a keleti emberek világába! Ha kapcsolatot keresel Kínában, indítsd a folyamatot az Eastinfo-val!
Archive for the 'Kína' Category
Kínában többeket kérdeztem a keleti-nyugati vegyesházasságok tapasztalatairól. Biztos van másmilyen is, de nekem csak kudarcos történeteket meséltek, amit nagyon is hihető a kultúrális különbségek miatt. Íme egy nagyszerű példa, az USA-ban vegyesházasságban élő élő kínai anya memoárja lányai kínai elvek szerinti nevelésének sikereiről és kudarcáról.
Annyit tennék hozzá, hogy Kínában a kínaiak a fehérekkel való összehasonlításban általában nagyon alulértékelik magukat. Amit nem tartok indokoltnak. Kicsit hosszú a fent belinkelt írás, de minden szülőnek javaslom elolvasni! (A kommentek is nagyon jók!)
Milyen jó lenne, ha utána le is írnák ide a véleményüket!
Afterpost: Nyugati szülők, nyugati nyerek - mi lehet fontosabbn mint jól tudni zongorázni?
Ez volt az első gondolatom a kínai tervekkel kapcsolatban, hogy sosem látott méretű megapoliszokat hoznának létre „az emberek jobb ellátása érdekében”:
„Az ötlet az, hogy az integráció után a városok lakói könnyedén utazhatnak majd, és igénybe vehetik az egészségügyi és egyéb létesítmények szolgáltatásait” – mondta Ma Xiangming. (…) „A tervezők szerint 85 százalékkal csökkennek majd a telefonköltségek, fejlődnek majd az iskolák és a kórházak. (…) A lakók megválaszthatják majd, hol vesznek igénybe egy szolgáltatást. Például az internet segítségével kiválaszthatják majd a legkevésbé forgalmas kórházat.”
És ez még csak a kezdet! Az évtized végére Kína úgy tervezi, hogy még több embert költöztet városokba, 50-100 milliós és kisebb, 10-25 milliós városi zónákat hozva létre. Északon, a Bohai gazdasági körzet lakossága akár a 260 millió főt is elérheti majd.
Akikkel én beszéltem Sanghajban, azok szívük mélyén utálták a nagyvárost annak embertelen volta miatt. Hogy mi lesz Kínában az emberekkel az elkövetkező években, én nem tudom…
Afterpost: kiakasztotta a mutatókat a pekingi szmog
Afterpost 2: Kína: ez nem más, mint egy adósságcsapda (2.rész)
A semmittevésről és a hatékonyságról ír az Agyvihar blog, pontosabban idéz egy könyvből, amit a kínai Lin Yutang írt 1937-ben:
„Vajon az élet tényleg megér minden fáradozást? Egészen addig, hogy lelkünket testünk rabszolgájává változtatjuk? A tétlen élet filozófiájának szellemisége megtiltja ezt. Szerintem a következő hirdetés fejezi ki leginkább az amerikai jelleget: „A majdnem jó nem elég.” A száz százalékos eredményre törekvés már-már obszcénnak látszik. Az amerikaikkal az a baj, hogy amikor valami majdnem jó, akkor azt még jobbá akarják tenni, miközben a kínaiaknak az, ami majdnem jó, az már teljesen jó. Az amerikaiak három nagy bűne szerintem az eredmény-orientáltság, a pontosság és a vágy a teljesítményre illetve a sikerre. S éppen ezektől a dolgoktól boldogtalanok és idegesek ennyire az amerikaiak. Ellopják önmaguktól elidegeníthetetlen jogukat a semmittevésre, és megfosztják magukat számtalan jó, tétlen és gyönyörű délutántól. Abból a meggyőződésből kell kiindulni, hogy a világban nincsenek katasztrófák, s a dolgok elvégzésének nemes művészete mellett létezik egy még nemesebb művészet: ha hagyjuk a dolgokat elvégezetlenül. [...] A hatékonyság ellen nem az a kifogásunk, hogy általa a dolgok el lesznek végezve, hanem az, hogy nagy időtolvaj, mert ellopja tőlünk azt az időt, amit azzal töltenénk, hogy jól érezzük magunkat; és az is, hogy felőrli az idegeinket, amikor megpróbáljuk tökéletesen elvégezni a dolgunkat.”
Nos, tőlem elég messze áll a macskák filozófiája, mégis azt hiszem, van benne valami. Hosszú távon fenntartható koncepciónak tűnik - békeidőben…
Elgondolkodtató írást találtam Bogár Lászlótól Kínáról. Röviden összefoglalva azt írja, hogy Kínára jellemző egy a nyugatitól eltérő, un. mikroglobalizáció, ami a 100-120 millió világszerte élő kínai családot jelenti. A kínai családok egy információs és minden más egyéb cserékre épülő rugalmas és teherbíró hálót alkotnak, amelyek feltételezhetően nem csak egymással, hanem az anyaországgal is állandó informatív kapcsolatban vannak. Kína ismeri a hatékony állami irányítást és egyfajta bürokráciát, amelyet nem befolyásol számottevően a néhány évtizede létező kommunista berendezkedés. Kína egy kulturális-civilizatorikus élőlényhez hasonlítható, amely évezredekben képes gondolkodni, és amelyet az elit csoportok testesítenek meg. Ez változatlanul ép állapotban van és azt viszi tovább azt, ami az elmúlt évezredekben kialakult. Sehol a világon nem maradt meg ép állapotban az az ötezer éves tradicionális talapzat, amit ez a családi mélyüzem jelent. Ennek látszólag ma Kína ellentmond, mert iszonyatos ökológiai pusztítást és energiafogyasztást végez. Létező kockázat, hogy az elit elveszti a képességét a sok évezredes talapzat megőrzésére, ebben azonban nem hiszek. Azért viseli el ezeket a terheket, mert az elmúlt kétszáz évben az őt sokszorosan megalázó, alávető és kifosztó Nyugatot a saját fegyvereivel akarja legyőzni. Pár évtized múlva nyilvánvalóvá válik, hogy Nyugat a népességét tekintve sem tudja felvenni a versenyt vele.
Tavasszal három hónapot töltöttem Kínában, annak legnyugatiasabb városában, Sanghajban. Abban a városban, amit idegenszerűsége miatt az általam megismert(?) kínaiak sem igazán szeretnek, még ha ott is élnek, dolgoznak. Amit láttam és hallottam, az a fenti megállapításoknak alapvetően megfelelt. A kínai embert és gondolkodását valóban nem tették tönkre az iszonyatos történelmi katakizmák sem, mert a kínaiak nagyon-nagyon erősek. A vezetőik és az ország a saját, önálló útjukat járják. Mégis azt gondolom, hogy ami most történik a világban, az nagyon meg fogja rengetni őket, még jobban, mint a nyugatot. Ugyanis az országnak a népességéhez mérten nincsenek tartalékai, és a mezőgazdaságuk nem nagyon sokára várható összeomlásával hihetetlen nagy kihívás elé néznek. Óriási mértékű elvándorlás kezdődhet majd Ázsiából nyugat felé, ahol az emigránsok csak a láncaikat veszthetik. Hogy ezt Kína hogyan fogja megélni, hogy a Bogár által vízionált győzelem lesz-e belőle a nyugat felett, annak a megjóslására már nem mernék vállalkozni.
Afterpost: Dől a kínai pénz Európába
Délután a Dalai Láma Együttérzés: a boldogság művészete című tanításába hallgattam bele, de bevallom, többször „belealudtam”. Pedig érdekes volt, csak a hangja olyan hipnotikusan altató volt (meg hát ebéd után voltam). Majd remélem találok egy jó leírást arról, miket mondott.
Gigantikus építési vállalkozás - gigantikus környezeti hatásokkal.
„Összességében a környezet állapota messze van attól, amit a kommunista párt és az emberek megkövetelnek” - szögezte le Csia Cse-pang erdészeti miniszter, és beszámolt arról, hogy a folyó mindkét oldalán „különböző okokból” megritkultak az erdők, megkopaszodtk a hegyek és dombok, amik miatt ismétlődő termszeti katasztrófák, földcsuszamlások történtek.
Namármost ha egy kínai miniszter ilyeneket mond, akkor azt úgy kell érteni, ahogyan el sem tudjuk képzelni azt a károsodást, amin a korábban ott élt egy-kétmillió (?) ember és a természet átment. Csak példának: a Richter skála szerinti 4,7-es erősségű földrengést okozott 2006-ban.
Mi tetszett leginkább Kínában? Ezt kérdést szeretem a legjobban az utazásommal kapcsolatban. Hosszabb ideje kint élő barátom azt mondta, majd ha hazaértem, akkor fogom megérezni igazán, hol is jártam. A válaszom röviden a következő:
Korábban is szerettem a kínai konyhát és a teát, de most még sokkal jobban. A kínaiak talán legfontosabb (közös) időtöltése az evés. Rengeteg étterem van Sanghajban, mindenki talál magának valót ízlése és pénztárcája szerint. (Na jó, kés-villa meg rántotthús után sokat kell menni, de még ez is megoldható.)
A kínai munkakultúra a következő. Bármely poszton elkötelezett, szorgalmas és mosolygós emberekkel találkoztam, akik minden lehetségeset megtettek az ügyfél megelégedéséért. Különösen így volt ez az világkiállításon dolgozó önkéntes fiatalok esetében, akiknek a lelkesedését és büszkeségét sosem fogom elfelejteni. Ez a kínai munkabírással együtt olyan erőt jelent, ami egyre nagyobb konkurenciát fog jelenteni a számunkra.
Nagyon szerettem náluk vásárolni. A legtöbb boltban nincsenek előre kiírva az árak, hanem meg kell állapodni. És ebben nem a végeredmény, hanem az addig elvezető, lehetőleg nem túl rövidre vett út jó szórakozás vevő és eladó számára is. Az értékesítési kultúra terén nagyon sokat tanulhatunk tőlük.
A férfiak elég zárkózottak voltak, rövid válaszokkal intéztek el a munkahelyen és máshol is. A nők szívesebben beszélgettek velem. Sokszor egyfajta kislányos zavart érzékeltem rajtuk, főleg ha nem tudtak megfelelni valamilyen elvárásomnak. A határozottabb fellépésem, ellenkezésem néha szinte fizikai szenvedést okozott nekik, de állták a sarat. A kényesebb kérdéseket tapintatosan elkerülve viszont jókat tudtam beszélgetni velük. Néha, egy-egy percre bepillantást engedtek a keleti ember állandóan mosolygós álarca mögé. Erre emlékszem vissza a legszívesebben!
Afterpost: egy másik vélemény
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali