A miniszterelnök felesége 2006-ban még így beszélt az anyaságról: „(…) Még sok ilyen dolog kellene, hogy jó érzés és könnyebb legyen babázni, akár otthon marad valaki, akár dolgozik a gyerek mellett.”
2008-ban a gyes, a gyed, a gyet és a főállású anyaság átalakítását (megnyirbálását) tervezi a kormány. A kormányzati retorika szerint ezek sorvasztásával a munkaerőpiacra szeretnék visszavezetni a gyermekükkel otthon lévő anyákat. Dobrev Klára a születés hete előtt pár nappal előadásán már így beszél: „A gyes felett eljárt az idő, a jövő a bölcsődéké. (…) a gyed és a gyes kudarc, zsákutca (…) Hosszú távon aligha fenntartható ez a rendszer (…) Egyelőre nem tudunk megszabadulni „a gyermeknek hároméves korig az anyja mellett a helye” alapvetéstől (…) a jövő a bölcsődéké (…) Több százezer gyereket és anyát zárunk be emiatt másfél szobás panellakásokba és ítélünk végeláthatatlanul pergő szürke hétköznapokra”
Felejtsük is el gyorsan ennek a néggyermekes, a gyermeklélektannal keveset, a kormány rövidtávú forrásigényével annál többet foglalkozó, az orránál tovább nem látó nőnek az ostobaságait.
A félreértések elkerülése végett itt jegyzem meg, hogy nyilván van olyan körülmény illetve élethelyzet, hogy valaki nem tud gyermeket vállalni. Sőt, olyan is van sajnos, hogy a gyermeknek jobb egy közintézményben nevelkednie, mint a saját szüleivel. Az ember sorsa lehet ilyen meg olyan is, de fordulhat is. Tudjuk azonban, hogy a bölcsőde a gyermek fejlődése szempontjából inkább csak a „szükséges rossz”, és nem az „optimum”. A gyereknek hároméves koráig még nem közösségre, hanem az anyai figyelemre van leginkább szüksége. Az érzelmi alapokat bármely szeretetteljes anya képes megadni a gyermekének, iskolázottságtól és életszínvonaltól függetlenül.
De tekintsük a kérdést az ő tágabb összefüggéseiben, Fekete Gyula író gondolatainak segítségével. Minden társadalom létének és fennmaradásának alapja az élet és a javak újratermelése. Az ENSZ előrejelzése szerint a világ népessége 2050-re kilencmilliárdra nő, ám Európáé jelentősen csökken. Magyarországon fél évszázaddal ezelőtt vált elégtelenné a születésszám, azóta több, mint 700.000-rel apadt a lakosság lélekszáma, és a világelsők között vagyunk a lakosság elvénülésében.
Az elmúlt évtizedekben a neoliberális doktrinerek a nacionalizmus, a rasszizmus, sőt a fasizmus vádjával illették a demográfia tudományát is, tabu témává tették a megmaradás kérdéskörét. Az emberi jogok, az egyén szabadságának jelszavával a jogrendbe emelik pl. az életellenes devianciákat is.
A keresők-eltartottak aránya folyamatosan romlik. A nyugdíjrendszer biztosítja a jogot az öregkori ellátásra, azonban az állam a legkevesebb figyelmet sem fordítja arra, hogy lesznek-e kellő lélekszámban, a kor színvonalán felnevelt utódok, akiknek a nyugdíjasok benyújthatják a jogigényüket. A gyermekes családokat legalábbis nem támogatja eléggé az állam, a megszorítások őket sújtják leginkább. A helyzet fokozott igazságtalansága, hogy akik nem vagy csak kissé veszik ki a részüket az utódok neveléséből, azok magasabb nyugdíjra lesznek jogosultak, mint azok, akik gyermekeket vállaltak és otthon nevelték őket, nyilván rövidebb munkaviszony és alacsonyabb pénzkereset mellett.
A fentiek alapján látható, hogy már rövid távon, bőven a mi életünkben jelentkezni fognak drasztikus problémák, melyek alapvetően befolyásolni fogják az életszínvonalunkat. Vak ember az, aki az európa szerte jelentkező kormányzati megszorítások mögött nem látja ezeket a keveset emlegetett összefüggéseket. Magyarországon a rendszerváltás óta halogatják az igazi reformokat az egymást követő kormányok, mert azok költségei hamarabb, pozitív hatásuk csak később, a több kormányzati ciklus után jelentkezne. Az ő logikájuk más. A hatalmuk megőrzése érdekében eladósítják az országot, a hiteleket azonban nem a társadalomba fektetik be hosszú távra, hanem fogyasztásra és kétes értékű beruházásokra költik, felélve a jövőnket.
A társadalom túlélése érdekében nem a gyerekvállaláshoz kapcsolódó juttatások kormányunk által tervezett megnyirbálására, hanem azok kiterjesztésére van szükség. De még inkább családi adózásra, a gyermekvállalás és az ő minőségi felnevelésük érdemi ösztönzési rendszerével. Hogy legalább ne sújtsa, inkább pozitívan diszkriminálja azokat, akik fáradtságukat, karrierjük feladását és életszínvonaluk csökkenését nem sajnálva biztosítják a társadalom, ezen belül a „máshogyan gondolkodók” nyugdíját is, az „emberi erőforrások újratermelésével”.
Nem valami nehezen megérthető erkölcsi okfejtés miatt; arra nem számítunk, nem várjuk el. A mindenkiben meglévő önző, zsugori önérdek felismerésére alapozva kérem, a kormányunk szándékaival ellentétesen, hogy NE mentsük ki a nőket az anyai szerepből!
Nem a sokgyerekes, nem dolgozó egyének (bőrszínt nem írok) miatt kezdenek el kihátrálni a támogatások mögül?
Gaba, valóban, a megélhetési gyerekvállalással alanyi jogon járó juttatások költségei sokakat bosszantanak. Én ezt nem sajnálnám tőlük, szükség van sok egészen egyszerű, kétkezi emberre is, nem csak az „okosokra”.
Magam sokkal inkább az évszázadok óta itt élő, elmaradottabb népek, ezen belül fehérek és cigányok felemelésére voksolnék, minthogy néhány évtizeden belül százezrével importáljunk külföldieket, pl. sárgákat, munkaerőnek.
(A mostani kormányzati kihátrálási szándék egyébként szerintem egyszerűen pénzhiányra vezethető vissza. A fizetések után számított, magasabb összegű gyed-et fogják közelíteni az alanyi jogon járó juttatásokhoz, és a támogatott időtartamot rövidíteni, valami igazságossági okfejtés mellett. Remélem, erre már nem lesz idejük.)
Hát, igen ez az érvelés egészen elképesztően cinikus!
Bár, nem lehet már csodálkozni semmin, amit ezek megengednek maguknak.
Más kérdés, hogy idejük meg lehetőségük sincs már valódi reformokba kezdeni. Feltételezhető, hogy nem csak a 300 Ft-os vizitdíjat utasítaná el a nép.
Marad a nyomorult két esztendő, ha csak fel nem borítják végre a bilit…
lenbali, én „tartok tőle”, hogy nem érik meg a 2009-et…
Azt gondolom, a magyar szociális ellátó rendszer teljes egészében felülvizsgálatra, leginkább cserére szorul. Nincs a világon ilyen ország, ahol ilyen (mondjuk gazdasági) körülmények között ekkora „jólét” lenne. Természetesen elsődlegesnek és a lehető leg fontosabbnak tartom azt, hogy azok az anyák, akik úgy döntenek, otthon akarnaknak maradni a gyermekükkel, azt minden szinten támogatni kell! Na de, hogy azért kapja valaki az ilyen-olyan szociális jellegű támogatást, hogy utána legyen miből a kocsmában inni, azt azért nem!
A bölcsöde csak azoknak megoldás, akik rá vannak kényszerülve, na de az, hogy ez legyen a kötelező, azt már nem!
Helyette olyan, sokkal fontosabb dolgokkal kellene foglalkozni, mit az állam működőképessé tétele, az adók drasztikus csökkentése, a teljes ellátórendszer megszűntetése és újradefiniálása, valamennyi potyautas kiszűrése.
Én valószínű, programomnak az Élhető Fejlődő Magyarország programját hirdetném meg.
Első lépés programját azzal kezdem, hogy mindenki (!!!) mondjon le, és mindenkit mentsenek fel, és mint ahogy azt jobb helyeken szokták, tessék pályázni, tesztet írni, és ha alkalmasnak tetszik lenni, akkor lehet tovább beszélgetni, meg lépegetni…
Na de tényleg, Dobrev Klárát ki a fene kérdezte???
Ferkó, attól tartok, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a gyerekekkel kapcsolatos támogatások rendszerének kialakításában „valmennyi potyautas” kiszűrése legyen az elsődleges szempontunk. Sőt, a népesedési mutatóink miatt annyira égető a kérdés, hogy a cél elérése érdekében ezt a szempontot hátrébb sorolnám. Ugyanis a nem létező tökéletes eredmény helyett elérhető és gyors eredmény kellene (dirty and quick solution).
Erre alkalmas lehet a családi adózás, mert az adókedvezmények rendszere a legális és valós teljesítményt is ösztönözné egyben. Csúnyán szólva az emberi erőforrások mennyiségi és minőségi újratermelését kell támogatni, a folyamat középpontjában, a családban. Ha ott nem hozzák létre és aztán nem tartják karban az emberi erőforrás-kezdeményeket, na akkor hiába nem költötte piára egy érdemtelen sem az erre kapott pénzt. Mert nem lesz, aki megmondja, hogy hová kell, és nem lesz, aki beverje a szöget.
Sajnos, nem te (ti) írjátok az Új Magyarország programot!
Bár, érdekes lenne azt is megtudni, hogy mihez fog kezdeni a polgári párt a hamarosan „rászakadó” kormányzással! Félek, hogy az elmúlt hat év még kevés volt a felkészülésre…
Zolkó,
Természetes, hogy először a kedvet kell megteremteni ahhoz, hogy a családok merjenek nagyok lenni, ezt követheti a tisztogatás. A helyzet az, hogy a jelnlegi rendszer arra próbál építeni, hiszem, hogy teljesen tévesen, hogy először mindenki fizessen, utána lehet csökkenteni a terheket. Csak vegyük figyelembe, hogy lassan nem lesz, aki fizet, mert vagy nincs miből, vagy elhúz valahová, ahol tényleg kevesebbet kell fizetni.
Itt azt hiszem a very quick solution a lenne a megoldás, ezen nem gondolkodni, hanem beveztni kelle, ráadásul visszamenőleg (mondjuk honlapi bevezetéssel, 2008 január 1 hatállyal)