Archive for the 'társadalom' Category

A Soros-terv

Published
by
zolesz
on 2017. október 11., Szerda
in EU, Magyarország, globális válság, gratula, politika, társadalom and érdekes ember
. 0 Comments

Végre megtaláltam a híres-nevezetes Sorors-tervet, amit véleménycikkek formájában lehet fellelni, például 2015.09.26-án itt, aztán 2016.07.19-én meg itt (és talán még máshol is). De mit is „tervez” Soros György valójában? Pontokba szedve leírja ő maga:

1) Az EU-nak és a világ többi részének nagyszámú menekültet kell befogadnia

2) Európának erős határőrizetre van szüksége,

3) Megfelelő pénzügyi keretrendszert kell teremteni a válság kezelésére,

4) Egységes rendben kell elbírálni a menekültkérelmeket,

5) Egyetértésen alapuló összeurópai rendszert kell kidolgozni a menekültek elhelyezésére,

6) Az EU-nak és a nemzetközi közösségnek sokkal bőkezűbben kellene támogatni a konfliktusövezetekkel szomszédos befogadó államokat,

7) Végül a gazdasági bevándorlókkal is kezdeni kell valamit.

Ez az a terv, ami Navracsics Tibor, Orbán Viktor által delegált oktatásért, kulturáért, ifjúságért és sportért felelős úniós biztos, volt fideszes politikus, miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter elmondása szerint „nem szerepel az EU Bizottság munkatervében„, és az Európai Bizottság a saját logikája alapján alakítja a migrációs politikáját.

Miközben kitartóan intenzív a magyar kormány belföldi manipulációs propaganda-tevékenysége, a következő nemzeti konzultáció, és talán a 2018-as választási kampányok is erről fognak szólni, addig emberek százmilliói szenvdenek az afrikai és közel-keleti háborúk és éhinségek miatt. Mivel a szülőföldjükön az életük teljesen kilátástalanná vált, és nincsen vesztenivalójuk, az életerősebbek közül sokmillió elindult Európa irányába egy élhető élet reményében. Az ő helyzetükről szól a 444.hu írása - érdemes elolvasni, mielőtt visszaböfögnénk Orbán Viktor vagy Aradszki András és társaik szánkba rágott hazug ostobaságait.

- o -

Beer Miklós váci püspök: „Vannak oltalmazotti státusszal rendelkező menekültjeink az országban. A hivatalos hatóságok megvizsgálták őket, megkapták a papírt. Mi van velük? Összehívott bennünket egyházi vezetőket Balog Zoltán miniszter úr, és azt mondta: most már rajtatok a sor, most már tényleg nyissátok ki a parókiátokat,  az otthonaitokat – ahogy azt Ferenc pápa már az elején mondta –, mert itt vannak, akiknek megadtuk a menekültstátuszt. Ettől szomorodtam el, hogy még most sem mozdulunk meg. Tartok tőle, hogy átléptük a félelemnek egy olyan határát, ahol már az sem érdekel, hány papírja van a menekültnek (…) Ez a népünk szégyene, hogy őket sem fogadjuk be, és nagy szégyenkezéssel mondom, hogy ebben az egyházunk is benne van. Ott állnak az üres parókiáink, nincs papunk, és hiába könyörgünk a papjainknak meg az egyházi tanácsok képviselőinek: jelentkezzetek már, mert kapjuk a bevándorlási hivataltól a listákat, hogy várják a menekültek befogadását. Egy papom jelentkezett, de két nap múlva ő is írt egy emailt:Bocsánat püspök úr, összehívtam az egyházi tanácsot, és azt mondták, inkább maradjon a parókai üresen, de ide ne jöjjön senki.”

Bolba Márta evangélikus lelkész: „Magyarországon olyan közállapotok vannak, hogy nem fogom megmondani, nálunk laknak-e menekültek vagy sem, mert ki fogják szúrni az autóm kerekét, vagy akár megdobálnak. Eljutottunk odáig, hogy ez most már veszélyes. Maradjunk annyiban, hogy van egy szupertitkos menekültügyi programunk.”

Beer Miklós: „Nekünk is.”

Darvas István főrabbi: „A mienk annyira szupertitkos, hogy arról nem is beszélhetek. Őszintén szólva, remélem, hogy ez így is marad. Egy egyház, akár a Mazsihisz, akár a katolikus, az evangélikus nagyon helyesen teszi, ha elkezd bármilyen erőfeszítést kifejteni a menekültek mellett, de ha ez láthatóvá válik, akkor politikai állásfoglalás lesz belőle. Egyszerűen úgy van tematizálva a közbeszéd, hogy nem lehet csak a dolog vallási, morális részéről beszélni.”

Forrás: válasz.hu

- o -

„Nem csak alkotmányos, hanem tapasztalati érvek is szólnak az ellen, hogy a kormány biankó felhatalmazást, teljhatalmat kapjon terrorvészhelyzet idején. Az Orbán-kormány az eddig szűkebbre szabott jogosítványain is túlterjeszkedett, és nem a kritikus helyzet kezelésére, hanem fenntartására, egyenesen látszatkrízis gerjesztésére használta fel. Felér egy beismeréssel, hogy az egész országra kiterjesztett tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet indokát önkényesen tíz évre titkosította.

Leírtuk és elmondtuk sokszor, miért törvényellenes a migrációs válsághelyzet. Misem bizonyítja jobban, minthogy 10 évig nem is mondják el, mi volt a döntés törvényes indoka. A nehézséget az okozza, hogy nincsen neki olyanja.

S tudjátok, mit tehet az ország egész területére titkos indokból elrendelt válsághelyzetben az állam?

Például a rendőrség a) útvonalat, közterületet a forgalom elől elzárhat, b) nyilvános és közforgalmú intézmények működését korlátozhatja; c) magánlakásba – külön írásos utasítás birtokában – ellenőrzés, a helyszín megfigyelése és biztosítása céljából beléphet, és ott tartózkodhat; d) területet, épületet lezárhat, és megakadályozhatja, hogy oda bárki belépjen vagy onnan távozzék.

Igaz, ezt csak járványügyi intézkedés biztosítása céljából teheti meg. De miért ne lehetne titok majd az is, miért van szükség járványügyi intézkedésre? Ha bemennek majd a lakásodba vagy betiltják a gyülekezésedet, és ha ellenállsz, te leszel a jogsértő, aki jogszerű rendőri intézkedést akadályoz, és börtönben találhatod magad.

Ha nem akarnak a közbeszerzésekkel küszködni, akkor a menekültügyi és idegenrendészeti feladatok ellátásával közvetlenül összefüggő beszerzésekre nem kell alkalmazni a közbeszerzésekről szóló törvényt. És hogy mi függ össze ezzel a céllal? Azt majd a nemzetbiztonsági bizottság állapítja meg zárt ajtók mögött.

Mindennek fényében javasolt átgondolni mindenkinek azt, milyen következménye lehet további rendkívüli felhatalmazást adni bármelyik kormánynak.

És akik ma tapsolnak, azok politikai ízléstől függően tegyék fel magunknak a kérdést: akkor is örülnének egy ilyen szabályozásnak, ha Gyurcsány Ferenc vagy Vona Gábor lenne a miniszterelnök? És akik azt mondják, hogy nem, de Orbán Viktorban megbíznak, azokhoz két kérdésünk van: tényleg személyre szabva alkotunk rendkívüli felhatalmazásokat? És akik nem bíznak Orbán Viktorban, azoknak mégis milyen indoka van tiszteletben tartani ezeket a szabályokat?”

Forrás: Helsinki Figyelő blog

Újabb nemzeti inzultáció

Published
by
zolesz
on 2017. szeptember 30., Szombat
in Magyarország, gratula, menekültek, politika and társadalom
. 0 Comments

Ovasom a híreket, hogy pártunk és kormányunk újabb nemzeti konzultációs fordulóra készül, ami ismét a menekültekről (un. „migránsokról”), illetve Soros György vélelmezett szándékairól fog szólni. Parlamenti és önkormányzati választásokhoz közeledvén, a voksok megszerzéséért semmi sem lehet túl drága ár: a választók hazugságokkal való manipulációja, az Európai Únióba vetett bizalom aláásása, nem létező ellenség ellen hergelése, és létező embertársaik ellen hergelése.

Miközben a Soros-terv a magyar EU-biztos szerint nem is létezik, és a konzultációs kérdésekbe rejtett állítások hazugságokon alapulnak. Egy rövid pillanatra még Lázár János is kiesett a szokásosan cinikus alapállásából, amikor ezt mondta: „Abban lehet felelősségünk, nekem is, hogy amikor politikusként megszólalok, világos különbséget kell tenni bevándorlók, illegális bevándorlók és menekültek között.”

A kormánypropaganda hatásának eredményei kezdenek megmutatkozni a társadalomban, mi erről a miniszterelnök véleménye? Ez: „Semmi kivetnivalót nem találtam én ebben…” Valamint: „Nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket” – jelentette ki a kormányfő.

És hogy mi az őcsei történtekről az egyházi vezető véleménye, válasza? Hát ez: ezt nem tudom.

Nem az én világom

Published
by
zolesz
on 2017. június 17., Szombat
in Magyarország, politika and társadalom
. 0 Comments

Figyelemre méltó elemzést tett közzé a múlt héten a Freedom House. A nemzetközi nonprofit szervezet a modern autoriter rezsimek működését vizsgálta; az Arch Puddington által jegyzett tanulmány kiindulópontja a következő: napjainkra bizonyos autoriter irányítású politikai rendszerekben még keményebb lett a diktatúra, míg másutt a demokratikus intézményeket kezdték elsorvasztani. Ez utóbbi országokban is rendszeresen tartanak választásokat, ám az állam – többnyire egy erős párt vagy vezető irányítása alatt – rendszerszinten gyengíti a politikai pluralizmust, amivel aszimmetrikus választási helyzetet hoz létre. Az ellenzéki pártok itt gyengék, a sajtószabadságot folyamatosan nyirbálják, az igazságszolgáltatás pedig az irányító párt befolyása alá kerül – ilyen hely lett Magyarország is, amelyről külön fejezet szól az elemzésben. Puddington magyarázatot is próbál adni arra, miért következett be ezekben az országokban illiberális fordulat. Az elemző szerint egyrészt az volt az ok, hogy a mainstream pártok leszerepeltek a választásokon – ilyesmi történt nálunk 2010-ben –, másrészt a gyenge demokratikus intézmények is táptalajt adtak a fordulathoz.

Puddington azonban kihagyott az elemzéséből egy rendkívül fontos momentumot. Ez nem más, mint hogy bár a mainstream pártok leszereplésének több ízben tanúi lehettünk Magyarországon – elég csak az MDF körüli koalíció 1994-es, illetve az MSZP–SZDSZ-koalíció 1998-as bukására gondolnunk –, korábban egyetlen esetben sem következett be illiberális fordulat. Az is tény, hogy Magyarországon sosem voltak erősek a demokratikus intézmények, az erős, független média és civil társadalom mindig is hiánycikknek számított az Elbától keletre. Az illiberális állam kialakulásának okai tehát valami másban keresendők. Így másként kell feltennünk a kérdést: miért éppen most következett be ezekben az országokban a fordulat?

Az illiberalizmus társadalompszichológiai gyökerei a 2008-ban kezdődő gazdasági világválságig nyúlnak vissza. Térségünk országai ezt a krízist nem V vagy W, hanem L alakú válságként érzékelték, ahol a zuhanás után nem volt semmiféle emelkedés az egyes ember életében. Ellenben egyre többen váltak kiszolgáltatottá az államnak: elég csak a duzzadó nyugdíjas-társadalomra vagy a közmunkások és a sógor-koma csinovnyikok hadára gondolnunk, akik feje fölött Damoklesz kardjaként lebeg az utcára kerülés réme. Ezért a magyar társadalom igen nagy része kiskorúsította magát, és önként megkötötte a kádári alkut: ha gondoskodnak róluk, nem kérnek a szabadságból.

A másik kulcsfontosságú tényező a félelem. A Közel-Kelet destabilizálódásával Európa is megszűnt a béke szigete lenni – elég csak a terrortámadásokra vagy a migrációs válságra gondolnunk –, amit politikai elitünk bizony ki is használt. Most már egykor komolynak látszó politikusok és a mondandójukat szajkózó „szakértők” magyarázzák el az embereknek, hogy veszélyben vannak, akárcsak a segélyük és a fizetésük, amit bármikor elvehetnek tőlük – hacsak nem védi meg őket valaki.

Végül, ha az elmúlt tíz év legfontosabb társadalompszichológiai fejleményeit keressük, nem feledkezhetünk meg a Facebook-társadalom kialakulásáról sem. A kamuhíroldalak, az egyre inkább szenzációhajhász, félrevezető tartalmak, a napról napra bárgyúbb mémek odáig vezettek, hogy a magyar társadalom jelentős hányadát már nem érdekli a valóság. Világukban bármi megtörténhet, ahogy bárminek az ellenkezője is. Az így idomított társadalom otthonosan érzi magát a számára kreált világban, és eszében sincs kimozdulni a komfortzónájából, vagyis szembesülni a valósággal.

A három tényező együttesen járult hozzá ahhoz, hogy napjainkra kialakult minden idők talán legprimitívebb közéleti kultúrája, ahol a politika döntően a tömegember mesterségesen fenntartott kiszolgáltatottságérzésére és tudatlanságból fakadó félelmeire épít. Jól jelzik ezt az internetes kommentfalak, amelyeken annyira eluralkodott a verbális agresszió, hogy az konkrétan sokkoló azok számára, akik még emlékeznek rá: tíz-tizenöt éve tanulni is lehetett a fórumokon kibontakozó párbeszédekből. Nem kétséges, hogy ebben az új magyar társadalomban az értelmiség csak vesztes lehet, hiszen önmagáért felelős, gondolkodni képes, öntudatos polgárra már nincs szüksége a politikának. Ők csak koloncot jelentenek a rendszer nyakán. Ellenben a manipulált tömegember számára az illiberális világ maga a mennyország: itt tényleg nem kell gondolkodni, elég, ha mindenki a biológiai ösztöneire hallgat, és négyévente behúzza az ikszet az igényeinek megfelelő ellátásért cserébe.

Ha mások nem, legalább ők elégedettek lehetnek azzal, hogy a polgári Magyarország eszméje már a múlté.

Egy-az-egyben átvett írás az MNO-ból.

A határon túli magyarok és a Fidesz

Published
by
zolesz
on 2017. május 25., Csütörtök
in Magyarország, gondolkodom, gratula, politika and társadalom
. 0 Comments

Németh Szilárd Fidesz alelnök mondásaival az elszólásai miatt érdemes foglalkozni egy keveset. Utoljára, egyebek mellett ezt mondta: „a Ceaușescu-nyomás NAGYOBB TARTÁST adott a magyaroknak, mint Kádár langyossága, mert a romániai magyarok ÖSSZETARTÓBBAK lettek”. Mire gondolhatott a költő valójában?

Talán azt gondolja az alelnök úr (és a kormánypárt), hogy az emberek és a társadalom fejlődésének jobbat tesz a több diktatúra és az idegen elnyomás, mint a kevesebb - vagy netán a szabadság? A megfejtéshez vizsgáljuk meg, mire és hogyan használja a Kormány a külhoni magyarokat!

A környező országokban élő magyaroknak 2013-ban az állampolgárság mellé szavazati jogot is adott a fideszes parlamenti többség, amellyel a 2014-es választások során már élhettek is. Akkor a 95%-uk a kormánypártokra szavazott, amivel hozzácsaptak a hazai szavazóikhoz egy többszázezres új bázist. Egy olyan bázist, amelyik jellemzően úgy szavazhat rájuk, hogy Magyarországon nem fizetnek adót, nincs itt vagyonuk, nem itt gazdálkodnak, tehát nem viselik a szavazatuk a következményeit. Éppen csak hazafias érzületből felelősség nélkül szavaznak.

Visszatérve az idézett mondatához, ha jól sejtem, a romániai magyarok NAGYOBB TARTÁSA és ÖSSZETARTÁSA alatt talán pont ezt a felelőtlen, országhatáron való átszavazási hajlandóságot dicséri az alelnök úr. Amivel a hazafiaskodó határon túli magyarok illetéktelenül beleszólnak az anyaországiak életébe. Nem beszélve a szavazataik 95%-os egyoldalúságával, mely önmagában gyanússá teszi az eljárást és annak körülményeit.

Pedig mind a többszázezer határon túli szavazati jogának megadása a Kormány részéről, mind a külhoni magyarok ezzel a joggal való visszaélése választási csalásként is értelmezhető, éppen a felelősségtől való mentesség és az illetéktelenség erkölcsi kérdései miatt. Egyrészt ne szavazzanak, és másrészt ne is szavazhassanak Magyarország parlamenti képviselőire olyanok, akik életvitelszerűen nem éltek, nem élnek, és belátható időn belül nem is fognak Magyarország határain belül élni!

Állítsuk meg Brüsszelt?

Published
by
zolesz
on 2017. április 09., Vasárnap
in Magyarország, gondolkodom, gratula, politika and társadalom
. 0 Comments

Nemzeti konzultáció 2017 címmel kérdéseket küldött a miniszterelnök. A felvetett témákban az álláspontjaim nem azok, amilyen válaszokat az a. és b. pontok alatt előírva felajánlott, hanem a következők:

1) A kormányzati rezsicsökkentés egy alkalmatlan megoldás a közműköltségek tartós csökkentésére, támogassák inkább a megújuló energiaforrások lakossági kihasználásához szükséges enegretikai korszerűsítéseket! Csak ez az irány csökkenti az ország és az emberek energiafüggőségét.

2) A kormány hagyjon fel a menekültek illegális bevándorlóra való manipulatív átminősítésével, és a hatályos menekültjogi egyezmények betartásával, az EU-val valóban együttműködve keressen megoldást a határvédelmi és humanitárius kihívások kezelésére!

3) Mutassa be a kormány a konkrét bizonyítékait és nevezze meg azokat a „bizonyos nemzetközi szervezeteket”, amelyek törvénytelen tevékenységre ösztönzik az „illegális bevándorlókat”! Egyébként meg hagyják abba az indulatok keltését!

4) Mutassa be a kormány a konkrét bizonyítékait és nevezze meg azokat a „külföldről támogatott szervezeteket”, amelyek „hazánk belügyeibe átláthatatlan módon beavatkoznak”, és „veszélyeztetik a függetlenségünket”! Egyébként meg hagyják abba az indulatok keltését!

5) A munkahelyteremtés a közmunkaprogram megkérdőjelezhető eredményeivel mutaható be statisztikailag eredményesnek, miközben a rátermettebbek százezrei hagyták el az országot az elmúlt években. Az úniós pénzek reproduktív felhasználása és a minőségi oktatásba való befektetés lenne a megfelelő irány.

6) Az adókedvezényeket a multinacionális vállalatok helyett a magyar KKV szektor számára kedvezően kellene kialakítani, akik a hasznot nem kiviszik, hanem visszaforgatják a gazdaságba, és munkahelyeket teremtenek.

Hatból hat manipulatívan megfogalmazott rossz kérdés és abszolut vállalhatatlan tartalommal felajánlott válaszok. Minden eddiginél mélyebb kommunikációs színvonal a Orbán Viktortól a választók felé.

Ajánlott irodalom: Az Európai Bizottság válasza a nemzeti konzultációra

Liberális vs. konzervatív erkölcs

Published
by
zolesz
on 2017. március 19., Vasárnap
in Biblia, ember, gondolkodom, társadalom and vallás
. 0 Comments

Nagyon is aktuális közéleti témát feszeget Szabados Ádám az erkölcs politikai és spirituális dimenzióinak vizsgálata során. Lássuk, miért is fejletlenebb őszerinte - és Jonathan Haidt amerikai szociálpszichológus kutatására hivatkozva - a liberális erkölcsiség, mint a konzervatív!

Haidt szerint a moralitás baloldali/liberális koordinátái elégtelenek az emberi erkölcs gyökereinek megértéséhez. Ők ugyanis a moralitást gyakran egyetlen egyszerű kérdésre redukálják: okoz-e valakinek sérelmet, vagy sem? Ha nem akkor a cselekedet morális, ha igen, akkor semmi sem igazolhatja. Ezzel a felfogással szemben Haidt könyvének fő tézise az, hogy az emberi társadalmakban a moralitásnak nem egy, hanem összesen hat koordinátája van.

A baloldali liberális társadalomkép legföbb koordinátája a törődés/bántás. Pusztán ebből levezethetők az emberi jogok védelmével kapcsolatos legvitatottabb állásfoglalásaik például a migrációval, az áldozathibáztatással, a homoszexuálisokkal, vagy éppen az állammal kapcsolatos liberális vélemények. Ezt még kiegészítik az igazságosság/méltánytalanság és a szabadság/elnyomás tegelyekkel, mely három együttesen alkotják a baloldali moralitás alapját.

A konzervatívok erkölcse a három említett liberális érték mellett még további hármat is tartalmaz, ezek a lojalitás/hűtlenség, a tekintély/tiszletetlenség és a szentség/tisztátalanság pillérei. Ezek a csoporthoz tartozásból következnek, amilyen csoportok például a haza és a család, illetve a vallási közösség is. Tehát a magukat konzervatívnak nevezők a három liberális értéket befogadva, de azokat további hárommal kiegészítve, tehát együttesen hat pillérre alapozva értelmezik az erkölcs fogalmát.

Három következtetés a könyvból: 1) A fentiek szerint a konzervatív erkölcs nemhogy szűkebb, hanem pont sokkal szélesebb erkölcsi platformon áll. Éppen ezért a konzervatívok könnyebben megértik a liberális aggályokat, mint fordítva. 2) A konzervatívok értik a törődés, a méltányosság és a szabadság fontosságát, de vannak más szempontjaik is, amelyek adott esetben felülírják a liberálisokkal közösen vallott értékeket. Ez fordítva nem igaz, a liberálisok számára nehezen érthető, és többnyire elfogadhatatlan a konzervatív erkölcsi vízió másik három vonulata. 3) A konzervatívok csak saját morális víziójuk „kifosztása árán” tudnál magukat belekényszeríteni a jóval szűkebb liberális moralitsába, ha akarnák.

A belinkelt írás végén a lelkész blogger saját véleménye következik, amely (tömörítve) így szól: mi keresztények nem vagyunk sem liberálisok, sem konzervatívok, Isten tekintélye és szentsége, valamint az ő népéhez való viszonyulás az alapja az erkölcsnek. Nem játsszuk ki ezeket egymással, mert mindnek bibliai alapja van. A Szentírás számunkra a támpont, Krisztus igazsága tesz minket Isten előtt elfogadhatóvá. Majd hozzáteszi: erkölcsi alapállásunkat biztosan nem lehet leszűkíteni a liberális vízióra. Jézus miatt fontos ugyanis nekünk a tekintély, a hűség és a szentség dimenziója is, amelyek tartalmát és viszonyítási pontjait ő, az Úr definiálja a számunkra.

Véleményem szerint a kutatása tapasztalataiból téves következtetéseket vont le Haidt, aki azt állítja, hogy kétszer annyi darabszámú erkölcsi pillér magasabb erkölcsi színvonalat eredményez. Ezt a történelem példái cáfolják: a legegyszerűbb emberi (szabadság-) jogok csorbításától a népirtásokig előrehaladóan a legnagyobb pusztításokat az isten-haza-család jelszavakkal operáló, konzervatív hatalmi szervezetek hajtották végre. Természetéből adódóan a tekintélyelvű, feltétlen lojalitást követelő államhatalom - legtöbbször egyházi támogatással - a szabadság fokozatos csorbításán keresztül a diktatúra felé haladt. Hiszen az egymásnak ellentmondó „konzervatív” értékeket kényük-kedvük szerint ki is játszották egymással, és a hatalomért folytatott küzdelemben „a cél szentesíti az eszközt” elve egyre inkább átvette a józan megfontolások helyét. Ilyenek voltak a „trón és oltár szövetsége” különböző megnyilvánulásai szerte a világban a történelem folyamán, és ebbe az irányba óhajtanak haladni a legutóbbi években nyugaton megjelent illiberális elhajlások is.

Más módon, de Szabados Ádám is legalább részben téves irányba rugaszkodott el a liberális morál alsóbbrendűségi itéletének bibliai alátámasztásánál. Ugyanis a Biblia, mint morális hivatkozási alap kizárólag a hívő keresztények esetében alkalmazható, azonban nem terjeszthető ki még íratlan elvárásként sem a (szekuláris) társadalom többi részére. Ha úgy tetszik, lehet így prédikálni a gyülekezet előtt, de kifejezetten fel kellene menteni a nem hívő többségi társadalmat a biblikus alapokon álló elvárások alól. Ezt a különbségtételt a liberális morál (le)értékelése során hangsúlyozni kellene. Ugyanis nem lehet mutatni olyan hivatkozásokat a Bibliában, amelyekre Krisztus törvényeinek a nem hívőkön, pláne az egész társadalmon való, bármilyen emberi számonkérhetőségét alapozhatnánk, ellentéteset azonban igen.

De még a hívők előtt is célszerűnek tartanám a liberális morál (liberális társadalom) feletti itélkezésnek még a látszatát is elkerülni, ugyanis a Biblia tanításának talán legfontosabb intézménye az emberi szabad akarat. A hívők két legfontosabb feladata, az evangélium hirdetése és a tanítványozás, nem beszélve a megtérésről a nagyobb szabadság mellett történhet meg könnyebben. Ehhez a legalkalmasabb társadalmi berendezkedés a legkevesebb (szubjektíven értelmezhető, egymással kijátszható) szabályt támasztó liberális demokrácia. Zárszónak pedig egy talán meglepő állítás: a Bibliának nincsen a korunkra nézve társadalmi tanítása vagy ilyen léptékű programja. Olyasmit csak az egyházi tanítóhivatal fejlesztett ki az egyház másfél-két évezredes története folyamán - a kard mellett a konzervatív morállal, mint társadalmi léptékű manipulációval megtámogatva a gyakorlatban…

15 perc demokrácia

Published
by
zolesz
on 2017. március 13., Hétfő
in Magyarország, politika, társadalom and érdekes ember
. 0 Comments

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak, a Diplomáciai Testület tagjai, Kedves Vendégek, Tisztelt Újságírók (ideértve az Országgyűlésből kitiltottakat is)!
Elnöki programom egyetlen mondatban is összegezhető: Legyünk bármilyen meggyőződésen, legyünk bármelyik párt szavazói, mindannyiunknak jobb intézmények, mint emberek uralma alatt élni! Az emberek szeszélyesek, ezért az emberek uralma alatt kiszámíthatatlanabb az életünk annál, mint amikor intézmények kormányoznak.
Amikor megköszönöm az engem jelölő pártok és képviselőik támogatását, köszönöm azt is, hogy a támogatás tényével a meghirdetett elnöki programomat is támogathatónak találták. Mivel a programom rendszerkritikus program, ugyancsak megköszönöm, hogy támogatásukkal hitet tettek tartalma mellett.
Köszönetet mondok továbbá az elmúlt hónapokban mellettem állt segítőknek, családomnak, feleségemnek, Székely Sándornak, Gulyás Balázsnak, Krasztev Péternek és Mellár Tamásnak.
Lássuk tehát az elnöki programot:
A demokratikus nyilvánosság intézményrendszerének teljes érvényesülésével, az emberi jogok garantálásával, a szabad és tisztességes választásokkal biztosítani kell, hogy a választópolgároknak valódi lehetőségük legyen időről időre leváltani a kormányzati hatalom gyakorlóit.
A szegénység elviselhetetlen. A Magyar Köztársaságnak gondoskodnia kell arról, hogy minden tagja emberhez méltó életet élhessen.
A korrupció maga alá gyűrte az államot. A polgárai által ellenőrzött állam a rendelkezésre álló legszigorúbb eszközökkel küzdjön a korrupció, különösen annak az állami intézményeket használó formái ellen.
Ehhez hozzáteszem, hogy a fenntartható fejlődés és a jövő nemzedékek védelme is fontos része ezeknek az állam működését meghatározó alapvető elveknek.
Sokan gondolják, hogy a jogállamiság kérdései távol állnak az emberek mindennapos gondjaitól. Én ezt másként látom. Akár a harmadik világbeli viszonyokat idéző szegénységre, akár az ellopott magánnyugdíjpénztári vagyonra, trafikokra, akár Kishantosra és bármely más törvényesen elrabolt földre, az elcsent tan- és sajtószabadságra, a kultúra szabadságára vagy más konfiskált fizikai és szellemi tulajdonunkra, jószágunkra gondolunk, be kell látnunk, hogy a hatalmasok személyes önzésével szemben csakis a független intézmények védelmében bízhatunk. Korrekciókkal, bűneit magunk mögött hagyva persze, a harmadik köztársaság hibáit kijavítva, mielőbb vissza kellene térnünk a 89–90-es alkotmányos mozgalmunk értékeihez, egészen röviden szólva a parlamenti demokráciához. Ugyanakkor régen itt van az ideje, hogy korlátozzuk a hatalommal rendelkezőknek a hatalom nélküliek iránti, a gazdagoknak a szegényekkel szembeni, valamint az egészségeseknek a nem egészségeseket elutasító, a férfiaknak a nők iránt, a nemzeti többségnek a kisebbségekkel szemben megnyilvánuló, továbbá a jelenleg itt élő nemzedékeknek az elkövetkező nemzedékekkel szembeni önzését.
Szabad és szolidáris Magyarországot szeretnénk. Az én eszményem a lehető legkevesebb állam és a minél több szolidaritás.
Jogainkat nem az államtól kaptuk. Azért illetnek meg minket, mert embernek születtünk. Olyan országot szeretnénk, amelynek minden polgára egyformán kedves gyermeke, legyen bár politikailag középen vagy álljon valahol szélen, akár legszélen. Az állam tehát minden polgárát, minden ügyben ugyanolyan méltányos és egyenlő bánásmódban részeltesse. Az egyenlő méltóságról beszélek. Ebből az is következik, hogy a menekültügy tekintetében pedig morálisan és alkotmányosan csak az a politika igazolható, amely a szülőföldjükről elüldözöttekre úgy tekint, mint a miénkkel azonos méltóság hordozóira. Csak az jó menekültpolitika, amely az emberiesség erkölcsi és jogi követelményeinek megfelel. Ugyanakkor nem minden emberséges menekültpolitika egyúttal jó politika is, hiszen a politika művészete sokféle szempontot érvényesít.
Minden közviszály a zsarnokság előszobája. Mintha mostanában másoknak is eszükbe jutna Machiavelli híres tanácsa: „A bölcs fejedelemnek, ha erre alkalma nyílik, ravaszul valamilyen ellenséget kell szereznie, úgy, hogy azzal végezvén, hatalma növekedjék.” Ha a fejedelem ellenséget keres, akkor tegnap a migráns, ma a rossz oligarcha, holnap a Soros, holnapután pedig Te magad leszel az ellenség.
Az országok csak békében fejlődnek. A belviszály háborús pszichózist állandósít, ez pedig minden fejlődés legfőbb gátja. A magyar történelemben példátlan fejlődést és kulturális pezsgést eredményező kiegyezés évfordulójának évében erre feltétlenül gondolnunk kell. Le kell végre zárnunk a történelmi és a modern Magyarország hívei között dúló több mint százéves viszályt, melynek száz éve még súlyos tétje volt, de a konfliktus alapja mára teljesen megszűnt, a vita kihűlt, és ezt az újabb kiegyezést lélekben elő is segíti, hogy a nemzeti együttműködés rendszere mindkét felet megcsalta. Én, ha a társadalmi békére gondolok, rendszerint egyetértve, mindig Babits Mihály szép márciusi verse jár a fejemben: „Ó béke! béke! / legyen béke már! / Legyen vége már!” Azonban a békességnek vannak kulturális előfeltételei: a nyomorral, a korrupcióval, a megfélemlítéssel, az elnyomással, a környezet pusztításával például soha nem szabad békét kötni. A béke továbbá nem csend, ellenkezőleg, a békében folyamatos a vita, a párbeszéd. Amíg viszont az óriásplakátról és a heccmédiából egyetlen vélemény harsog, addig soha nem lesz béke.
A jogállami Alkotmány és az Alaptörvény szerint is a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét. Nézetem szerint ez nem elég pontos megfogalmazás. Nem annyira kifejezni, mint inkább szolgálni kellene a nemzet egységét. Az elnök szavai, cselekedetei, gesztusai elősegíthetik a nemzeti egységet, de éppen kárt is okozhatnak. Mindenesetre nem jó, ha két Magyarországban gondolkodunk, azt javaslom, hogy mindig az egyetlen Magyarország lebegjen a szemünk előtt.
Kétszáz éve született Arany János, aki nélkül, mondhatom, ha lennénk is, de biztosan nem azok lennénk, akik vagyunk. Kérdem most, noha Berzsenyitől Radnótiig, Pilinszkyig és tovább folytathatnám, nem éppen általa is lettünk és vagyunk magyarok? És, teszem hozzá Márai szavaival, vajon nem ez a szép és különös keleti nyelv köt minket egymáshoz? És amikor a mai rosszízű vitákra figyelmeztet szigorúan Arany: „Sokan szeretnék a hazát; / De gyűlölik minden fiát, / Ha népszerű alkalmakon / Oly nagyot, mint ők, nem kiált.”
Ezzel a kívánatos elnöki szerep kérdéséhez érkeztem el. Két felmutatott köztársasági elnöki minta van a szemem előtt: Göncz Árpádé és Sólyom Lászlóé. Személyes autonómiából mindketten példát mutattak. Göncz Árpád kíváncsiságát kedveltem, kíváncsiságát mindenki iránt, akit anya szült. Sólyom László alkotmányos szigora számomra vonzó példa. Az ideális, nem létező elnök ezeket ötvözhetné. Két idézet, amely szavaimat illusztrálja. Az első Göncztől: „Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket.” Sólyom pedig így folytatja: „Mind az ellenzéknek, mind a kormánynak, mind pedig a népfelségnek is alapvető kötelessége betartani bizonyos normákat. És ha ezek a normák bizonytalanná válnak, ha a normák átlépését igazolni akarják, akkor az elnöknek kötelessége megszólalni.”
Nem árulok zsákbamacskát. Újonnan megválasztott köztársasági elnökként biztosan nem lennék fél óránál tovább hálás az engem megválasztó pártoknak, hiszen a köztársasági elnök az alkotmányosság felett őrködik, a hála pedig bizonyosan nem alkotmányossági kategória.
Beszéljünk még egyszer a személyekről! Aki minden hatalmat megszerez, törvényszerűen mindent el is veszít. Útja ezért politikai értelemben a semmibe vezet. Ebben az értelemben tehát minden független intézmény felbecsülhetetlen szolgálatot tesz annak a személynek, akinek a hatalmát korlátozza.
Köztársasági elnökként bizonyosan nem lennék sem odafagyott mosolyú köszönőember, sem pedig néma és komor szfinx. Olyan helyzetben, amelyben az alkotmányosság helyreállítása a tét, a köztársasági elnök felelőssége különösen nagy. Ez azzal a felelősséggel jár, hogy az Alaptörvényben számára biztosított eszközöket az alkotmányosság védelmében maradéktalanul használja ki! Elnökként természetesen mindazzal az eszköztárral élnék, amelyet a kiváló elődök bejáratott módon eddig is használtak. Tekintettel azonban arra, hogy az alkotmányosság 2013 tavaszán Magyarországon megroppant, helye van az alkotmányosság védelmében némileg unortodox eszközök alkalmazásának. Két ilyen eszközhöz is fordulnék. Az egyik az elnök szinte korlátlan beszédjoga, amelyre valószínűleg sokan csak rálegyintenének. Ne tegyék! Hat év ombudsmani szolgálattal a hátam mögött, jól tudom, mit beszélek. Tudom, hogy a meggyőző és helyes érvelés előtt sokszor az államhatalom vaspántos, nehéz kapui is megnyílnak. Az igazságról szóló beszéd soha nem teljesen erőtlen. Legalábbis a 17. században még úgy tartották, hogy az igazság nyílt vitában nem szenvedhet vereséget a hamisságtól.
A másik, eddig ki nem használt lehetőség az, hogy az elnöknek korlátlanul joga van az Országgyűléshez törvénytervezeteket benyújtani. Ezt a lehetőséget is ki kívánom használni, sőt akár rendszeressé is tenném. Az Országgyűlés, miközben nem köteles a javaslatokat elfogadni, de megtárgyalni viszont igen.
Tekintettel az előttünk álló márciusi ünnepre, az első szimbolikus jelentőségű benyújtandó törvény szólhatna a sajtószabadságról is, hiszen egyre-másra szűnnek meg a sajtószabadság utolsó közlönyei, és talán nem is állunk olyan távol Ady Endre 1901-es jóslatának megvalósulásától: „Már nemsokára gyanús lesz minden kinyomatott sor: nem lehet őszinte, mert le merték írni.” Közel állna a szívemhez az új alkotmánybírósági törvény, a szociális törvény, a felsőoktatási és a közoktatási törvény, illetve a korrupció megfékezését célzó törvény kidolgozása is.
Szeretném megjegyezni, hogy kevesebb gyalázkodás, hazugozás, sorosozás, idegen ügynöközés talán több lett volna. Az elmúlt hetek fényében akár azt is kérhetném, hogy ha vannak itt olyan pártok, amelyek vezetői élvezték Soros támogatását, a mai szavazás során szavazzanak rám. Persze, hogy nem kérem.
Én, ha egy lócsiszár bevert sárral, inkább pöröltem, mint letöröltem, és ahogy Arany nagyszerű utóda is, nemcsak hogy nem fogom be pörös számat, de a tudásnál teszek panaszt.
Összefoglalva: alkotmányos hagyományainkhoz visszatérve helyre kell állítani a köztársaságot, amelyben független intézmények biztosítják a közhatalom gyakorlásának alkotmányos korlátait és alapvető jogainkat. Olyan alkotmányra van szükség, amelyet népszavazás erősít meg, kifejezi a társadalom vitában álló csoportjainak közös értékeit és békét teremt.

No olimpia!

Published
by
zolesz
on 2017. február 11., Szombat
in Magyarország, SHTF, gazdaság, gratula, jövő, politika and társadalom
. 0 Comments

A volt Corvinus-rektor után egy másik oktató is megszólalt a 2024-es olimpia magyarországi rendezésével kapcsolatban, és a PricewaterhouseCoopers megvalósíthatósági tanulmánya alapján Dr. Berlinger Edina kritikai elemzést tett közzé. A PwC által jelzett 774 milliárdos költség vs. 2984 milliárd bevétel aránypárral ellentétben 12.000 milliárdos költséget állít szembe az 1000 milliárdos nagyságrendű bevétellel. A különbség a veszteség: 11.000 milliárd forint - Magyarország éves GPD-jének 30%-a. Az egyetemi docens a következő mondattal kezdi az írását:

„Rohanjon aláírni, ha nem akarja, hogy még az unokája is adósrabszolga legyen.”

Ui: kezdem érteni, miért hallgatnak a magyar olimpiát óhajtó politikusok

A korrupcióról

Published
by
zolesz
on 2017. január 29., Vasárnap
in Magyarország, gazdaság, gratula, politika and társadalom
. 0 Comments

Meglepődtem azokon a kijelentéseken, amelyeket a Professzorok Batthyány Körének elnöke nyilatkozott. Legelőször is azon a hasonlaton, amelyben a tagságot a Pinokkió kis tücskéhez hasonlította, „aki alapvetően szereti a gazdáját (sic!), de mindig figyelmezteti őt, ha nem jó irányba indul el”. Kiollózott rész következik az interjúból:

- A nemzeti összetartozás érzése kétségtelenül fantasztikus élmény, például egy sporteseményen. Az nem zavarja, hogy miközben milliárdokból erősíti a kormány a nemzeti érzését, az ön zsebéből is kilopják a pénzt?

- Nem. Mert a nemzeti érzésre áldozni kell. Az olimpiára én a saját zsebemből is áldoznék. Az állampolgárnak, ha, úgy tetszik, az én szemszögemből nézve, az a fontos, hogy időre elkészüljön egy állami beruházás, és biztonságosan működjön. Ha ennek az az ára, hogy olyanok viszik el a pénzt, akiket nem szeretünk, akkor azt én elfogadom. Másrészt ki mondta, hogy a paksi bővítésnél és a budapesti olimpiánál korrupció lesz? Itt csak feltételezések vannak.

- Nem egészen. Lánczi András, a kormány egyik fő ideológusa, azt mondta a nemzeti tőkésosztály helyzetbe hozásával kapcsolatban, hogy amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.

- Sokan mondják, hogy nálunk nincs elegendő nemzeti tőke, azt meg kell valahogy teremteni. Ez a kapitalizmusban sem az elsőáldozó lányok stílusában szokott történni. Ha ebben a kormány valamilyen formában segít, az csak jó lehet. Persze, aki nem kap a pénzből, az kiabál, hogy őt kihagyták.

- o -

Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere talán az ilyen és ehhez hasonló közéleti jelenségek miatt nyilatkozta a következőket:

- Ön szerint, mi a magyarázat arra, hogy egyre mélyebbre csúszunk a korrupcióba? A Transparency International legfrissebb felmérése szerint Magyarország az 57. a világranglistán, hét helyet estünk, csak Olaszország, Bulgária és Görögország van lejjebb az EU-ban.

- Az utóbbi években a korrupció a rendszer működésének mindennapos része lett. A korábbi kormányok idején is erős volt a korrupció, de rejteni igyekeztek és szégyenkeztek miatta. Ma a hatalmon lévők nem szégyellik, nem titkolják, inkább megmagyarázzák, hogy miért szükséges, meg jó ez.

- A kormányzati retorika szerint azért vállalják a „korrupciós” ügyleteket, hogy a hazai vállalkozói réteg, a középosztály megerősödjön.

- A korrupció ideológiai szintre emeltetik azáltal, hogy a nemzeti felső/középosztály megteremtésének az eszközeként a helyzetbe hozást akarja megvalósítani. De jóval túlmegy a helyzetbe hozáson ezeknek a milliárdoknak, a milliárdos vagyonoknak az osztogatása. Másrészről a helyzetbe hozás maga is problémás közgazdaságilag, mert ugye semmi nem indokolja azt, semmi nem mondja azt, hogy pont ezek az emberek tudják leghatékonyabban használni azokat a javakat, közpénzeket, amikhez hozzájutnak, és nem mások, az üzleti világ szereplői közül. Az nyilvánvaló, hogy leginkább szem előtt a felső szintű korrupció van.

- Egyetért azokkal az elemzői véleményekkel, hogy „jogszabálytalanság” van Magyarországon, de ez még nem diktatúra? Vagy államkapitalizmus?

- Magyarországon piacgazdaság van, de eltorzult piacgazdaság.

- Megfelel a valóságnak az a kormányzati szlogen, hogy Magyarország erősödik?

- Egy ország helyzetének alakulását sok mutatószámmal lehet leírni. Vannak olyan mutatóink, amelyekben valóban javultunk. Összességében azonban sajnos engem meglehetősen elszomorít a helyzetünk.

Mit tegyen a civil?

Published
by
zolesz
on 2017. január 17., Kedd
in Magyarország, globális, gondolkodom, politika, társadalom and érdekes ember
. 0 Comments

Tele van a kormány kommunikációja a civilek politikai szerepvállalásának értékelésével. Mi erről a kérdésről az illetékes államtitkárnak a véleménye, aki az Emberi Erőforrások Minisztériumában az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős. Néhány gondolat Soltész Miklós nyilatkozatából, és utána pár gondolatindító kérdésfeltevés, röviden:

1) A civileknek nem ildomos a „nagypolitikábról” véleményt mondaniuk, az ő terepük a politikamentes közélet. A politizáló civil szervezet a civilsége is megkérdőjelezhető: sokat hallhatunk a Soroshoz köthető, „idegen érdekeket kiszolgáló álcivilekről”.

2) Az állami támogatás rendben, a külföldről kapott finanszírozás minimum gyanús, a vezetők vagyonosodási vizsgálatot érdemelnek úgy, mintha azt az állam adta volna.

3) Kimondottan bőszítő, hogy egyes civil szervezetek tevékenységét akár többszázmillió forinttal finanszírozza Soros György, amivel ezek „Magyarországnak eshetnek”. Miközben a Magyar Állam 200 milliárd forinttal támogatja a magyar Civil szervezeteket.

4) Körülbelül hatvan ilyen un. idegen civil szervezet áll a hatvanezer hazai finanszírozású civil szervezettel szemben. Előbbieket mivel a baloldal védi, azok Soros Györggyel közös politikai platformon állnak: „Szerintük a világot mind gazdaságilag, mind pedig ideológiailag be kell kebelezni, ezt a törekvést pedig néhány erőszakos és hangos, de társadalmi támogatottságban a nullához közelítő, azonban anyagiakban nagyon jól ellátott civil szervezeten keresztül akarják megvalósítani.”

5) A támogató szervezetek az egész világot a saját elképzeléseik szerint kívánják átformálni, például a súlyos következményekkel járó migráció támogatásával.

6) Más civil szervezetek – amelyek többnyire önkéntes munkával, nagyobb társadalmi feladatot látnak el – véleményét nem veszik figyelembe.

7) Soltész Miklós szerint a kritikát megfogalmazóknak az fáj, ha valaki azok mellett az értékek mellett áll ki, amelyek a CÖF-nek is fontosak, pl. az egyház, a családi közösségek, a köznevelésben való javulás, az egészségügy és a szociális terület felemelése vagy az, hogy egy ország maga dönthesse el a migrációban  való részvétele mértékét.

Milyen alapon vitatja el az államtitkár a kormányétól eltérő vélemények nyilvános képviseletének lehetőségét, jogosságát? Milyen alapon akarja az állam egy tőle független szervezetnél a tőle függetlenül kapott finanszírozás elköltését ellenőrizni? Milyen alapon kifogásolja az államtitkár azt, hogy a törvények betartása mellett a kormányon kívül bárki más is finanszírozhat Magyarországon kormánytól független tevékenységeket? Mit ért az államtitkár az alatt, hogy a civil szervezeteken keresztül Sorosék „a világot mind gazdaságilag, mind ideológiailag be akarják kebelezni”, és erre milyen bizonyítékai vannak? Miért csak migránsokról és nem menekültekről is beszél az államtitkár, és mire alapozva tiltaná meg bármilyen civil szervezetnek a menekültek segítését, ami a nemzetközi egyezmények szerint Magyarország (erkölcsi) kötelessége is lenne? Miért kellene az un. álcivil szervezeteknek más, a kormány által favorizált társaik „véleményét figyelembe vennie”? Miért gondolja az államtitkár azt, hogy az un. „álcivil” szervezeteknek ne lenne joguk a kormányétól elétrő értékrend kialakítására, vagy például a kormány menekültekkel kapcsolatos gyakorlatát erkölcsi, jogi szempontokból kritizálni?