A katolikusok után néhány napja a reformátusokhoz is meghívást kapott Röhrig Géza. Nagyon érdekes beszélgetés folyt az emberi erőforrás miniszter és a Saul fia című film főszereplője között, ugyanarról a témáról: a kereszténység és a zsidóság viszonyáról. Az azért érzékelhető, hogy a protestantizmus csak fél évezrede szúrja el ugyanazt, amit a római katolikusok négyszer ennyi ideje elkezdtek.
Archive for the 'antiszemitizmus' Category
Húsvétkor egy facebookos csoportban kiírtam egy „pályázatot” arra a kérdésre, hogy igazolható-e a Bibliából az antiszemitizmusnak bármely változata. Az apropót egy viszonylag friss kutatásról szóló jelentés adta, mely az I. Világháborútól a holokausztig vizsgálta néhány magyarlakta településen (Óbuda, Veszprém, Kassa, Dunaszerdahely) az egyházak és a zsidó közösség viszonyát. Volt pár elszánt próbálkozó, akiknek a próbálkozásait precízen cáfoltam. Persze idővel jelezték, hogy bár fenntartják azon álláspontjukat, hogy igazuk van, de „nincs kedvük” folytatni velem az egyébént kulturáltan folyó vitát 
A dolog akkor válik még érdekesebbé, amikor kicsit utánanézünk, hogy honnan is származik ez a bevallott és be nem vallott, de időről időre meg-megmutatkozó keresztény antiszemitizmus.
Nagy Konstantin római császár 313-as milánói ediktuma – az egyház vezetőivel folytatott tárgyalások eredményeképpen – legalizálta a korábban üldözött keresztény vallást. A frissen létrejött “trón és oltár szövetsége” nem tétlenkedett: 325-ben a Nikaiaban (Nicea) zsinatot tartottak, ez volt a keresztény egyház püspökeinek első egyetemes tanácskozása – a római császárral közösen. A zsinat egyik, máig ható eredménye a Húsvét és a Pészah ünnepeinek időbeni különválasztása volt. Nézzünk ennek indoklásából néhány jellemző mondatot:
“Kijelentettük, hogy kölönösképpen méltatlan a legszentebb ünnep esetében követni a zsidók szokását (dátum-számítását), akik beszennyezték a kezeiket a legfélelmetesebb bűnnel, és az elméjük megvakult. (…) Semmi közös dolgunk nem kellene, hogy legyen a zsidókkal, mert a Megváltó más utat mutatott nekünk, a mi istentiszteletünk egy igazabb és alkalmasabb rendszert követ (a hét napjainak sorrendjét), következésképpen egyhangúlag ezt fogadjuk el, remélve, legkedvesebb testvéreink, hogy ezzel különválasztjuk magunkat a zsidók gyűlöletes társaságától. (…) Kötelességünk, hogy semi közösségünk ne legyen az Úr gyilkosaival.” (kiragadások tőlem, forrás: Fordham - the Jesuit University of New York)
Úgy látszik, hogy a keresztény egyház vezetői már az első századokban legyőzendő ellenséget láttak a zsidókban, akiket minden lehetséges módon ki akartak rekeszteni az egyházból. Ez a hozzáállásuk teológiai alapokra helyeződött, majd igen hamar “törvényerőre emelkedett”. Láthatjuk a történelemben, hogy a kereszténynek modott Európa sok évszázadon keresztül mennyire ragaszkodott ehhez a hagyományához. A zsidók üldöztetésén csak a felvilágosodást követő emancipáció enyhített valamennyit, hogy aztán - az egyházi támogatású – állami antiszemitizmus a holokausztba torkolljon.
A történelmi keresztény egyházak és a zsidó közösség viszonyát az I. Világháborútól a holokausztig tartó, óbudai, veszprémi, kassai és dunaszerdahelyi példákkal bemutató TÖRTÉNELMI szemléletű kutatás eredménye a fenti indító bejegyzésem alatti hivatkozásról elérhető. Vajon érdemes lenne-e végre megvizsgálni az egyházi antiszemitizmus kialakulásának a kezdeteit is? Megfelel-e az egyház zsidókkal kapcsolatos, évezredes történelem-alakító TEOLÓGIÁJA a Bibliának, vagy esetleg szöges ellentétben áll azzal (is)?
16 évszázadnyi hagyomány súlya alatt az egyébként magasan képzett és művelt jezsuita szerzetes nem igazán érti, amikor az egyház dejudaizálásáról, a zsidók egyenjogúsításánál játszott negatív egyházi szerepről hall. Inkább finoman visszatámad az istengyilkosság vádjával (amivel persze ő, és sokan mások sem értenek egyet), a gyászmunka lezárása és a megbocsájtás sürgetésével. A reményét végül erre alapozza: „Hiszek az emberben!” Teológusként tudnia kellene, hogy nem kellene.
Ciszjordánia lakosságának 80-85%-a palesztin arab, 12-14%-a zsidó, 1-3%-a keresztény és vannak még szamaritásusok és drúzok is. Gáza 98-99%-a palesztin arab, kb. 1% keresztény és egyéb. A többség szunnita iszlám vallású. A történelmi keresztények felekezetek és az evangelikálok kisebbségben is megosztottak. A zsidók izraeli állampolgárok, és nincsenek a Palesztin Hatóság fennhatósága alatt. A szamaritánusok rendelkeznek egyszerre palesztin és izraeli személyazonossággal is. A drúzok vallása bár iszlám eredetű, mégis óvatosságból visszahúzódva élnek az iszlám társadalomban.
A két legbefolyásosabb politikai párt a Fatah elsősorban Ciszjordániában, a Hamasz pedig Gázában rendelkezik nagyobb támogatottsággal. A Fatahot (Palesztin Felszabadítási Mozgalom) Jasszer Arafat alapította 1950-ben. 1969-től a Palesztin Felszabadítási Szervezet ernyőszervezetként, Arafat irányítása mellett hivatalosan elfogadta Izrael jogát a létezéshez és lemondott a terrorizmusról. A Hamasz (Iszlám Ellenállási Mozgalom) célja a szociális progarmok mellett a fegyveres harc Izrael ellen, amelyét a nyugati országok terrorista szervezetként tartanak számon.
2014 április 1-én, hosszú ellenségeskedés után a Fatah és a Hamasz kibékültek, egységkormányt alakítottak, de a választásokat a 2014 nyári események és a Gázai háború miatt elhalasztották. Ezzel együtt a Palesztin Hatóság (PA) aláírt több nemzetközi emberjogi egyezményt is, mint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICCPR), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICESCR), a Gyermekek jogairól szóló egyezmény (CRC), valamint az Arab okiratát az emberi jogoknak (ACHR).
A vallásszabadság terén két fogalmat érdemes megkülönböztetni: a valláshoz való szabadság és a vallástól való szabadság jogait. Ezek tekintetében vizsgálandók az állami és a nem állami szervezetek aktivitásai, beleértve azt az esetet, amikor az állam nem tud vagy nem akar védelmet nyújtani a jogsérelmet szenedett félnek.
A palesztin törvények egy keverékét jelentik a jordán, az egyiptomi, a palesztin, az ottomán, a brit, valamint az izraeli védelmi jognak, Ciszjordániában és Gázában más-más tartalommal. A PA-nek nincsen alkotmánya, helyette a Palesztin Alaptörvény (PABL) funkcionál ideiglenesen. A PABL szerint az iszlám a hivatalos vallás, de a többi “isteni” vallást is tiszteletben tartja. Jogforrásként elsődlegesek a Shari’a törvényei. Az arab a hivatalos nyelv. Érthető módon az előbb említett (nyugati) emberi jogok és a Shari’a mint elsődleges jogforrás együttes érvényben tartása tág teret biztosít a szabályozáshoz, ami ellentétes a nemzetközi jog vallásszabadság-értelmezésével. Ciszjordániában a jordániai, Gázában az egyiptomi családjog érvényes.
Nem muzulmán, tehát izraeli vagy zsidó és keresztény számára földterületet eladni tilos. A személyhez fűződő jogok az illető vallásától függnek. A muzulmánok a Shari’a alapelveit alkalmazzák a családjogban is, például a házasság, a válás és a gyerekfelügyelet terén is. A nyilvántartott (történelmi) keresztény egyházak – a nem nyilvántartott evangelikálok kivételével – bejelenthetik a házasságkötéseket.
Muzulmán nő nem muzulmán férfival nem házasodhat, illetve muzulmán félfi a könyv vallásán (pl. zsidó, keresztény) kívüli személlyel nem házasodhat. A tiltott házasságból születő gyerekeket a hatóság nem regisztrálja, így nem lesz személyazonossága, nem utazhat külföldre, nem házasodhat stb.
Az iszlám jog iskolákhoz kötődik, a szabályok nincsenek félreérthetetlenül lefektetve. Bár a Shari’a lehetőséget ad az iszlám elfogadására vagy elutasítására, ezek következményekkel járnak. A muzulmánná váló ember teljesjogú állampolgárrá válik, az iszlám elhagyása viszont halálbüntetéssel, vagyonelkobzással, a házassága felbontásával stb. jár együtt. Egy iszlám államban a keresztény, a zsidó vagy más bibliai vallású személynek, vagy aki ilyenné lesz, korlátozzák a jogait, illetve nem élvez jogi értelemben egyenrangúságot. A hitetlen ember ennél is több korlátozást és zaklatást szenved el, hacsak nincs speciális engedélye. Az iszlámból hitetlenné váló ember elveszít minden szociális és vallási védelmet, a meggyilkolására a Shari’a törvényszéke ha nem is bíztat, de nem is üldözi az ilyen cselekedetet.
Az ICCPR 26. Cikke kimondja, hogy “A törvény előtt minden személy egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van egyenlő törvényes védelemre. Erre tekintettel a törvénynek minden megkölönböztetést tiltania kell, és minden személy számára egyenlő és hatékony védelmet kell biztosítania bármely megkülönböztetés ellen, mint amilyen például a faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy más helyzet alapján történő megkülönböztetés.”
A PABL 9. cikke a következőket jelenti: “A palesztinok jogi szempontból egyenlőek a törvény előtt, származásra, nemre, vallásra, politikai nézetekre és egészségi állapotra vonatkozó megkülönböztetés nélkül.” – a szöveg azonban nem említi a törvény általi egyenlő védelmet. A házassággal, az iszlámból való át- vagy kitéréssel vagy a valláselhagyás következményeivel kapcsolatos jogi megszorítások nem biztosítanak egyenlő védelmet a törvény előtt.
Az iszlámból való áttérés vagy földterület zsidónak való eladása, mint legkomolyabb, halálbüntetéssel járó bűncselekmények, ellentétesek az aláírt nemzetközi megállapodásokkal.
Az ICCPR 23.2 pontja szerint “A házasságkötésre alkalmas korban lévő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni.” A 24.2 pont szerint “Minden gyermeket közvetlenül születése után anyakönyvezni kell és nevet kell neki adni.” A 16. pont szerint “Mindenkinek joga van arra, hogy mindenütt jogképesnek ismerjék el.” A mind Gázában, mind Ciszjordániában érvényes jog szerint a vallásra való tekintettel tiltott hazasságkötések, illetve az elismert házasságokon kívül születő gyermekek anyakönyvezésének megtagadása megsérti az ICCPR által védett jogokat. A 12.2 pont szerint “Mindenki szabadon elhagyhat bármely országot, ideértve a saját országát is.” – erre a születésükkor nem regisztrált személyeknek - hivatalos iratok nélkül - nincsen lehetőségük.
Az ACHR 25. pontja szerint “Minden állampolgárnak joga van ingatlant tulajdonolni.” Az, hogy zsidónak vagy kereszténynek nem lehet ingatlant eladni, sérti ezt az alapjogot.
A gyakorlatban a helyzet ennél is sokkal rosszabb. A hatóságoknál többségükben, a meghatározó pozíciókban kizárólag iszlám vallásúak dolgoznak, akik hajlamosak kijátszani a törvényeket, és szemet húnynak a vallási okokra visszavezethető túlkapások, támadások, sőt a gyilkosságok felett is. Közúti balesetnél például mindig a keresztény lesz a hibás a muzulmánnal szemben.
Becslések szerint a muzulmánoknak talán kevesebb, mint 15%-a csodálja az ISIS-t. A PA-nak érzékelhetően van egy felfegyverzett aktívabb föld alatti szárnya, melyet persze nehéz bizonyítani. Ahhoz, hogy a nyugati anyagi támogatásokhoz hozzájussanak, keresztényeket is foglalkoztatnak a jobb látszat tettetése érdekében. A tanárok ráerőltetik a nem muzulmán diákokra is az iszlám tanulását. Az evangelikál gyülekezetek nem elfogadottak, az itt kötött házasságok nem elismertek, nem temethetik halottaikat köztemetőkbe. A hatóságok ellenőrzik a mobiltelefonos, e-mailes és facebookos kommunikációt.
Betlehem lakosságban a keresztények aránya a XIX században még 90% volt, ami 1990-re 60%-ra, napjainkig pedig 10%-ra csökkent. A csökkenés az első és a második intifáda, illetve a Hamas és a PLO felemelkedésével gyorsult fel. A 2008-as dániai Mohamed-karikatúrák is okoztak támadásokat. Gázában a helyzet még rosszabb, mint Ciszjordániában, a keresztnyek másodosztályú állampolgárok. Üzleteiket, autóikat, épületeiket és szervezeteiket támadások érik, emberrablások történnek.
A keresztény felekezetek közötti kapcsolatok általában jók, de a történelmi egyházakból az evangelikál gyülekezetekhez való távozások feszültségeket keltenek. Őket cionizmussal, cserbenhagyással és eretnekséggel vádolják. A történelmieknek megállapodásaik vannak a muzulmán vezetőkkel, és az evangelikálokban ezek veszélyeztetését látják, ami miatt a befolyásukat a kiközösítésükre használják fel.
A zsidók nem tartoznak a PA illetékességi körébe, helyzetükre azonban hatással van a PA zsidókkal kapcsolatos hozzáállása. Ami nyílt ellenségességet és a zsidók elpusztításának szándékát jelenti, esetenként a hivatalos állami megnyilatkozások szintjén is.
Az iszlám társadalom inkább közösségi, mint individuális alapokon szerveződött. A vallástalanok helyzete a keresztényekénél is rosszabb, az ilyenek általában inkább tettetik a muzulmánságukat. Az arányukat 5% köré becsülik, de az internethasználat okán ez egyre növekszik. A Ramadán böjt nyilvános megsértése a muzulmánok érzékenységét sérti, mely börtönbűntetést von maga után. Az iszlám hagyományok abszolut tisztelete elvárás a hatóság részéről is.
Összefoglalásul, bár az emberi jogok és a vallásszabadság védelmére tett intézkedések észrevehetők a PABL-ben, vallási alapokon való megkülönböztetések is megtalálhatók benne. Ilyen esetekben az egyének védelmét a PABL elmulasztja. A palesztin társadalom vallási szempontok alapján megkölönbözteti az embereket, a vallások, felekezetek közötti áttérések komoly veszélyt jelentenek. Mindenezek égbekiáltóan ellentétesek a 2014. április 1-én a PA által hivatalosan elfogadott nemzetközi emberi jogi egyezményekkel.
Afterpost: Hivatalos: államként ismeri el Palesztinát a Vatikán
Horthy István Sharif szerint - így hívják a kormányzó saját nevelésű unokáját, mivel iszlám hitre tért - éppen az ellentétje igaz annak, amiket Horthy Miklósról tartanak. Szerinte a szovjet érában találták ki azt, hogy a nagyapja fasiszta és antiszemita volt, diktatúrát épített. Ami érthető, hiszen a kommunisták egy megszálló hatalmat szolgáltak, ami nem nagy dicsőség, és csak azzal mentegethetik magukat, hogy előttük még rosszabb volt. Hogy ezek az állítások miért maradtak fenn a kommunizmust követően is, azt viszont már nem érti…
„Londonban találtam rá a Szubud mozgalomra 1958-ban, de hosszú út vezetett odáig. Kilencéves voltam, Portugáliában éltünk. Egy nap mentem haza az iskolából, a pályaudvarról gyalogoltam hazafele egy nagy parkon keresztül, amikor egyszerre csak spirituális élményben volt részem. Egyik pillanatról a másikra mintha fekete-fehérből színesre váltott volna minden. Semmire sem gondoltam, csak erőt éreztem. Abban a pillanatban megláttam, hogy milyen gyönyörű körülöttem minden. A fák, az ég, a felhők. Ugyanakkor minden addigira emlékeztem. Arra is, hogy amikor nagyon kicsi voltam és a Várban éltem, így éreztem magam. Hogy veszíthettem el, hogy élhettem szürke világban, ha ilyenben is lehet? Ez a kérdés keringett a fejemben. Fél óráig ha tartott ez az állapot, de megváltoztatott. Rájöttem, hogy ez az élet veleje. Amint elmúlt, attól fogva azt kerestem, hogy találhatnám meg újra. (…)
Annyi köze van (az iszlámhoz), hogy amit a Szubudban megkapunk, az minden vallás gyökere és igazsága. Az Újszövetségben is azt olvassuk, Jézus mondja, hogy „Isten országa bennetek van”. Azt is, hogy az igazi életet ő hozza el. Az iszlám ugyanígy. Mohamed egy barlangban imádkozva kezdett el rázkódni, aztán kijöttek belőle a szavak: az lett a Korán. Van tehát nagyobb erő, amely vezetni tud minket, ha megadjuk neki magunkat. A Szubudban is ez van. Csak gyakorolni kell, engedni kell.
Már a második gyakorlatban színes lett a film megint. Olyan volt ráadásul, mintha visszamentem volna az időben, mintha újra ott lennék a Várban édesanyámmal, a dajkámmal… „Ezt kerested?” Ez a kérdés jelent meg akkor a fejemben. Akkor jöttem rá, hogy van valami bennem, ami jobban ért engem, mint én magamat. Hogy mi ez? Nem tudom. Isten? A lelkem? A felettes énem? Az agyam limbikus rendszerének terméke? Tényleg nem tudom. Nem is fontos. Lényeg, hogy van. Afelől pedig megbizonyosodtam.
Amikor a Szubudot megtaláltam, úgy éreztem sokáig, hogy vallás nekem nem kell. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor azonban rájöttem, hogy a vallás is használ. A mindennapi életben nehéz volt az összeköttetést megtartani. 17 voltam, amikor a Szubudba beléptem és csak 1966-ban, 25 évesen lettem muszlim. Tehát elég régen. Ezt a kettőt máig nem engedtem el. A napi öt ima. Ötször visszahoz saját magamhoz. Igen. Ha programom van, akkor persze nem szőnyegen, de amúgy igen. Pont ez a kulcsa az iszlámnak a számomra. Meg a böjtölés.” (Forrás: Mandiner)
10 év után először szólalt fel Putyin az ENSZ-ben, majd szeptember 30-án megkezdődtek az orosz haderő légicsapásai Szíriában. Nem csak az Irán évtizedek óta folyamatosanhangoztatott fenyegetései, és nem csak a vele nemrég létrejött nemzetközi megállapodás miatt, hanem emiatt is volt aktualitása Benjamin Netanjahu beszédének, szintén az ENSZ-ben. És persze Mahmud Abbasz is megfenyegette Izraelt az ENSZ-ben.
Ami ezek közül talán újdonság, az az orosz haderő aktív megjelenése a térségben. Nem állítható bizonyossággal, hogy az elmúlt héten történtek már közvetlenül azoknak az eseményeknek a bevezető lépései, amelyeket Ezékiel próféta a 38. és 39. fejezetekben leír, de az „áthallások” szembeötlőek. Szó van itt ugyanis az Izrael ellen, messzi északról jövő invázióról, mely a bibliai megközelítésben Oroszországot jelenti. A felsorolt törzsek: Magóg, Rós, Mések, Tubál a mai modern Oroszország területét jelölik, illetve ide tartoznak a Irán (Perzsia) és Törökország területei is. A zsidó hagyományok Gómert Germániával azonosítják, Tógarmát Örményországgal. Oroszország fő bűne az antiszemitizmus, ami miatt - a prófécia szerint - vilaghatalmi ambíciója végleges törést szenved ebben a háborúban.
Az invázió helye Izrael hegyei (38:8), mérete hatalmas (38:9). Az invázió időpontja Izraelnek az első világméretű hitetlenségben történő összegyűjtése utáni időszak. Csak ezután fordulnak majd Izrael Istenéhez. Az invázió célja a zsákmányszerzés (38:10-12). Erről rengeteg spekuláció jelent már meg, mint pl. ásványkincsek a Holt tengerben, olajhoz jutás közel Keleten, de minderről természetesen hallgat a szöveg. Bármi is lesz Oroszország érdeke, az valamilyen öncélú nagyhatalmi érdek lesz. Bizonyos országok szóbeli tiltakozása mellett (38:13) senki nem támogatja Izraelt valójában. Isten célja az, hogy a pogányok megismerjék őt (38:14-16). Ő maga avatkozik be a háborúba természeti katasztrófákon keresztül (38:17-23).
Az invázióval tehát betelik Oroszország gonoszságának a pohara. Megtámadják Isten „szeme fényét”, „Jehova feleségét”. Ezzel kiváltják Isten haragját. Az invázióban résztvevő hadsereg pusztulásának okai földrengés (38:19-20), viszály egymás között (38:21), döghalál, vér, eső, jégeső, kénkő (38:22). Tehát más országok segítsége nélkül pusztul el a megszálló sereg, és Isten sok ember szemében megszenteli magát.
Felhasznált irodalom: Geopolitika - Eurázsia ✡ Ariel Hungary
A Merkel előtt magát elsíró 14 éves palesztin kislány Izraelhez való hozzáállása és nyilatkozatai elgodnolkodtatóak: nem tekinti hazájának Németországot, az Palesztina, amely mellett Izraelnek nincsen helye. Majd az ezt helytelenítő riporternek ezt mondta: „Igen de véleményszabadság van, itt szabad ilyet mondanom. Nyitott vagyok rá, hogy bármiről vitatkozzunk.” (válasz.hu)
Egyetértek az újságíróval: „A sztoriban benne van minden, amiért ezzel a multikulti Európával lesz még egy-két probléma.”
Kihívó tartalmú értékelést írt az Amerikai Népszava az ELTE diákjainak(?) a kötelezően bevezetésre kerülő holokauszt-oktatás ellen tiltakozó, nyílt levelével kapcsolatban. A magam részéről ehhez két videó ajáánlásával szeretnék hozzászólni, bárcsak ezekre a szempontokta is kiterjedne a holokauszt-oktatás tematikája:
Dr. Arnold G. Fruchtenbaum: Izrael modern állama és a próféciák
Dr. Arnold G. Gruchtenbaum: Meg lehet-e semmisíteni a zsidókat?
Riportot készített Szaniszló Ferenc (Világpanoráma) dr. Mihállfy Balázs iszlám hittudóssal az Iszlám Állam témájából kiindulva. Érdemes megfigyelni a riporter folyamatos igyekezetét, ahogy a muzulmán férfi szájába adja a szokásos nyugat-ellenes és antiszemita rögeszméit, aki azt persze nem cáfolja. Ahelyett, hogy felkészülne a riporter az iszlám tanaiból, és azokat firtatná a történelmi tapasztalatok fényében… De nézzük meg, miket is mond az iszlám hittudós!
A kereszténység esetében is szétvált a vallás és a hatalom, ezzel meggyengült a nyugati erkölcs. Az iszlám esetében is nem a vallást hívják elő az emberekben, hanem valami mást. Az Iszlám Állam esetében érdekcsoportok sátánizmussá vadították az iszlámot. Az iszlám állam nem a keresztények vagy a zsidók ellen, hanem igazából a muszlimok ellen jött létre. A fanatikusok akarják megmondani, mi az iszlám valójában, ezzel az iszlám vallás lejáratása folyik, őáltaluk. A cél az iszlám világ eszkalációja. Az egész mögött a pénzvilág van, fenntartani és felhasználni a terrorista csapatokat. Pedig az igazi muzulmánok békét és párbeszédet akarnak, az egész világ békéje érdekében. Csak sajnos az asszimiláció-ellenes muzulmán irányzatokkal van a baj Európában, akiket egyesek feltüzelnek, ezért Európa is veszélyben van. Pedig a párbeszéd és a béke a jövő generációjának az érdeke. Stb. stb. bla bla…
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali