Ki ne szeretné magas önbecsüléssel élni az életét? Aki sokra tartja magát, az egyrészt (talán) magában sem szorong a kisebbrendűség érzésétől, másrészt társaságban is (valószínűleg) felszabadultabban viselkedik, népszerűbb, sikeresebb. A divatos személyiségfejlesztő könyvek, tanácsadók is a magas önértékelés kialakítására bíztatják a klienseiket.
De mi lenne, ha kiderülne egy napon, hogy nincsen igazam? Hogyan őrizzem meg ekkor az önértékelésem? A vágyott állapot „megmenthet” attól, hogy az új megközelítéseket és a korábbiaktól eltérő válaszokat megfontoljam, még akkor is, ha azok helyesek lennének. Inkább elutasítom még a megfontolásukat is, nemhogy a kijavítást.
Szerintem a válságban, a bajban éppehogy nem a legmagasabb önértékelésű emberektől (saját magunktól?) érdemes várni a válaszokat. Mert az ilyen lehet, hogy már régóta nem engedi magát és nézeteit megzavarni a valóság által, esetleg teljesen el is szakadt attól. Az életrevalóság - számomra úgy tűnik - valójában fordított arányban áll az önbecsüléssel…
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali