Category Archive for ‘kultúra’ at Bonifert Zoltán blogja

Archive for the 'kultúra' Category

Paolo Coelho igazsága

Published

on 2012. február 26., Vasárnap

in kultúra, személyes, vallás and érdekes ember

. 0 Comments

A Wikipédia szerint emberünk Braziliában gyerekkorában jezsuita iskolában tanult, szülei elmegyógyintézetbe vitték, ahonnan 20 évesen szabadult. Ezt követően tanulmányozta a mágiát és az okkultizmust, majd igen sikeres író lett: művei 140 országban 56 nyelven 45 millió példányban fogytak el a polcokról. Időnként szembetalálom magamat coelho-idézetekkel, amiket lelkesen lájkolgatnak a Facebookon. Ezek irányultsága nyilvánvalóan a New Age tág, szinte mindent befogadó szellemi áramlatába tartozik:

A New Age (angol; „új kor”) az Egyesült Államokban létrejött utópisztikus mozgalom. Vallásnak nem tekinthető, nincs leszabályozott dogmarendszere, a hangsúly az egyénen van, akinek a saját lelki útját kell követnie. Egyes ágai viszont nagyon is zárt rendszert képviselnek. Tanításának lényege szerint a Föld a Vízöntő korába lépett, és ez hitük szerint egy új világ (új kor) kezdete. A New Age a keleti vallások, pogányság és spiritualizmus által befolyásolt egyéni és személyes hitek széles sávjának gyűjtőneve, mely egy új fejlődő vallás jegyeit mutatja ugyan, de napjainkban lelki keresők, tanítók, gyógyítók és más résztvevők laza hálózatának tekinthető.

Érdemes rákattintani a fenti Wikipédia-linkre, mert sok olyan jellemzőt és összetevőt felsorol még, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk, nem csak a médiákban, de az alternatív képzéseken, illetve már a közoktatásban is. Iszonyú szimpatikus az egész, annyira telve van emberi értékekkel, hogy csodálatos! Értelemszerűen szinte minden ma elterjedt, jó szándékú spirituális irányzatot befogad, eggyel azonban ellentétben áll, a kereszténységgel.

Nagyon kíváncsi lennék, hogy a New Age állításaira milyen, általános érvényű bizonyítékokat tud felmutatni - akár Coelho is! Azon túl, hogy esetleg jól hangzik, mi igazolja például azt a fenti alapállítását, hogy az egyénnek a saját lelki útját kell követnie - az ő egyéni és személyes hite szerint? Mára kb. hétmilliárd ember van a földön. Ez a hétmilliárd egyéni hit jelenthet-e ugyanennyi egyéni, nyilván egymásnak ellent is mondó igazságot is? Persze ez a kérdés is csak azoknak érdekes, akik még igaznak fogadják el azt, hogy a fehér nem fekete és nem is szürke. Tehát a logikus gondolkodásnak azt az alapelvét, hogy egy dologról több, egymásnak ellentmondó állítás egyszerre nem lehet igaz…

Umbrella - témánál vagyunk?

Published

Bonifert Zoltán

on 2012. január 24., Kedd

in gratula, kultúra, média and techno-csürhe

. 3 Comments

2. rész - 3. rész - 4. rész - 5. rész - 6. rész - 7. rész - 8. rész - 9. rész - 10. rész - 11. rész - 12. rész - 13. rész

Reggel 7 és 8 között, iskolába menet, a kereskedelmi rádió jópofa műsorvezetői részéről a hallgatóknak feltett kérdés: Ha te egy örült kutató orvos lennél, milyen hasznos génmódosítást hajtanál végre az emberen? És persze jöttek a válaszok: 25% szexuális témájú ötletekkel áll elő, 50% lehalkító vagy kikapcsoló gombot szeretne a másik emberre, és végül 25%, szerint nem helyes a génmódosítás, pláne emberen… A rádiós közvéleménykutatás eredménye szerint az emberek 75%-a mókás dologként kezelte a kérdést. És tényleg, mi ezzel a probléma?

Ha a Piros Pirula Projekt fenti, a YouTube-ra több részben felrakott filmjét megnézed, fogalmat kaphatsz arról, hogyan is megy a média összes csatornáin az agymosás. Először csak viccesen, de valószínűleg a többi „szabadságjog” karrierje is ilyen ártatlanul indulhatott néhány éve, évtizede… Éljen a konszenzusdiktatúra?

Umbrella - Rihanna

Kapcsolódó írás a fenti videoklip elé, szintén a Piros Pirula Projekt filmje alapján: Balázs Vodafone reklámja és Rihanna esernyője - mmmi van?

Ajánlott irodalom: A NIKE legújabb ILLUMINATI reklámja téged programoz

A Microsoft eugenista technológiát vásárolt a Merck-től és beszállt a vakcina gyártásba

A fegyelmezésről

Published

Bonifert Zoltán

on 2012. január 19., Csütörtök

in gyerekek, kultúra and személyes

. 1 Comment

Jártomban-keltemben az utcán látok néha komolyabb szülői fegyelmezést is, kiabálást, fenékre csapást, esetleg pofont is. Férfiak, akik velem vannak, ilyenkor megjegyzik: az ilyen szülőt jól meg kellene verni, börtönbe csukni stb. Az újságok is szinte kivétel nélkül a testi fenyítést elítélő tanácsokkal szólnak hozzá a „vitához”. Tanár ismerőseim pedig kivétel nélkül arra panaszkodnak, hogy a gyerekek többsége elvesztette a realitásérzékét, eltűnt a felnőttekkel szembeni tisztelet az iskolákból, kezelhetetlenek a gyerekek. De tényleg, kinek van itt igaza?

Azt hiszem, a gyerekek verése szinte kivétel nélkül tényleg elítélendő, bár el tudok képzelni olyan szituációt, amikor szükséges lehet. Azonban a mai gyereknevelési gyakorlat, ami kötelezően megóvja a gyerekeket a határok megtapasztalásától, károsabb, mint néha egy megfelelő időben elcsattanó pofon. A nevelés ugyanis nem állhat kizárólag pozitív ösztönzésből, az olyan lenne, mintha az autóban csak gázpedál lenne…

Fenntartom azt a talán nem túl divatos meggyőzödésemet, hogy az ember eredendően nem jó. És azt is, hogy nem érdemes a szívére hallgatnia. Szerintem nem (csak) az a szülő gyenge, aki nem képes az indulatait általában kordában tartani, hanem az (is), aki nem képes önfegyelemben kitartani a jól megfontolt nevelési elvei mellett, amikor konfliktus van a gyerekkel. Mert tényleg vannak konfliktusok, és nem csak kicsik, nagyok is. Hanem lustaságból megengeni neki a célját tévesztett viselkedést, és ugyanezért átengedi a nevelést a tanároknak, barátoknak, a TV-nek stb.

Hogy egy kis saját tapasztalattal is szolgáljak ehhez a kérdéshez, 13 éves nagyfiam utólag volt már hálás azért, hogy komoly erőt vittem bele a vitánkba, és kénytelen volt elfogadni a számára leginkább imádott iPod nevű kártékony kütyü használatának radikális korlátozását. A szülőnek sokkal több a feladata, minthogy korlátlanul hagyja kibontakozni a gyerek kreativitását, önérvényesítését, asszertivitását. Ugyanilyen fontos megtapasztaltatni velük azt, hogy a vágyott, jó dolgok megszerzését el lehet halasztani, sőt, le is lehet mondani róluk. Mert az élet aztán úgyis ilyen lesz, felnőttként sem kapunk meg mindent tőle. És még így is, vagy inkább pont csak így lehet boldog életet élni!

Arról, hogy az ember jó-e

Published

Bonifert Zoltán

on 2012. január 15., Vasárnap

in ember, globális válság, gratula, kultúra, személyes and társadalom

. 1 Comment

Meg vagyunk győződve a címbéli kérdésre adandó helyes válaszról, ugye? Annyira egyszerű: IGEN! Alapvetően jó, csak sajnos a körülmények, a sors és a neveltetése hatására, bizonyos esetekben téved, hibázik, de aztán korrigál. Ez megfelel az evolúció elvének, amit minden iskolában jól megtanítanak minden gyereknek.

Nézzük csak a történelmet! Az ember fizikai kényelme mellett minden más lényeges szempontból is egyre magasabb szintre emelkedtünk. Az ókortól a középkoron át, a felvilágosodás után a demokráciáig tartó fejlődés egy sikersztori. Vagy nem? Jobb lett-e az embereknek az évezredek, évszázadok során? A királyok, nemesek alatt a jobbágyoknak rosszabb volt-e a dolga, mint ma a szabad munkavállalóknak? Röghöz voltak kötve, de el akartak-e menni a szomszéd földesúrhoz? Néha talán igen, de általában az ismert körülményekből egy hasonló, de ismeretlenbe nem vágyik el az ember. Az adójuk a tizedből, és az egyházi kilencedből állt, amit terményben kelett szolgáltatni - ez összesen 20%-os elvonás. Cserébe kaptak létbiztonságot: a földesúr nem rúgta ki őket létszámleépítés okán (persze nem is volt honnan új emberi erőforrást felvenni helyettük), biztosította nekik az igazságszolgáltatást és időnként, háborúk idején a védelmet. A vallás „áldása” és az egyetemes kultúra a papoktól jött. A kegyelmes urak és az őket eltartó parasztok kölcsönös fűggésben voltak egymástól, aki dolgozott az gyarapodott, volt népművészet és népszaporulat is. Nem volt stressz, de volt létbiztonság, közmegegyezés a jóról és a rosszról, a rendről és az erkölcsről. Eldicsekedhet-e ezekkel a mai munkavállaló?

A XVII. századtól kezdődő társadalmi átalakulások végére (?) a népuralmat, a demokráciát kaptuk osztályrészül. Az örökléssel hatalomba jutott vezetők helyett választott vezetőink lettek, ami - elvileg - a demokráciát jelentené, azaz a népuralmat… amiben a központi elvonás (adó) többszöröse a feudális időkben volt szokásoshoz képest, sosemlátott (világ)háborúk folytak Európa- és világszerte, szétesnek a családok, nem tudjuk hogy ki kivel van, kitől kell félni és kit kell szeretni, a létbizonytalanság alapélménye az embernek, és fogyni kezdett a népesség. Bár van nekünk az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása, de úgy áramolnak-e ezek, hogy a nemzetek és az emberek javát szolgálják?

Lehet, hogy az előző állapotok élményszinten még mindig jobbak volt, mint az utóbbiak? Akkor viszont megkérdőjelezhető az is, hogy fejlődés eredménye-e az, amit látunk magunk körül. És ha megkérdőjelezhető, akkor feltehetjük-e azt a nem túl divatos kérdést is, hogy alapvetően tényleg jó-e az, aki ezt a globális visszafejlődést produkálja, az ember? Csak végre meg kell javulnia, és meg kell találnia önmagát?

Aztán, ha a jók elérnek egy kritikus tömeget, szükségszerűen jön a nagy ébredés?

Ajánlott irodalom: A darwinizmus elakadt - összeomlik az evolúcióelmélet?

Konszenzusdiktatúra?

Published

Bonifert Zoltán

on 2012. január 13., Péntek

in EU, kultúra and politika

. 1 Comment

Daniel-Cohn Bendit EU Zöldpárti frakcióelnök az új magyar alaptörvény bírálatát a következő logika mentén próbálta igazolni: „A családban, a nemzetben, a hűségben az emberek többsége nem hisz, ezért nem is lehet az az összetartozás alapja. Ennek alkotmányba foglalása pedig alapvetõ demokratikus problémát vet fel.”

Ha nem csatlakozol a konszenzushoz és nem érted az idők szavát, kikerülsz a komolyan vehetők köréből!

Kérdés, hogy az ilyen többségi demokrácia fejlődést, vagy - engedelmeskedve a termodinamika II. főtételének -, hosszú távon leépülést és szétesést hoz-e? Hogyan is működik a konszentusdiktatúra?

A válaszhoz nézzük meg a kérdés mögött meghúzódó alapkérdést: honnan tudhatjuk, tudhatjuk-e egyáltalán, hogy mi a helyes és a jó? Meg tudja-e válaszolni az ember önmagában ezt a kérdést? És mi van akkor, ha az emberek egymással ellentétesen válaszolják meg? Azt ugye látjuk, hogy ember és ember lelkiismerete között nagy különbségek lehetnek. Egyáltalán, megbízhatunk-e a saját, összességében pedig a társadalom ítélőképességében?

Ki a rák tudhatja, ha nem éppen én magam, hogy mi a jó nekem? OK, mégis megkérdezem, ha körülnézünk magunk körül, egy kicsit felülről is megnézzük az életünket, egészen biztosak vagyunk abban, hogy tudjuk? És ha a leghalványabb kétely is felmerül efelől, nem lenne érdemes ezen legalább egy kicsit elgondolkodni?

Tovább árnyalja a kérdést, hogy mekkora és milyen befolyást gyakorol az emberi gondolkodásra például a média. Lehet-e befolyásolni az embereket az írott, vagy az elektronikus médián keresztül? Hatásosak-e a reklámok? És ha a reklámok azok, nem lehetséges-e, hogy a filmek is hatással vannak ránk, csak éppen nem a vásárlási, hanem az életvezetési szokásainkra? Állhat-e érdekében valakiknek befolyásolni minket a gondolkodásunkban? Mondjuk akár az etikai, politikai nézeteink befolyásolhatók-e - akár a szűkebb környezetünk, akár a média által közvetítve a nagyvilág felől? Elhisszük-e igazságnak azt, amit sokan modnanak? És amit sokan mondanak, az lehet-e még tévedés? Megtörténhet-e a sorozatos tévedés egy befolyásolás, manipuláció alatt álló közösségben? És a társadalomban?

Mára elvont igazságok bizonyításához elegendő lett az, ha a többség, mondjuk egy szavazáson jónak, igaznak nyilvánítja. Vagy ha úgy tettetik, mintha… Vagy ha nem, hát egy kicsit még fejleszteni kell a tömeget, és hamarosan úgy fogja gondolni.

Szükség van az információk megszűrésére, ami persze 100%-ban lehetetlen. De hogy a tudatos döntéseket egyre inkább hiteles információk alapján hozzuk meg, az igenis lehetséges, és a téma iránt alázatos kereséssel, hosszú távon helyes eredményre fog vezetni. A kérdés már csak az, hogy mit tekinthetünk végül igazságnak? Egy biztos: a manipulált többség véleményét, önmagában csak azért, mert „konszenzusos”, vagy egyesek annak állítják be, semmiképpen sem!

D-C-B Magyarországon

Amikor a fagyi visszanyal - Fukuyamának nem tetszik a konszenzusdiktatúra…

Gyönyörű példa a demokrácia (azaz a konszenzusdiktatúra) működésére: összefogtak az európai kommunsták, szocialisták, zöldek és liberálisok Magyarország ellen

Semmi sem csak az, mint aminek látszik - A Mátrix

Published

Bonifert Zoltán

on 2012. január 08., Vasárnap

in film, gratula, kultúra, média and techno-csürhe

. 0 Comments

Azoknak ajánlom Tóth Bálint kétrészes elemzését A Mátrix-trilógiáról, akik szeretnének egy kicsit többet tudni ennek a rendkívül népszerű filmnek a szimbólumrendszeréről. Már csak azért is érdemes megismerkedni ezekkel, mert könnyen kiderülhet, hogy a környezetünkben máshol is visszaköszönnek a filmben (entmondásos) rendszerbe állított szimbólumok. (A második részt itt találod.)

A Mátrix egy különböző vallásokat és tanításokat vegyítő mese, mégis sokan talán túl komolyan veszik. A szakértői kalauzolás érdeklődőknek és rajongóknak is gondolatébresztő lehet.

Kapcsolódó írás: Balázs Vodafone-reklámja és Rihanna esernyője - mmmi van?

Az ember tragédiája

Published

Bonifert Zoltán

on 2011. december 01., Csütörtök

in film, kultúra, magyar, művészet, személyes and érdekes ember

. 0 Comments

Jankovics Marcellt egyszer, egy dobogókői előadásáról a lakásáig kocsival hazavi(he)ttem, és útközben beszélgettünk. Nem vagyok büszke rá, de sem az előadása során, sem a hazafelé nem értettem őt teljesen. Miközben egyes, általam is megértett gondolatai nagyon tetszettek. Néha talán mással is van ez így…

Ezt a filmet viszont mindenképpen megnézem a moziban, nem csak a kicsi személyes ismerettség okán!

Riport az „emberrel” itt.

PORT.hu - A lerajzolt Isten

Magyarok Kínában

Published

Bonifert Zoltán

on 2011. szeptember 10., Szombat

in Kína, kultúra, média and zseniális

. 0 Comments

Eszembe juttatja a Váradi Viktóriával készült riport azt a három hónapot, amit tavaly Sanghajban tölthettem az EXPO építkezés idején. Magam is találkoztam Kínában olyan magyarral, aki tökéletesen beszélte a nyelvet, és ismerte a kultúrájukat is. Nagy élmény ilyen „idegenvezetéssel” belelátni egy kicsit a keleti emberek világába! Ha kapcsolatot keresel Kínában, indítsd a folyamatot az Eastinfo-val!

Simon Dale

Published

Bonifert Zoltán

on 2011. augusztus 31., Szerda

in fenntartható, ingatlan, jövő, kultúra, zseniális, építészet, érdekes ember and öko

. 0 Comments

Riport a hobbitház tulajdonosával a jövőről.

Zsidó szupremácizmus?

Published

Bonifert Zoltán

on 2011. augusztus 23., Kedd

in Biblia, egyház, film, kultúra, pénzváltók and vallás

. 2 Comments

David Duke fenti című könyvét olvasva óhatatlanul felmerül a kérdés: a több évezredes zsidó összeesküvés-elmélet valóban igaz lenne? Az iskolákban nem tanítják, a médiában szó sincs róla, sokkal inkább az ellenkezőjéről, az antiszemitizmusról hallunk gyakran. A Beszélő kritikája igyekszik mindent kategórikusan cáfolni, ami a könyvben le van írva. De van-e bármilyen alapja a zsidókkal szemben tagadhatatlanul, évezredek óta és világszerte fel-felbukkanó ellenszenvnek, az antiszemitizmusnak?

A zsidók szent könyve a Talmud, melyet az Istentől származó 613 mózesi törvény és az írástudóktól származó - kb. i.e. IV. századtól az i.sz VI. századig történt - rabbinusi kiegészítések és értelmezések alkotják. (A misna a szofrím és a taním iskolák, a gemora az amorím iskola törvényei.) Ezek határozták meg évezredeken keresztül, és sokak szerint még ma is a zsidók önazonosságát, küldetését és viselkedési szabályait.

A zsidók törvényei több szempontból és alapvetően eltértek a környező népek etikai szabályaitól, pláne a mai, modern demokrácia-felfogásunktól. A törvénytisztelő zsidó ugyanis a körén belül, azaz a testvérével, illetve a körén kívül, az idegenek felé egymástól alapvetően eltérő szabályok szerint jár el, mai szóhasználattal élve „kettős mércét” alkalmaz. Mást szabad megtenni egy zsidónak a zsidóval és mást egy nem-zsidóval. Például zsidó a másik zsidó érdekeit köteles figyelembe venni az üzleti életben, viszont a nem-zsidóknak a zsidók általi kizsákmányolása, átverése, sőt rabszolgasorsba taszítása nemhogy megengedett, de kívánatos is - ameddig ez nem sérti az össz-zsidó érdekeket.

A rendszerük az időszámításunk előtti időkben, jól-rosszul, de működött, azonban valami közbejött: Jézus Krisztus két évezreddel ezelőtt mint messiás lépett fel körükben, aki a 613 mózesi törvényen felüli, farizeusi szabályoknak nem vetette alá magát. Sőt, az addig „hatályos” ószövetség helyett egy új szövetséget hirdetett meg. Ami hozzáállásában teljesen felülírta a múltat: a törvényeknek való szigorú megfelelés helyett az Ő személyes megváltásának elfogadására és a hitre helyezte a hangsúlyt. A szemet szemért, fogat fogért elvet főszabályként a szeretet váltotta fel, és nem csak a zsidók, hanem immár minden ember számára megnyitotta az üdvösség lehetőségét.

Jézus ajánlata nagyon kiakasztotta akkor őket, a zsidók vezetői teljességgel visszautasították a felkínált új szövetséget. Ennek ellenére a kereszténység elterjedt a világon, és máig a „nyugat” kultúrájának alapját képezi. A zsidók, akiknek vezetői szigorúan ragaszkodtak az egyedül kiválasztott nép státusához és az ószövetségi szabályrendszerhez, szétszórattak az egész világon. A folytatás: maga a történelem.

Ajánlott irodalom: Izrael Shahak - Zsidó vallás, zsidó történelem ill. Dr. Arnold G. Fruchtenbaum - A messiás élete - központi események zsidó szemmel

Afterpost: a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei - konteo

Afterpost 2: Ted Pike filmje a zsidó állam történetéről