Eszembe juttatja a Váradi Viktóriával készült riport azt a három hónapot, amit tavaly Sanghajban tölthettem az EXPO építkezés idején. Magam is találkoztam Kínában olyan magyarral, aki tökéletesen beszélte a nyelvet, és ismerte a kultúrájukat is. Nagy élmény ilyen „idegenvezetéssel” belelátni egy kicsit a keleti emberek világába! Ha kapcsolatot keresel Kínában, indítsd a folyamatot az Eastinfo-val!
Tag Archive for 'Kína'
Az USA „vergődik” az adósságplafon megemelésén vagy meg nem emelésén. Így vagy úgy lesz is, a folyamat mindenképpen a globális valuta irányába halad. A dollárt a Special Drawing Right (SDR) = Különleges Lehívási Jog, mint globális átváltási fizetőeszköz váltja le igen rövid időn belül. Látni fogjuk, hogy az „átváltási” szócskának mekkora jelentősége volt, van és lesz a világtörténelem folyamán.
„Az SDR árfolyamának meghatározásánál nem a természetes kínálati és keresleti viszonyokat veszik figyelembe, tehát az IMF úgy határozza meg az egyes valutáknak az SDR-hoz viszonyított árfolyamát, ahogy akarja. Így nem meglepő, hogy az IMF-kosárral együttmozgó és az IMF akaratát teljesítő valuták árfolyama erősebb és jól teljesítenek a Forex piacokon, míg a dollár, ami egyelőre (elvileg) független, az SDR-okhoz viszonyítva gyengén teljesít.
Az IMF olyan valutapiaci hangulatot teremtett, hogy az SDR programból kimaradni szándékozó országoknak ne legyen esélye azokkal szemben, akik támogatják azt. Egy mesterséges gazdasági mátrixot hoztak létre, ahol a kínálat és kereslet alapelvei nem érvényesek már. A pénzvilág manipulált evolúciójáról van szó. A köztes SDR számla segítségével módjukban áll majd a föld valamennyi valutájának értékét önkényesen meghatározni.
Valószínűleg érezni fogjuk az egyre gyengülő pénzügyi rendszerrel járó nehézségeket, de a hatalomátvétel rejtve marad azok előtt, akik nem látják, mi történik valójában. Végül a világ valamennyi valutája az SDR-októl függ majd, bár játékpénzünket továbbra is pénztárcánkban tarthatjuk.”
A fentieket az idokjelei.hu cikkéből ollóztam ki. Alább pedig a fenti hosszú film összefoglalása, nagyon-nagyon tanulságos!
Amikor a zsidók Jeruzsálembe jöttek egyházi adót fizetni, azt csak egy bizonyos fajta érmével tehették meg, a szentély fél sékelével. Nem volt bőség ebből az érméből, mert a pénzváltók mindet felvásárolták. Aztán annyira megemelték az árát, amennyit a piac még elbírt - ahogy ezt más árucikkekkel is szokták. Más szóval, a pénzváltók uzsora nyereségre tettek szert látszólagos monopóliumuk révén. Jézus szemében ez teljes mértékben sértette Isten házának szentségét. Kiűzte a pénzváltókat a templomból, ekkor és egyetlen egyszer alkalmazott erőt a működése során.
A Római Birodalomban két uralkodó is megpróbálta letörnia pénzváltók hatalmát, mindkettő hamvába holt és mindkettőt meggyilkolták.Kr.e. 48-ban Julius Cézár visszaszerezte a pénzváltóktól az érmekibocsátás ellenőrzését, és a köz javára eretett pénzt. Halálával kezdődött a pénzbőség hanyatlása Rómában. Végül a pénzkínálat 90%-kal csökkent, és ennek eredményeként a közemberek elvesztették földjeket és otthonaikat.
Ezer évvel később, az angliai aranyművesek által kibocsátott papír alapú átvételi elismervényekkel született meg a részleges fedezetű bankrendszer. A papírpénzből a nagyobb kamatbevétel érdekében többet adtak ki, mint amennyi aranyat ténylegesen letétben őriztek. Így a 10 és 20 között változó tőkeáttéttel szorozhatjuk a hivatalosan ismertetett kamatbevételüket, mondjuk évi 5% esetén ez valójában 50-100%-ot jelent…
Az aranyművesek felfedezték, hogy extra profitra tehetnek szert azáltal, hogy a gazdaságot „bő” és „szűk” pénzkínálattal hintáztatják. Az első idején az emberek több kölcsönt vettek fel, hogy fejlesszék a vállalkozásaikat, de aztán szorítottak a pénzkínálaton. Az emberek bizonyos százaléka nem tudta visszafizetni a korábbi kölcsöneit, csődbe mentek, és kénytelenek voltak fillérekért eladni vagyonukat az aranyműveseknek. Ezt a hintáztatást ma „üzleti ciklusnak” nevezik.
1100 körül az angol I. Henrik király a rováspálca, mint adófizetésre egyetlen alkalmas eszköz bevezetésével visszaszerezte a pénz fölötti hatalmat, mely aztán 1826-ig hivatalos volt. A Brit Birodalom a rováspálca rendszer alatt épült fel. Az 1642-es forradalom során a pénzváltók által támogatott Oliver Cromwell megerősítette a hatalmukat, akik költséges háborúkba hajszolták Nagy-Britanniát. Az angliai pénzváltók szövetkeztek a holland kollégáikkal, és finanszírozták Orániai Wilmos betörését Angliába, aki 1688-ban meg is döntötte a Stuartok trónját, és a helyébe ült.
Anglia a háborúskodások miatt pénzügyileg romokban hevert. A kétségbeesett kormánytisztviselők pénzkölcsönzőkhöz folyamodtak politikai céljaik elérése érdekében. Ennek ára - a világon elsőként - egy a kormány által szentesített, magántulajdonú bank volt, ami a semmiből teremtve bocsájthat ki pénzt: Bank of England. Cserébe a bank annyi pénzt kölcsönzött a brit politikusoknak, amennyit csak akartak - addig, ameddig biztosították annak visszafizetését a lakosság megadóztatása révén. Az Angol Bank törvényesítése a pénz törvényes hamisítását eredményezte, magáncélú nyerészkedés céljából. 1698-ra, 10 év alatt a kormányzati adósság tizenháromszorosára növekedett, melyeket természetesen adókból törlesztettek. Mára szinte minden nemzetnek magántulajdonú központi bankja van, ennek mintájára. (Emlékezzünk csak pl. a magyar jegybank vezetőjének függetlenségét követelő nemzetközi hangokra.)
1743-ban egy Amshel Moses Bauer nevű aranyműves elszámolóházat nyitott Frankfurtban. Fia az üzlet megöröklését követően a címerük után (melyen egy vörös pajzs volt), Rotschild-ra változtatta a nevét. Rájött, hogy nagyobb profitot jelent kormányoknak kölcsönözni, mint magánszemélyeknek. Öt fiát kitanította a pénzteremtés mesterségére, és szétküldte Európa nagyobb fővárosaiba, Frankfurtba, Bécsbe, Londonba, Nápolyba és Párizsba, fiókirodákat nyitni. Elsikkasztották a Hesse-i Vilmos Herceg vagyonát, abból nem angol kormányzati kötvényeket és részvényeket vettek, hanem a Napóleoni háborúik idején saját céljaikra fektették be. Majd az angol kötvények hozamaival megnövelve visszafizették a pénzt, megtartva az afölött elért nyereséget. A családi együttműködés révén az 1800-as évek közepére a Rotschildok uralták az egész európai bankvilágot, és a világ leggazdagabb családjává váltak.
Az 1700-as évek közepére az államadósság Britanniában döbbenetes mértékűre növekedett. Hogy a banki kamatokat fizetni tudja, a kormánynak növelnie kellett a gyarmatokról származó bevételeit. Amerika még viszonylag szegény volt, a korai telepesek saját papírpénzt nyomtak. Ezek a Telepes Cédulák adósságmentes, a köz érdekében kibocsátott, arany- vagy ezüstfedezet nélküli fizetőeszközök voltak, és éppen ezért egyre sikeresebbek lettek. Amerikában kiszabadult a szellem a palackból…
Kínában többeket kérdeztem a keleti-nyugati vegyesházasságok tapasztalatairól. Biztos van másmilyen is, de nekem csak kudarcos történeteket meséltek, amit nagyon is hihető a kultúrális különbségek miatt. Íme egy nagyszerű példa, az USA-ban vegyesházasságban élő élő kínai anya memoárja lányai kínai elvek szerinti nevelésének sikereiről és kudarcáról.
Annyit tennék hozzá, hogy Kínában a kínaiak a fehérekkel való összehasonlításban általában nagyon alulértékelik magukat. Amit nem tartok indokoltnak. Kicsit hosszú a fent belinkelt írás, de minden szülőnek javaslom elolvasni! (A kommentek is nagyon jók!)
Milyen jó lenne, ha utána le is írnák ide a véleményüket!
Afterpost: Nyugati szülők, nyugati nyerek - mi lehet fontosabbn mint jól tudni zongorázni?
Ez volt az első gondolatom a kínai tervekkel kapcsolatban, hogy sosem látott méretű megapoliszokat hoznának létre „az emberek jobb ellátása érdekében”:
„Az ötlet az, hogy az integráció után a városok lakói könnyedén utazhatnak majd, és igénybe vehetik az egészségügyi és egyéb létesítmények szolgáltatásait” – mondta Ma Xiangming. (…) „A tervezők szerint 85 százalékkal csökkennek majd a telefonköltségek, fejlődnek majd az iskolák és a kórházak. (…) A lakók megválaszthatják majd, hol vesznek igénybe egy szolgáltatást. Például az internet segítségével kiválaszthatják majd a legkevésbé forgalmas kórházat.”
És ez még csak a kezdet! Az évtized végére Kína úgy tervezi, hogy még több embert költöztet városokba, 50-100 milliós és kisebb, 10-25 milliós városi zónákat hozva létre. Északon, a Bohai gazdasági körzet lakossága akár a 260 millió főt is elérheti majd.
Akikkel én beszéltem Sanghajban, azok szívük mélyén utálták a nagyvárost annak embertelen volta miatt. Hogy mi lesz Kínában az emberekkel az elkövetkező években, én nem tudom…
Afterpost: kiakasztotta a mutatókat a pekingi szmog
Afterpost 2: Kína: ez nem más, mint egy adósságcsapda (2.rész)
A semmittevésről és a hatékonyságról ír az Agyvihar blog, pontosabban idéz egy könyvből, amit a kínai Lin Yutang írt 1937-ben:
„Vajon az élet tényleg megér minden fáradozást? Egészen addig, hogy lelkünket testünk rabszolgájává változtatjuk? A tétlen élet filozófiájának szellemisége megtiltja ezt. Szerintem a következő hirdetés fejezi ki leginkább az amerikai jelleget: „A majdnem jó nem elég.” A száz százalékos eredményre törekvés már-már obszcénnak látszik. Az amerikaikkal az a baj, hogy amikor valami majdnem jó, akkor azt még jobbá akarják tenni, miközben a kínaiaknak az, ami majdnem jó, az már teljesen jó. Az amerikaiak három nagy bűne szerintem az eredmény-orientáltság, a pontosság és a vágy a teljesítményre illetve a sikerre. S éppen ezektől a dolgoktól boldogtalanok és idegesek ennyire az amerikaiak. Ellopják önmaguktól elidegeníthetetlen jogukat a semmittevésre, és megfosztják magukat számtalan jó, tétlen és gyönyörű délutántól. Abból a meggyőződésből kell kiindulni, hogy a világban nincsenek katasztrófák, s a dolgok elvégzésének nemes művészete mellett létezik egy még nemesebb művészet: ha hagyjuk a dolgokat elvégezetlenül. [...] A hatékonyság ellen nem az a kifogásunk, hogy általa a dolgok el lesznek végezve, hanem az, hogy nagy időtolvaj, mert ellopja tőlünk azt az időt, amit azzal töltenénk, hogy jól érezzük magunkat; és az is, hogy felőrli az idegeinket, amikor megpróbáljuk tökéletesen elvégezni a dolgunkat.”
Nos, tőlem elég messze áll a macskák filozófiája, mégis azt hiszem, van benne valami. Hosszú távon fenntartható koncepciónak tűnik - békeidőben…
Elgondolkodtató írást találtam Bogár Lászlótól Kínáról. Röviden összefoglalva azt írja, hogy Kínára jellemző egy a nyugatitól eltérő, un. mikroglobalizáció, ami a 100-120 millió világszerte élő kínai családot jelenti. A kínai családok egy információs és minden más egyéb cserékre épülő rugalmas és teherbíró hálót alkotnak, amelyek feltételezhetően nem csak egymással, hanem az anyaországgal is állandó informatív kapcsolatban vannak. Kína ismeri a hatékony állami irányítást és egyfajta bürokráciát, amelyet nem befolyásol számottevően a néhány évtizede létező kommunista berendezkedés. Kína egy kulturális-civilizatorikus élőlényhez hasonlítható, amely évezredekben képes gondolkodni, és amelyet az elit csoportok testesítenek meg. Ez változatlanul ép állapotban van és azt viszi tovább azt, ami az elmúlt évezredekben kialakult. Sehol a világon nem maradt meg ép állapotban az az ötezer éves tradicionális talapzat, amit ez a családi mélyüzem jelent. Ennek látszólag ma Kína ellentmond, mert iszonyatos ökológiai pusztítást és energiafogyasztást végez. Létező kockázat, hogy az elit elveszti a képességét a sok évezredes talapzat megőrzésére, ebben azonban nem hiszek. Azért viseli el ezeket a terheket, mert az elmúlt kétszáz évben az őt sokszorosan megalázó, alávető és kifosztó Nyugatot a saját fegyvereivel akarja legyőzni. Pár évtized múlva nyilvánvalóvá válik, hogy Nyugat a népességét tekintve sem tudja felvenni a versenyt vele.
Tavasszal három hónapot töltöttem Kínában, annak legnyugatiasabb városában, Sanghajban. Abban a városban, amit idegenszerűsége miatt az általam megismert(?) kínaiak sem igazán szeretnek, még ha ott is élnek, dolgoznak. Amit láttam és hallottam, az a fenti megállapításoknak alapvetően megfelelt. A kínai embert és gondolkodását valóban nem tették tönkre az iszonyatos történelmi katakizmák sem, mert a kínaiak nagyon-nagyon erősek. A vezetőik és az ország a saját, önálló útjukat járják. Mégis azt gondolom, hogy ami most történik a világban, az nagyon meg fogja rengetni őket, még jobban, mint a nyugatot. Ugyanis az országnak a népességéhez mérten nincsenek tartalékai, és a mezőgazdaságuk nem nagyon sokára várható összeomlásával hihetetlen nagy kihívás elé néznek. Óriási mértékű elvándorlás kezdődhet majd Ázsiából nyugat felé, ahol az emigránsok csak a láncaikat veszthetik. Hogy ezt Kína hogyan fogja megélni, hogy a Bogár által vízionált győzelem lesz-e belőle a nyugat felett, annak a megjóslására már nem mernék vállalkozni.
Afterpost: Dől a kínai pénz Európába
Gigantikus építési vállalkozás - gigantikus környezeti hatásokkal.
„Összességében a környezet állapota messze van attól, amit a kommunista párt és az emberek megkövetelnek” - szögezte le Csia Cse-pang erdészeti miniszter, és beszámolt arról, hogy a folyó mindkét oldalán „különböző okokból” megritkultak az erdők, megkopaszodtk a hegyek és dombok, amik miatt ismétlődő termszeti katasztrófák, földcsuszamlások történtek.
Namármost ha egy kínai miniszter ilyeneket mond, akkor azt úgy kell érteni, ahogyan el sem tudjuk képzelni azt a károsodást, amin a korábban ott élt egy-kétmillió (?) ember és a természet átment. Csak példának: a Richter skála szerinti 4,7-es erősségű földrengést okozott 2006-ban.
Ázsiával kapcsolatban a szárnyaló gazdasága után a természeti katasztófáiról olvasok a legtöbbet a híradásokban. Ha náluk történik valami, az százezrek-milliók kitelepítését jelenti, egyelőre. Csupán azért van ez így, mert egy ekkora országban statisztikailag minden „nagyban számol”? Részben igen, de…
Sokak és a saját véleményem szerint is arrafelé a mosolygós, rózsaszínű látszat mögött iszonyú durva kizsákmányolása folyik mind az emberi és a természeti erőforrásoknak is. A gazdasági céljaik elérése érdekében rövidlátó a hozzáállásuk a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeik megőrzése terén (úgy látszik régóta). Pekingben például újabban homokviharoktól szenvednek az elsivatagosodási folyamat előrehaladtával. Pedig nagyon észnél kellene lenniük!
Kínában, Indiában minden talpalattnyi földet meg kell művelni, hogy a rengeteg nagy népesség legalább növényi eredetű táplálékhoz juthasson. A hús ott mindig a gazdagok luxusának számított. Mindeközben a mezőgazdaságukra más újkeletű veszélyek is leselkednek. Egyfelől a műtrágyázás és a mezőgazdasági gépek is olajat igényelnek, aminek az ára a jövőben folyamatosan növekedni fog, amíg egyáltalán lesz elegendő. Másrészt a nagy kínai folyók a Himalája gleccsreiból táplálkoznak, melyek azonban a globális felmelegedés miatt gyorsan olvadni kezdtek. Amikor a gleccserek már nem fogják a kontinens belsejéből folyamatosan, kiegyenlített vízmennyiséggel táplálni Ázsia nagy folyóit, az a hagyományos öntözéses mezőgazdaságuk végét fogja jelenteni. Vajon mit fog nemsokára csinálni egy-két milliárd ember? Milyen válaszok fognak születni erre?
Afterpost: Kínában az ember okozza a katasztrófák egy jelentős részét, mint a Három szoros víztározó esetében is
Mi tetszett leginkább Kínában? Ezt kérdést szeretem a legjobban az utazásommal kapcsolatban. Hosszabb ideje kint élő barátom azt mondta, majd ha hazaértem, akkor fogom megérezni igazán, hol is jártam. A válaszom röviden a következő:
Korábban is szerettem a kínai konyhát és a teát, de most még sokkal jobban. A kínaiak talán legfontosabb (közös) időtöltése az evés. Rengeteg étterem van Sanghajban, mindenki talál magának valót ízlése és pénztárcája szerint. (Na jó, kés-villa meg rántotthús után sokat kell menni, de még ez is megoldható.)
A kínai munkakultúra a következő. Bármely poszton elkötelezett, szorgalmas és mosolygós emberekkel találkoztam, akik minden lehetségeset megtettek az ügyfél megelégedéséért. Különösen így volt ez az világkiállításon dolgozó önkéntes fiatalok esetében, akiknek a lelkesedését és büszkeségét sosem fogom elfelejteni. Ez a kínai munkabírással együtt olyan erőt jelent, ami egyre nagyobb konkurenciát fog jelenteni a számunkra.
Nagyon szerettem náluk vásárolni. A legtöbb boltban nincsenek előre kiírva az árak, hanem meg kell állapodni. És ebben nem a végeredmény, hanem az addig elvezető, lehetőleg nem túl rövidre vett út jó szórakozás vevő és eladó számára is. Az értékesítési kultúra terén nagyon sokat tanulhatunk tőlük.
A férfiak elég zárkózottak voltak, rövid válaszokkal intéztek el a munkahelyen és máshol is. A nők szívesebben beszélgettek velem. Sokszor egyfajta kislányos zavart érzékeltem rajtuk, főleg ha nem tudtak megfelelni valamilyen elvárásomnak. A határozottabb fellépésem, ellenkezésem néha szinte fizikai szenvedést okozott nekik, de állták a sarat. A kényesebb kérdéseket tapintatosan elkerülve viszont jókat tudtam beszélgetni velük. Néha, egy-egy percre bepillantást engedtek a keleti ember állandóan mosolygós álarca mögé. Erre emlékszem vissza a legszívesebben!
Afterpost: egy másik vélemény
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali