Archive for the 'társadalom' Category

Arról, hogy az ember jó-e

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2012. január 15., Vasárnap
in ember, globális válság, gratula, kultúra, személyes and társadalom
. 0 Comments

Meg vagyunk győződve a címbéli kérdésre adandó helyes válaszról, ugye? Annyira egyszerű: IGEN! Alapvetően jó, csak sajnos a körülmények, a sors és a neveltetése hatására, bizonyos esetekben téved, hibázik, de aztán korrigál. Ez megfelel az evolúció elvének, amit minden iskolában jól megtanítanak minden gyereknek.

Nézzük csak a történelmet! Az ember fizikai kényelme mellett minden más lényeges szempontból is egyre magasabb szintre emelkedtünk. Az ókortól a középkoron át, a felvilágosodás után a demokráciáig tartó fejlődés egy sikersztori. Vagy nem? Jobb lett-e az embereknek az évezredek, évszázadok során? A királyok, nemesek alatt a jobbágyoknak rosszabb volt-e a dolga, mint ma a szabad munkavállalóknak? Röghöz voltak kötve, de el akartak-e menni a szomszéd földesúrhoz? Néha talán igen, de általában az ismert körülményekből egy hasonló, de ismeretlenbe nem vágyik el az ember. Az adójuk a tizedből, és az egyházi kilencedből állt, amit terményben kelett szolgáltatni - ez összesen 20%-os elvonás. Cserébe kaptak létbiztonságot: a földesúr nem rúgta ki őket létszámleépítés okán (persze nem is volt honnan új emberi erőforrást felvenni helyettük), biztosította nekik az igazságszolgáltatást és időnként, háborúk idején a védelmet. A vallás „áldása” és az egyetemes kultúra a papoktól jött. A kegyelmes urak és az őket eltartó parasztok kölcsönös fűggésben voltak egymástól, aki dolgozott az gyarapodott, volt népművészet és népszaporulat is. Nem volt stressz, de volt létbiztonság, közmegegyezés a jóról és a rosszról, a rendről és az erkölcsről. Eldicsekedhet-e ezekkel a mai munkavállaló?

A XVII. századtól kezdődő társadalmi átalakulások végére (?) a népuralmat, a demokráciát kaptuk osztályrészül. Az örökléssel hatalomba jutott vezetők helyett választott vezetőink lettek, ami - elvileg - a demokráciát jelentené, azaz a népuralmat… amiben a központi elvonás (adó) többszöröse a feudális időkben volt szokásoshoz képest, sosemlátott (világ)háborúk folytak Európa- és világszerte, szétesnek a családok, nem tudjuk hogy ki kivel van, kitől kell félni és kit kell szeretni, a létbizonytalanság alapélménye az embernek, és fogyni kezdett a népesség. Bár van nekünk az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása, de úgy áramolnak-e ezek, hogy a nemzetek és az emberek javát szolgálják?

Lehet, hogy az előző állapotok élményszinten még mindig jobbak volt, mint az utóbbiak? Akkor viszont megkérdőjelezhető az is, hogy fejlődés eredménye-e az, amit látunk magunk körül. És ha megkérdőjelezhető, akkor feltehetjük-e azt a nem túl divatos kérdést is, hogy alapvetően tényleg jó-e az, aki ezt a globális visszafejlődést produkálja, az ember? Csak végre meg kell javulnia, és meg kell találnia önmagát?

Aztán, ha a jók elérnek egy kritikus tömeget, szükségszerűen jön a nagy ébredés?

Ajánlott irodalom: A darwinizmus elakadt - összeomlik az evolúcióelmélet?

A vezetésről és a fejlődésről

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2011. december 23., Péntek
in ember, személyes and társadalom
. 0 Comments

Ma már el sem tudjuk képzelni, de voltak idők, amikor királyok álltak az országok élén! Aki a haláláig irányította az országos ügyeket. Akinek a sikere a rá bízott nép boldogulásától külön lehetetlen volt. Aki nem tűrt meg maga mellett senkit, aki alternatívát kínálhatott volna az akaratával szemben. Akinek megvolt a joga és lehetősége tévedni, sőt még visszaélni is hatalmával, különösebb (köz-)jogi következmények nélkül. Tudjuk, milyen rosszul is működtek ezek a rendszerek sok évezreden keresztül.

Bezzeg ma mennyivel jobb a helyzet, hisz az országot bölcs, a nép által választott parlament irányítja, ahol kormány és ellenzék állandó vitája biztosítja a bölcsességet. Ahol a rendszerbe be van építve az alternatívák harca és az ellentmondás, ellenállás lehetősége. Sőt, még cél is az egymás ellen ható szándékok kiegyensúlyozása, a kompromisszum-kényszer. Néhány évente a teljes stáb lecserélhető, az evolúciós folyamat egyre tökéletesebb vezetőket hoz a felszínre. Milyen jól is működik a modern demokrácia az elmúlt évtizedekben, a népek boldogsága és boldogulása is épp ezt mutatják!

Ma már el sem tudjuk képzelni, de voltak idők, amikor még férfiak álltak a családok élén. Akik egy életre elkötelezték magukat a rájuk bízottak boldogulásáért. Akik önállóan irányítottak, és nem engedtek alternatív irányzatokat, ellentmondást a házon belül. Akik az ügyek intézése során elkövetett tévedéseikért sem voltak jogi érteleben felelősségre vonhatók, vagy ha valaki mégis szembeszállt velük, annak akár súlyos következményei is lehettek. Tudjuk, milyen rosszul is működtek a családok sok évezreden keresztül!

Bezzeg ma mennyivel jobb a helyzet, mert a bölcs családi döntések záloga a férj és a feleség véleményének állandó ütközése! Ha az egyikük úgy gondolja, hogy a másik téved, csak egyszerűen nem veszi figyelembe a szavát, döntését, illetve szükség esetén jól helyreteszi őt, és kész. És ha ez sem vezetne hosszú távon kielégítő eredményre, ki mondta azt, hogy egy célszerűtlen és kényelmetlen helyzetet az idők végezetéig fenn kellene tartani? Hiszen el is lehet válni, és találni egy jobbat, akivel az élet sokkal zökkenőmentesebben fog menni! Mennyivel jobbak is a mai modern, felvilágosult párkapcsolatok, a felnövekvő generációk boldogsága és boldogulása is épp ezt mutatják!

- o -

Mélyen hiszünk a változásban és a fejlődésben, Darvin óta az evolúció-elméletben. Ahogyan az ember a technikai fejlődés okán egyre kifinomultabb eszközöket tud gyártani, úgy nyilván egy hasonló folyamat volt az idők kezdetétől az anyag és az élőlények kialakulása, sőt, nyilván a társadalom is egy fejlődési pályát jár be, az őskortól az ókoron, a középkoron stb. keresztül egészen napjainkig. Az ember is nyilván eredendően jó, még ha néha kicsit ki is siklanak a dolgai…

Pedig ez a pozitív, optimista fejlődés-elmélet egyszerűen csak nem igaz. A dolgok nem a rendezettség felé haladnak, hanem éppen ellenkezőleg (lásd: termodinamika II. főtétele). Még ha el is tekintünk az anyag keletkezésének problémájától, a rendezettség növekedése csak egyszerűen nem működik a természetben. A véletlen nem hoz létre az egyszerűből összetettet, és ha véletlenül mégis megtörténne ez, akkor azonnal szétesik. És ha ott nem működik az evolúció, akkor honnan gondolhatjuk, hogy a társadalmi fejlődés esetében ez igaz lenne? Komoly kétségeim vannak ezek felől.

Ajánlott irodalom: 2012 Blog: Az Irányítók 12 legnagyobb hazugságából az ötödik - Régen rosszabb volt • a hatodik - választott vezető = demokrácia

Minél több gyerek

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2011. február 12., Szombat
in fenntartható, jövő, politika and társadalom
. 0 Comments

Alig múlt el (?) a magánnyugdíjpénztár-hiszti (ami igazából a társadalom előregedéséről szól), kezdődik az újabb: kapjanak-e többlet szavazati jogot a gyereket nevelő szülők! És a kérdés mögött még az abortusztörvény, a házasság és a család védelmét hivatott alkotmányozási szándékok húzódnak meg. Jól bekeverhetők ide egyrészt az emberi önrendelkezési jogok, a homoszexuálisok üldözése és a cigánykérdés is. Markáns a törésvonal a kettő között. (Szerintem még nem született meg az a kommunikációs szakember, aki ezeket egyszerre sikerrel kezelni tudná!) Sebaj, most, és csak most ez a kérdés rendezhető!

Ma sem tudok sokkal többet mondani, mint amit bő másfél éve már leírtam. A fejlett nyugati társadalmakban - a fejlődőkkel ellentétben - a

minél több gyerek felnevelése

kell legyen a társadalom legfőbb hosszú távú célja. Az okok nem változtak:

Mert a jövő erőforrásait a gyerekesek hozzák létre ma, a gyermekeket szándékosan nem vállalók számára is. Ugyanis a ma vállalt gyerekek fogják majd felnőttként megtermelni a gyermektelenek nyugdíját is. Amihez azért nyilván ők is ragaszkodnak. Mert megdolgoztak érte; pl. fizették a nyugdíjjárulékot. Hogy a társadalom reprodukciójából nem vették ki a részüket? Vagy nem tudták, vagy nem akarták, de nem is volt kötelező. Viszont aki hallott már a társadalom elöregedésének problémájáról, az sejtheti, mennyit ér (vagy nem ér) majd a nyugdíjra való jogosultság akkor, amikor megroggyan a nyugdíjrendszer. Na először itt kellene egy kicsit igazságosabbá tenni a jövedelem újraelosztásának módját, értékrendszerét. Hogy legyen  mit szétosztani mondjuk egy-két évtized múlva is.

Duma - cigány beszéd

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2010. december 12., Vasárnap
in fenntartható, kultúra and társadalom
. 1 Comment

„Ez az évszázad azoké lesz, akik gondolkodás nélkül ölnek, tudnak tüzet rakni, hogy forraljanak ivóvizet és elvannak napi egy marék kajával. Az előző század fejlett világa most ilyen emberek ellen háborúzik - teljes sikertelenséggel.” Nem, ez az idemásolt komment nem a romákról szól. Annyi azonban igaz rájuk is, hogy vizet forralnak, napi egy marék kajából élnek, felülreprezentálnak a bűnözésben, és - egyelőre szerencsére még kevesen - háborúznak ellenük.

2006-ban összesen 246.728 szavazatot adtak le a cigány kisebbségi önkormányzati képviselőjelöltekre. Az adat alapján számomra hihető, hogy legalább egymilliós létszámban élnek romák Magyarországon. Többségük valószínűleg úgy, mint ahogy a fenti film bemutatja őket, kisebb arányban talán úgy, ahogy az alábbi.

(A minap vettem egy cigány-magyar szótárt, elég vékonyka. Leárazták a könyvtárban, valamiért nem akartam otthagyni.)

A techno-csürhe hatás vs. a saját fejünk

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2010. december 10., Péntek
in ember, internet, techno-csürhe and társadalom
. 0 Comments

Csermely Péter szerint a világ egy nagy kutatólaboratóriummá vált. Elektronikus nyomaink miatt követhetővé vált a mozgásunk, döntéseink és az egész életünk. De ez nem minden. Az adatok elemzése megmutatja, hol ér véget a spontaneitás, és hol kezdődik a kiszámíthatóság. Elektronikus cuccainkkal sosemlátott mértékben van agyunk egymáséval összekötve (= a címbéli hatás). És akkor innen szó szerinti az idézet:

„Azok számára, akik lázadoznak e „szép új világ” ellen, van még egy jó hírem. Mindazok, akik ki tudnak bújni a techno-csürhe hatás alól, azaz azok, akik nem a tömeg után mennek, hanem a saját fejüket használják, sokkal megjósolhatatlanabbak maradnak, mint az átlag. A kreatív viselkedés a jóslásokat igen nehézzé teszi. Az originalitás (ahol már a viselkedés nemcsak új, hanem még csak nem is hasonlít semmi olyanra, mint amit addig bárki is kitalált) nem jósolható. Az integráns, letisztult egyéniség, aki képes az újra, aki vállalja a reális kockázatot, nem része a megjósolható trendnek. Az ilyen embernek van ennél még nagyobb előnye is. Új helyzet, válság esetén ő sokkal nagyobb eséllyel leli meg a kiutat. Advent idején ez az igazán elgondolkodtató jó hír, a személyes tanulsággal is bíró üzenet. Ma is születik olyan, aki másfele megy, aki új világot ad és mutat. Nézzünk tehát körül – és vegyük észre őt saját magunkban.”

Érdemes odafigyelni! Nem azt mondja, hogy akiknek jó kapcsolataik vannak, akik nagyon tájékozottak, akiknek sok diplomájuk van, vagy idegen nyelveken beszélnek (ó szüleim, ó nagyszüleim)! Nem, csak annyit írt: akik a saját fejüket használják!

Afterpost: a médiatörvény vitatott módosítását, pontosabban a szándékait a fentiek miatt támogatom! Foszer megközelítésével meg egyetértek!

Szerintem ezt már csak kicsiben lehet megvalósítani…

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2010. november 25., Csütörtök
in globális válság, jövő, klímaváltozás, olajcsúcs, politika, társadalom and érdekes ember
. 0 Comments

Hetesi Zsolt 2010.11.23-i intejújában azt állítja, ha elkezd emelkedni az ősmaradványi energiahordozók ára (elkezdődött), akkor az hirtelen elszabadul. Ha a helyzet a mostanihoz képest tovább romlik, akkor megszűnik az energiahordozók szabadpiaca.  Egy Bundeswehr-tanulmány szerint a jövőben növekedni fog az olaj (és a többi energiahordozó) szerepe a nemzetközi kapcsolatpk kialakításában, vagyis a diplomácia az energiahordozók köré csoportosul. Az exportáló országok céljaik akár agresszív megvalósítását is megkezdhetik - tessék csak behelyettesíteni! A szabadpiac megszűnése, a globális gazdaság összeomlása mellett elképzelhető a tervgazdaság részleges ujjáéledése sem. Hozzáteszem, hol is hallottunk erről? Demokrácia vagy talán szocializmus…

A 2008-as válság kicsit megtorpantotta a keresletet, de komoly energiahiány léphet fel rövid időn belül. Kína növekedése az elkövetkező 3 évben 9% körül alakulhat, ezzel elviheti Európa elől az összes orosz gázmennyiséget is, egyre több cső épül ebben az irányban! A megoldás kizárólag a földgázfüggőség csökkentése lehet, nem a több cső kiépítése ugyanazon beszerzési forrás felé.

A mezőgazdaság állapotáról ehhez képest újat nem mondott. Komplett kis rendszereket kell létrehozni az élelmiszertermelésre és az ennek során keletkező hulladékok energiatermelésre való felhasználására. És nagyobb hangsúly kell helyezni a megújuló energiákra.

Nagy kérdés az is, hogy ha kiapadnak az ősmaradványi energiahordozók, akkor a környezetbarát energiát előállító berendezéseket el tudják-e látni alkatrészekkel. Azt már én teszem hozzá, ezért kell lehetőség szerint nem gépészeti, hanem karbantartást nem igénylő építészeti megoldásokat alkalmazni a komfort biztosítására a jövő lakásainak tervezése során is.

Az eltérő hőkapacitásuk miatt a légkör felmelegedése sokkal gyorsabb, mint a tengereké, a különbség pedig nő. Emiatt megváltoznak az éghajlatot alakító szél-, párolgási és egyéb viszonyok. A szélsőséges időjárás ezért egyre gyakoribb már ma is, viharok, esőzések és szárazságok, hidegek és gutaütéses melegek gyors egymásutánban.

Érdekes a fogyasztói társadalmat bíráló álláspontja, ezt bemásolom szó szerint. Az évszázadokig fennálló szerves kultúrát olyanra cseréltük fel, ahol a kölcsönös nagylelkűséget és egymásra utaltságot felváltotta a pénz. A pénz mögött pedig energia áll. Ma minden szolgáltatást meg lehet venni, és így nincs szükség a másikra, nincs szükség a közösségekre sem. Pedig amíg nem építünk közösségeket, addig nincs esélyünk a túlélésre. Közösséget építeni viszont sokkal nehezebb, mert manapság az emberek az elmúlt évtizedek hatására szinte képtelenek az együttműködésre. (…) Lassan hétmilliárd ember él a földön, és hamarosan már nem a társadalom fenntartása, hanem az élelem biztosítása lehet a probléma. Lassan csak az alapvető szükségletek kielégítése lebeghet a szemünk előtt, de ahhoz összefogásra van szükség. Nem holnap, hanem most. (…) Ahhoz, hogy újraélesszük (a halott vidéket) , új vidékfejlesztésre és új közösségekre van szükség, emellett lokális élelem és energia kell, valamint rendszerbe foglalt megújuló energiás beruházások. Ez az utolsó esélyünk.

Afterpost: haladóknak arról, hogy a LEAP/E2020 kutatócsoport szerint a folyamatok egy új szakaszhatárához érünk a következő negyedévben

Aftrpost 2: Tibor bá’ víziója a jövőről

TED - a fenntarthatóságról

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2010. november 08., Hétfő
in gazdaság, jövő, társadalom, érdekes ember and öko
. 0 Comments

Tim Jackson’s economic reality check 2010 Oct

Elkölteni azt a pénzt, amivel nem rendelkezünk, olyan dolgokra, amelyekre nincs igazán szükségünk, hogy múlékony hatást tegyünk azokra, akik valójában nem fontosak számunkra – ez az a hipnózis, ami a piacgazdaság mozgatórugója.

Bill Gates on energy: innovating to zero!

Bill Gates csak az energiára és az üvegházhatásra fókuszál, és 20-40 évre teszi a rendelkezésünkre álló időt.

Rachel Armstrong: Architecture that repairs itself 2009 Oct

Al Gore warns on latest climate trends 2009 May

Mark Bittman on what’s wrong with What we eat 2008 May

Alkotmányozás

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2010. október 09., Szombat
in Magyarország, jövő, kultúra, magyar, politika and társadalom
. 0 Comments

A 2002-es országgyűlési választások estéje óta megmaradt az emlékezetemben a miniszterelnök beszédéből egy mondat, ami valahogy így hangzott: ma még nem tudjuk, hogy mi ennek a kudarcnak az értelme, de idővel meg fogjuk tudni. Idén az országgyűlésben és az önkormányzatoknál is „teljhatalmat” kapott a FIDESZ-KDNP a választások során. Élni is fognak ezzel, éppen alkotmányozni készülnek, melynek során „érdekes ötletek„ hangzanak el a társadalmi szervezetek részéről. Az „eszem megáll”, ilyenek például:

monogám házasság különneműek között + a több gyermeket nevelő családok jelentős mértékű mentesítése a rájuk nehezedő anyagi terhektől + a lakhatás, mint alkotmányos jog + általános és életkortól független választójog, a törvényes képviselők útján gyakorolva + a vasárnap, mit munkaszüneti nap + a Szent Koronára való utalás az alkotmány preambulumában + a kereszténység hatása a nemzet erkölcsi tartásának kialakulásában + korlátlan politikai és alkotmányos vétójog a köztársasági elnöknek + oktatáshoz való jog általánosan + az élet és az élet méltóságának védelme + közösségek kialakításának és védelmének lehetősége + utalás a Tízparancsolatra + egyházi intézmények közintézménnyé minősítése + felelősségvállalás a határon túli magyarokért

szakszervezeti szabadság, társadalombiztosításhoz való jog + ellenálláshoz való jog + adatvédelem + közérdekű adatok nyilvánossága + az idősek pozitív diszkriminációja + a fenntartható társadalom célkitűzései + a természeti erőforrások közösségi birtoklása és hasznosítása + a jövő nemzedékének jóléte + a közjó az egyéni és csoportérdekek előtt

Afterpost: és akkor erről még nem is beszéltünk…! (Megnéztétek-e az előző bejegyzésemben szereplő filmet, a Végjátékot?)

Afterpost 2: Orbán Viktor a progresszívek új példaképe

Tízmillió alatt

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2010. szeptember 15., Szerda
in magyar, politika, társadalom and érdekes ember
. 0 Comments

Mennyivel? Boross Péter évtizedek óta formálódó javaslata az egyedülálló, gyermektelen nőket és férfiakat sújtó adóról:

„Ebben benne van, hogy aki nem nevel gyereket, de itt él e hazában, az próbálja jó szívvel támogatni azokat, akik a nemzet jövője érdekében tetemes anyagi áldozatot vállalnak. Én nem hiszem, hogy létezik ember, aki ebben kifogást találna. Normális ember, most azt kell mondanom, mondjuk magyar érzelmű ember, aki gondol a jövőre is.

Van egy nagyon buta ellenérv, most már kénytelen vagyok így minősíteni, hogy sok szegény nő van, aki akarna gyereket, de egészségügyi, egyéb okokból nem sikerül neki. De attól még, aki akarja, de nem tud gyereket világra hozni, annak nincs is kiadása a világra nem hozott gyerek miatt. Tehát én ezt egy anyagi kérdésnek tekintem, elismerve azt az érzelmi terhet… Még egyszer mondom, nem magánügy. Hogy lenne magánügy egy nemzet sorsa?”

A Nők a Pályán felháborodott. A TV2 nem éppen pártatlanul szerkesztett riportja Boross Péterrel itt nézhető meg. Van, aki elszörnyedt a javaslat hallatán, más csupán családi kérdésnek tartja a gyerekvállalás ügyét. A video alatt olvasható kommentekből is annyi biztosan látszik, hogy Boross kommunikációs képességei és tudása hagy még kívánnivalókat maga mögött.

Pedig a magyar népesség előregedése miatt a mai munkával megérdemelt, jövőbeni nyugdíjakat nem lesz miből kifizetni, mert nem nagyon lesz, ki megtermelje. A különadótól önmagában még nem születnek gyerekek, de ha a minőségi gyereknevelést - mi másból, mint adóból - kiemelten támogatná az állam, az biztosan fokozná a gyerekvállalási kedvet. Ugyanis - felmérések szerint - Magyarországon eggyel kevesebb gyerek születik családonként, mint amennyit korábban terveztek a szülők. És az indok legtöbbször az anyagi- vagy létbizonytalanság.

Afterpost: angolóra a demográfiai fordulatról

Afterpost 2: Pénzt csinálj, ne gyereket!

Afterpost 3: húsz év alatt +1.000.000 gyerek - reális-e?

Afterporst 4: az ENSZ becslése a világ népességének alakulására

Afterpost 5: Csökkennek a nyugdíjak 20%-kal?

Afterpost 6: A KDNP iskolában oktatná, milyen a felelős párkapcsolat

Apokalipszis már 2012-ben?

Published
by
Bonifert Zoltán
on 2010. március 06., Szombat
in globális válság, jövő, társadalom, érdekes ember and öko
. 0 Comments

A világ nagy összeomlásairól, köztük a mohácsi vészről is szóló tanulmányt olvasom Dr. Egely György tollából. Ezek közös jellemzői: a belsõ megosztottság, a rothadás, a korrupció, a vezetõk élõsködése, a technikai fejlesztés elhanyagolása, a vezető réteg elbizakodottsága, rövid távú gondolkodása. Ez a mentalitás külső veszély megjelenése esetén a biztos összeomláshoz vezet. A történelmen végigvonul az élõsködő mentalitás összecsapása a dolgozó, idõnként gondolkodó és innovatív társadalommal szemben.

Ma a török veszélynek a multinacionális cégek felelnek meg. A magyar sereget, illetve a lakosságot és a vállalkozókat legyengító, korrupt államgépezet is adott. A végvárakat, mai nevén a magyar nemzeti vagyont jórészt elherdálták. És itt vannak a kommandós janicsárok is, a közülünk kikerülő magyar kollaboránsok.

Tudjuk, az energia véges jószág, az egyensúlyi ára bárhova beállítható a csapok nyitásával-zárásával. Az árak mindenkor magasan tartásában nem csak az oljkartellek érdekeltek, de az ezeket megadóztató államapparátus is. Egely György megoldása eltér Hetesi Zsolt javaslataitól. Szerinte az olajipar achilles sarka a műszaki innováció. Ezzel egyszerre lehet a környezet szennyezését csökkenteni, a gazdaságot fellendíteni, hazai magas hozzáadott értékû munkaalkalmakat teremteni, a külföldi tulajdonú olajmonopóliumok pénzszivattyúját leállítani. Ehhez meg kell szűntetni az energia-kartelleket és ki kell kényszeríteni a versenyt az oljavállalatoknál. Az eddig tiltott találmányokat ki kell engedni a palackból és tovább kell fejleszteni őket.