Meglepődve olvasom a liberális párt elnökjelöltjének nyilatkozatáról szóló cikket, aki az index szerint ivott, cigizett, drogozott, és bár ezeket ma már nem teszi, még a saját gyerekeit sem tiltaná ezektől. Mert „a sokszor értelmetlen tiltás az ellenkező hatást váltja ki egy tizenévesben”. (-ből?) Két dolog jut erről az eszembe.
Az első, hogy nyilván nehéz a helyesre tanítanom a fiamat, aki jól ismer engem, ha magam nem úgy teszek. De ha a helytelen nem tilos, csak magánügy, akkor nem elítélhető, így én sem vagyok az. Csináljon a fiam, amit akar, csak ne mondhassa rám, hogy apám, hibáztál. Mert én egy magas önbecsülésű ember vagyok, akinek a sérthetetlensége mindennél fontosabb. Még a fiam drogozásánál, és annak elítélésénél is.
A másik, hogy Fodor Gábor rendes liberálisként nyilván úgy gondolja, a „nem nagyon káros” szenvedélyek kérdését ki-ki ítélje meg maga, és döntsön felelősen. Ha csak a magam egészségét károsítom vele, és másokat közvetlenül nem zavarok, akkor kinek és mi möze van hozzá? Végtére is komoly és felelős ember vagyok, ugyanígy a gyerekem is az, és vállaljuk a döntéseink következményeit. Ha a gyerekem - velem ellentétben - mégsem tud mértéket tartani és megcsúszik, tönkremegy az élete, a feladatait és köteleségeit nem tudja teljesíteni, másoknak sok kárt okoz ezzel, és a végén még sokba is kerül az ő gyógyíttatása, hát sajnálom. Tőlem függetlenül alakult így a történet, mert ő rosszul dönött. Hogy ezért én felelős lennék?
Milyen jó és sokatmondó a kép, amit találtál a szöveg illusztrálására! Tetszik.