A Széll Kálmán Terv 2.0, az európai példákat figyelembe véve, egyebek mellett a készpénzes fizetés korlátozását is tervbe vette:
„A készpénzfizetés korlátozására alapvetően a vállalkozások közötti pénzmozgások körében van szükség. Az NGM jelenleg vizsgálja a korlátozás bevezetésének lehetőségét, megfelelő felkészülési idő biztosításával és a gazdasági életet nem akadályozó összeghatár megállapításával. A bevezetés több lépcsőben történhet. Mind az összeghatár, mind a rendelkezés hatálya alá tartozó vállalkozások méret szerinti kategóriáinak meghatározása során a fokozatosságra kell törekedni” - magyarázza a konvergenciaprogram. (…) A kiskereskedelem körében is vizsgálható a készpénzfizetés - meghatározott érték feletti árucikkek forgalmára vonatkozó, több lépcsőben bevezethető - korlátozása. (…) Megfelelőbb eszköznek látszik a kártyás fizetés ösztönzése, vagy - meghatározott körben - a kártyás fizetés lehetőségének kötelező jellegű megteremtése.”
Miért is van szükség erre? Nem tudjuk. Azonban nehéz lenne nem észrevenni az európai tervek hasonlóságát a Jelenések Könyve 13. fejezetében leírtakkal:
„16 És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, 17 és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma.”
Az Új Nemzedék Jövőjéért Program koordinációjáért felelős miniszteri biztos kedden átadta az első új típusú diákigazolványokat.
„A tanulóknak ez is nélkülözhetetlen eszköz ahhoz, hogy valóban európaiakká válhassanak. „Az új kártya intelligenciája megegyezik egy felsőoktatásban tanuló hallgatóéval” - fogalmazott a miniszteri biztosa.”
A kormány híradásában a chip szócska egyszer ugyan előfordul, de sem a fajtájáról, sem annak tulajdonságairól nem esik szó benne. Előbb a gyerekeink, majd nemsokára mi is ilyenekkel fogunk jönni-menni, és nem csupán az iskolában vagy a munkahelyen. Mit is jelent ez az európaiság és ez az intelligencia?
Az RFID a „Radio Frequency Identification” rövidítése, vagyis rádióhullámok segítségével drót nélküli adatátvitelt lehetővé tevő technológia. A lényege egy elektronikus kóddal beprogramozott mikrocsip, az ún. transzponder, amely egy miniáramkört és egy antennát tartalmaz, hogy egy azonosító jelet sugározzon ki. A kibocsátott kódot számítógéphez csatlakoztatott speciális olvasó berendezések, szkennerek segítségével lehet fogni. Az RFID-csipet régóta használják (leginkább nyugaton) az áruforgalomban, illetve beléptető rendszerekhez is, és a kormány tervei szerint az iskolákban, valamint a BKV járatain kötelezővé teszik majd az ilyen beléptető rendszerek bevezetését. A kormány szerint a közeljövőben a BKV rendszereit úgy alakítják át, hogy az RFID csip átvehesse a jegyek és bérletek helyét is.
Mivel az RFID-csip egy adott kódot sugároz és minden állampolgár egyedi azonosító kóddal bír, ezért a magunknál hordott diákigazolvánnyal, személyigazolvánnyal és vezetői engedéllyel egyben visszakövethető a tartózkodási helyünk is. Ezek olyan dokumentumok, amit minden állampolgár köteles magánál tartani, így minden állampolgár köteles magánál tartani az RFID-csipet. Mivel az RFID-csip gyenge jelet bocsát ki, csak a vevő készülék érzékenysége fokozásának kérdése, hogy a jel távolabbról is érzékelhető legyen. Akár az összes egyszerre. Egy telefonközpont technikai háttere elegendő ahhoz, hogy kis átalakításokkal monitorozható és regisztrálható legyen a tízmillió állampolgár mozgása a nap 24 órájában.
Mit lehet ehhez a parlamenti csendhez hozzátenni? A választott képviselőink ragaszkodnak az IMF hihetetlen privilégiumainak további biztosításához. Maholnap ugyanígy ratifikálhatják a stabiltási paktumot is az ESM számára, ugyanilyen feltételekkel.
Egy barátom hívta fel a figyelmemet erre a cikkre az El Mondó blogban: Sérül-e a vallásszabadság Magyarországon?Érdekes, hogy az egyházak amerikában nem kapnak állmai támogatást, és - európai szemmel - szinte mindent szabad, ami vallás, vagy annak nevezik. Ezzel szemben Európában kifejezetten támogatnak és nem támogatnak egyes-kettes egyházakat, és az állam mondja meg, melyik egyház tekinthető egyháznak, és melyik nem. Vannak, akik szerint az európai gyakorlat mellett szól az az érvelés, hogy „a mai helyzet hosszú évszázados történelmi fejlődés, társadalmi alkuk és kompromisszumok eredménye, és ezt nem lehet csak úgy felrúgni a következetességre és liberális állameszményre való hivatkozással.”
Éppen most olvasok egy könyvet ebben a témában, és mondhatom, a fenti jelenség összecseng a hiteles „szakirodalom”, a Biblia kijelentéseivel. Egy biztos, ha a magyar törvényhozás (is) rendet vág a vallások és egyházak világában, akkor az egyrészt az előre jelzett folyamatba illik bele, másrérszt az egyházaknak és a világnak, de leginkább a bizniszben részt vevőknek a kárára válik a jövőben is… Ha érdekel miért, rendeld meg és olvasd el az előbb belinkelt könyvet!
Levél az USA-ból - felszínes vélemény, a professzor úr mintha nem készült volna…
Döbbenetes az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) feltételeinek hasonlósága az IMF alapokmány kihirdetéséről szóló 1982. évi 6. számú törvényerejű rendelettel! De van egy alapvető különbség is. Az IMF-től a korábban már „bajba jutott” országok saját döntésük alapján hitelt vehettek fel, aztán törlesztették vagy nem, de évekig, akár évtizetekig elvoltak így. Most azonban alapvetően más a helyzet, az ESM 7 napos határidővel minden tagállamtól egyszerűenbeszedi a pénzt, aminek az összegét nem a tagok, hanem mindenkor egyedül ő állapítja meg! Az induló összeg, amit össze kell dobnia az eurózónának, a német GDP több, mint kétszerese…
Az IMF több évtizede tartó gyarmatosítása a 2012. március 1-én bevezetésre kerülő ESM-mel hihetetlen tempóra vált majd. A fizetni nyilván nem tudó tagországok javaira (közművek, ingatlanok, ivóvízbázis, termőföld, energiacégek stb.) azonnal rá fogja tenni az EMS az ő nagy nemzetközi kezét. A szépreményű nemzetgazdaságok sosem látott tempóval fognak összeomolni, ugyanis a folyamat dominószerűen végigfut majd rajtuk, az egymással szorosan együttműködő gazdaságaikon keresztül - voltak azok éppenséggel rosszabb, vagy akár jobb helyzetben is annakelőtte. Ha az ESM-folyamata beindul, még idén sorban összeomolhat az európai nemzetállamok többsége. Éppen ezért másodlagos jelentőségű az eurózónán kívül is, hogy az ESM esetleg csak az eurozóna tagállamaira lesz azonnal kötelező érvényű. Olyan mértékű anarchia és szenvedés lesz itt hamarosan, aminek az azonnali megszűntetéséért bárkivel, legyen az az Isten vagy akár az Ördög, szövetségre lépnek majd a nemzetek!
- o -
Hihetnénk azt is, hogy a jóhiszemű hitelező fut a felelőtlenül költekező adósa által elvert pénze után. A helyzet azonban nem ez. Van itt egy elit társaság, a Központi Bankárok, akik egy évszázaddal ezelőtt, korrupt törvényhozók kollaborálásával végleg megszerezték a pénznyomtatás monopóliumát Amerikában és világszerte szinte mindenhol. A demokrácia álcája alatt, a nemzeti törvényhozásokban létrehozták a jobb- és a baloldalt, akik egy dologban mindig egyetértettek, hogy egyre több pénzre van szükségük! A ’29-33-as Nagy Gazdasági Világválsággal elkezdték a fellendülések és válságok ciklikus váltogatását, amivel a Központi Bankárok nyírták a birkákat.
Hogy a birkanyírásban az összes nemzet részt vehessen, egyre nagyobb kölcsönöket ajánlottak, nem nézve a hitelfelvevők jövőbeni törlesztő-képességét. A kihelyezett hiteleik elvesztése ugyanis sosem jelentett számukra nagyobb veszteséget, mint amennyit jelent egy újságpapír elégetése, vagy újabban egy adat átírása a egy táblázatban. Az adósságcsapdájukba került nemzeteknek azonban a dolog messze nem ennyit jelentett. A kamatok törlesztésére kénytelenek voltak egyre nagyobb hiteleket felvenni, és időközben lett is néhány államcsőd, gondoljunk csak Argentinára vagy napjainkban Görögországra. Azonban a dolog nem volt elég hatékony és gyors, a világ teljhatalmának megszerzése ebben a rendszerben túl messzinek látszott, és egyes renitens nemzetek nem is akartak eladósodni, majd bedőlni…
A csődközeli államok kritikus tömege mellett, a megmentő szerepéből jött a megoldás a folyamat gyorsítására. Nehogy már a Központi Bankárok nyomtassanak, vagy kreáljanak a számítógépeiken virtuális pénzt a további hitelezésre! Inkább dobják össze a szükséges, hihetetlenül nagy összeget az adóbevételekből származó pénzükből az egyébként adósságválság súlytotta, gazdasági nehézségekkel küszködő nemzetállamok! Amikor majd nagy nehezen összedobják, persze azonnal begyűjtik majd adósságszolgálatra, másra nem is lehet ebből fordítani! És ha az első mentőcsomagot elfogyott, jöhet majd a második, a harmadik stb. És most már csak rövid idő kérdése, hogy minden, értsd minden memzetállam gazdasága mint a dominó, sorban összeomoljon, és az elégedetlenkedő nép kikövetelje a bármilyen áron való enyhítést. Amit ki fog majd megadni, na ki? Bingó: a Központi Bankárok! És olyan árat kérnek majd cserébe, ami még sosem volt: az összes nemzet szuverenitásának teljes feladását.
Ajánlott irodalom:
Orbán vagy hihetetlenül nagy stratéga, aki a tét súlyával mit sem törődve kivárja a megfelelő pillanatot, vagy ha nem…:Kiálltunk a magunk érdekekeiért, Magyarország elérte, hogy a közös szabályok csak az euróövezeti országokra lesznek érvényesek – hangsúlyozta a miniszterelnök. (…) Sikerült elérni, az adóharmonizáció ne legyen része a pénzügyi paktumnak. Orbán Viktor kiemelte: ezzel minden akadály elhárult az elől, hogy csatlakozzunk a paktumhoz, mert annak minden pontja megfelelő számunkra. A vita most lezárult, így javaslom az Országgyűlésnek, hogy fogadja el a paktumot. Nem kell a továbbiakban a versenyképesség csonkításától félnünk, nincs mitől tartanunk” – szögezte le.
Az ESM-ről a szavazás a magyar Parlamentben 2012. február 20-án lesz Martonyi János külügyminiszter előterjesztése alapján a kormányközi szerződésre vonatkozóan - nincsenek illúzióim…
Nemrég írtam egy blogbejegyzést Zsidó szupremácizmus címmel, amit azzal a mondattal zártam, hogy „A folytatás: maga a történelem.” Amit leírtam, azt továbbra is igaznak tartom, azonban ami kimaradt belőle, az legalább ilyen fontos, vagy még fontosabb:
Nem gondolom azt, hogy a világtörténelem alakításáért a zsidó nép és az ő mindenkori vezetői, önmagukban felelősek lennének, illetve képesek lettek volna rá. Az elmúlt két évezred során ennél még nagyobb szerepe volt a Római Birodalom helyén jelentős politikai-gazdasági hatalommá alakult, vatikáni központtal megszervezett Katolikus Egyháznak és vezetőinek. És ez - a látszat ellenére - a jövőben is így fog maradni.
Az elmúlt években affelett aggodalmaskodtam, hogy fogytán az olaj a Földön, és ez lesz drámai hatással ránk. Ma azt hiszem, hogy fogalmam sincs róla, mennyi a még kitermelhető olaj és egyéb energiahordozó. Ha esetleg tényleg csökkenőben vannak, az sem mértékadó körülmény a fogyasztók számára. Nekünk az a lényeg, hogy aktuálisan mennyire elérhetők a világpiacon és milyen (magas) az áruk. Erre pedig - kínálati oldalról - legnagyobb hatással egyrészt az kartellek, de még ennél is nagyobb hatással a nemzetközi politikai és háborús feszültségek vannak, lesznek.
Az arab tavasz még nem zárult le teljesen. Iránnal szemben összehangolt a nemzetközi fellépés. Egyebek mellett a vélelmezetten ellenséges szándékú atomprogramjára hivatkozva bármikor megtámadhatja őt az USA és/vagy az EU. Ez esetben a Hormuz szoros azonal lezárásra kerülne, és ki tudja, hogy a további hatalmak (Oroszország, Kína) hogyan reagálnának a háborúra. Az ennek következtében azonnal fellépő, sosemlátott olajhiány éa energiaválság miatti káosz látszólag senkinek sem érdeke. Látszólag.
Olyan időket élünk, amikor az eseményeket és a folyamatokat nem lehet a korábban megszokott sablonokkal megmagyarázni. A fogalmaink, a szervezeteink mások lettek, mint amiknek, akiknek hittük őket. Az USA és az EU vezető szervezetei nem a demokráciát, nem a szabadságot védik, céljuk inkább a globális hatalom-koncentráció. Pont a magyarok ne értenék meg ezt? Talán minden nemzetközi szervezet és a nemzeti kormányok nagy része is a rájuk szavazó, őket megválasztó emberek érdekei ellen lép fel, kollaborál, és mi a zavarodottság közepette azt sem tudjuk, ki van velünk és ki van ellenünk. A következő pár évben még sok helyreigazításra lesz szükség, ahogy lépésről lépésre felismerhetjük a valóságot úgy, ahogy az valójában van.
Átvitt értelemben hidraulikus birodalomnak hívhatunk minden olyan államrendet, amely nem elsősorban katonai erővel tartja fenn magát, hanem azáltal, hogy a túléléshez, illetőleg a gazdaság működéséhez elengedhetetlen bármilyen anyagot, vagy egyéb forrást a hatalom tudja csak biztosítani. Ez lehet az ivóvíz, -innen kapta a nevében szereplő jelzőt is,- lehet az energia, lehet egy drog, melynek mindenki függője, vagy lehet akár az információ is. Amikor a hatalom a társadalomra nehezedő hidraulikus nyomással tudatosan kezd élni, saját, sokszor önkényes koncepciójának megvalósítására, ahelyett, hogy csupán a mindenki számára hasznos össztársadalmi rend fenntartására használná, azt hidraulikus diktatúrának nevezhetjük. Amikor a hatalom nem egy, hanem több dolgot kontrollál, még katonai erővel is szinte lehetetlen megdönteni. Ez a multihidraulikus diktatúra.
A legrégebbi időktől alkalmazott hidraulikus alap az ivóvíz mellett a pénz. Azon túl, hogy az államhatalom minden korban törvények útján rendelkezett a pénzkibocsátási monopóliumáról, technikai eszközökkel is biztosította, hogy a fizikai monopóliummal rendelkezzen. Az államhatalom pénzkibocsátási monopóliuma mostanra megszűnt, hiszen már a magánkézben lévő kereskedelmi bankok is szabadon multiplikálhatják a szintén magánbefolyás alatt álló jegybankok által kibocsátott „állami” pénzt. Ha az igazi hatalmasokat meg akarjuk találni, csak azt kell keressük, kinek a kezében vannak a hidraulikus pórázok végei. (Nicsak: Víz - franciák (+USA) vs. Budapest)
Érdemes megemlíteni a fentieken túl egy történelmi távlatokban új monopóliumot, az információt, ezen belül is a távközlést, a médiákat és végül az internetet (Filmajánló). A szabadulási iránya ezek felől a természet felé lenne, azonban a mezőgazdasági termőterületek tönkretétele, vagy az élővizek, a levegő szennyezettsége és az abszurd jogszabályalkotás miatt már manapság is egyre szűkülnek a menekülési utak ebben az irányban is. (Forrás eddig: 2012 Blog.)
Azt hiszem, össztársadalmi szinten a helyzetünkre nincsen sikeres megoldás. Mielőtt azonban apátiába esnénk, vagy a reménytelenség esztelen ámokfutásába kezdenénk, emlékeztessük magunkat valamire: a játékszabályok az évezredek alatt nem változtak. Az igazi elnyomáshoz minden korban meg kellett szerezze a hatalom az egyén beleegyezését, a szabad akaratát, ami az első számú isteni intézmény. Persze a hatalomnak való ellentmondás a mindenkori, nehéz körülmények között sokszor szinte lehetelennek látszott, mégis számtalan pozitív példa igazolja az állításomat.
Viszont a világtörténelmi léptékű folyamatok megfordítására soha, egyetlen ember, lett légyen hadvezér vagy államférfi sem volt képes. Mind egy előre megírt forgatókönyvet hajtottak végre, melyet persze ideig-óráig, átmenetileg, a szabad akaratukkal befolyásolhattak és befolyásoltak is. Ugyanis bizonyíthatóan, kellő, azaz hihetetlen nagy pontossággal és részletezettséggel meg van írva a világtörténelem ebben a könyvben. Az ókortól napjainkig, és még tovább is, pedig 2-3000 éve jegyezték le! És ha eddig tényleg nem tévedett, alappal hihetjük, hogy ezután sem fog. Benne, megfelelő tanulmányozás mellett, minden ember megtalálhatja többek között a világtörténelem jövőbeni fő irányát és eseményeit is, és ha felfogta, elfogadhatja és alkalmazkodhat is hozzá. Persze csak akkor, ha akarja. Tessék tesztelni!
A fenti kisfilm, aminek a vetítését egyébként betiltotta az EU, még optimista hangulatot áraszt, mintha helyi összefogással szembe lehetne menni a trenddel. Ezzel szemben az IMF vezére egyértelműen fogalmaz: „Mindegy, hogy szegény vagy gazdag, egyetlen állam sem tud ellenállni a bukásnak, ha elszigeteli magát.” Christine Lagarde szerint a megoldás a kereskedelmi korlátok további lebontása, azaz a világgazdasági tér további, totális deregulációja. (Ez a neoliberális megoldás azonban sokak szerint éppen a jelenlegi válságok okozója.)
Molnár Géza az FFEK blogján megjelent írása a fentiekkel szemben kimondja a kimondhatatlant: „A peremvidék ködébe burkolózva az ember ideig-óráig elhessegetheti a rémképeket. De hamarosan szél támad, jókora vihar. Akkor majd eloszlik a köd, s szemünkről is leesik a hályog. Látni fogjuk, hova jutottunk, s tudni, honnan kell majd újra kezdenünk. Mert egy zsákutcából nem juthatunk ki előrefutva. Elvész, ki visszafordulni képtelen. A jövő ígérete két mondatban összegezhető. Ma erőforrásrabszolgákkal dolgoztatunk, holnap eszközök nélkül, a tulajdon két kezünkkel kell megteremtünk létfeltételeinket. Ma még futhatunk előre, de új hajnala csak azoknak lehet, kik visszatalálnak atyáik útjára.” Érdemes elolvasni Molnár Géza egész, kicsit talán hosszúra sikerült írását is!)
Érdekes, hogy Bogár László a konzultáció során, miközben megjelöli a megoldás három cselekvési szintjét, konkrét cselekvési terv helyett Isten felé irányítja a hallgatóságát (28. perc). Kinek tetszik ez?
Legutóbbi hozzászólások
RSSBonifert Zoltán, lenbali
Aodrján Éva
lenbali
Bonifert Zoltán, Ferkó
Bonifert Zoltán
Kata