Zolesz blogja

Ázsiával kapcsolatban a szárnyaló gazdasága után a természeti katasztófáiról olvasok a legtöbbet a híradásokban. Ha náluk történik valami, az százezrek-milliók kitelepítését jelenti, egyelőre. Csupán azért van ez így, mert egy ekkora országban statisztikailag minden „nagyban számol”? Részben igen, de…

Sokak és a saját véleményem szerint is arrafelé a mosolygós, rózsaszínű látszat mögött iszonyú durva kizsákmányolása folyik mind az emberi és a természeti erőforrásoknak is. A gazdasági céljaik elérése érdekében rövidlátó a hozzáállásuk a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeik megőrzése terén (úgy látszik régóta). Pekingben például újabban homokviharoktól szenvednek az elsivatagosodási folyamat előrehaladtával. Pedig nagyon észnél kellene lenniük!

Kínában, Indiában minden talpalattnyi földet meg kell művelni, hogy a rengeteg nagy népesség legalább növényi eredetű táplálékhoz juthasson. A hús ott mindig a gazdagok luxusának számított. Mindeközben a mezőgazdaságukra más újkeletű veszélyek is leselkednek. Egyfelől a műtrágyázás és a mezőgazdasági gépek is olajat igényelnek, aminek az ára a jövőben folyamatosan növekedni fog, amíg egyáltalán lesz elegendő. Másrészt a nagy kínai folyók a Himalája gleccsreiból táplálkoznak, melyek azonban a globális felmelegedés miatt gyorsan olvadni kezdtek. Amikor a gleccserek már nem fogják a kontinens belsejéből folyamatosan, kiegyenlített vízmennyiséggel táplálni Ázsia nagy folyóit, az a hagyományos öntözéses mezőgazdaságuk végét fogja jelenteni. Vajon mit fog nemsokára csinálni egy-két milliárd ember? Milyen válaszok fognak születni erre?

Afterpost: Kínában az ember okozza a katasztrófák egy jelentős részét, mint a Három szoros víztározó esetében is