Monthly Archive for május, 2010

A görögök is

Van egy régi mondás, miszerint az adós a hitelezőjének a rabszolgája.

Görögörszági utazásom egyik legerősebb benyomása az volt, hogy a görögök szeretnek élni. Ahogy Krétán autózgattunk, mindenfelé azt láttuk, hogy ücsörögnek, kávézgatnak, beszélgetnek, játszanak és közben mennek a dolgok a maguk kerékvágásában. Irígylésre méltó volt az a nyugalom, amiben éltek.

Úgy látszik, azóta fogyóban van a kolbász a kerítésről, és ők is mentőcsomagért folyamodtak az IMF-hez. Sajnálom, hogy Európában egyre több ország kerül pénzügyi zavarba, de szerintem ezért senki mást nem hibáztathatnak, csak magukat. Ha a kormányok nem képesek a saját rövidtávú érdekeik elé helyezni a választóik hosszútávú érdekeit, akkor ide jutnak. És persze még most sem teszik ezt, inkább szorult helyzetükben ismét felvesznek egy óriáshitelt, ami pár évvel elodázza az igazi szembenézést.

Afterpost: egy évvel a bejegyzésem után Görögország helyzete rosszabb, mint volt. Mi a recept: ugyanaz, mint egy éve, vagy…?

Afterpost 2: két évvel a bejegyzésem után Görögország helyzete az összeomlás előttinek látszik. Az IMF szerint a görögök segítsenek magukon!

Christine Lagarde a The Guardian című brit napilapban szombaton megjelent interjújában hangsúlyozta, hogy az adóelkerülés komoly szerepet játszik Görögország pénzügyi nehézségeiben. Úgy fogalmazott, hogy a görög társadalomnak önmagán kellene segítenie azzal, hogy mindenki rendszeresen befizeti az adót.

Lagarde közölte azt is, hogy a Nemzetközi Valutaalap nem szándékozik enyhíteni a segítségnyújtás feltételeit. Hozzátette: tisztában van azzal, hogy a válság miatt megannyi görög jut hozzá nehezen olyan szolgáltatásokhoz, mint az egészségügyi ellátás is, de véleménye szerint más népek több együttérzést érdemelnek. Példaként említette, hogy egy kis nigériai falu gyermekeit, akik az alapvető feltételek hiánya miatt naponta csak két órát tanulhatnak, sokkal nagyobb segítségre szorulnak mint a görögök.

És ma már egyáltalán nem gondolom, hogy az eladósodó országok senki mást ne hibáztathatnának, mint csak magukat.

Megnyílt az expó

Megnyílt a sanghaji expó, tegnap este nagy tűzijátékkal, ma pedig gyönyörű napos idővel. Én is körülnéztem egy kicsit a területen, és továbbra is állítom, hogy a magyar pavilon kiállja a többivel való összehasonlítás próbáját. És itt nem a színes ponyvával beborított, bent pedig néhány plazmatévével és plakáttal elintézett mezőnyre gondolok, hanem azokra, akik komolyan vették az ötévente visszatérő lehetőséget, és megerőltették magukat. Első látásra ilyenek egyébként a jelentősebb európai országok és még páran a világból. Más léptékű büdzsével.

A részben önkéntesekből álló kínai személyzet minden várakozásomat felülmúlja. Reggeltől késő estig mosolyognak, készségesek és barátságosak. Láthatóan büszkék arra, hogy itt dolgozhatnak. A biztonsági személyzet, köztük a hadsereg (!) külön kategória. Kizárólag zárt menetoszlopban masíroznak, a posztjukon feszes vigyázzban állnak, és - nem vicc - így mennek közösen még a WC-re is! Ezzel itt nem tréfálnak.

Szóval működik az egész, szerintem rendben van a sanghaji világkiállítás és a magyar pavilon is. Felállt az üzemeltető csapat és rendben teszi a dolgát. Ezek a hírek egyben azt is jelentik, hogy nagyon közeledik a hazatérésem, nekem az építés befejezéséig szólt a feladatom. Egyfelől örülök, mert már hiányzik a család és az otthoni dolgaim. Másfelől viszont sajnálom, hogy ezt a csodavilágot itt kell hagyjam, nem kizárt, hogy örökre. Kicsit megszerettem ezt az országot, és a kínaiakat is.

Utóirat: a hivatalos honlap galériájában az április 22. dátumnál a kulcsátadásról készült fotók vannak a kollégáimmal, az április 26-i dátumnál pedig az építkezés fotói (részben én készítettem őket).

Íme a hivatalos megnyitó felvételének első (A) részlete. Az első két perc és aztán más betétek Sanghaj belvárosát és az Expó területét mutatják, ahol az elmúlt 3 hónapot töltöttem.

Huán jin nyilá sübo hui! Huán jing nyilá sjunyáli guán!