Ciszjordánia lakosságának 80-85%-a palesztin arab, 12-14%-a zsidó, 1-3%-a keresztény és vannak még szamaritásusok és drúzok is. Gáza 98-99%-a palesztin arab, kb. 1% keresztény és egyéb. A többség szunnita iszlám vallású. A történelmi keresztények felekezetek és az evangelikálok kisebbségben is megosztottak. A zsidók izraeli állampolgárok, és nincsenek a Palesztin Hatóság fennhatósága alatt. A szamaritánusok rendelkeznek egyszerre palesztin és izraeli személyazonossággal is. A drúzok vallása bár iszlám eredetű, mégis óvatosságból visszahúzódva élnek az iszlám társadalomban.
A két legbefolyásosabb politikai párt a Fatah elsősorban Ciszjordániában, a Hamasz pedig Gázában rendelkezik nagyobb támogatottsággal. A Fatahot (Palesztin Felszabadítási Mozgalom) Jasszer Arafat alapította 1950-ben. 1969-től a Palesztin Felszabadítási Szervezet ernyőszervezetként, Arafat irányítása mellett hivatalosan elfogadta Izrael jogát a létezéshez és lemondott a terrorizmusról. A Hamasz (Iszlám Ellenállási Mozgalom) célja a szociális progarmok mellett a fegyveres harc Izrael ellen, amelyét a nyugati országok terrorista szervezetként tartanak számon.
2014 április 1-én, hosszú ellenségeskedés után a Fatah és a Hamasz kibékültek, egységkormányt alakítottak, de a választásokat a 2014 nyári események és a Gázai háború miatt elhalasztották. Ezzel együtt a Palesztin Hatóság (PA) aláírt több nemzetközi emberjogi egyezményt is, mint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICCPR), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICESCR), a Gyermekek jogairól szóló egyezmény (CRC), valamint az Arab okiratát az emberi jogoknak (ACHR).
A vallásszabadság terén két fogalmat érdemes megkülönböztetni: a valláshoz való szabadság és a vallástól való szabadság jogait. Ezek tekintetében vizsgálandók az állami és a nem állami szervezetek aktivitásai, beleértve azt az esetet, amikor az állam nem tud vagy nem akar védelmet nyújtani a jogsérelmet szenedett félnek.
A palesztin törvények egy keverékét jelentik a jordán, az egyiptomi, a palesztin, az ottomán, a brit, valamint az izraeli védelmi jognak, Ciszjordániában és Gázában más-más tartalommal. A PA-nek nincsen alkotmánya, helyette a Palesztin Alaptörvény (PABL) funkcionál ideiglenesen. A PABL szerint az iszlám a hivatalos vallás, de a többi “isteni” vallást is tiszteletben tartja. Jogforrásként elsődlegesek a Shari’a törvényei. Az arab a hivatalos nyelv. Érthető módon az előbb említett (nyugati) emberi jogok és a Shari’a mint elsődleges jogforrás együttes érvényben tartása tág teret biztosít a szabályozáshoz, ami ellentétes a nemzetközi jog vallásszabadság-értelmezésével. Ciszjordániában a jordániai, Gázában az egyiptomi családjog érvényes.
Nem muzulmán, tehát izraeli vagy zsidó és keresztény számára földterületet eladni tilos. A személyhez fűződő jogok az illető vallásától függnek. A muzulmánok a Shari’a alapelveit alkalmazzák a családjogban is, például a házasság, a válás és a gyerekfelügyelet terén is. A nyilvántartott (történelmi) keresztény egyházak – a nem nyilvántartott evangelikálok kivételével – bejelenthetik a házasságkötéseket.
Muzulmán nő nem muzulmán férfival nem házasodhat, illetve muzulmán félfi a könyv vallásán (pl. zsidó, keresztény) kívüli személlyel nem házasodhat. A tiltott házasságból születő gyerekeket a hatóság nem regisztrálja, így nem lesz személyazonossága, nem utazhat külföldre, nem házasodhat stb.
Az iszlám jog iskolákhoz kötődik, a szabályok nincsenek félreérthetetlenül lefektetve. Bár a Shari’a lehetőséget ad az iszlám elfogadására vagy elutasítására, ezek következményekkel járnak. A muzulmánná váló ember teljesjogú állampolgárrá válik, az iszlám elhagyása viszont halálbüntetéssel, vagyonelkobzással, a házassága felbontásával stb. jár együtt. Egy iszlám államban a keresztény, a zsidó vagy más bibliai vallású személynek, vagy aki ilyenné lesz, korlátozzák a jogait, illetve nem élvez jogi értelemben egyenrangúságot. A hitetlen ember ennél is több korlátozást és zaklatást szenved el, hacsak nincs speciális engedélye. Az iszlámból hitetlenné váló ember elveszít minden szociális és vallási védelmet, a meggyilkolására a Shari’a törvényszéke ha nem is bíztat, de nem is üldözi az ilyen cselekedetet.
Az ICCPR 26. Cikke kimondja, hogy “A törvény előtt minden személy egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van egyenlő törvényes védelemre. Erre tekintettel a törvénynek minden megkölönböztetést tiltania kell, és minden személy számára egyenlő és hatékony védelmet kell biztosítania bármely megkülönböztetés ellen, mint amilyen például a faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy más helyzet alapján történő megkülönböztetés.”
A PABL 9. cikke a következőket jelenti: “A palesztinok jogi szempontból egyenlőek a törvény előtt, származásra, nemre, vallásra, politikai nézetekre és egészségi állapotra vonatkozó megkülönböztetés nélkül.” – a szöveg azonban nem említi a törvény általi egyenlő védelmet. A házassággal, az iszlámból való át- vagy kitéréssel vagy a valláselhagyás következményeivel kapcsolatos jogi megszorítások nem biztosítanak egyenlő védelmet a törvény előtt.
Az iszlámból való áttérés vagy földterület zsidónak való eladása, mint legkomolyabb, halálbüntetéssel járó bűncselekmények, ellentétesek az aláírt nemzetközi megállapodásokkal.
Az ICCPR 23.2 pontja szerint “A házasságkötésre alkalmas korban lévő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni.” A 24.2 pont szerint “Minden gyermeket közvetlenül születése után anyakönyvezni kell és nevet kell neki adni.” A 16. pont szerint “Mindenkinek joga van arra, hogy mindenütt jogképesnek ismerjék el.” A mind Gázában, mind Ciszjordániában érvényes jog szerint a vallásra való tekintettel tiltott hazasságkötések, illetve az elismert házasságokon kívül születő gyermekek anyakönyvezésének megtagadása megsérti az ICCPR által védett jogokat. A 12.2 pont szerint “Mindenki szabadon elhagyhat bármely országot, ideértve a saját országát is.” – erre a születésükkor nem regisztrált személyeknek - hivatalos iratok nélkül - nincsen lehetőségük.
Az ACHR 25. pontja szerint “Minden állampolgárnak joga van ingatlant tulajdonolni.” Az, hogy zsidónak vagy kereszténynek nem lehet ingatlant eladni, sérti ezt az alapjogot.
A gyakorlatban a helyzet ennél is sokkal rosszabb. A hatóságoknál többségükben, a meghatározó pozíciókban kizárólag iszlám vallásúak dolgoznak, akik hajlamosak kijátszani a törvényeket, és szemet húnynak a vallási okokra visszavezethető túlkapások, támadások, sőt a gyilkosságok felett is. Közúti balesetnél például mindig a keresztény lesz a hibás a muzulmánnal szemben.
Becslések szerint a muzulmánoknak talán kevesebb, mint 15%-a csodálja az ISIS-t. A PA-nak érzékelhetően van egy felfegyverzett aktívabb föld alatti szárnya, melyet persze nehéz bizonyítani. Ahhoz, hogy a nyugati anyagi támogatásokhoz hozzájussanak, keresztényeket is foglalkoztatnak a jobb látszat tettetése érdekében. A tanárok ráerőltetik a nem muzulmán diákokra is az iszlám tanulását. Az evangelikál gyülekezetek nem elfogadottak, az itt kötött házasságok nem elismertek, nem temethetik halottaikat köztemetőkbe. A hatóságok ellenőrzik a mobiltelefonos, e-mailes és facebookos kommunikációt.
Betlehem lakosságban a keresztények aránya a XIX században még 90% volt, ami 1990-re 60%-ra, napjainkig pedig 10%-ra csökkent. A csökkenés az első és a második intifáda, illetve a Hamas és a PLO felemelkedésével gyorsult fel. A 2008-as dániai Mohamed-karikatúrák is okoztak támadásokat. Gázában a helyzet még rosszabb, mint Ciszjordániában, a keresztnyek másodosztályú állampolgárok. Üzleteiket, autóikat, épületeiket és szervezeteiket támadások érik, emberrablások történnek.
A keresztény felekezetek közötti kapcsolatok általában jók, de a történelmi egyházakból az evangelikál gyülekezetekhez való távozások feszültségeket keltenek. Őket cionizmussal, cserbenhagyással és eretnekséggel vádolják. A történelmieknek megállapodásaik vannak a muzulmán vezetőkkel, és az evangelikálokban ezek veszélyeztetését látják, ami miatt a befolyásukat a kiközösítésükre használják fel.
A zsidók nem tartoznak a PA illetékességi körébe, helyzetükre azonban hatással van a PA zsidókkal kapcsolatos hozzáállása. Ami nyílt ellenségességet és a zsidók elpusztításának szándékát jelenti, esetenként a hivatalos állami megnyilatkozások szintjén is.
Az iszlám társadalom inkább közösségi, mint individuális alapokon szerveződött. A vallástalanok helyzete a keresztényekénél is rosszabb, az ilyenek általában inkább tettetik a muzulmánságukat. Az arányukat 5% köré becsülik, de az internethasználat okán ez egyre növekszik. A Ramadán böjt nyilvános megsértése a muzulmánok érzékenységét sérti, mely börtönbűntetést von maga után. Az iszlám hagyományok abszolut tisztelete elvárás a hatóság részéről is.
Összefoglalásul, bár az emberi jogok és a vallásszabadság védelmére tett intézkedések észrevehetők a PABL-ben, vallási alapokon való megkülönböztetések is megtalálhatók benne. Ilyen esetekben az egyének védelmét a PABL elmulasztja. A palesztin társadalom vallási szempontok alapján megkölönbözteti az embereket, a vallások, felekezetek közötti áttérések komoly veszélyt jelentenek. Mindenezek égbekiáltóan ellentétesek a 2014. április 1-én a PA által hivatalosan elfogadott nemzetközi emberi jogi egyezményekkel.
Afterpost: Hivatalos: államként ismeri el Palesztinát a Vatikán
0 Responses to “Emberi jogok és vallásszabadság - Palesztinában”
Leave a Reply